Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

Melléklet a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 16-ik számához. 530 Szép dolog a személyes bizalom, a személyes ga­rantia ; de tudja Isten ! mégis bajos dolog a mai poszt­kiszlis, Farkasmenyhértes, s elpénztárnokoskodott világ­ban 25 milliót bízni egy ember személyes és minden ellenőrzés nélküli garantiájára. * * * Pedig, hogy Angliában mennyire divatja van a jókedvű adakozásnak, bizonyítja az, hogy p. a mult év­ben csupán közhasznú intézetekre 59.264,000 frank ado­mányoztatott. * # * Attól lehet tartani, hogy Booth ur terve kárt okoz az eddigi jótékony intézeteknek; mivel sokan fognak találkozni, a kik az újdonság kedvéért erre az uj kísérletre szolgáltatják be adományaikat. * * * Nincs olyan áldás, a mi átokká ne változhatna az ember kezében. A vagyon, gazdagság nagy áldás, mivel sok jót lehet általa eszközölni. De lehet átok is, ha azt roszra használják. Bizonyára ilyesféle tapasztalat hozathatta meg Mississippi állam uj alkotmányában azt a törvényczikkelyt, mely szerint egyházi vagy vallási testület vagyonnal nem birhat; s ilyen testületnek tett bármely hagyomány semmis, érvénytelen. Indokolása tetszetős, protestáns ízű a felfogása; azt mondja nevezetesen, hogy csak az az egyház életre való, mely nem régóta összetorlódott vagyonból, hanem a jelenleg élők buzgóságaból, adakozásából tartatik fenn. Az olyan egyház, melynek tagjai aldozatot nem hoz­nak annak fentartasára, olyan mint az alvajáró, vagy élő-halott. * * * Ez a törvény bizonyara nem a protestáns egyház miatt hozatott, hanem valószínűleg azon egyház miatt, melynek minden ereje gazdagságában áll ; de a mely, e gazdagságában való elbizakodásat erőszakosságra hasz­nálja. A katholicismus mindenütt egyforma. Tengeren innen, tengeren túl. Egy amerikai lap boszankodva és keseregve jelzi, hogy a hol csak katholikusok kerítet­ték kezökre a közös iskolák igazgatását, mindenütt megsértették a törvény által parancsolt semlegességet s nemcsak felekezeti tankönyveket, hanem szent képe­ket is bevitték az iskolákba. * * * Több ízben kinyilatkoztattam már meggyőződé­semet, hogy mindazokban az államokban, melyekben zavarok kavalyognak, kormányok, kormányformák vál­takoznak, a jezsuiták keze működik. Szomorú példák erre Spanyol-, Belga-, Olasz-, Franciaország; sőt Amerikában is nagyban folytatja va­kandok munkáját; s épen ezért nem mint felekezet tagja, de mint magyar hazafi nem tudom megdöbbenésemet és elkeseredésemet elpalástolni ama tény láttára, hogy szép fejlődésnek indult hazánk fővárosában egy olyan tár­saság építhetett templomot, és épen aristokratiánk szá­mára, mely társaságot, mint az ország békéjére, sza­badságára, erkölcsére, virágzására veszélyest oly sok törvények kitiltottak az országból. Ez a titkos kéz működik a Német birodalomban is. Innét is ki vannak tiltva. S ime már 120 kerületet reá bíztak a kitiltó törvény eltörlésének kérvényezésére. Igaz, hogy 188 kerület meg annak szigorú fentartását kérvényezte; de nem látható e világosan az a nem nyugvó, meg nem rettenő és kitartó küzdés és titkos működés, melyet ott kifejtenek! A kultur harc után Bismarck megretirált. Az el­mozdított püspökök visszahelyeztettek; az ürességben volt püspöki javaknak 20 millióra szaporodott jövedelme egy összegben kiadatott