Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Hettesheimer Ernő: Az iskolai kirándulások a jellemképzés szolgálatában
250 Hettesheimer Ernő : Az iskolai kirándulások a jellemképzés szolgálatában. Az iskolai kirándulások a jellemképzés N szolgálatában. Az iskolai kirándulások egy részének főleg ismeretszerzés a célja. Ezek inkább az iskolai oktatás kiegészítő részének tekinthetők. Városok, múzeumok, könyvtárak, művészeti alkotások, ipartelepek, kéziipari termékeik által híressé vált helyek megtekintése és megismerése a feladata ezeknek az úgynevezet ttanulmányi kirándulásoknak, és a hivatalos rendeletek főleg ilyenekre gondolnak, mikor kirándulások rendezését ajánlják a tanári testületeknek. Ilyen tanulmányi kirándulásokat nagyszámban rendeztek a vidéki iskolák is az utóbbi időkben, de ezek legnagyobb arányú megszervezésével főleg a fővárosi iskoláknál találkozunk, ahonnan különvonatokon többszáz ifjút indítottak el egyszerre egy-egy vidéki kultúrközpont megtekintésére. Kétségkívül ezeknek is nagy jelentőségük van, főleg ismeret- szerzés szempontjából. Érdemes volna ezeknek a méltatásával is foglalkozni és jelentőségükről gondolkozni. Én azonban ezúttal az iskolai kirándulásoknak egy egészen más fajtájáról óhajtok pedagógiai megvilágításban szólani — a vándorlásokról. A volt osztrák iskolák rendtartása úgy intézkedett, hogy a tanév végére kötelezően írt elő minden osztály számára legalább nyolcnapos vándorutat, melyet az osztály lehetőleg az osztályfőnök vezetésével gyalog tett meg az ország különböző vidékein. Ezeknek a Wandertagoknak a lehetővétételére több mint kétszáz Schülerherberge létesült az ország természeti szépségekben leggazdagabb vidékein, ahol a vándorcsapat 50 groschenért kapott kitűnő, zuhanyfürdővel ellátott éjtszakai szállást és ingyen konyhahelyiséget, ahol a csapat maga készíthette el élelmét. Ezeket a vándorlásokat igyekeztem én az intézetünk növendékeivel megkedveltetni, nemcsak azért, mert mint turista, szabad időm egy részét lehetőleg hegyekben töltöm, hanem azért, mert beláttam, hogy erre az ifjúságnak szüksége van. Hogy intézetünk iskolai vándorlások rendezésével az ifjúság lelki szükségletét elégíti ki, a résztvevők száma bizonyítja legjobban. Az eddig rendezett 30 vándorláson a 4—5 naposokon 25—30, a 16—20 naposokon 50—60 növendék vett részt. De ne elégedjünk meg a számokkal, nézzünk egy kissé mélyére a dolognak. A szépség utáni vágy ott szunnyad minden leánygyermek lelkében és első szárnypróbálgatása a virágcserép ápolásában, a kerti virágok vagy virágzásba boruló gyümölcsfák gyönyörködésében nyilvánul. Az iskola nevelői munkásságának a feladata, hogy ezt a szépség utáni vágyat a természet szépsége iránti mély fogékonysággá igyekezzék kifejleszteni, mert ezzel a gyermek lelki kincseit gazdagítja, mert ezzel növeli életkedvét, mert ezzel szebbé teszi életét. Különösen a serdülő kor alkalmas arra, hogy a forrongásban lévő lelket ezzel a nemes tartalommal gyarapítsuk. Egyszer estefelé érkéz-
