Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-14 / 210. (4653.) szám

trxcm-AWAarhtrií^ Második kiadásban jelent meg Borsody István „Magyarok Csehszlovákiában" cimü könyve A magyarországi sajtó állandóan foglalkozik a művel és rendkívüli jelentőséget tulajdonit neki ftfjjfcfH idd Az Időjárás kissé javult. A hőmérséklet emel­kedett, helyenként csapadékkal, főleg a maga­sabb helyeken. A hőmérséklet maximuma 18 fok. — Időjóslat: Változó felhőzet, további felmelegedés, időnként élénkebb nyugati szék — A PÉCSI JÁRÁS MINDEN LAKÓJA EGY KILÓ BÚZÁT AD A REPÜLŐALAPRA. Pécsről jelentik: A pécsi járás népe érdekes módon kap­csolódott bele a nemzeti repülőnap megteremté­sére megindult mozgalomba. A járás lakossága ugyanis elhatározta, Ihogy személyenként egy kiló gabona árát, húsz fillért ajánlanak fel a repülő- aiapra. A gyűjtés már megkezdődött és abba be­lekapcsolódtak a papok, jegyzők és leventék, akik házról-bázra járva végzik a gyűjtést. A gyűj­tés eredményét szeptember 18-án ünnepélyes ke­retek között szolgáltatják be úgy, hogy az 54 községben összeszedett adományokat biciklis le­ventestaféták hozzák magukkal a mecseksza- bolcsi bányászhős emlékműhöz. — ASCHBAN EGYETLEN ZSIDÓ ISKO­LÁSGYERMEK SINCS* A Bohemia jelenti: Asch határvár ősből az utóbbi időben számos iparos- és fkeresCkedőosialád vándorolt lka és ez­zel kapcsolatban megemlítendő az a körülmény, hogy Asdhban most egyetlen zsidó iskolaköte­les gyermek sincs már. Aschban mindössze tu­catnyi zsidó polgár maradt. — „ÖNVÉDELEMBŐL" CSAKNEM AGYONVERTE A SÓGORÁT. Komá­romiból jelentik: Kovács József 34 éves jászfalusd földműves a község szövetkezetének udvarán összeveszett a sógorával, Lavicska Péterrel. A veszekedésből verekedés lett s a dülhös Kovács lapáttal támadt sógorának. Lavicskát fejbeverte, az áldozat edszédiiilt, földre esett, de a nekidü- hödött Kovács még a földön is ütötte-verte a sógorát. LavioSka igen súlyosan megsérült. Ko­vács a 'bíróság előtt azzal védekezett, hogy „ön­védelemből" cselekedett. Egyhavi fogházbün­tetést kapott. Ausztrália legirigyeltebb férjének Ron Whvte copleyi juhtenyésztőt tartják, aki Sydneybe látogatott, hogy a dél-ausztráliai pusztaság unalma után kiélvezze a városi élet gyönyöreit és feleségétől a következő írásbeli engedélyt kapta: „Ezennel megengedem hites és törvé­nyes férjemnek, Ron Whytenek, hogy oda menjen, ahová akar, annyit igyék és mu­lasson, amennyi jól esik, udvaroljon bár­mely hölgynek, aki tetszését megnyerte, mert ismerem jóizlését. Azt kívánom, hogy kártyázzék, lóversenyfogadásokat kössön és minden tőle telhető módon élvezze ezt az életet, mert azután sokáig lesz halott.” v — A PRÁGAI FŐÚTVONALAKON FÖLD­ALATTI ALULJÁRÓKAT TERVEZNEK. A prágai rendőrség forgalmi osztálya azt a javas­latot nyújtotta be a prágai városi tanácshoz, hogy az uccaá forgalom és a gyalogjárók biz­tonsága érdekében több veszélyes útkeresztező­désnél földalatti aluljárókat létesítsenek. A rend­őrség a legveszélyesebb pontnak az alsó Vencel- teret tartja, ahol a Baba-palota és a Kortana kö­zött építendő alagút. — KIVESZIK AZ ÖTÖSIKREK MANDULÁIT. Callanderből (Kanada) jelentik: A híres Dionne ötösikreket megoperálják. Mind az öt kislánynak eltávolítják a manduláját, mert erősen hajlamosak mandulagyulladásra. — TIZENHETEDSZER KERÜLT A BÍ­RÓSÁG ELÉ. Komáromi tudósítónk jelenti: Orosz Imre, 39 éves, volt budapesti kereskedel­mi utazó a ,,cserekereSkedelem"-nek igen külö­nös értelmezést adott: zsebtolvajlással foglal­kozott a szlovákiai vonatokon. Számtalanszor megbüntették már, büntetésének kitöltése után azonban ismét folytatta szélhámosságait s a lo­pásokat. Nemrégiben a lévai vasúti állomáson a nagy tolongásban Lipovszky János zsebéből kiemelte a pénztárcát. A pénztárcában 1800 korona volt. A zsebtolvajt idejében lefülelték s átadták a rendőrségnek. Orosz Imre a komáro­mi kerületi bíróság elé került s itt kiderült, hogy eddig már tizenhatszor volt büntetve. Orosz azzal védekezett, hogy részeg volt, semmire sem emlékszik s valószínűleg ittasságában nyúlt idegen zsebbe a magáé helyett... A bíróság háromhónapi fogházra Ítélte el. — BETÖRÉSÉRT KÉTÉVI FEGYHAZ. Komáromból jelentik: Goda Sándor 47 éves ógyallai munkás a hetényi vasúti áldomás rak­tára körül ődöngött fiával és unokaöccsével. Egy óvatlan pillanatban betörte a raktár ab­lakát és a két fiú segítségével nagymennyiségű árut, szövetet, vásznat, zsírt, cukort és lekvárt harácsolt össze. A csendőrség kinyomozta a tetteseket, igy került Goda a bíróság éllé. Goda beismerte a lopást, csak az ellen tiltakozott, hogy az ablakot is betörte volna. A kár több­ezer korona volt. Godát kétesztendei fegyház- ra ítélték, tekintettel arra, hogy rovottmultu s hogy fiát tanította lopásra. BUDAPEST. — Már egyizben idéztünk azokból a magyarországi sajtóközlemé­nyekből, amelyek Borsody István „Magya­rok Csehszlovákiában" cimü könyvének nagy sikeréről számoltak be. A könyv, amely azóta szabadon terjeszthető Cseh­szlovákiában is, most második kiadásban jelent meg és a magyar folyóiratok őszi számaiban terjedelmes tanulmányok foglal­koznak jelentőségével. „,,,eza lég jelentősebb csele­kedet, •“ — Írja Szabó Zoltán A „Kelet Népé"-ben Szabó Zoltán, a „Tardi helyzet" és a „Cifra nyomorúság" cimü szociográfiai müvek kitűnő szerzője hosszabb tanulmányában a következőket írja a Borsody István szerkesztésében meg­jelent könyvről: „A csehszlovákiai ma­gyarság állapotának részletesebb ismerte­tésére húsz év óta alig került sor. Aki is­meri is őket és foglalkoztak részint Cseh­szlovákia, részint az odaáti magyarság kérdéseivel, többnyire a kérdéseknek csak egy-egy oldalát világították meg egyes cikkeikben. Összefogó kép nem adatott ró­luk és a magyar közvéleményben Szlovákia még ma is a középiskolai tankönyvek adatai szerint él s legtöbben kényelmes állás­pontot foglaltak el1 velük szemben és nem vették tudomásul azt, hogy az idő múlik. A szükség és a hiány e téren roppant nagy és ez szabja meg annak a vaskos, közel 14 íves kötetnek fontosságát, melyet „Az Or­szág Útja" cimü folyóirat „Magyarok! Csehszlovákiában" címmel kiadott. A kötet huszonhárom szerző tollából huszonnégy tanulmánnyal igyekszik megvilágítani a szlovákiai magyarság helyzetét, erőtartalé­kait és lehetőségeit. Az egyes tanulmányok a csehszlovákiai magyar katolicizmusról és protestantizmusról, a reformátusokról és evangélikusokról, a demográfia és a sta­tisztika tükrében bemutatott néprajzi hely­zetről, az asszimilálódásról, a magyar zsi­dóságról, a csehszlovákiai magyar politikai