Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-07 / 26-27. szám

volt. (Sajnos, a családi nevelés is sok esetben gátolja a lelkészi pálya utáni vágyakozást. Szerk.) Visszatérek oda, hogy épen ez az egyetlen pálya, ahová a T. K. fizetési előnyei hangoztatásával nem szabad kecsegtetni az if jakat. Sőt — egyenesen, becsületesen megmondani, mint Jézus: ..E világon nyomorúságtok lészen, ele bízzatok, meggyőztem e világot.'" E világ! amely hódít térben, felfogásban a Jézus seregéből. És az elhódított és elvadult világ szolgái a Jézus szolgáit büntetlenül bántalmazhatják. És nincs védelme másban, csak a saját egyénisége tiszta lelkiisemeretében. Ezt látják az ifjak és ezért tartózkodnak a teljes védtelenségnek kitett lelkipásztori hivataltól. Hiába minden szent szolgálat és ennek 4000 koronával és 32 kataszter hold földdel való jutalmazása, ha a szolgálatnak és szolgának nincs ,etikai értéke az irigység által vagy hitetlenség által Krisztust is megfeszíteni kész bolsevikizmus előtt! A hivatalnoki kar szolgái közül bármelyiknek bántalmazása — hatósági bántalom és van védelme. A lelkipásztor — ahogy a belső somogyi esperes oly bölcs meglátással jelezte egyik jelentésében, hogy a feltűnési viszketeg, a csőcseléket fellázító szerepelni vágyás a lelkészen tölti ki bárhol összegyülemlett gennvét. (Ez túlzás! Szerk.) Kedves Szerkesztő Uram! Ezt kell még vállalni a szegénység mellé, aki a Krisztus szolgája lesz és ezt mind megmondani őszintén az ifjaknak és ha ezek felett is kinő szívében a lelkészi pálya iránti rokonszenv, az az élet diadalmas lesz. azt az Idvezítő is diadalmassá teszi! Jaj annak az egyháznak, amelynek előnyeiül az anyagi oldal a domináló erő. Szinte szeretném ide írni az Institutio IV. k. egész 5-ik fejezetét, hogy jaj annak az egyházi szolgának, akinek lelkében a legfőbb idea — az én fizetésem, az én nyugalmam, az én jövedelmem stb. A mi országunk ne ebből a világból való legyen! Balaton i I. NEKROLOG. DÖCZY JÓZSEF 1832—1918. ,,Csendesen, mint a folyam, mely tengert ért", cserélte fel június 4.-én. 8(3 évre terjedt földi életét az örökkévalósággal a tolnai papok nesztora, az egyházmegye tanácsbírája: Dőczy József, váraljai református lelkész. A mi szép halotti énekünk nagyon taállóan jellemzi Dőczy József életét, amely ilyen csendesen hömpölygő, áldásos folyamhoz volt hasonlatos. Dőczy József atyja Dőczy Sándor bogyiszlói pap volt,-akit az akkor dühöngő kolera ragadott el s özvegye. Végh Ráchel, elköltözött bátyjához, a szabolcsmegyei Berkeszre. Itt született Dőczy József 1832. november 1.-én. A kis Dőczy József mint szegény papi árva, teljesen a maga erejéből végezte iskoláit, előbb Kunszentmiklóson, majd Kecskeméten. Itt végezte a theológiát is. A jeles képzettségű ifjú először Kecskeméten tanárkodott, majd Alsónyéken, Kecskeméten és Szabadszálláson volt káplán. 1862-ben a dunaföldvári egyház hívta meg papjává. És ez a szegény kis gyülekezet szerencsésen választott, mert a gyujtószavú ifjú lelkészben buzgó, - tettrekész pásztort nyert, ki rövid pár év alatt paplakot, iskelát és utczára nyíló templomot építtetett. Mikor a kis dunaföldvári egyházat rendbehozta s jövendő virágzásának és fejlődésének alapját gondos kezekkel megvetette, az Úr új munkamezőre vezérelte. 1868-ban az erdős hegyekkel koszorúzott Váralja választotta lelkészévé. Itt azonnal hozzáfogott, lelkének égő buzgóságaval. az elszegényedett, adósság terhe alatt nyögő, kis eklézsia ügyeinek rendbehozásához. Váralját idegen ajkú, másvallású, nemzetiségi falvak veszik körül, melyek már-már elnyeléssel fenyegették ezt a maroknyi kálvinista magyarságot is. Dőczy József 50 esztendőnek kitartó munkájával az egyháznak minden adósságát nemcsak kifizettette, hanem egyház fenntartó alapot is létesített, iskolát, templomot épített s az elszigetelt magyarság lelkében ébren tartotta a kálvinista öntudatot, az egyháznak és hazának szereimát. Bizony, hogy a váraljai kis gyülekezet bele nem olvadt a köröskörül fekvő más vallású németségbe, hanem erdős hegyei közt magyarul zeng az Urat dicsőítő és segítségül hívó ének s hogy a hegyek mögé búvó alkonyi nap fényese sillagú toronyra veti arany sugarát, az Dőczy József félszázados munkásságának az érdeme. Életének egyik legboldogabb napja volt az. amikor 1907-ben az újra épített templomban hirdethette Isten igéjét. Dőczy József nem rejtette véka alá a gyertyát; szép lelkének Istentől nyert világossága túláradott a,váraljai kis templom bolthajtásain, a reábízott talentumokat az egyetemes magyarság lelkében kamatoztatta. Értékes szellemi termékeivel gazdagította. Csepeli Pál álnév alatt, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap tartalmát Ballagi Mór szerkesztősége alatt. Elbeszélései a Prot. Árvaházi Naptár régebbi évfolyamaiban olvashatók. Irogatott Jókai Mór ,,Üstökös"-ébe. Tárczaczikkei még 10— 15 év előtt is gyönyörködtették a fővárosi napilapok olva sóit. Szellemének üde frisseségét élete végéig megőrizte. Utolsó heteiben is, szemei gyöngék lévén már az írásra, verseket diktált káplánjának s a pár hét előtt nála canonica visitát tartó esperesnek is felolvastatta legújabb verseit. Érdemeit, hasznos munkálkodását, pedáns kötelességtudását. a tanácsban való bölcseségét méltányolta egyházmegyéje is, melynek főjegyzője, tanácsbírája, alesperese volt. 1905-ben pedig esperessé választották, de ő e tisztséget, öregségére való hivatkozással, szerényen viszszautasította.