Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 nyösen is különbözik az elsőtől; a mennyiben az akkor megjelent bírálatokra tekintettel most az első kidolgogozás hiányait mind pótolta szerző. Melegen ajánljuk a becses művet tanférfiaink figyelmébe. — K. B. KÜLÖNFÉLÉK. * Királyi adományok. Király ő felsége az alistali ev. ref. egyháznak temploma helyreállításához ioo, a csobaji ev. ref. egyháznak templom és lelkészlak építésre ioo, a sályii ev. reform, egyháznak lelkészlak és iskola helyreállítására ioo és az új-klenóci ág. evang. egyháznak temploma felépítéséhez ioo frtot adományozott magánpénztárából. * Lelkészi jubileum. Október io-dik napja örömünnep volt a tót-keresztúri (Vasm.) ágost. evang. gyülekezetre nézve, ekkor ülvén meg lelkészkedésének 50 éves évfordulóját Berke János tót-keresztúri lelkész és alesperes nagyszámú rokonok, barátok, ismerősök és tisztelők jelenlétében. Istenitisztelet előtt a háznál Szinicz Lajos bodonczi evang. lelkész, mint a családban legidősebb tag üdvözölte a jubilánst, mint jó atyát és nagyatyát a család nevében. Az istenitiszteletre Kund Sámuel esperes vezetése alatt számos evang. sőt reform, lelkész jelent meg a Vasmegye déli részéről összegyűlt díszes közönség által szorongásig megtöltött nagy templomban. A vend vidéki evang. tanítói karnak a »Jövel Szentlélek Ur Isten* dallamára írt összhangzatos éneke után Kund Sámuel esperes lépett az oltár elé és szép beszéddel üdvözölte az agg lelkészt egyházmegyéje nevében. Megható volt, midőn a jubilánsnak fejére tevén kezeit, megáldotta őt e szavakkal: »A mint egyházunknak főpásztora és vénei megáldottak téged 50 évvel ezelőtt úgy áldalak meg most én is s könyörgöm le reád a Mindenhatónak áldását.* Rövid imája után Czipott Rezső puczinczi lelkész ment a szószékre s vend nyelven mondta el épületes alkalmi beszédét a 116. Zsolt. 13 —14. verse felett: >A szabadításért való hálaadásnak poharát veszem és az Úrnak nevét hívom segítségül! Áz én fogadásomat megadom az Úrnak majd az ő egész népe előtt * Beszédében azt fejtegette, hogy >mi a kötelessége azon gyülekezet híveinek, mely lelkészének 50 éves szolgálati örömünnepét ünnepli?* Ezután az ősz pátriárcha, a jubiláns férfiú lépett a szószékre, hogy szóljon hozzánk onnan, honnan félszázadon át hirdette az Istennek igéjét. Beszédének alapjául vevé a következő igéket: »Mintegy csudájokká lettem sokaknak, de te vagy én erős bizalmam; megteljesedik az én szám a te dicséreteddel és minden napon a te dicsőségeddel. Ne vess el engemet az én vénségemnek idején, mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engemet 1* 71. Zs. 7—9. v. A beszéden végig vonuló fő gondolat az volt, hogy »mily sok jóval látogatta meg őt az Isten s mily nagy hálaadással tartozik ezért Istennek.* A beszéd rövid volt, de hosszú ideig megmarad emlékeretünkben ; s/ívből származott, de meg is találta az utat mindnyájunk szívéhez. A megelégedés, a boldogság sugárzott minden arcról, s az öröm könyeit láttuk csillogni jobbra is, balra is a szemekben. Beszédének végeztével a jubiláns állott az oltár elé, hol először üdvözölte őt Antal Dénes az őrségi ev. ref. egyházmegye s annak esperese nevében, azutan a gyülekezet küldöttsége (mely alkalommal egy fehérbe öltözött leány díszes bibliát nyújtott át a jubilánsnak) végül a vend vidéki tanítói kar zárta be az üdvözlők sorát. Mindezekre meghatottan, biblikusán válaszolt a jubiláns s ez után áldásra nyújtván karjait, elbocsátotta a templomi gyülekezetet. Az ünnepélyesség után a jubiláns vendégszerető házánál magyaros lakoma