Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-10 / 41. szám

előkészítésére és a tanács ülésén való előadására a vallás-és közoktatásügyi minisztérium fogalmazó-személyzetéből előadót rendelt ki, a ki az állandó kapcsolatot képezi a minisztérium és a tanács között. A tanács tagjaivá 1909. évi október 1-től három évi időtartamra kinevezte a király, a magyar vallásalap képviseletére Declek Crescens Lajos tiszteletbeli udvari káplán, egyetemi könyvtárőrt, Simonyi-Semadam Sándor dr. országgyűlési képviselőt, Szabó Jenő nyugalmazott miniszteri tanácsos, főrendiházi tagot, Timon Ákos dr. miniszteri tanácsos, egyetemi nyilvános rendes tanárt, Zichy János gróf belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselőt; az államkincstár képviseletére Bakonyi Géza pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsost, Mailáth József gróf belső titkos tanácsos, főrendiházi tagot, Ruffy Pál dr. miniszteri tanácsos, az állami gyermekmenedékhelyek orsz. felügyelőjét, Sághy Gyula dr. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a budapesti tudományegyetem rektorát, Széli Ignácz belső titkos tanácsos, nyugalmazott államtitkárt és Smialovsky Valér dr., Trencsén vármegye főispánját. — A mily ügyesen, a hívek és a törvényhozás beleszólásának teljes kizárásával hajtotta keresztül gr. Apponyi Albert a róm. kath. kongruarendezést, épen olyan ügyesen alkotta meg a kongruatanácsot is. Hívek, törvényhozás mind semmik itt. Fő csak a főkegyúri jog és , a nagy egyházi javadalmasok érdeke ! Tetejébe pedig mindezeknek, az összes róm. kath. kongruaügyeket előkészíti és a határozatokat effektuálja az e czélra a kultuszminisztériumban államköltségen berendezett róm. kath. kongruaosztály ! Látva ezt a miniszteri nagy előzékenységet és az államkincstár terhére való áldozatkészséget, ajánlatos volna a nem róm kath. felekezeteknek is azt kérniök, hogy az ő kongruaügyeik intézését is vegye át a kultuszminisztérium ! Legalább ennek kellene következnie a törvényben kimondott egyenlőség és viszonosság elvéből! Hajh! de a nem róm. kath. egyház, az más! Az csak hadd vesződjék kongruaügyeivel maga ; hadd költsön évenként ezreket nyomtatványokra, expediálásra, iroda fentartásra. Van reá pénze elég, — csupán a „szegény" róm. kath. egyház szorul e tekintetben is arra, hogy a költségeket az államkassza viselje ! Valóban difíicile est satiram non sribere! Kálvin emlékének tisztázása. E lap mult heti számában Révész Kálmán esperes úr azt hozta az olvasók tudomására, hogy Baumgarten Ferencz úr, „tudóshoz illő teljes lojalitással, tévesnek nyilvánította és visszavonta" a Budapesti Szemle f. évi számában koczkáztatott azon állítását, hogy: „Kálvin épúgy megírta a politikai orgyilkosság apologiáját, mint a jezsuiták". Miután Baumgarten Ferencz úr ez állításának igazságit nemcsak Révész Kálmán úr vonta kétségbe, de kétségbe vontam én is, — úgy érzem, hogy annak retrahálása kérdéséhez nekem is lehet szavam. Révész K. úr a retrahálást tudóshoz illőnek és teljesen lojálisnak ítéli. En pedig úgy ítélek felőle, hogy azzal megelégedve nem lehetünk. A szóban forgó helyreigazításban a kérdés kissé más térre vitetik. Nem ezt kell-e gondolnunk, midőn ezt olvassuk abban : „A Kálvin fejtegetéseit továbbfűző, a kálvinista államjogi elméletet megteremtő írók a politikai orgyilkosságnak jogosultságát hirdetik, politikai elv gyanánt vallják, hogy a zsarnoki uralkodót bárki bármi módon megölheti". Mindenesetre