Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

59. Kontra Sándor, AIsóDabas, u. p F.-Dabas. 60. Sedivi János, Sz.-Eudre. 61. Szánthó János, Kosd, u. p. Vác. 62. S. Kovács Dániel, Pomáz. 63. Tamássy István, Szada, u. p. Gódöllö. 64. Együd István, Vác. 65. Vári Sándor, Tótfalu, u. p. Tahi-Tótfalu. 66. Szánthó Ödön, Bugyi, u. p. Lacháza. 67. Jordán István, Pomáz. 68. Kerkapoly István, Hévíz-Györk, u. p. Aszód. 69. Illés Dániel, Pécel. RÉGISÉGEK. Egyháztörténelmi emlék a magyar protestáns lelkészek gályarabsága korából. A veszprémi ref. egyházmegye esperese, Pap Gábor ur, folyó évi april hó 22—25 napjain Veszprém városában tartott közgyűlésünkben egy a magyar protestáns egyháztörténelmet érdeklő igen becses emléket mutatott fel, melynek a mult őszszel végzett egybázlátogatási kőrútjában jutott birtokába, s melyet protestáns lapunk olvasóközönségének én is ha in natura nem mutathatok fel, legalább e sorokban bemutatni kedves kötelességemnek tartom. Egy szelence ez rézből, minőt a gályarabságot átszenvedett s abból kiszabadított magyar protestáns lelkészek aranynyal tele kaptak a holland kormánytól — az 1681-iki országgyűlés által szabad visszatérhetésre adott engedély után — hazájukba visszajövetelre uti költségül. 5 év óta kérte már ez érdekes kincset esperes ur, egyházkerületi főiskolánk számára balaton-kisszőllősi hitsorsosunktól, Komáromi Józseftől, ki leányágon egyenes utódja volt Bátorkeszi István gályarabságot szenvedett veszprémi ref. lelkésznek. De nevezett atyánkfia nyilatkozata szerint esküvel volt kötelezve az elődök által minden utód, hogy ezen történelmi érdekeltségénél fogva családjukra nézve is igen drága kincset a családban nemzedékről nemzedékre tovább adja. Most azonban a boldogultban kihalván a család, azt özvegy Somody Lidia asszony, férje által esperes ur előtt életében nyilvánított azon felhatalmazás folytán, hogy halála után megszűnvén az eskükötelezettség, átadhatja, valósággal át is adta. Hogy valósággal Bátorkeszi István kapta e szelencét a gályarabságból megszabadulása s hazájába visszatértekor, s ő róla szállott át egyenes ágon az utódokra — mint ezt a családtagok állítják,— ezt minden kétséget kizárólag igazolják a történelem adatai is. Bizonyos ugyanis, hogy egy Bátorkeszi István nevü veszprémi ref. lelkész gályarabságot szenvedett. Lampe emlékezik erről „História eccl. Reformatorum in Hungaria" cimü könyve 760-ik 795-ik és 892-ik lapjain. Ebből kitünőleg, ő elébb Kolonics rendeletére Pozsonyban vettetett börtönbe Séllyei István pápai ref. lelkész ós superintendenssel, majd ötödmagával (4 lelkész s 1 evang. tanitó) vasba verten Pozsonyból Berencsbe szállíttatott, innét többi társaihoz a lipótvári börtönbe hurcoltatott , végre 30-admagával Nápolyba deportáltatott. (Sajátlag 41 -en indíttattak el, de 11 útközben meghalt.) Egyike volt azon sok vereséget, korbácsütést szenvedett 7 confessornak, kik a siciliai hadi hajókon matrózokul használtattak. Lampénál az ö neve nem említtetik a rabságban elhaltaké között; kétségtelen tehát, hogy egyike volt a megszabadultak és hazajötteknek. De legerősebben meggyőző s minden támadható kételyt eloszlató érv erre azon okmány, mely a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapoknak épen folyó évi 1-ső számában van közölve, melyet Ruyter hollandi tengernagy útlevélül adott azon 26 lelkésznek, kik a gályarabságból kiszabadittatván Belgium felé elindittattak, s a kiknek ott feljegyzett nevei között olvasható Bátorkeszi István is. A szelence mindkét felén ó-hollandi felirat és emblémák vannak, melyek egymást kiegészítik s illustrálják. Van raja egy férfi alak, fején kalappal és vállán vándorbottal, mely valószínűleg a hazakészülő gályarablelkészek indulását, és egy nyitott, alá fordított kanna, mely a keserűség kannájának kiürítését jelképezi és egy fenékre állított hordó is. Rajta van Holland egy nevezetes városa, Deventer rajza is. A fölirat és annak T. D. tanár ur által magyarázott értelme ez: „De ton staet met de boom om hoog = a hordó (tonna) fenékkel fölfelé áll, Mijn kan ist uit = kannám (korsóm) üres, Mijn keel is droogh == torkom száraz, T'is hijer geen doog = itt nincs öröm (maradás) Mijn pye is uijt = pénzem elfogyott Mijn doos is leigh = erszényem üres." Magyar prot. egyházunk gyászos évtizedének e szomorúan nevezetes emlékét, egyházmegyénk közgyűlése megbízásából, esperes ur a folyó hó 12-ik s következő napjain Győrben tartandó egyházkerületi gyűlésen felmutatván, egyházkerületi főiskolánk mütárába helyezés végett átadandja. Pap Sándor, isztaszeotgyörgyi ref. lelkész. Külföldi egyház és iskola. (ff) Németországi egyházi hirek. A német kath. főpapság május hó 2-án sz. Bonifacius sírhelyén, Fultiábau tartott gyűléséből egy pásztori levelet bocsátott ki a németországi kath. néphez, melyben a már-már törvényerőre emelkedett egyház-politikai törvényjavaslatok ellen újra izgatja azt, midőn felhívja „a J é z u s Krisztus szerelmére, hogy minden körülmények között szilárdan ragaszkodjanak elveikhez, melyek a keresztyénségéi és az örök igazságéi." E pásztori levelet aláírták: a kölni, gnesen-poseni, ós boroszlói érsekek; továbbá a fuldai, inburgi, paderborni, mainzi, trieri, lenkai, osnabrückii