Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-07 / 14. szám

IRODALOM, Buzgóság könyve czímen immár II. kiadásban adta ki szép, tetszetős formában a Luther-társaság Sántha Károly ny. lelkész házi áhitatra szánt imakönyvet, a mely 15 fejezetben ad különböző alkalmakra prózában és kötött alakban írt imádságokat. A könyv elején olvasható két szép „ajánlás" és imádkozásra való „felhívás" méltó bevezetése a költő-pap övéit és az imádságot oly nagyon szerető lelkének. A ki ismeri Sántha Károlyt, az megtalálja őt ebben a könyvben, mert minden imádság, az ő gyengéd krisztusi indulatú lelkének természetes, mesterkéletlen megnyilatkozása az Isten előtt és bensőségteljes társalkodás a mennyei Atyával. A szerző, mint a könyv végén olvasható szép költeménye mondja, küzdelmes élete során, kora gyermekségétől kezdve hallott „égi hangokat"; bizonyára ezek tették oly harmonikussá s gyengéddé lelkének minden megnyilatkozását, azt is, a mely e szép könyvben tárul elénk. A különböző alakban megjelent, díszes kiállítású könyvet melegen ajánljuk az imádkozni szeretők figyelmébe ! Szomorú hír. A Sp. R. Lapokban olvassuk azt az elszomorító hirt, hogy Doumergue Emilnek, Magyarországon tett látogatásáról és a magyar ref. egyházról irt, képekkel illusztrált, már teljesen elkészült s csak szétküldésre várt művének összes példányai, kéziratai és clichéi elégtek a cahorsi Coweslant-fóle nyomdában, úgy hogy a nagybecsű munkából csupán csak egy gyenge korrektura példányt lehetett megmenteni. A művet most e megmaradt példány alapján nyomják ki újra, de az illusztrácziók nélkül. A szomorú hírt igaz részvéttel fogadjuk, mélyen fájlalván Doumergue úrnak kárbaveszett, sok fáradságát. A sajnálatos katasztrófa következtében a mű megjelenése természetesen késedelmet szenved. Egy evangélikus folyóirat terve. A Luther-Társaság egy új ev. folyóirat megindításának tervével foglalkozik. A szerkesztésre Kovács Sándor, pozsonyi theol. tanárt óhajtaná megnyerni, a ki azonban még nem adott erre nézve végleges választ. A terv kidolgozását a titkárra és Kovács Sándorra bizták s azzal a következő ülésben fog érdemlegesen foglalkozni. Az Igehirdető áprilisi száma, Révész János és Soltész Elemér szerkesztésében, a következő tartalommal jelent meg: dr. Szeberényi Lajos Zs.: Jézus keresztje (Nagypénteki). — Jancsó Sándor: Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről! (Nagypénteki) — Húsvéti bánat és húsvéti öröm. — Zábráíc Dénes: A húsvéti szózat. — Melkó István : Feltámadott az Úr bizonnyal (Húsvéti). — Zábrák Dénes: Zárt ajtók (Húsvét után). — Beyer Fülöp : A nemes eszmékért küzdenünk kell (Vasárnapi). Droppa Samu: E földi élet talányait megfejti a jövendő élet (Vasárnapi). EGYHÁZ. A dunántúli ref. egyházkerület közgyűlését, közbejött akadályok miatt, május 1-ről 8-ra helyezte át az elnökség] Nagy egyházak parókhiális körökre osztása. A debreczeni egyház presbitériuma márcz. 