Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-11 / 19. szám

rengve nézett maga elé mindenki e hir hallására: Csepel Én tehát indítványozom: ha pap vagy tanító hal meghalt! Ki hitte volna ezt? Milyen ifjú, deli és erő- meg: ne temessük őket sem prédikációval, sem bucsuztateljes, milyen jó kedélyű volt? Még a félholt is egész tóval, hanem csak egyszerű rövid imával. Ha ez igy lesz: életre kelt társaságában s ime most meg az egeszen élő a nép is csak könyörgéssel fogja legkedvesebb halottját is is félholttá lett koporsója mellett. De lássuk temetését. temettetni April 23-ikán délután 3 órakor legalább is 1000-en De hát a stóla ! a stóla ! kiáltják tán sokan az elgyültek össze a gyászudvaron. Itt a gymnasium növendé- lenkező oldalról. kei elénekeltek egy megható összhangzatos rövid éneket Igaz, hogy a stóla kevesebb lesz, de kevesebb lesz Ekkor a templomba ment a tisztességtevő gyülekezet. Itt aztán az olyan temetések száma is, amelyeken dicsőitjük, ember ember hátán; zsúfolásig megtelt a tágas imaház, kiemeljük s példányképül mutatjuk fel, a rokonok által Egy vers eléneklése után Szél Kálmán lelkész lépett a előirt életrajz után, sokszor a legsötétebb alakot, sőt maszószékre és felolvasott egy rövil beszédet és még rövi- gát a megtestesült gonoszságot ós bünt is. Kevesebbsz r debb, de igen buzgó imát. Az egész 10 percig tartott. leszünk kénytelenek a halottjelentő távozása után igy so-E beszéd s ima nem az elhunyt érdemeinek felhordása s hajtani fel: valyon ki tudna meggyőződésből csak egy szót hasznos működéseinek dicsőítése volt, hanem az első, ne- is emelni e halott koporsója felett ! Ez pedig gazdag kárhány mondatban, a tanári pálya fontosságát emelte ki, az pótlás lenne az elvesztett stóla helyett, utóbbi erőnek lelkét kérte a mólyen sújtottak vigasztalá- Tudom én azt, hogy vannak halálesetek, melyeket sára. Fel volt azonban említve, hogy Csepel István a n.- fel lehet használni a nép tanítására, vigasztalására s hitészalontai gymnasium egén meteorként tündöklött s mi- nek emelésére ; de az ilyen esetek száma kevesebb az élkor legfényesebben ragyogott, akkor hullott alá épen a lenkező esetek számánál. Temetéseknél tehát, csak egy délpontról. Fel volt említve, hogy a Csepel István tanári évet véve is fel, nem lehet valódi építésről szó sem. működése a jövőre is messze kiható s valóban irányadó Én tehát a prédikációval, búcsúztatóval, orátioval és volt. Meg volt említve, hol született, tanult és tanított. síri beszéddel végzett temetési szertartásokat eltőrlendők-Milyen egyszerű volt tehát az egész ! és mégis mily m>k véleményezem s minden halottat egyszerű könyörgésmegható, milyen magasztos! Ha valaki arra vállalkozott sel szeretnék temetni és akarok is temettetni, természevolna e temetésen, hogy halotti tanítást mondjon : min- tesen önmagamat is. denkit megbotránkoztatott volna. Hát még ha búcsúztatni A rektorok által végzett búcsúztatóra, mint a taniis akart volna! fás figyelmet érdemlő akadályára, nem sokára visszatérek. Még most is végig-végig futkos a hideg bennem, ha Nagy Sándor, rá gondolok, hogy mily kínzás lett volna e temetés alref. lelkipásztor, kalmával akár a halotti tanitás, akár a búcsúztató. Ott II. ült mellettem eszméletlenül, testben, lélekben megtörve Felsőbaranyában f. évi april 19-én az iványii ref. az Özvegy. Ott voltak a vigasztalhatlan rokonok, barátok egyház 77 éves agg tanítóját, Kun Györgyöt kísértük el s teljesen levert nagy gyülekezet. Ki merte volná ezeket sírjába. Született az idvezült Szatinármegyóben Góresen. vigasztalni akarni ? Az özvegynek beszélhetett volna bárki A tanítói nehéz pályán, néhány esztendővel tovább mű is, akár a vihar felrázó hangján. Nem hallott, nem értett ködött félszázadnál; s kitartással végezte a reá bizotsemmit. A gyermekek még nem érezték veszteségöket. takat. Életének utolsó éveiben — bár testben még egé-Ezeket kár lett volna útravaló tanácsokkal látni el. Ha szen meg nem gyengülve, de a haladó korral lépést rokonait, barátait az elhunyt érdemeinek előszámlálása s nem tarthatva, — segédet tartott maga mellett, a veszteség nagyszerűségének eleven leírásával akarta Az ötödfélszázat meghaladó ref. gyülekezet most volna valaki vigasztalni: minden szava egy-egy élesen élő tagjai közül nem megy húszra azok száma, kik a sebző tőr, egy-egy sebeket félszaggaló kíméletlen kéz lett tanítói kar ezen elhunyt nestorának tanítványai ne lettek volna. volna. A temetőben az özvegy levétetett a kocsiról s engedte Hátramaradt özvegyén kivül gyermekei nem kesemagát vitetni. A sirhoz érve azonban kissé felesz- regnek az agg tani tó halálán, mert azok nincsenek. Az mélt s meglátva a tátongó sírboltot, egy éles kiáltás után itivezült a kezére bizott gazdasági javak felett naösszerogyott s elájult. Azonnal kocsira tétetett tehát ós gyon jó, sikeres és hű sáfár volt, úgyannyira, hogy özbaza vitetett. Valyon, ha valamely vakmerő jóakarat vegyének épen nincs oka azon aggódni, hogy már most még a temetőbeu Í6 beszédet akart volna mondani: nem ezután mit egyék és miből ruházkodjék, mert nem megmaga is visszariadt volna-e e kegyetlen gondolattól ? Ki- vetendő vagyonnal rendelkezik. nek beszélt volna itt ? A háznál a koporsó felett Kimiti László És valyon hasonló eset, habár nem épen ily sötét iványii lelkész ur tartott valódi keresztyéni érzülettől alakban, nem fordul-e elő százszor meg százszor ott, hol áthatott, nem a phrázisok országában csapongó, hanem két pap papol a templomban s a harmadik a temetőben?! mint Krisztus ig.izi szolgájához illik, a sziv vallásos És mégis nem akarjuk átlátni, hogy ez : építés helyett életéből származott, a legfőbb tanítómesternek, a Jézus rombolás; vigasztalás helyett sértés ós bántalmazás. Krisztusnak tudományából merített alkalmi gyászimát,