Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-24 / 17. szám

járt oda megyek s a házadat meggyújtom. Kelt 1652 jun. 29. (Ugyanott.) III. Varga Thamás és Miklós pap dolga felől való cédula die 18 aug. Anno 1661. Jelen sorok tartalma ez : Varga Tamás körösi alattvaló púpos hátú pappal czivódván, nyomorult háta miatt gúnyolta. E bűn díja a kanun értelmében megvétetvén, a kért tezkere kiadatott, hogy a kincstár részéről e tett miatt többé semmise követeltessék. Az ügy „János deák és a bírák" kértére megvizsgáltatván, e tezkere kiadatott. 1071. Dsülhidse 20-án = 1661 aug. 16. Oszmán budai deterdár. (Török-magyarkori tört. emlékek. Okmánytár I. kötet. Eredetije a nagykőrösi városi levéltárban.) Közli: Földváry László. IRODALOM. Pályázat Koszorú-füzetekre. A M. P. Irodalmi Társaság nyilt pályázatot hirdet Koszorú czímű kiadványsorozatának 1910. évi tíz füzetére. Kívánalom : evangéliumi keresztyén elbeszélések, életrajzok, jellemképek, traktátusok prózában vagy versben. Szükség van egyházi nagy férfiak (pl. Méliusz Juhász Péter, Török Pál stb.). kiváló keresztyén nők (pl. Lorántffy Zsuzsánna) népszerű életrajzára, s a keresztyén szocziális intézmények ós törekvések népies ismertetésére. Tartalmi tekintetben az a főkellék, hogy az evangélium ereje nyilatkozzék meg a füzetekben; alaki szempontból az a fődolog, hogy tősgyökeres magyar nyelven és oly népszerű modorban szóljanak, hogy a nép és a gyermek is épüléssel olvashassa. Egy-egy füzet terjedelme egy kis nyomtatott ívnél rövidebb és másfél ívnél hosszabb nem lehet, Az elfogadott munkák pályadíja kis nyomtatott ívenként 50 (ötven) korona, s a jutalmazott dolgozat a MPIT tulajdona lesz. A pályázat nyilvános, jeligés levélke nem szükséges. A pályaművek legkésőbb f. évi június 30-ig a társulat titkárához (Budapest, IX. Kálvin-tér 7, sz.) küldendők be. A MPIT. választmányának április 7-iki határozatából. Budapest, 1910. április havában. Szöts Farkas, a MPIT. titkára. Vigasztalások. Halotti beszédek ós újabb halotti imádságok. írta Szolnoky Gerzson hajdúböszörményi református lelkész. Ára 8 korona. Debreczen. 1910. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. 8°. 319 1. Szolnoky Gerzson az egyházi, szorosabban véve áhítatossági irodalom terén jól ismert nevet vívott már ki magának. Közkézen forognak vasárnapi, ünnepi, alkalmi ós temetési imádságos könyvei. Sok szív nyer belőlük épülést, sok lélek Istenhez szárnyalást és sok bánat enyhülést. A mélységes hitbuzgóság, áhítat és kegyesség különös jellemvonásai imádságainak. Szolnokynak igazi imádságos kedélye van. Olyan valami ez, a mit nem lehet megtanulni, elsajátítani, hanem vele születik az emberrel, mint örökölt hajlandóság. Ez a hajlandóság ösztönözte Szolnokyt, hogy nagy szorgalommal tanulmányozza a hazai és külföldi régi és új nagy papok imádságait s vele született hajlandóságát iíymódon erős tehetséggé fejlessze ki. Az eredeti invenczióhoz járulván a szorgalmas tanulmányozás, Szolnoky egyike lett azoknak, a kik hangban, modorban és tartalomban egyaránt eltalálják azt, hogyan lehet Istenhez emelkedni s előtte kiönteni a szív érzelmeit. Most kiadott könyvében is örömmel látjuk szép tulajdonságait. Hallotti imádságai, melyek a kötet első részét teszik, meghatóak s a legkritikusabb szemmel nézve is, alig lehet bennük kifogásolni valót találni. Tanítanak, vigasztalnak, semmint