Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

azoktól, kik első évben járnak itt ; minden következő évben 2 ft. A tanitási dij egész évre 12 ft, mely fél évi részletekben fizetendő. A tápintézeti dij, szállással, mosással és fűtéssel együtt 80 ft., szintén előre fizetendő fél évi részletekben ; ezért jár délben leves, hus, vastag étel, kenyérrel, vacsorára vastag étel szintén kenyérrel. * Gyászhír. Komjáthi Ferenc, tiszanánai ref. lelkész f. hó 15-kén, 39 éves korában, váratlanul, meghűlés következtében elhunyt. Hozzánk beküldött nekrológját jövő számunkban közölni fogjuk. ADAKOZÁSOK. j Nyilvános köszönet. E hó utolsó hajnalára virradva egy éve lesz, midőn hazánk egyik magyar városát, Miskolcot, az éj csendében reárohanó árviz elpusztitotta. ; Romok és közel háromszáz társunk eléktelenített hullája felett keseregtünk. Sírtunk mindnyájan, kiket a vész közvetlep nem érintett is. Közös volt a veszély, közös a fájdalom, mely kedveseink, rokonaink, barátaink elvesztése felett szaggatta kebleinket. Egy nagy fájdalomkiáltásban tört ki keservünk. Feljajdult a város és segélyért magyar testvérihez nyújtotta ki rimánkodó kezét; feljajdult nagy veszteségeket szenvedett ev. ref. egyházunk, és hitrokonaihoz fordult kétségbeesésében segedelemért, a krisztusi szeretet azon kútfejéhez, melynek forrása soha ki nem apad. Nem csalódtunk. A krisztusi szeretet meghozta áldozatjait mind városunk, mind egyházunk részére. Egymást érték a segélyküldemények, és most könyeink eltörölve, a romok nagyrészben felépitve. Mindezek arra köteleznek bennünket, hogy megépült Sionunk oltára mellől hálánk áldozatját mutassuk be a csapásokban is gondunkat viselő mennyei jó Atyának s másrészről megvigasztalt sziveinkből jövő forró köszönetünket nyilvánítsuk mindazon testvéreinknek, kik meghallották siralmunk kiáltásának fájó szózatát, és mint jótevő angyalok siettek könyeinket letörleni, sebeinket begyógyítani. Szeretett testvéreink ! ti megmutattátok, hogy nincs igazuk azon vészmadaraknak, kik minduntalan csak korunk önösségét részvétlen hidegségét hirdetik. Hányszor hullattunk öröm-könyeket, midőn sok, alig néhány száz lelket számláló egyházakból oly küldeményeket nyertünk, minőket csak a vallás égi angyala által ihletett szeretet gyűjthetett össze ezen anyagilag oly zilált korban ; — öröm-könyek között kell meghajolnunk a vallásos buzgóság azon magasztos ténye előtt, midőn csupán egyszerű fölhívásunkra, gymnásiumunk átalakítására és árviz által sújtott egyházunk fölsegélésére kevéssel több, mint egy év alatt, mintegy 15,000 frtnyi összeg gyűlt be, oly összeg, mely kedvezőbb anyagi körülmények között is méltó volna az elismerésre. Fogadjátok legmelegebb köszönetünket, ti, a vallás lelkével megteljesedett egyházi férfiak, elöljárók ; ti nemes, apostoli buzgalmu vezérek, lelkipásztorok, kik fáradságteljes gyűjtéseitekkel felemeltetek bennünket a porból. Adjátok át hálás kebleink köszönetét mindazoknak, kik áldozataikkal siettek könyeink letörléséhez. Jókor adtatok, tehát kétszer adtatok. A ti jószivből jövő adakozásaitoknak haszna térjen reátok! Midőn a miskolci ev. ref. egyháztanács megbízásából e, mindnyájunk szivéből jövő forró köszönetet a nyilvánosság utján is közre bocsátani szerencsés volnék, egyszersmind azon kéréssel bátorkodom járulni azokhoz, kik a kezeikhez küldött gyüjtőíveket még nem küldötték be, hogy azokat mihamarább annyival inkább alólirott segélypénz-kezelő kezihez beküldeni méltóztassanak, mert jelen köszönetnyilvánitó nyilatkozat során, egyszersmind a nyilvános nyugtázás is kezdetét veszi. Igaz, hogy az evangyeliom lelke szerint a bal kéznek nem szabadna azt tudni, amit a jobb adott, de a sáfárnak másrészről számolni kellvén a kezébe letett kincsekről, bár alólirott mindazoknak, kik ezt tőle kívánták s így több mint kétszáz helyre nyugtákat küldött a bevett összegekről: mindazonáltal a nyilvános nyugtázást kötelességének ismervén, midőn azt ezennel megkezdi, azon szives kérelmet bocsátja előre, hogy ha netaláni sajtó- vagy tollhiba vagy bármely más körülményeknél fogva, habár legcsekélyebb összeg is hibásan közöltetnék, — méltóztassanak az illetők alóürottat megkeresni, hogy a hibát kiigazíthassa s az illetőket megnyugtathassa. Gyöngyösy Sámuel, ref. leik. Az 1878. augustus 30—31-diki árviz által sújtott miskolci ev. ref. egyház részére adakoztak : 1. Deregnyőről Lónyay Gábor küldeménye 95 frt, ehez járultak: Lónyay Gábor 50 frt. Lónyay Ödön 20 frt. özv. Gr. Vay Károlyné 20 frt. Lónyay Ödönné 5 frt. 2. A marosvásárhelyi ev. ref. főtanoda igazgatósága 9 frt 40 kr., melyhez járultak Bihari Sándor, Mentovich Ferenc, Horváth Gáspár, Demeter K., Güldner Nándor, Chevassus Ferenc egy-egy forinttal ; Urr György, Páll Károly, Konc József, Lénárt József, Lakatos Sámuel 50—50 krral \ Péterfi Károly 30 kr. ; egy elégett 20 krral. 3. Az erdélyi e v. ref. Püspökség ú tján a kolozsvári lőtanoda növendékei között gyűlt összeg 38 frt. Gyűjtőív nem küldetett. 4. A nagyrozvágyi ev. ref. egyházban gyűlt s Lábos Endre lelkész által beküidetett 13 frt 50 kr., melyhez járultak: Lábos Endre lelkész Rozvágyon 1 frt. Fodor József tan. 50 kr. özvegy Pilissy Menyhértné 5 frt. Pásztor István 50 kr. Tóth Ferenc 40 kr. Lefelekois Imre 7 kr. Fotok János 5 kr. Pataki János 4 kr. Tót János 10 kr. Cseh Istvánné 8 kr. Oláh Györgyné 5 kr. Nagy János 10 kr. Alsó Tót Ferenc 10 kr. Lakatos József 10 kr. Szabó Albert 10 kr. Bengi Jánosné 10 kr. Az egyes hivek egyénenként ki nem mutatott adakozásából 4 frt 14 kr. (Folytatása következik.)