Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Bányai Sándor: Mit tanítanék a mennyiségtanból a tanítóképzőben?
Bányai Sándor: Mit tanítanék mennyiségtanból a tanítóképzőben? 27 7 ményt lehetne elérnünk a mennyiségtan tanítása terén, bizonyos — és mint majd kiderül, elég sok —■ változtatásával a tanulandó anyagnak, úgy minőségét, mint elrendezését illetőleg. A tanterv a cél kitűzésében semmi kívánnivalót nem hagy. De vájjon az anyag megválasztása eljuttat-e a célhoz? Alkalmas-e a tanítóképző jelenlegi mennyiségtani anyaga, hogy egyrészt olyan matematikai intelligenciát adjon a tanítónak, melyből bőven meríthet, ha majd tanítania kell, másrészt a népiskolai anyagot behatóan és módszeresen elsajátíthassa? Megvallom, nekem mindkét irányban erős kételyeim vannak. Még mielőtt az anyag részletes bírálatához kezdenék, meg kell mondanom, nem számítok arra, hogy nagy tetszést keltenének az itt elmondottak azokban a körökben, amelyek hivatva vannak mérvadó köröknek számítani. Fiatal ember kevés tapasztalással könnyen túllő a célon, fogják mondani. De bennem oly határozottan kilakultak ezek a kérdések, és annyira meggyőződésem az igazságom, hogy el kell mondanom ezeket. Az első osztály anyaga kezdődik a négy alapművelettel közönséges számok körében. Miért kell ezeket itt újból kezdeni? Bizonyára azért, hogy a tanítóképzés speciális szempontját szem előtt tartva, mélyíthessük el. Ez teljesen helyes is volna, de a növendéknek ezen a fokon még semmi pedagógiai ismerete nincsen ahhoz, hogy ilyen szempontból meg lehetne kísérelni ezt a kétségtelenül legfontosabb részét a népiskolai anyagnak tárgyalni. Azt már csak fel kell tételeznünk, hogy ezeket a növendék az elemi iskolában megtanulta, a középiskola első osztályában alaposan megértette és begyakorolta, a tanítóképzőben már csak a tanítását kell megtanulnia. Ilyen értelemben én ezt itt teljesen elhagyandónak tartom. Később majd még rátérek, mikor és hogyan tanítanám ezeket. Az algebrai műveletek — a gyökvonás kivételével —- sem kezelhetők úgy, mintha teljesen új dolgok lennének, hiszen a gimnáziumból jött növendékek egyenletrendszereket, a polgáristák is egyismeretlenes egyenleteket tanultak. Építeni kell a tanítóképzőnek ezekre az ismeretekre, és nem újból kezdeni, ami által az intellektus logikai fejlődésében pangás áll be, aminek káros hatása később — amikor tulajdonképp folytatjuk a középiskola negyedik osztályában abbahagyottaknál —■ kétségtelenül jelentkezik. De meg az érdeklődés keltés, a tanítás sikerének egyik legfontosabb feltétele, sem biztosítható olyan anyaggal, amit unalomig csépelünk. Kezdeném tehát az első osztály anyagát az algebrai rész alapos átismétlésével. Ezt feltétlenül szükségesnek tartom a továbbhaladáshoz, és ezzel párhuzamosan közönséges számokkal való műveletek törvényeit —• egyszerű utalással el lehet intézni. Azután egyismeretlenes egyenleteket, egyenletrendszereket és ezek grafikus megoldását lehetne a számtani részből az első osztályban tanítani. Az első és második osztály mértani anyagából -—• hiszen ezek is csak ismétlések — összevonva adódnék az első ősz-
