Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
F
257 Fejérváry F. m.: A királyi kancellária az Árpádok korában (Bp., 1885); Monumenta Vaticana. 1-2. Szerk. (Bp., 1885- 1887); Magyarországi városok régi számadáskönyvei (Bp., 1885); Monumenta Hungáriáé Heraldica. Magyar címeres emlékek. 1-3. füzet. Az 1-2. füzetet F. L., a 3. füzetet Áldásy Antal közli (Bp., 19011926); Pápai oklevelek. Áldásy Antallal (Bp., 1926). írod.: Emlékkönyv F. L. életének hatvanadik évfordulója ünnepére. Szerk. Szentpétery Imre (Bp., 1917); Áldásy Antal: F. L. r. t. osztálytitkár emlékezete (Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XVIII. Bp., 1924); Hóman Bálint: F. L. (Bp., 1928); Virágh Ferenc: Közgyűjteményeink tudós szervezőjére emlékezve. 125 éve született F. L. (Levéltári Szemle, 32., 1982. 2-3.); Szinnyei III.: 273-278.; Pallas VI. és XVII.; MÉL I.: 471.; Gulyás VIII.: 563-565.; MKL III.: 538.; RÚL VII.: 21-22. Pintér János Fejérváry Gábor (1780 Komlóskeresztes? - 1851. nov. 2. Pest): ügyvéd, kereskedő, műgyűjtő. - Anyja Semsey Polixéna, apja Fejérváry Károly (1743-1794), akinek nevezetes kézirat-, mű- és ritkasággyűjt.-e volt, s tud.-os tevékenységet, főként m. (családitörténeti tárgyú kutatásokat is folytatott. — utód híján - unokaöccsét, a húgának, Fejérváry Apollóniának Pulszky Károllyal kötött házasságából született Pulszky Ferencet (1814— 1897) tekintette saját neveltjének, szellemi örökösének, majd gyűjt.-ét is ráhagyta. - Korán árván maradt, de követte apját mind jogi tanulmányaival, mind régészeti érdeklődésével. 1800-ban apja gyűjt.-ének hun- garikumait inkább anyagi megfontolásoktól, semmint tudatos „profiltisztítástól" vezérelve adta el a korszak nagy magángyűjt.- ét létrehozó Jankovich Miklósnak. Ügyvédi oklevelének megszerzése után, 1807 táján megismerkedett br. Brüdern Józseffel (1774— 1834), akinek húsz éven át teljhatalmú megbízottja lett. A szabadelvű főnemessel való, hosszú ideig tartó együttműködését a közös politikai, társadalmi szemlélet, érdeklődés (régiséggyűjtés) és közös gazdasági vállalkozás (hét éven át együtt bérelték a vörösvágási/dubnai opálbányákat) erősítette. Br. Brüdern művészetpártolói, mecénási tevékenységében fontos szerep juthatott ~nak; ő hívta fel Brüdern figyelmét id. Markó Károly festő tehetségére, akit előbb együtt, majd - a gr.-i pártfogók elfordulása után - egyedül támogatott római ösztöndíjában. Brüdern fokozott társadalmi szerepvállalásából adódó költekezései egyre kevésbé álltak arányban gazdasága teherbírásával; ~ 1827-ben még rendbe hozta Brüdern gazdaságát, ezt követően önállósult. Ny-európai útjáról hazatérve (1827) 15 évre kibérelte a Vörösvágás határában lévő, nemesopált adó bányákat, amelyek igazgatását Eperjesről kívánta intézni. Eperjesen bérbe vette sógora, Pulszky Károly házának felső emeletét (1829). Unokaöccse, Pulszky Ferenc nevelésébe ekkor kapcsolódott be közvetlenül; Gyöngyösön megmutatta Pulszkynak Brüdern, Pesten pedig Jankovich Miklós és az MNM régiséggyűjt.-eit. Az említett jelentős m. magángyűjtők mellett ~ szoros baráti összeköttetésben állt az Európa-szerte híres numizmatikai és gemmagyűjt.-t bíró héder- vári gr. ifj. Wiczay Mihállyal (1756-1831) és Anton Steinbüchellei, a bécsi régészeti kabinet ig.-jával. Pulszky előbb kisebb mo.-i kirándulásokra szegődött ~ mellé, pl. 1832 nyarán Losoncon a régész, gyűjtő Kubinyi Ferencet (1796-1874), ~ barátját keresték fel. ~ Eperjesen fogott bele gyűjt.-e módszeres gyarapításába; annak formálásában sokoldalúsága, egyetemességre törekvő szemlélete nyilvánult meg. Az egyetemes művelődés- és művészettörténetet kívánta benne reprezentálni, így - bár fő súllyal szerepeltek benne a klasszikus ókort (etruszk, görög, római) idéző emlékek (leginkább plasztikák, néhány váza) - megjelentek benne az ókori Közel-Keletről (elsősorban Egyiptomból; pl. a kiváló Imhotep, Ápisz-bika, macska bronzszobrok; ma a Szépművészeti Múz. egyiptomi kiáll.-án láthatók) származó és különböző egzotikus indiai, távol-K-i, vmint közép-amerikai darabok is. Változatos gyűjtési módszereiben részben „felhaj- tókra" támaszkodott, részben külföldi műkereskedőkkel állt levelezésben, sőt személyes beszerző-, ill. tanulmányutakat is szervezett. 1833-ban Itáliába vitte magával Pulsz- kyt, aki beleszólhatott műtárgybeszerzései
