Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-18 / 11. szám

Hatvanadik évfolyam. ll'ik szám. Budapest, 1917. márczius 18. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday - uícza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1 LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Bclsö munkatársak : Marj:;y Károlv, Muraközy Gyula, Pafay Pál dr. Sebestyén Jenő és Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre- 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak . Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K. negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: ü reá nézzetek. Dr. Patay Pál. — Vezérczikk: A mi sajtónk. Gaál Ferencz. — Második czikk: A külön kehely kérdéséhez. Pigall József. — Harmadik czikk: Felelet. Lukácsy Imre. — Tárcza: Balogh Juliánná. Muraközy Gyula. Templomi éneklésünk s az új énekeskönyv. IV. Szinok Zoltán. — Belföld: A gádorosi ref. egyház. K. I Levél a szerkesztőhöz Egy öreg missziós lelkész. — Irodalom. — Egyház Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. 0 reá nézzetek. A miképen fölemelte Mózes az érczkígyót a pusztában, úgy kell az Ember fiának f'ölemeltetni, hogy mindenki, a ki benne hiszen, el ne vesszen; mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egy? dilött Fiát adta, hogy mindeiISí~~a ki benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján. 3.14-16. Sok fájó, szomorú nyilatkozat van a bibliában, a mely a bűn rémületes hatásáról tanuskodii. Megmérhetjük-e isten fájdalmát az ember bukása, sülyedése, megátalkodottsága miatt? Vájjon sejtette-e a szentíró, milyen mélységek fölött járt, midőn a Szentlélek által inspirálva megírta: „Látá az Űr, hogy megsokasnlt az ember gonoszsága a földön és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánd azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön és bánkódék az ő szívében." Nem megindító-e Jób vallomása: „Tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába? Miért is hoztál ki engem anyám méhéből! Vajha meghaltam volna és szem nem látott volna engem!" A bánkódó Isten és a kétségbeesett ember! Fokozódhatik-e még a bűn hatása, tombolliat-e jobban a bűn ereje? Lehet vitatkozni, elméleteket felállítani a bűn eredetéről, de a bűnt meggyőzni, azt kikerülni, hatása alól elmenekülni embernek a maga erején nem lehet. Az igazi keresztyénség az egyetlen az összes vallásalakok között, a mely az ember tragédiájából megmutatja a kibontakozást, az egyetlen lehetséges utau: Istentől indul ki a megváltás. Úgy szerette Isten e világot, hogy az 0 egyszülött Fiát adta érette. Az ő bánkódása nem lethargia, az ő szeretete munkás, áldozatos szeretet. A szeretet mértéke az áldozat. Jézus tanította így. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért... Ti az én barátaim vagytok. Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik. Ez az én vérem, mely sokak bűneinek bocsánatára kiontatik. Wilde Oszkár azt írja: Nem mindig igaz ügy az, a miért meghalnak az emberek. Jézus halála a legnagyobb, legigazabb, legszentebb ügyért történt: az emberiség megváltásáért. A legmodernebb theologusnak is el kell fogadnia azt, hogy Jézus meg volt győződve arról, hogy az egész világ bűneért áldozza fel életét. Nem különös az, hogy az Esaiás 53. fejezetében leírt Jahve szenvedő szolgájának jellemvonásait senkinek eszébe nem jutott magára vonatkoztatni s azokat betölteni, egyedül Jézusnak? Volt-e rajta kívül valaki, a ki az Izrael népe történetéből ismerős érczkígyó fölemeltetésében a maga sorsát és szerepét látta volna? Fel kell az Ember fiának emeltetnie, keresztfára feszíttetnie, hogy mindenki, a ki benne hiszen, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. A pusztai bolyongásban a kígyók marásától bekövetkező halált csak azok kerülték el, a kik az Isten parancsára készített érczkjgvóra hittel föltekintettek, a bűn fullánkja is halálosan megsebzi a lelket, az örök haláltól azok menekednek meg csupán, a kik hittel tekintenek a megfeszített Krisztusra. Pál apostol ezt „emelte fel" predikáczióban, leveleibon a megsebzett emberi lelkek elé. Tudta, hogy a keresztről való beszéd a zsidók közül némelyeknek botránkozásnak, a pogányok közül némelyeknek bolondságnak tűnik fel, de azok számára, a kik megtartatnak, Isten hatalma lesz. Oh, ha a haldokló világ a mostani böjti napokban hittel tekintene a megfeszített Krisztusra, még volna a számára gyógyulás, új élet, dicsőbb jövő! Oh, ha a kereszt alatt a világ vezetői megalázkodnának és békejobbot nyújtva egymásnak, egyesült erővel próbálnák valamennyire jóvá tenni azt, a mi visszahozhatatlan, a mi eléggé meg nem siratható! Addig is, a míg ez megtörténik, fájólelkű emberek, a Fájdalmak Férfiára, 0 reá nézzetek! Dr. Patay Pál.