Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 181 bennünk nemzetnevelő feladataink, kell, hogy megismerjük mindazokat az eszközöket, amelyek ebben a munkánkban segítségünkre lehetnek. Vájjon inegtesszük-e ezen a téren minden viszonylatban kötelességünket? Vájjon milyen mértékben használjuk ki a nemzeti ünnepekben rejlő nemzetnevelő lehetőségeket? Közelebbről milyen nemzeti erőket szabadítunk fel és irányítunk munkába a március 15-i iskolai ünnepeken? Meglehetősen sivár márc. 15-i emlékeim vannak. Sok másnak is, akikkel erről a kérdésről beszélgettem. S eszembejutott : hányszor kell adathalmazoktól hemzsegő, tapló-száraz vagy csak külsőségekre támaszkodó, hangulatvadászó, a lényeget nem kereső vagy meg nem látó március 15-i beszédeket végighallgatnia egy embernek. Pedig mennyi életerős magot lehelne elhinteni a magyar ifjúság leikébe, ha ezt az ünnepnapot mindenütt a kor megváltozott körülményeihez és követelményeihez igazítva valóban szervesen beleépítenénk nemzetnevelő munkatervünkbe, s szinte egy esztendőre ellátnók ezen a napon ifjúságunkat valóban hozzá, neki szóló, az ő jövőjét, az egész magyar jövőt biztosítani hivatott eszmékkel. így lehetne márciust, a magyar márciust mintegy fogalommá emelni s tartalmasságát biztosítani. Az üres szólamokban, nemzetiszínű, de kongó mondatokban bővelkedő beszédek ideje a világháborúval, a szólamos, mellverő irredenta költeményeké a huszas évek elejével lezárult. Ma már nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy felelőtlenül ilyenek karjaiba, álomvilágába dobjuk nemzeti ünnepeinket. Ha nem volna nemzeti ünnepünk : föltétlenül teremtenünk kellene, mert valójában olyan társadalomnevelő alkalmakat nyerünk benne, amit más valamivel alig pótolhatnánk. Persze inkább semmi, mint egy rosszul felfogott, rosszul megrendezett, kényszerűen unalmas ünnep. Azzal, hogy kiveszőiéiben levő iskolai dolgozatok mintájára támaszték nélkül odabiggyesztik a szónokok beszédük végére a „Magyarország nem volt, hanem lesz“-szerű (rosszul idézett !) mondásokat, még nem építettek, de lehet, hogy romboltak. Hitet és tekintélyt. Ha pedig valaminek, akkor a hazafias ünnepnek elsősorban építenie kell. Hogyan töltheti hát be feladatát az ünnep, benne az ünnepi beszéd?. . . Természetes, hogy többféle megoldás lehetséges. Ezúttal egyetlen megoldási lehetőségre mutatok rá egészen röviden. Március 15-ben a korszerű szükségletek felismeréséi és a korszerű magyar cselekvést kell ünnepelnünk. A márc. 15-i beszédnek ebből természetszerűen adódik a váza. Először szól -—■ röviden —- a márciusi tényekről, azok jelentőségéről, márc. 15. lényegéről, aztán pedig az örök és éppen időszerű nagy magyar feladatokra hívja fel a hallgatóság figyelmét, s ezek értelmében igyekszik azt cselekvésre bírni. Ha ez a második rész, ez a magunkra vonatkoztatás elmarad : üres szalmát csépeltünk, megfosztottuk úgyszólván egyetlen nemzeti ünnepünket mindentől, ami benne igazán hatásos, lendítő volna. Ha nem a mai, korszerű cselekvés- és életmódra utalás kerül a márciusi ünneplés középpontjába, az a veszély fenyegeti ezt a napot, hogy külsőségekbe süly- lyed, megmerevedik, s rövidesen tanári karoknak és ifjúságnak terhe, nem pedig felemelő, irányító erőforrása lesz. De nemcsak a beszédnek kell minden ízében a hallgatósághoz szólnia. Egy hazafias ünnepély minden müsorszámának legyen valami fontos feladata, mindenik adjon valamit a hallgatóságnak, s mindeniknek köze legyen ahhoz a gondolategységhez, amelynek szolgálatában áll az egész ünnepély. Következik ebből, hogy egy-egy ilyen ünnepélynek a műsorát egy embernek, lehetőleg a főbeszédet mondónak kell összeállítania. Leverő érzés támad a közönség lelkében, ha észreveszi, hogy az ünnepély minden száma szétesik, csak az időben egymásutániság kapcsolja őket össze. Szavalatok, ének és- zeneszámok mind-mind a maguk jól megválasztott helyén legyenek, mindenik hangulata, tartalma az egész ünnepély és a beszéd mondanivalójához illeszkedjék, azt emelje és színezze. Az ilyen ünnepély nem válik felesleges időfecsérléssé. Az ilyen ünnepélyről minden hallgató visz magával valamit, az ilyen ünnepélyek valóban fo
