Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-04 / 9. szám

PROTESTÁNS ! KI ÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál df., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. ^ Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : * $$ Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K.'. 1 O-' TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A gazdag ifjú. F. E. — Vezérczikk: A kerületi belmissziói bizottság. Forgácn Gyula-. — Második czikk: A katholikus papság lélektana. Muraközy Gyula — Harmadik czikk: A kehely kérdése. Takaró Géza. — Tárcza: Templomi éneklésünk és az új énekeskönyv. 11. Szinok Zoltán. — Belföld: Levél a szerkesztőhöz. Hetessy Viktor. — Irodalom. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A gazdag ifjú. Márk. IO.17-22. Ifjú volt és gazdag. Mennyi kísértés sarkalhatta, hogy az életben ne lásson egyebet, mint egy nagy szórakozási alkalmat. Megértenénk, ha egy tivornyában töltött élet utáu való nagy kijózanodás sodorta volna az Úr elé. De ő nem a nagy kilengések embere volt, hanem a férfias egyenletesség volt jellemének alapvonása. Nemes ifjú volt és a törvény szerint fedhetetlen, mert megtartotta a parancsolatokat. Mégis volt egy súlyos problémája, mely a szívére nehezedett . . . — Itt vagyok én, a szép és tisztes élet embere, a ki nemcsak a „párbajképes becsület" szempontjából vagyok korrekt, hanem a Mózes törvénye szerint is, a mi elvégre nem kis dolog. Mégis, ha a lelkembe tekintek, s számot vetek önmagammal, nem találok az életemben olyan kincseket, a mikkel öntudatosan, a hit biztonságával állhatnék meg amaz utolsó napon az én Uram előtt, tudva, hogy olyan értékek birtokosa vagyok, a melyeket 0 örökélettel jutalmaz. Minden fedhetetlensége mellett sem volt biztos az örökélet felől, mert íme, a mint elvonul Jézus ott a jerikói úton, s alakját körülragyogja a Mennyei Királyság glóriája, ez az előkelő ifjú is ott tolong a Mestert körülvevő, úgynevezett „vegyes társaságban" s túláradó odaadással omlik lábaihoz: — Mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem ? Örökélet... Szívet gyötrően súlyos szó. Benne vonaglik, jajgat és zokog a véges ember minden emésztő fájdalma, tehetetlen aggódása. — Tartsd meg a parancsolatokat. — Megtartottam. — Nem paráználkodtál, nem öltél, nem loptál... Szép. Azzal rendben volnánk, hogy mit nem tettél, beszéljünk arról, hogy mit tettél? Felhasználtad-e ifjúságodnak Istentől nyert erejét s vagyonodat Isten országa érdekében ? Át tudod-e érezni annyira a mennyei kincsek határtalan értékét, hogy érette boldogan szakadsz el mindentől, a mi muló érték, földi kincs? Eg-e szívedben halálos hűség irántam ? Tudnál-e velem jönni az önfeláldozás kereszthordozó útján? . . . A gazdag ifjú elszomorodván e beszéden, elméne búsan . . . Ne féltsétek. A kinek szívén átnyilalt egyszer ez a súlyos szó : örökkévalóság, a ki egyszer odaomloti a mester lábaihoz, az nem megy el végképen ... vissza fog még jönni. Talán soká, talán későn, de okvetlen visszajön ... F. E. A KERÜLETI BELMISSZIÓI BIZOTTSÁG. Az 1916. év őszén tartott kerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 152. pontjában olvassuk, hogy a közgyűlés egy beltnissziói bizottságot küldött ki a belmisszió „egységes megkezdése és egyöntetű irányítása" czéljából. Az Egyh. és Isk. Lap legutóbbi száma, ismertetvén a kerületi jegyzőkönyvet, ezt a határozatot a legfontosabbak között említi s a kiküldött bizottság sikeres működését a jobb jövő egyik biztos zálogának tekinti. Örvendetes dolog, hogy a bizottság egy olyan határozati javaslat alapján kiil tett ki, a melyet előbb az összes egyházmegyék tárgya és elfogadásra ajánltak. A bizottság munkája ao^a vau a közismert általánosságot most már részekr kell bontani, a részekből ki kell válogatnia azok a melyek megvalósítása a jelen körülmények között nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. Nem akarok a bizottság közös munkájának elébe vágni, hanem az általános czél érdekében óhajtok néhány megjegyzést tenni azokra az elvekre nézve, a melyek a belmissziói bizottság működését kell, hogy megkülönböztessék és határozott irányban vezessék, szemben amaz általános és bizonytalan felfogásokkal, a melyek