Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 301 recept tanácsához hasonlóan azt kellene hangoztatnunk: Túlterhelés ellen használj több ének- és zeneórát! Ad C) 6. Mindig hangoztatjuk a keveset, de jól elvét, de mindig az ellenkezőjét cselekesszük. Keményen meg kellene tehát követelni a tantervkészítőktől kezdve, az utasítások megszerkesztőin és a tankönyv íróin át a legfiatalabb helyettes tanárig mindenkitől, hogy a helyes és sokszor emlegetett pedagógiai alapelvet tartsa is be. A tanárság nyilvánossága elé bocsátottam felterjesztésünket, mert talán alkalmas arra, hogy gondolatokat ébresszen, s egyöntetű állásfoglalást alakítson ki. ... Szeghalom. Nagy Miklós. Jakabfi László a Protestáns Tanügyi Szemle. _njitéf>er havi füzetében „Néhány szó a Kitűnőek Iskolájához“ címen foglalkozik Szemlénk szeptember havi számában közölt cikkemmel. Abevezető sorokban ezt írja : „Míg az értekezés első része fölöslegesnek mondja a tervet, addig a második rész akarva, nem akarva okvetlenül szükségesnek tartja a terv megvalósulását — más néven.“ Tehát szalmát csépeltem, minthogy a végén mégis csak megértettem és elfogadtam az idők szavát. Jakabfi László téves és önkényes interpretációját kénytelen vagyok helyreigazítani. A Kitűnőek Iskolájának a megvalósítását cikkemnek se első, se második felében se ezen a néven, se más néven nem tartottam szükséges, sem célravezető, sem helyes tervnek, ellenben cikkemnek minden sora kertelés nélkül azt hirdeti, hogy a „kitűnőek“ helyett urravaló emberek kellenek magyar életünk minden vonalában, azaz jó szövőmesterek épúgy, mint jeles alispánok. A megújhodó magyar nemzettest organizmusában száz meg száz helyen látunk nagy hiányokat és szükségleteket, ahova az élet szabadversenyében kiválasztódott emberek kellenek igen sürgősen. Ezeknek kiformálására, kiképzésére és megnevelésére a Kitűnőek Iskoláját nem tartom cikkemben sem szükségesnek, sem alkalmasnak, hanem magyar népünk bármely rétegében felbukkanó értékek megmentését, felkarolását és olyan pályára való irányítását, ahol magának is, nemzetének is legtöbbet használhat, gondolom a legfőbb teendőnek — a Kitűnőek Iskolája nélkül. Ennek a céltudatos munkának az útját, módját és anyagi feltételeit fejtegettem cikkemben, ami egészen más, mint a Kitűnőek Iskolájának „vezetőképző“ célfeladata, amit Jakabfi László a legfőbb feladatnak gondol, s cikkemben is szeretne megtalálni. Azután pedig nem javasoltam félmegoldást. Ellenben Jakabfi László zavarba hozza az embert, amikor Zilaliy védőjének áll fel, és az ő elgondolását értelmezi, annak „átvitt“ jelentést tulajdonít, mondván, hogy Zilahy nem gondolhatott „csodapalotára“, a végén Jakabfi László mégis odajut, hogy híve a Kitűnőek Iskolájának, éspedig a székházzal való megoldásnak. Példának a „kevesek által ismert“ Eötvös-kollégiumot hozza fel. A Néhány szó további megjegyzéseire nincsen mondanivalóm. Kiki olvassa el mindkettőnk okfejtését, és álljon arra a pártra, ahol jobban meggyőzték. Sopron. Csanády Sándor. MEGJEGYZÉSEK
