Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. •i:t ha cgy-egy iskolának a folyosóin, termein végighalad. A felszerelés, a sok kiállított kéj), rajz és egyéb tárgy híven kifejezi az iskolában folyó munkát. Érdekesek es tanulságosak az évvégi értesítők is, mert újabb gondolatot adnak, vagy megerősítik a tanár hasonló elgondolását. Erre pedig nagy szükség van, mert a különféle jelszavakkal elinduló pedagógiai törekvések még elég kialakulatlanok, nagyrészt kísérletezések. Ezért fogadhatja örömmel a tanárság az „Irányító iskola“ két iskolai évéről szóló Évkönyvét, melyben az új iskolatípus kibontakozását követheti. Szerkesztője, a tudományosan felkészült Loschdorfer János igazgató értékes bevezető cikkében kifejti a munkaiskola lényegét. Határozott irányt mutat : a nevelés és oktatás célja az öntevékeny személyiség, a nevelés és oktatás eszköze a munka. Minden tudást öntevékenységgel, a tanár irányító segítségével szerezzen a növendék. A sikeres munka örömöt, tartós élményt és munkakedvet, kitartást nevel. Az élmény jelentőségét, mint a „tanítás koronáját“ részletesen fejtegeti. Ötletes módon tanítja növendékeit az alapos meg figyelésre az „előzetes megfigyelések szekrényéiben elhelyezett tárgyakon, melyek az új tanítási anyagra hívják fel a figyelmet, és előre megindítják a kérdések sorozatát. Hasonló célúak az „előzetes kísérletek" is. A probléma megfejtése „a tanár irányítóképességének tűzpróbája“ lesz, s azalatt a tanár és a növendék munka- és szellemközösségben dolgoznak. Ez a munkaközösség neveli a gyermeket egy még tágasabb nemzetközösségbe, ahol könnyen tudja alárendelni egyéni érdekeit a közért. A tanítási óra eredményét áttekinthető rajzzal, vagy vázlatos szöveggel jegyzi fel a tábláról a növendék a munkafüzetébe. Ez a vázlat támogatja az otthoni tanulásában is. A munkaiskola a tanárság közösségét is kívánja, különben céltalan az elszigetelten alkalmazott eljárás. Nemcsak a tárgyakban nyilvánul meg a közös szellem, mint azt dr. vitéz Sághelyi Lajos : „A koncentráció a polgári iskolai földrajztanításban“ cikke fejtegeti, hanem az osztályfőnöki órákon is. Mayer Blanka tanár osztályok szerint főszempontokat tűz ki, melyek az egész évi megbeszéléseket irányítják. Ennek kiindulásául egy-egy olvasmányt választ, mint „vezérolvasmányt“. Kár, hogy az I. osztály számára Rosegger „I’etikéjét“ találta csak, holott ezt jobban helyettesíthetnék, pl. Gárdonyi : „Az én faluin“-ban szereplő kis falusi iskolai rajzok. Éppenúgy a „Szív“ is pótolható magyar szerző művével. A hónapok szerint beosztott megbeszélésanyagok az otthon, az iskola, a társadalom köréből valók. Feltűnik, hogy a 111. és a IV. osztály tervezetében hazafias célt szolgáló beszédtárgy egy sincs. Érdekesen nyilvánul meg a koncentráció gondolata a „Csepel-sziget körülhajózása" című kirándulási tervezetben. Részletesen kidolgozott, körültekintéssel rendezett út lehetett, melyen a földrajzi, természetrajzi, történelmi szempontok a maguk helyén, a szaktanárok irányításával vésődhettek a kirándulók emlékezetébe. Az Évkönyvben több földrajzzal foglalkozó cikk fordul elő. A könyvhöz fűzött vázlatrajzokból kitűnik, hogy fontos eszköz a rajz az ismeretek szerzésében. Két történelmi tárgyú dolgozat a történetszemlélet tanításáról tájékoztat. Helytörténeti ismeretét pedig a városligeti kirándulás terve szerint a helyszínen szerzi a növendék. Csak kiragadott képeket, vázlatot nyújtottam ismertetésemben. Csak a figyelmet akartam az Évkönyvre irányítani, melyben sok gondolatébresztő eljárás, cikkenként gazdag irodalmat felsoroló anyag van. Az Évkönyv szerkesztői maguk mondják, hogy csak megkezdték a munkát, de nem állnak meg. Minden év végén közösen leszűrt, kialakított módszerüket kiadványaik sorozatában a nyilvánosság elé tárják. Jeszenszky Ilona
