Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-27 / 52. szám

Táncra előfizethetni a szerkesztőnél Budapest II. vizi város, főutca 20. sz. Figyelmeztetjük olvasóinkat mai mellékletünkre, a Franklintársulat kiadásában megjelenő hirlapok előfizetési felhivására. E hirlapok ljözt csak egy van, amely uj, a többi már mind oly megállapitott jóhirnévvel bir, hogy számukra előfizetőket toborzani egy, előfizetés e való száraz, egyszerű figyelmeztetés is képes, s nem szükséges e célból a kiadó társulatnak hangzatos Ígéretekkel állni elő. Az uj lapnak, a „Nemzeti Hírlapnak" azonban más módokhoz kell folyamodnia, hogy hire menjen s hogy közönséget szerezzen magának. Sajnos, hogy a napi lapok collegialitása odáig nem teijed, hogy egy uj collegájukat, mely különös irányánál és pártok felett álló szelleménél fogva egyiknek sem akar lenni vetélytársa, bemutatnák — nem mondjuk: ajánlanák a közönségnek. De ez egyszersmind némi biztositókul szolgálhat a közönségnek, hogy Toldy napi lapja nem azon közönséges irodalmi vállalatok közé tartozik, melynek élete és működése mától holnapra terjed, s melytől a collegának félniök alapos habár nem is ildomos okuk ne volna. Annyi bizonyos, hogy a szerkesztő egyike a legtehetségesebb magyar journalistáknak, a kiadó társulat pedig oly jóhirnevü, hogy fel sem tehető, miszerint egy ily vállalattal kudarcot vallhatna; s igy Toldy „Nemzeti Hírlapjának" méltán jósolhatjuk a legszebb jövőt, méltán várjuk tőle, hogy jelen pénzügyi és nemzeti válságunk megoldásában, a pártok kebelében uralkodó mostani zűrzavar megszüntetésében tevékeny részt veend, NECROLOGOK. Két elhunyt érdemesnek kegyeletes emléke. Mult november folytán ragadott ki körünkből a halál két derék veteránt, kik sokáig és áldást terjesztve fáradoztak egyházaik s a közjó érdekében, s azért méltók, hogy nevök a nagyobb közönség tudomására is juttassák, s az utókornak is emlékül fenntartassák. 1. Henszelmann Sámuel, VI. sz. kir. városi ev. esperesség felügyelője (született. Bártfán 1812, meghalt ugyanott nov. 9. 1874.) Mint vagyonos polgári családnak sarjadéka s a természettől is szép tehetségekkel megáldott fiu, gondosan neveltetett születési helyén és az eperjesi collegiumban, hol is Krajzell, Greguss, Mayer és Csupka tanárainak köszönheté humanistikus, philosophiai, theologiai és jogászi kiképeztetését. Az ügyvédi vizsga sikeres letétele után, Bártfa városánál és az ottani evang. községnél talált alkalmazást és módot a városi ós egyházi levéltárak rendezésénél történelmi ismereteit gyarapítani, s nevét emlékezetessé tenni. Jó korán lőn a városi tanács tagja s az evang. község jegyzője, majd ünnepelt buzgó felügyelője. Az ötvenes években kir. tőrvényszéki bírónak volt kinevezve előbb Rimaszombatba, utóbb Kassára. Az alkotmányos élet helyreálltával Bártfán főbíró, majd város kapitánya, mely hivatalról azonban elkedvetlenittetvén, önkényt lelépett. Ekkor azonban, a 6 sz. kir. városi esperesség választá meg ugy szólván egyhangúlag felügyelőjének, r< hivatalába szívélyes ünnepélyességgel éppen Bártfán tartott esp. gyűlés alkalmával igtatá. Sok szép remény volt. kötve személyéhez, mert ő mindenütt a pontosság, serónység, szigorú igazságosság, s nemes míveltség élő példánya vala s ezek következtében köztisztelet tárgya. Irigyei lehettek, de ellensége nem volt. Mennyire becsültetett, látható volt temetése napján ; Bártfa összes lakossága s számos vidékiek kisérék hült tetemeit a templomba, s ki a temetőre igaz részvéttel. Sokáig fogják őt a bártfaiak nélkülözni ! Érdemei azonban élni fognak s az utódoknak is mintaképül szolgálni. 0 rendezte a két egyh. község ügyeit ; megőrizte sőt gyarapította vagyonát; hogy a vá. ros végre valahára 600 ft adjutát juttatott az evangélikusoknak, leginkább Henszelmann buzgóságának köszönhető ; hogy a tót egyház számos filiáiban az iskolák jobb karba helyeztettek, az ő fáradozásainak eredménye. — Utolsó éveiben megírta kútfőkből Bártfa városának monographiáját magyarul, melynek kinyomatása bizony a város díszére szolgálna. Mint könnyű latin verselő szabad óráiban a zsoltárokat próbálta latin distichonokba foglalni. Példás férj, boldog családapa, hü polgár s őszinte igaz barát volt élte folytán, halálával áldott emléket hagyva maga után a magán körökben is. „Have pia anima! 2. Melicsko Pál lelkész, (Szül. Kisszebenben 1802., meghalt Kükemezőn nov. 1874.) Mint szegényebb sorsú polgári ház fia sok törődés s nélkülözések közt tölte tanulói éveit fel a theologiáig, szilárd kitartással Eperjesen. Sokáig kelle nevelősködnie, míg letehette a hitjelölti vizsgát 1828-ban, s azután is, hogy legalább a bécsi facultásra kimehessen. Visszajövet a sáros-komlósi kis egyház buzgó papja lett; majd ipja halálával a kükemezei egyház meghívását fogadá el, s itt fáradozott élte fogytáig, több mint 30 éven át lelkiismeretesen és áldással, mint a népnek hű pásztora, oktatója, atyja sőt orvosa is nehéz időkben. A sáros zempléni esperesség keblében előbb mint iskolai dókán, utóbb mint pénztárnok s végre mint főesperes munkálkodott számos éven át az egyházak javára, buzgón, hűségesen, evangelikus s hazafiúi szellemben. Élte utolsó éveiben szemefényét kezdó veszíteni, ugy hogy szemüvegen át is csak bajjal olvashatá az írást; ez igeu nyomasztólag hatott lelkére, hogy majd hivatásának nem fog kellőleg megfelelhetni. Az egyház segédet adott melléje s gondjait enyhité. Mult novemberben egy ködös őszi nap reggelén kiment hivei látogatására, s útjában egy mély kútba esett, honna'i már csak halva húzatott ki s vitetett vissza házához. Áldott legyen emléke, mint oly férfiúé, ki teljes életében hü maradt a Soltár I 1. 2. igéihez! V. A