Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-07-26 / 30. szám

TÁRCA. Nt. szerkesztő úr! Magyarország több megyéibe — e végszükséggel küzdő, — a haza végzetes napjaiban hamuvá lelt gyámol­talan egyházunk felsegélésére könyöradoinányok gyűjtése végett kiküldölt kéregetöink, — a legközelebbi napokban mindnyájan visszaérkezvén, — miután a gyűlt fillérek meg­számláltatlak, s a számadások tisztába hozattak, — sietünk mult évi igéretünk szerint a nagy közönség előtt is — min­den egyes helyeken gyűlt könyöradományt felmutatva, — a számadást megtenni, — mig másfelöl mulhatlan szent kötelességünknek ismerjük a legmelegebb köszönetünket s örök hálánkat nyilvánítani, — e hon minden egyes lelkes és hü-buzgalmu fia s minden egyes egyházak és helységek iránt, valahol csak könyörületes szívek készek valának fil­léreikkel járulni e nemzetiségünk ugy, mint vallásunk -egyik leendő védbástyájának — egyházunknak felépíté­séhez. Minő siker koronázta kéregetöinknek törekvését, fá­radozásaikat, lentebb egész terjedelmében közölni fogjuk.— Mi megtettünk mindent, könyörögtünk, rimánkodtunk, zör­.gettünk az irás biztatása szerint, mert önmagunktól min­den erőnk megfeszítése mellett is fenmaradásunkat to­vábbra is biztosítani érezénk, hogy képtelenek vagyunk, s a könyöradományozáson s magunk csekély áldozatán ki­vül — miként sok más szerencsésebb egyházak — mi más­ból s egyébünnen segélyt csak alig, vagy csak gyéren nyerhetünk. — Igen n. t. szerkesztő úr! mi a milyen édes örömmel olvassuk nagybecsű lapjában és egyéb hazai la­pokban, hogy a tagosítások, — a nemcsak születésre, de szívre és lélekre nézve is nagy és nemes földesurak igaz­ságos oszlály, — s nagylelkű adományozásaik által mi­ként készitnek sok szegény helységnek szebb és boldogabb jövőt, s miként adnak sok szegény nyomorral küzdő egy­házainknak is áldási, jobblétet és életet; — épen olyan fájdalmasan érezzük mi, egyfelől, hogy bezzeg nincs en­nek a mi egyházunknak sem egy talpalatnyi földje, sem semmiféle alapja, — sem kegyes urasága, ki után, ha a ké­sőbbi jövőben is, valamit remélne, — hívei pedig alig egy pár kivételével mind vagyontalan napszámos emberek; — azonban másfelöl, ha elgondoljuk e felette mostoha és ín­séges időben a sikert, mit kéregetöink e sokat zaklatott or­szágból felmutatnak, oszlik kétségünk s fájdalmunk setét fellege, s derül reményünk elborult ege, mert egy titkos szent érzés súgja ,,a ti uraságtok a haza, — s ugy tetszik mintha égi-szózat mondaná: „mit féltek kicsiny hitűek, „Isten a ti véduralok, ö szerez nektek erös alapot, s ád nektek hatalmas oszlopokat miként ősapáitoknak, s felemel­kedtek hamvaitokból, erös védbástyává épültök, s lesztek nagy és hatalmas nemzetség. — Oli hazánk lelkes és áldozatkész fiai, buzgó sz. egy­házai, ti — s a tőletek legközelebb gyászos egyházunk ré­szére gyűlt szives áldozat filléreitek, teremtették bennünk •ez erös hitet. — Különösen főtiszt, superintendens urak, n. t. és tiszt, lelkész urak, s honunk dicső nagyjai, — mí hisszük, hogy ti átéreztétek a horderŐt, mely mintegy pa­rancsolja, hogy ennek a magyar ref. egyháznak itt az or­szág szélén elveszni, elenyészni nem szabad, ennek meg­mentésére fillérezni sz. kötelessége minden hazáját igazán szerető protestáns keresztyénnek; — mi hiszük, ti tudjá­tok, hogy bár e honban sok szegény egyház igényli nem­zetiségi szempontból is bökezüségtefcet, filléreiteket, — de épen nemzetiségi tekintetből nincs e hazában szegény egy­ház egy is elöbb-való filléreitekre, adományaitokra, akár az annyagi szegénységet, akár a fontos helyiséget tekint­sük, mint ez az uj-vidéki magyar ref. egyház, itt az annyi idegen elemek tömkelege között. — Óh ne engedjétek te­hát hogy e hitünk s éledő reményünk elharvadjon, hanem miután a téglára való már bejött, — adjatok ti a kik ínég nem adtatok — adjatok — Isten nevében kérünk — az építéshez szükséges egyéb anyagokra, hogy valahára az itt annyira szükséges Isten-háza felépülvén, mindannyian ti s még utódaitok is sz. örömérzettel mutathassatok, az or­szág ezen nevezetes pontján a ti filléreitekből is alakult magyar ref. templomra, melyben majd buzgó imádság száll fel értetek, — honunk és vallásunk felvirágzásáért a leg­hatalmasbboz, — s édes nyelveteken fogja hirdetni az ur­nák szolgája az üdv-igéket mind az időnek végéig. — Most mielőtt a begyült könyöradoinányok közléséhez hozzákezdenénk, az illetők megnyugtatására, annyit meg­jegyezni kívánunk, hogy csak az egyes egyházakat, hely­ségeket fogjuk közölni a hol a segély gyűlt, — mert min­den egyes adakozó nevének közétételére könyvek szük­ségeltetnének, — de meg buzgó adakozók, neveitek fellesz­nek jegyzökönyveinkben és hálás sziveinkben letörölhetet­len belükkel örökre jegyezve. — 1-ször is — Csóka Pál és Bútor János egyházunk kiküldött kéregetöi Komárom és Györmegyékben, szegény egyházunk felsegélésére a következő helyeken gyűjtvén, ily sikerrel tértek meg. Neszmély 6 frt 67 kr. Almás 9 frt 21 kr. Szomod 12 frt 71 kr. Tata 35 frt. Naszály lü frt 53 kr. Mocsa 17 frt 31 kr. Ivocs 21 frt 63 kr. Szendi ev. 4 frt 75 kr. Szendi ref. 2 frt 21 kr. Száki ev. 4 frt. Császár 24 frt 64 kr. Bokod 11 frt 60 kr. Dad 10 frt 94 kr. Kömlőd 9 frt. Oroszlány 11 frt 27 kr. Környe 1 frt. Tagyos 6 frt. Sz. György 2 frt. Komárom ref. 38 frt. 50 krt. Hetényi ref. 13 frt 76 kr. Sz. Péteri ref. 8 frt. Marcelházi ref. 6 frt 52 kr. D. Radván ref. 4 frt 54 kr. D. Mocs 10 frt 40 kr. Bucsi ref. 10 frt 88 kr. Kisujfalu 3 frt 20 kr. Bátorkeszi 11 frt 50 kr. Madar még nem küldetett be 9 frt 61 kr. Perbete 10 frt. Csuz 11 frt 5 kr. Udvard 4 frt 20 kr. Ó-Gyala-Imely 2 frt 60 kr. Kamocsa 11 frt 20 kr. Ns Ócsa 20 frt 84 kr. Nagy Tany 9 frt 20 kr. A két Gelléri és Bogya 5 frt 64 kr. Szilas 2 frt 71 kr. Lakszakálos 5 frt 38 kr. Apáca-szakálos 8 frt 29 kr. Ekecsi ref. 7 frt 20 kr. N. Megyer 15 frt Patas ref. 4 frt. Kulcsod 5 frt 10 kr. Csicsó 7 frt 20 kr. N. és K. Keszi 4 forint 30 krajcár. Ékeli ref. 10 forint 54 krajcár. Megyeri község 3 forint. Megyeresi ref. 6 forint. Aranyos köz. 3 forint. Aranyos egyliáz 9 forint. Ó-Szöny gr. Zs. I. 10 forint. Ó-Szöny ref. 8 frt. Ácsi ref. 21 frt 4 kr. N*

Next

/
Oldalképek
Tartalom