24-én tartott ülésében elfogadta az egyház parókhiális körökre osztásának szabályzatát. E szerint az egyház 8 par. körre osztatik be. Első lesz a Csapó-utczai kör, dr. Baltazár Dezső püspök vezetésével; a 2-dik a Péterfia-utczai kör, Jánosi Zoltán vezetésével; a 3-dik a Hatvan-utczai kör, Dicsőfi József vezetésével; a 4-dik a Piacz-utczai kör, Szele György vezetésével; az 5-dik az Ispotályi kör, K. Tóth Kálmán vezetésével; a 6-dik a Varga-utczai, egy újonnan választandó lelkész vezetésével; a 7-dik a Kossutliutczai kör, Uray Sándor vezetésével; a 8-dik az Árpádtéri kör, egy újonnan választandó lelkész vezetésével. Az egyes körökben a lelkészek mellé par. tanácsok állíttatnak. Az 1—4. körökben a lelkészek, az-eddigi gyakorlat szerint, felváltva prédikálnak ; az 5—6- és 7—8. körök lelkészei pedig egymással váltakoznak. A kereszteléseket és esketéseket a lelkészek a magok par. körében végzik; a temetéseket pedig, az eddigi gyakorlat szerint, sorrendben. A temetési stóla a végző lelkészé; ha azonban nem a soros lelkész által végeztetik a szertartást, a rendes stóla külön befizetendő a közös stólapénztárba. Ebbe folynak be az összes keresztelési és és esketési stólák is s a lelkészek közt egyenlő arányban osztatnak szét. Minden lelkész mellé egy vallástanítósegédlelkészt adnak és a jelenlegi két kántori állást négyre emelik fel. — A par. körök beosztása és a par. tanácsok jogkörének megállapítása az egyház helyi viszonyaitól függvén, ahoz nem szólhatunk hozzá. Egy dolgot azonban szerettünk volna nem látni a szabályzatban, nevezetesen a lelkészek vándorprédikálását. Ha ez a vándor-prédikálás csak azt jelentené, hogy a lelkészek más-más templomban prédikálnak, — nem volna ellene kifogásunk. De mivel ez az eddigi gyakorlat szerint marad fenn, úgy t. i., hogy a lelkészek egy és ugyanazon beszédüket négy egymásutáni vasárnapon elmondják csakhogy más-más templomban, —ezt a magunk részéről nem látjuk szívesen. Ez a módszer papoló gépekké teszi a lelkészeket; elszakítja a prédikácziókat a való élettől; megfosztja azokat a közvetlenség erejétől s merő szónoklatokká alakítja, a melyek lehetnek önmagukban szépek, de építeni ritkán tudnak. Ettől a nyűgtől s annak veszedelmeitől bizony maguknak kellett volna megszabadítani magukat a debreczeni lelkészeknek, még a saját kényelmük árán is! — A békési, kisújszállási és marosvásárhelyi egyházak szintén elhatározták a gyülekezeteknek parókhiális körökre osztását. Az evang. lelkészek fizetésrendezése tárgyában Lombos Alfréd egy tervezetet készített, a melyet 150 lelkész is magáévá tett. A tervezet 2400 korona alapfizetést és 6 ízben 500—500 kor. korpótlékot vesz számításba. A korpótlékokat illetőleg arra az álláspontra helyezkedik, hogy az csak a legmagasabb javadalmazásig, 5400 koronáig adatnék és pedig csak a szolgálat ama pontjától kezdve, a melyen valamely lelkész javadalma alól maradna az öt díjlevél ós szolgálat szerint illető korpótlék összegén. Az 5400 kor. javadalmú lelkész így egyáltalában nem kapna korpótlékot; az 5400—4900 kor. javadalmú lelkész csak 30 évi szolgálat után kapna egy korpótlékot stb. A számítás szerint az összes ev. lelkészek törzsfizetésének 2400 kor. minimumra kiegészítéséhez 605,652 K 21 fillér, a korpótlékok megadásához pedig 972.250 kor. volna szükséges. Az állam ez idő szerint 214,155 kor. 21 fillért ad a lelkészi kongruálioz; ezenfelül tehát még 1 363,747 koronát kellene adnia az egyetemes egyháznak, hogy a fizetésrendezés és a korpótlékok a tervezet szerint biztosithatók legyenek. Az evang. egyház adózási rendszere. Az evang. egyház zsinatelőkészítő bizottsága legutóbb tartott ülésében foglalkozott az egyházi adózás rendszerével is s erre nézve a következő alapelveket állapította meg. Az egyházközségek megtarthatják eddigi adózási rendszerüket ; ha azonban azt változtatni akarják, akkor kötelesek a) személyi, b) osztály, c) százalékaclót vetni ki.