Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-09 / 15. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Szabolcsba Mihály, temesvári ref'. lelkész és költő, mult hó 29-én foglalta el székét a Kisfaludy társaságban. Nehánv igen szép költemenyt olvasott fel, s Gyulay Pál elnök szép beszéd kíséretében nyújtotta át Szabolcskának a tagsági okmányt. Kiemelte Gyulay, hogy Szabolcska, mint költő a valódi nemzeti ritmust zendítette meg lantján. — A költő-papnak ismételten is gratulálunk, — s igen óhajtanánk, ha lantja egy rakás szép himnuszszal gazdagítaná készülő új énekeskönyvünket is. * Képviselők a templomban. Nem a magyar, hanem a porosz képviselőház tagjairól olvassuk, a kik a vallást és egyházat még képviselői méltóságukban sem szűnnek meg szeretni, hogy a fölött panaszkodnak, hogy a templomokban ritkán kapnak alkalmas, jó helyet, s Bülov képviselő e miatt interpellációt intézet Bosse kultuszminiszterhez, a ki megígérte, hogy az egyházközségekkel tárgyalásokat kezd a képviselőház számára föntartandó helyek ügyében. Boldog ország, melynek törvényhozói oly nagyon áhítoznak az Isten beszéde után, hogy abból merítsenek világosságot. * Spanyolország baja. Spanyolországban jelenleg 94 ezer pápista pap, 21 ezer szeminárium, 68 ezer szerzetes és 32 ezer apáca van. Ily sokan állván ellene az evangéliom világosságának, nem csodálkozhatunk, ha ennek fénye alig-alig kezd meg derengeni. Spanyolországban; de nem csodálkozhatunk azon sem, ha a hajdani nagy spanyol hatalom mélyen aláhanyatlott s lassanként visszaszorul az anyaországra. * Protestáns üldözés Mexikóban. Bövid ideig tartott békés állapot után ismét kitört Mexikóban a protestánsok üldözése. Az újabb időben némely helyeken, különösen Drapnatóban protestáns irányzat és hajlandóság kezdett kifejlődni. A fanatikus róm. kath. papság, észrevéve ezt, azonnal megkezdte a régi gyűlölködést támasztó munkáját. Körleveleket küldözgettek mindenfelé, a melyekben a protestántizmust dögvésznek bélyegezték s figyelmeztették híveiket, hogy épúgy óvakodjanak a protestánsoktól, mint a rablóktól és gyilkosoktól. Mindenféle aljas vádakkal illették a protestánsokat s vakbuzgó híveiket annyira fanatizálták, hogy a mikor nem régen egy protestáns férfi lakodalmát tartotta, reá rohantak a házra, felgyújtották, porrá égettek minden elégethetőt s a protestánsok életét is csak a közbelépett katonai erő tudta megvédelmezni. — Valóban hihetetlen volna ez, ha nem ismernénk azt a mély gyűlöletet, a melylyel a spanyol róm. kath. papsága protestántizmus iránt viseltetik. Annak ismerése mellett érthető a dolog, — csak azt nem tudjuk megérteni, ho^y ily szellem mellett hogyan meri magát ez a papság a Krisztus szolgájának nevezni. * Az irlandi róm kath. egyetem ügye az angol parlament jelen ülésszaka alatt aligha fog tárgyalás alá kerülni. A tervnek sok kiváló politikust sikerült ugyan megnyernie a pápásoknak, — de minden törekvés, hogy a számottevő pártokat is megnyerjék, hajótörést szenvedett, mert a hatalmas közvéleménynyel szemben ily dolog keresztül erőszakolása Angliában teljes lehetetlenség. * A mormonizmus képtelenségei. A mormonizmus, mely a nőket a pogány világ nyomorúságos állapotába taszította vissza arról a magaslatról, a melyre őket a keresztyénség emelte, — egész tervszerűen működik arra, hogy asszonyai valamiképen öntudatára ne jussanak képtelen helyzetüknek. Mindenféle babonás és keresztyéntelen tannal tömik tele a lelküket, s époly gondosan igyekeznek őket szellemi sötétségben tartani, mint. pápás atyánkfiai. így a mormon nők azt hiszik, hogy számukra nincs üdvösség, csak ha férjhez mennek. A férjtelen nőre nézve nincs feltámadás. — s a férj, ha félesége nem viseltetik iránta rabszolgai engedelmességgel, megvonhatja tőle a feltámadást és az üdvösséget. Az az anya. a ki gátolni igyekeznék, hogy férje több feleséget is tartson, a túlvilágon mindörökké elszakíttatik gyermekeitől. — Ilyen képtelen hiedelmekben tartja asszonyait a mormonizmus, a miért is épen nem csoda, ha az amerikai protestántizmus, a mely pedig sok különös dologgal meg tud békülni, megtagadja azt a veszedelmes és őrült szektát s mindent elkövet, hogy küzdjön ellene. * A finnek veszedelme. Az ezer-tó országában lakó északi rokonainkra rosz napok virradtak. A mi csekély kis önállóságuk még volt, most attól is megfosztattak. Bobrikov tábornok, az új kormányzó, kihirdette az ostromállapotot. A szenátus küldöttei hiába fáradtak Szent-Pétervárra, — az ifjú cár nem fogadta el őket. S e szorgalmas, békés, jó protestáns népet nemcsak politikai szabadságának elvesztése búsítja, hanem a vallási üldözések is. Az orosz pópák minden kigondolható eszközt felhasználnak az orthodox vallás terjesztésére. Buzgalmukat növeli az, hogy azok a pópák, a kik néhány egyént át tudnak téríteni, érdemrendjeleket kapnak és előléptetésben részesülnek. (Cs.) GYÁSZ ROVAT. f Papp Mihály, a halasi ref. főgimnáziumi tanára, életének 52-ik évében, f. hó 3-án elhunyt. A boldogult egyike volt a legjobb és leghívebb tanároknak s benne sokat veszített a halasi ref. főgimnázium. A még nem régen életerős férfiút rohamosan fejlődő szívtágulás döntötte sírba, a mely baja miatt kénytelen volt magát nyugdíjaztatni is. Nyugdíjas tanárságát e hó 1 -én kezdte meg. Halálát, az intézeten kivül özvegye és tíz, legnagyobb részben még neveletlen árva gyászolja. A hű munkás emlékezete legyen áldott! f Darcsy Miklós, borzsovai ref. lelkész, életének 74-ik, lelkészi működésének 50-ik évében, hosszas szenvedés után március hó 27-én elhunyt. Özvegye s nagyszamú családja gyászolja. f Baltazár Antal, jolsvai ág. hitv. ev. lelkész, f. hó 19-én elhunyt. Hálás kegyelet virraszszon emiékök fölött! Felelős szerkesztő: Szőts Farkas. Főmunkatárs: Hamar István. H0RNYÁN8ZKY VIKTOR CB. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.