sebeket vágnának és fájdalmat növelnének. S ez a temetésnél az egyedül helyes eljárás. Valódi imádságok ós nem frázisos elmélkedések. Rövidek és nem nyúlnak véget nem érő hosszúságra. Ezeket az érdemeket készséggel elismerjük. A kötetben 42 imádság után 39 halotti beszéd következik. E tekintetben Szolnoky új ösvényen jár. A bibliából vesz föl alapigóket, de azok felett nem prédikácziókat ír, hanem rövid elmélkedéseket, homiliákat. Olyan oráczió-fóle művek ezek, textussal, a mely azonban sokszor inkább csak mottóul szolgál. A szövegszerűség a beszédeknek nem erős oldaluk. Aránylag kevés bennük a tanítás, de annál több a vigasztalás, illetőleg búcsúztatás a halottnak mindenféle rokonságától. Ebben Szolnoky a a praktikus szükségre volt tekintettel. S közhasználhatóság szempontjából eljárását nem is lehet helytelenítenünk. Azt hisszük, éppen ezen praktikus érdek fogja könyvét elterjeszteni. A kötet külső kiállítása, úgy a nyomás, mint a kötés tekintetében, csinos, ízléses, tartós és dicséri a kiadót. (Szj.) Kisfaludy Sándor. írta Császár Elemér. A mű a Himfy-dalok költőjének az eddigieknél pontosabb és részletesebb, az újabb kutatások eredményeinek felhasználásával készült életrajza. Vonzó, eleven előadásban foglalja össze a költő életrajzi adatait: ifjúságát, bécsi testőrködését, Szegedi Róza iránti szerelmének ébredését, olaszországi katonáskodását, franezia hadi fogságát, e közben való költői kísérleteit, hazatérését, házasságát, műveinek kidolgozását, rendkívüli hatását, az insurrekezióban való szereplését, élete hajlottabb korában való irodalmi foglalatosságait, halálát. Minderről nyugodt, tárgyias előadásban, a tények és adatok pontos ismeretével, a korral való kapcsolatok gondos kimutatásával szól. A tudós lelkiismeretessége és az író könnyed előadása egyesül benne s nagyon alkalmas arra, hogy a Kisfaludyra vonatkozó ismereteket a nagyközönségben magalapozza, A kötet a Kisfaludy-Társaságnak Ferenczi Zoltán szerkesztésében megjelenő „Költők és írók" sorozatában jelent meg s a Franklin-Társulat adta ki csinos kiállításban, a költő arczképóvel díszített kartonkötósben. Ára 2 korona 50 fillér. A Nemzeti Nőnevelés cz. havi folyóirat márcziusáprilisi kettős számának gazdag tartalmából kiemeljük dr. Berecz Károly czikkét gróf Széchenyi Istvánról. Konczné Karácsony Ottilia (Debreczen) pedig az 1848/49-iki nagy napok eseményeiből s az aradi vértanúk utolsó leveleiből szövi azt a képet, a mely a magyar asszonyok nemzeti érzését megkapóan mutatja be. Dr. Pékár Károly : a filozófusok és a nők cz. áttekintésében kimutatja, hogy a férfijellem csak a női jellemmel együtt, .kölcsönhatásban ad teljes harmóniát. Ez a harmónia meglátszik a filozófiai, a kulturális alkotásokon is. A Népművelés f. évi 15. (áprilisi) füzete a vezető helyen Weszely Ödön dr. Szocziológia a tanítóképzőben cz. értekezését hozza. Weszely szerint, a tanítóképzésben igen is kell gondolni a szoczializmusra is és a szocziologiára is. Szükség van arra, hogy a tanító ismerje a szocziológia alapelveit, sőt szükség van arra is, hogy tudja, mi a szoczializmus. Nem elég az egyes tárgyakban szocziális vonásokat keresni, mint azt némelyek teszik. Ezt határozottan tanítani kell külön tárgy keretében. Sőt még tovább menve, azt kivánja, hogy a tanítóképzés egész újjászervezésében érvényesüljön ez a nagy hatás, melyet