a klérusnak; most meg már 120 kerületet meghódítottak a jezsuiták behozatalának kérvényezésére... Mily gyors, egymás után, de mily szomorú haladás egy prot. államban!.. Mi sors várhat az u. n. kath. államokra.... Bizonyára nincs más segít­ség, mint ha a kath. intelligentia hazafisága maga lép fel a jezsuitismus és ultramontanismus ellen, s egy Ró­mától független nemzeti kath. egyházat szervez. * * * Bizony jobb volna a Péter-fillérek millióit is az inség enyhítésére fordítani, mint apáca és egyéb zár­dák épitésére. Nem is kell annak a sok bibornoknak, apátnak, zárdafőnöknek, általában a klérus hadserege nagy humanitorainak kimenni Olaszországból, hogy megláthassák azt a nyomort, melynek enyhítésére for­díthassák nagy jövedelmeik egy részét. Egy közelebb megjelent statisztika szerint 1700 község van Olasz­országban olyan, melyben kenyeret csak ünnepnap esz­nek ; 4695 községben soha sem esznek hust; 600 köz­ségben a betegek nem részesülnek orvosi segélyben. S ebben a nagy klerusu országban a lakosság felénél több, 6 3 /10 0 nem tud sem írni, sem olvasni. Ez már csak elég világosan illusztrálja, hogy a klérusnak nem célja a népnevelés, s hogy a zardákat nem a közmű­velődés, a haza közjava, fejlesztésére, hanem felekezeti vagy is inkább a klérus érdeke előmozdítására alapítják. * * * Szinte fájt olvasnom azokat a nem gyarló embert illető magasztalásokat, melyekkel az elhunyt prímás ravatalát elhalmozták. Hát hol mutatta ő ki azt, hogy a «haza minden előtt»... A csalhatatlansagot híhirdette ; az elkeresztelésnél Rómát kérdezte meg; megengedte a m. k. miniszter ellen az alantas klérus által folytatott heccet .. . hát mikor tudott ő lemondani a haza javára a saját felekezeti érdekéről!?... Én benne csupán egy valóságos pápista (pápát mindennek tartó) papot látok, de fel nem fedezhetem az arra a nagy dicséretre és kitüntetésre érdemes hazafit; továbbá miben mutatta ki azt a feltüntetett áldozatkészségét ?... A 3—4 millió alapítványokban ... a 30—40 millió jövedelemből?... Hova fordította ezt a 3—4 milliót?... Keresem a haza­fias érdeklő közadakozasoknál; zz E. m. k.-énél, az Aradi vértanuk szob'ránál, a felekezetnélküli jótékony intéze­teknél ; Arany, Tompa szobránál stb. a csángóknál ; színházaknál; könyvtáraknál, vízvezetékeknél stb. stb. sehol nem találom; csupán zárdák alapításánál, papok, nyugdíjánál, fizetéseik javításánál stb. csupa felekezeti érdekeknél. Hát nem szólnék, ha legalabb nem haran­goznák be a világot olyan érdemek emlegetésével, melyeket nem láttunk. * * * Hanem igen is . .. az apácákban találják fel egyik bő adakozasuk tárgyát ... s hány féle ez az apáca zárda!?... Nápolyban közelebb záratta be a világi ható­ság az u. n. élve eltemettek zárdaját; a hova a ki belé­pett, örökre ott veszett; és minden összeköttetést meg kellett szakítania a világgal, kivéve természetesen a püs­pököt és papokat. Bizonyara nem valami szép dolgokért záratott be, s mégis, mikor majd az a püspök meghal, a ki azt alapította, a dicséretnek minden formajavai elhalmozzák az ő nemeslelkű bőkezűségét és áldott jótékonyságát. (? !) * * * Hát dicsérete méltó e az a manchesteri zsidó, a ki, midőn felesége egy Szombaton elesvén fejét be­ütötte, nem nyújtott neki azonnal segélyt, mivel ezzel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom