Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-07 / 27. szám

ügynek tekintetvén, ehhez az államnak, mint ilyennek semmi köze, s igy különösen a jelenben, midőn az állami kérdések mindent absorbeálnak, vallásügyi feszegetések szinte idétlenségeknek tekintetnek Ehhez járul még az is, hogy nálunk magasabb igényű tehetségek, vagy a politikai fényes pályával kecsegtető tudománynak , vagy az ipart előmozdító és igy gazdagsággal jutalmazó természeti ismereteknek szentelik erejüket, mig a theologia csarnokát, mely egykoron a világ nagyjainak szolgált versenyterül, napjainkban többnyire csak igen szerény igényű szellemek látogatják s ott nem annyira tudományt, mint inkább a hivatalhoz megkívántató gyakorlati kiképeztetést keresik. Igy jött aztán, hogy mig más tudományok mezején a tudománykezelők uj tények fölfedezésén, az ismert tények helyesb elrendezésén és ezekből húzott általános törvények szabatos formulázásán dolgoznak; addig a theologia, nálunk legalább ma ott áll, a hol 50 évvel ezelőtt állott, mert a theologiával foglalkozók kényelmesebbnek tartják a hitvallások tételei, mint kényes, noli me tangere-féle dolgoknak körülötte járni, mint azokat vizsgálgatni. — Nem jó darázsfészekbe nyúlni, szólnak az okosak, és csépelik és folyvást csépelik a szalmát, melyet már elődeik is kicsépelve találtak. Uraim! ez igy nem jól van. A tudomány a protestantismusnak lelke, s a mint bizonyos, hogy a legfanyarabb igazság is, erkölcsileg többet ér, mint a legsimább hazugság, ugy kétségkívül valamely dogmának tudományos meggyőződésből eredt tagadása több vallásos becscsel bir, mint a meggyőződés ellenére szinlett igazhivőség. Az igazság őszinte keresése [még akkor is érdem, ha utunkban netalán botlunk is. Mert valamint bizonyos az, hogy Krisztussal az üdvigazság az emberiségnek teljes tökéletességben megjelent: oly bizonyos másfelől az is, hogy annak birtokába az emberiség csak fokonként fejlődve lép be , és a theologus , midőn azon igazságokról magának tiszta fogalmat törekszik alkotni, soha ne feledje, hogy nem adatott embernek az istenit tökéletesen elérni, s arról magának tökéletesen megfelelő képet formálni. A keresztyén tudós mindig eleget tett feladatának, ha az isteni üdvigazságokat korának nézetei szerint a lehető legtökéletesebben formulázta és kifejtette, mindent feldolgozván és felhasználván, a mit a lefolyt korok reá örökségül hagytak. A keresztyén tudomány e szerint távol attól, hogy örökre befejezett absolut igazságokat nyújtson, legjobb esetben is közelebb visz a teljes igazsághoz, a minden fogalmon felül fekvő eszméhez. Ki az isteni igazságoknak örök időkre szolgáló formulázását keresi, forduljon a végett a római katholikus egyházhoz, mert a protestantismus a szabad vizsgálat elvét kimondván, e látszólagos előnyről egyszer mindenkorra lemondott, és az igazság irányában azon álláspontot foglalta el, melyet Lessing mesteri tolla igy fejez ki • „Nem az igazság, melyet az ember bir vagy birni vél, hauem az őszinte fáradozás, hogy az igazságnak nyomába jusson, az teszi az ember értékét. Mert nem az igazság birtoka, hanem az utána való törekvés által öregbül az erő, mig a birtok tespedővé, restté, gőgössé tesz. Ha Isten jobbjában minden igazságot, baljában az igazság utáni mindig eleven vágyat (még ha azzal a hozzáadással volna is, hogy mindig és örökké tévedhetnék) tartana zárva, és hozzám szólna : válassz, én egész alázattal baljára borulnék és azt mondanám: atyám adsza, a tiszta befejezett igazság csak neked való." E szempontból kívánnám, hogy tekintenék t. olvasóim azt, a mit én a cimen megnevezett két nagy férfi theologiai munkásságáról mondandó vagyok. Mind a ketten, habár különböző életviszonyok közt egymástól távol, félszázadon keresztül az igazság őszinte keresésében fáradoztak és azon egy cél felé törekedve mind a ketten azon voltak, hogy fáradozásuk által a bibliai tudomány szabadabb irányt nyervén, a szent történelem élethűbb előadása nyomán a keresztyénségnek az örök igazsággal egyezőbb felfogása történelmi alapon is lehetővé váljék. Bunsen és Baur a tudománynak s a keresztyén igazság kutatásának szentelt hosszú, 70 éven tul nyúlt életpályájukat mult év vége felé, az első november^29-kén, a második december 2-án fejezték be, és nekünk szent kötelességünk élet— *