Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-19 / 16. szám
Melléklet a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 16-ik számához. 530 Szép dolog a személyes bizalom, a személyes garantia ; de tudja Isten ! mégis bajos dolog a mai posztkiszlis, Farkasmenyhértes, s elpénztárnokoskodott világban 25 milliót bízni egy ember személyes és minden ellenőrzés nélküli garantiájára. * * * Pedig, hogy Angliában mennyire divatja van a jókedvű adakozásnak, bizonyítja az, hogy p. a mult évben csupán közhasznú intézetekre 59.264,000 frank adományoztatott. * # * Attól lehet tartani, hogy Booth ur terve kárt okoz az eddigi jótékony intézeteknek; mivel sokan fognak találkozni, a kik az újdonság kedvéért erre az uj kísérletre szolgáltatják be adományaikat. * * * Nincs olyan áldás, a mi átokká ne változhatna az ember kezében. A vagyon, gazdagság nagy áldás, mivel sok jót lehet általa eszközölni. De lehet átok is, ha azt roszra használják. Bizonyára ilyesféle tapasztalat hozathatta meg Mississippi állam uj alkotmányában azt a törvényczikkelyt, mely szerint egyházi vagy vallási testület vagyonnal nem birhat; s ilyen testületnek tett bármely hagyomány semmis, érvénytelen. Indokolása tetszetős, protestáns ízű a felfogása; azt mondja nevezetesen, hogy csak az az egyház életre való, mely nem régóta összetorlódott vagyonból, hanem a jelenleg élők buzgóságaból, adakozásából tartatik fenn. Az olyan egyház, melynek tagjai aldozatot nem hoznak annak fentartasára, olyan mint az alvajáró, vagy élő-halott. * * * Ez a törvény bizonyara nem a protestáns egyház miatt hozatott, hanem valószínűleg azon egyház miatt, melynek minden ereje gazdagságában áll ; de a mely, e gazdagságában való elbizakodásat erőszakosságra használja. A katholicismus mindenütt egyforma. Tengeren innen, tengeren túl. Egy amerikai lap boszankodva és keseregve jelzi, hogy a hol csak katholikusok kerítették kezökre a közös iskolák igazgatását, mindenütt megsértették a törvény által parancsolt semlegességet s nemcsak felekezeti tankönyveket, hanem szent képeket is bevitték az iskolákba. * * * Több ízben kinyilatkoztattam már meggyőződésemet, hogy mindazokban az államokban, melyekben zavarok kavalyognak, kormányok, kormányformák váltakoznak, a jezsuiták keze működik. Szomorú példák erre Spanyol-, Belga-, Olasz-, Franciaország; sőt Amerikában is nagyban folytatja vakandok munkáját; s épen ezért nem mint felekezet tagja, de mint magyar hazafi nem tudom megdöbbenésemet és elkeseredésemet elpalástolni ama tény láttára, hogy szép fejlődésnek indult hazánk fővárosában egy olyan társaság építhetett templomot, és épen aristokratiánk számára, mely társaságot, mint az ország békéjére, szabadságára, erkölcsére, virágzására veszélyest oly sok törvények kitiltottak az országból. Ez a titkos kéz működik a Német birodalomban is. Innét is ki vannak tiltva. S ime már 120 kerületet reá bíztak a kitiltó törvény eltörlésének kérvényezésére. Igaz, hogy 188 kerület meg annak szigorú fentartását kérvényezte; de nem látható e világosan az a nem nyugvó, meg nem rettenő és kitartó küzdés és titkos működés, melyet ott kifejtenek! A kultur harc után Bismarck megretirált. Az elmozdított püspökök visszahelyeztettek; az ürességben volt püspöki javaknak 20 millióra szaporodott jövedelme egy összegben kiadatott a klérusnak; most meg már 120 kerületet meghódítottak a jezsuiták behozatalának kérvényezésére... Mily gyors, egymás után, de mily szomorú haladás egy prot. államban!.. Mi sors várhat az u. n. kath. államokra.... Bizonyára nincs más segítség, mint ha a kath. intelligentia hazafisága maga lép fel a jezsuitismus és ultramontanismus ellen, s egy Rómától független nemzeti kath. egyházat szervez. * * * Bizony jobb volna a Péter-fillérek millióit is az inség enyhítésére fordítani, mint apáca és egyéb zárdák épitésére. Nem is kell annak a sok bibornoknak, apátnak, zárdafőnöknek, általában a klérus hadserege nagy humanitorainak kimenni Olaszországból, hogy megláthassák azt a nyomort, melynek enyhítésére fordíthassák nagy jövedelmeik egy részét. Egy közelebb megjelent statisztika szerint 1700 község van Olaszországban olyan, melyben kenyeret csak ünnepnap esznek ; 4695 községben soha sem esznek hust; 600 községben a betegek nem részesülnek orvosi segélyben. S ebben a nagy klerusu országban a lakosság felénél több, 6 3 /10 0 nem tud sem írni, sem olvasni. Ez már csak elég világosan illusztrálja, hogy a klérusnak nem célja a népnevelés, s hogy a zardákat nem a közművelődés, a haza közjava, fejlesztésére, hanem felekezeti vagy is inkább a klérus érdeke előmozdítására alapítják. * * * Szinte fájt olvasnom azokat a nem gyarló embert illető magasztalásokat, melyekkel az elhunyt prímás ravatalát elhalmozták. Hát hol mutatta ő ki azt, hogy a «haza minden előtt»... A csalhatatlansagot híhirdette ; az elkeresztelésnél Rómát kérdezte meg; megengedte a m. k. miniszter ellen az alantas klérus által folytatott heccet .. . hát mikor tudott ő lemondani a haza javára a saját felekezeti érdekéről!?... Én benne csupán egy valóságos pápista (pápát mindennek tartó) papot látok, de fel nem fedezhetem az arra a nagy dicséretre és kitüntetésre érdemes hazafit; továbbá miben mutatta ki azt a feltüntetett áldozatkészségét ?... A 3—4 millió alapítványokban ... a 30—40 millió jövedelemből?... Hova fordította ezt a 3—4 milliót?... Keresem a hazafias érdeklő közadakozasoknál; zz E. m. k.-énél, az Aradi vértanuk szob'ránál, a felekezetnélküli jótékony intézeteknél ; Arany, Tompa szobránál stb. a csángóknál ; színházaknál; könyvtáraknál, vízvezetékeknél stb. stb. sehol nem találom; csupán zárdák alapításánál, papok, nyugdíjánál, fizetéseik javításánál stb. csupa felekezeti érdekeknél. Hát nem szólnék, ha legalabb nem harangoznák be a világot olyan érdemek emlegetésével, melyeket nem láttunk. * * * Hanem igen is . .. az apácákban találják fel egyik bő adakozasuk tárgyát ... s hány féle ez az apáca zárda!?... Nápolyban közelebb záratta be a világi hatóság az u. n. élve eltemettek zárdaját; a hova a ki belépett, örökre ott veszett; és minden összeköttetést meg kellett szakítania a világgal, kivéve természetesen a püspököt és papokat. Bizonyara nem valami szép dolgokért záratott be, s mégis, mikor majd az a püspök meghal, a ki azt alapította, a dicséretnek minden formajavai elhalmozzák az ő nemeslelkű bőkezűségét és áldott jótékonyságát. (? !) * * * Hát dicsérete méltó e az a manchesteri zsidó, a ki, midőn felesége egy Szombaton elesvén fejét beütötte, nem nyújtott neki azonnal segélyt, mivel ezzel a