volt, melyen toasztokban sem volt hiány. A lakomát reggelig tartó tánc követte. A vend vidéki róm. kath. esperes levélben üdvözölte a derék jubiláns férfiút! — R. I. *A Tabitha-nőegylet 1885/6-ki működéséről vonzó képet nyújt a választmány által kiadott és hozzánk beküldött kimutatás. Az áldásos egyesület a főváros területén lakó szegények közül 196-ot segélyezett, kik között élelmiszereket és tetemes ruhaneműeket osztott ki. 705 uj, 526 viselt ruhát, számos fehérneműt, 168 pár új cipőt juttatott az igazi szegényeknek. Az egyesületnek 6500 frt tőkevagyona, 212 tagja van ; bevétele a lefolyt évben 1565 frt, kiadása 1462 frt volt. Az egyesület október közepétől április közepéig minden héten egyszer szerdán délután tartja összejöveteleit az evang. gimnáziumi épületben, mely alkalommal tagjai ruhavarrással foglalkoznak. A tagok által varrott új ruhadarabokon kívül az egyesület a szegényeket az emberbarátoktól kapott viselt ruhákkal és fehérneműekkel is segíti, miért ís tisztelettel kéri a szerencsésebb viszonyok között élő emberbarátokat, hogy az egyesület nemes hivatását ócska ruhák és fehérneműek beküldése által elősegíteni szíveskedjenek. * A nemzeti vértanuk és a reform, egyház. A »Debrecen* című újság az aradi vértanuk halála évfordulója alkalmából éles támadást intézett a debreceni reform, papság és egyház ellen azért, hogy okt. 6-ikán nem tartott gyászünnepet a dicső vértanuk emlékére. A támadásra Könyves Tóth Kálmán debreceni lelkész úr ugyanazon lap hasábjain kimerítő védelmet ír a reform, egyház és papság álláspontja mellett, elvi, nevezetesen hitelvi szempontra vezetvén vissza az okot, miért a református egyház a halottaknak s így a nemzet halottjaínak rekviemet nem tart. A hozzánk is beküldött érdekes cikk eszmemenete a következő. Nagy és fontos elvi kérdések tartják távol a református egyházat attól, hogy a halót*ak emlékezetére vallásos ünnepélyt nem inaugurál, tudván, hogy a mely percben ezt megteszi, szakit múltjával s útját nyitja a lehető legveszélyesebb következményeknek. A róm. kathol. egyház hitelvei szerint nemcsak megengedtetik, hanem a híveknek kötelességévé tétetik, hogy az elhunytak lelkeiért imádkozzanak s misét szolgáltassanak. Alapja ennek azon hit, hogy az elhunytak lelkei ezáltal hamarabb kiszabadulnak a tisztítótűzből (purgatórium). A tisztító-tűzből való kiszabadulás gyorsítására hathatós eszközül ajánltatik az élők bőjtölése, alamizsnálkodása és különösen az engesztelő szentáldozat, melynek megszabott díját ha kifizetik az egyház tagjai, az áldozár az engesztelő szent mise áldozatot a gonosztevőknél sem tagadhatja meg. Egészen más elvnek hódol a reform, egyház. A meghaltak lelkeinek sorsa már a halál után mindjárt eldőlvén, a reform, egyház purgatoriumot nem ismer, következőleg oly intézménynek és gyakorlatnak sem engedhet helyet, mely a purgatoriumból való kiszabadulás megkönnyítését célozza. A helvét hitvallás szintén nem helyesli azok tettét, kik a halottakért engesztelő áldozatokat tartanak. »Mi azt hisszük — mondja a XXVI. r. 3. §. — hogy a hívek a testi halál után egyenesen a Krisztushoz mennek és így az élőknek a holtakért való könyörgéseikre, esedezéseikre és egyébb ilyféle szolgálatukra szükségük nincs.* Csak az elfogultság állíthatja tehát, hogy a kath. egyházat hazafias indok vezeti arra, hogy a halottakért áldozatot mutasson be és gyászünnepet szenteljen; viszont csak a szándékos látni nem akarás mondhatja hogy a reform, egyházat a hazafiatlanság vagy az elhunytak iránti kegyeletlenség tartja vissza attól, hogy az elhunyt