szó fér ahhoz is, a mit a „helyreigazításnak" e szavai kifejeznek, de az már más mező. A kiindulási ponthoz kell magunkat tartanunk s keresnünk, hogy a többször említett „helyreigazítás"-ban hol van a tisztázás, a téves állítás lojális visszavonása ? Ezt azonban, az én ítéletem szerint nem találjuk meg Baumgarten úr nyilatkozatában. A „helyreigazításnak" idevonatkozó szavai ugyanis ezek: „A kálvinista írók tehát csakugyan jogosnak ismerték el a politikai orgyilkosságot és dicsőítették azt. Kálvin irataiban azonban e feltétlen helyeslésnek, vagy épenséggel dicsőítésnek nyoma sincs". Hogyan áll tehát a dolog? A szerző állítása ez volt: „Kálvin megírta a politikai orgyilkosság igazolását"; — a „helyreigazítás" ezt a kitételt úgy módosítja, hogy ámbár és jóllehet a kálvinista államjogi elméletet megteremtő írók a politikai orgyilkosságnak jogosultságát hirdetik — mindazonáltal Kálvin nem feltétlenül helyesli azt. Ez a „helyreigazítás" tehát Kálvin emlékét nem tisztázza ; mert nyitva hagyja az utat annak az állításnak, hogy a feltételes helyeslés ott lehet Kálvin irataiban vagy nyilatkozataiban. A tény és az igazság pedig az, hogy Kálvin János sem feltételesen, sem feltétlenül nem igazolt soha semmiféle orgyilkosságot. Erről feltétlenül meggyőződhetik mindenki, a ki a XVI. század ama gondviselésszerű nagy alakjának munkáiba mélyed. Teljes tisztelettel dr. Pruzsinszky Pál - Dr. Pruzsinszky Pál nyilatkozatához a magunk részéről azt fűzzük hozzá, hogy teljesen az ő álláspontján állunk és Baumgarten F. helyreigazítását egyáltalában nem tekintjük teljesen lojálisnak. A tiszáninneni ref. egyházkerület f. hó 5-dikén kezdte meg közgyűlését Sárospatakon. A gyűlés fontosabb mozzanatairól csak a jövő héten számolhatunk be. ISKOLA. Emlékünnepély. A Budapesti Református Theol. Akadémia Önképzőköre, az aradi vértanúk emlékére, a ref. főgimnázium dísztermében, október hó 6 án délután igen szépen sikerült emlékünnepélyt rendezett. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Karének. Előadta az ifjúság, Losonczy Gyula vezetésével. 2.Imádkozott Mányoky Sándor. 3. Alkalmi beszéd. Tartotta Szújethy Károly, az Önk. k. elnöke. 4. Vonós négyes. Előadták Losonczy Lajos, Szabó József, Csata János, Losonczy Gyula. 5. Alkalmi költemény. Szavalta Dévay Lajos. 6. Záró beszéd. Tartotta B. Pap István igazgató. 7. Imádkozott Horváth Lajos. 8. Karének. Előadta az ifjúság, Losonczy Gyula vezetésével. A budapesti ref. theologiai akadémia, a mint már jeleztük, teljessé lételének 50. évfordulóján, október 16-án, délután 4 órakor, a Kálvin-téri templomban emlékünnepélyt rendez. Az emlékünnepély sorrendje: 1. A gyülekezet éneke. 2. Karének, előadja a theologiai énekkar. 3. Hálaadó imádság. Mondja dr. Baksay Sándor püspök. 4. Megnyitó beszéd, tartja dr. Darányi Ignácz főgondnok. 5. Az intézet félszázados múltjáról felolvas Szöts Farkas theol. tanár. 6. A volt növendékek üdvözlik az intézetet: lutheránus részről dr. Zsilinszky Mihály egyházkerületi felügyelő, kálvinista részről dr. Kenessey Béla erdélyi püspök. 7. alkalmi költemény. Irta és felolvassa dr. Hegedűs István egyetemi tanár, az intézet volt növendéke. 8. Karének, előadja az énekkar. 9. Záró imádság, mondja B. Pap István theol. igazgató 10. A gyülekezet éneke. Este 77* órakor, később közlendő helyen, társas vacsora (á la carte) Az ezen részt venni akarók okt. 12-ig jelentkezzenek B. Pap István theol. igazgatónál (Kálvin-tér 7. sz).