Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

Tizenegyedik évfolyam. 11. íe-H Pest, mart. 15. 1868. PROTESTÁNS ur GYHÁZI P. Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Szerk. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 2 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. , Hivés és tndás. i. Ha szinte mindent tudnék is, mi a világon létezik, szeretet azonban nem volna bennem, mi hasznom lenne belőle Isten előtt, ki tetteimből fog megítélni ? Krisztus követése. Midőn 1864-ben Renan hires munkájának megjelenése után „Renaniana" cimü munkámat közzé tettem, egyike elsőrendű statusférfiainknak, aki közben legyen mondva, buzgó katholikus, elolvasván most emiitett munkácskámat, azt a kérést intézte hozzám, fejteném ki neki a kérdéses tárgy körüli nézeteimet élő szóval, s magyaráznám meg neki, különösen azt, mit értek én a vallásban való haladás alatt. En készséggel engedtem a baráti felszólításnak, és minthogy épen beszélő kedvemben valék, azon voltam, hogy a tárgyat tehetségem szerint minden oldalról megvilágítva terjeszszem szavaimra figyelmesen hallgató barátom elibe. A dolog vége az lett, hogy miután két óra hosszat beszélve nézeteimet lehető részletességgel kifejtettem, ezt a választ nyertem: ez mind igen szép, kedves barátom, pontról-pontra aláirom állításaidat, de mindez nem vallás, ami után én tudakozódtam, hanem merő philosophia; mert amiket te előadtál, azokat tisztán és világosan megértettem, a vallás pedig megfoghatatlan valami. Képzelhetni liuledezésemet, mikor én minden ékesszólásomat összeszedvén, azt hittem, hogy sikerült emberemet capacitálnom, és utoljára is azt kelle tapasztalnom, hogy falra borsót hánytam. Tökéletesen ugy jártam, mint II. Ferenc császár Máriássyval, kit ad audiendum verbum regium maga elé idézvén, miután német beszédben fejedelmi intéseit hosszasan elmondotta, Máriássy csak ezt felelte: nix tájcs Felséges Uram! r En reám e némileg komikus kis esemény mély benyomást tett, s fejemnek komoly elmélkedésekre szolgáltatott bő tárgyat. Azt kérdeztem magamtól, mikép eshetik az, hogy oly gondolkodó férfi mint az én igen tisztelt barátom, az élet egyik legfontosabb tárgyát illetőleg oly nézetben él, mely meggyőződésem szerint az absurdummal határos, s túlfelől még, amint barátom arcáról leolvastam, ő csudálkozik én rajtam, hogy én, mint aki életemet a valláskutatásban töltöttem, mikép ismerhetem annak mivoltát oly kevéssé, hogy philosophiai gondolatimat vallásigazságok gyanánt akarom árulni. t Ereztem, hogy egy nagy probléma előtt állok: a tudás és hívés különbségének problémája előtt, melynek megfejtése körül századok óta oly kevés sikerrel fáradozik a tudomány, s összemérvén a probléma nagyságát tehetségem parányiságával, önkénytelenül is eszembe ötlött a római költő e lehangoló kérdése: Unde Ingenium par materiae! Meglehet azonban, hogy épen a szokatlan nehézségek ingerelték tudvágyamat; annyi bizonyos, hogy azóta sokat forgattam elmémben ~ kérdést, melynek szerencsés megfejtésétől val