élet húsz esztendejéről, a gazdasági élet húsz évéről, a kulturális szervezkedésről, a magyar iskoláról, a szlovákiai magyar iro­dalomról, művészetről és tudományról, saj­tóról, a szlovákiai magyar polgárságról és parasztságról, a főiskolásokról, a Sarló­mozgalomról, a szlovákok és magyarok, a csehek és magyarok viszonyáról, továbbá Európa és a csehszlovákiai magyarság, Ma­gyarország és a csehszlovákiai magyarság kapcsolatáról —- roppant anyagismerettel adják kimerítő vázlatát a szlovákiai ma­gyarság életének. A munka hatalmas, fon­tos és jelentékeny, köszönet illeti érte a számot összeállító Borsody Istvánt s a fo­lyóirat szerkesztőit és kiadóját. A csehszlovákiai magyarság életének megismertetésében talán ez a legjelentő­sebb cselekedet a háború óta és ebben benne van a kötet értékelése is. Az egyes cikkekben, — melyeknek értéke és néha szempontja is különböző benne foglaltatik nagyjából minden fontos adat, amit ismerni kell ahhoz, hogy valaki a csehszlovákiai magyarság életét lássa, is­merje és ne álljon vele szemben olyan tá­jékozatlanul, mintha nem is magyarokról és nem is szomszédországban élő magyarokról lenne szó. „A magyarság ma — írja Borsody záró- szavában — oly sokféle feltétel mellett folytatja életét, hogy a nemzet szellemi egységét, ugy-ahogy, csak akkor lehet fenntartani, ha minden alkalmat megra­gadunk arra, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel mennél rendszeresebben ismerjük meg egymás életét és ilyen gon­dos ismeretek alapján közeledjünk meg­értőén egymás felé." Ennek a mélyebb értelmű és értékű köze­ledésnek érdekében jelentős tett ez a kö­tet." Szabó Zoltán a továbbiakban ezután az úttörő munka után olyirányu könyv meg­írását sürgeti a csehszlovákiai magyarság­ról, amely a társadalom életének szövevé­nyes összefüggésében helyet foglaló jelen­ségeket tárgyalná. Belekiáította a magyar éleibe a szlovákiai magyarság sorsát" Simándi Béla a „Korunk szavában" így ir többek közt: „Elismerés és köszönet il­leti „Az Ország Útja" folyóiratot ezért a kötetért, amellyel belekiáltotta a magyar életbe a szlovákiai magyarság sorsát, éle­tét. Megérdemelt visszhangja volt a mű­nek, de még mindig kevés, még nagyob­bat érdemelnének meg azok a kérdések, amelyeket felvet. .. Akik írták, jobbára fiatal emberek, akik az uj ország egymás­tól távoleső pontjain élik nagyon küzdel­mes, de a magyarság jövőjében hivő életü­ket. Az olvasók széles rétegeire a megisme­rés szenzációjával kell hatnia ennek a könyvnek, amely azonban, főleg az ottani magyar ifjúságra vonatkozóan, sok félre­értést is tisztáz, sok előítéletet oszlat széj­jel. Hatalmas munkáról számol be, amelyet a kisebbségi sorsban élő magyarságnak a maga magyarsága érdekében kellett ki­fejtenie, amig bele tudta oltani az ottani lelkekbe a népközösség hitét, amely sze­rint él az ottani magyarságé s amelynek kimélyitése nem ártana itt, az anyaor­szágban sem. Mert az elején a nyugati kultúrának a ke­leti magyarság felé való közvetítésében látta ott a történelmi hivatását és csak később, lassan fordult a nép felé is. És ez a nép felé fordulása vált igazi hivatásává, ez hozta meg sikereit is. A kötet szerkesztésé­nek gondos és nehéz munkáját Borsody István végezte és ugyancsak ő irta a „Ma­gyarország és a csehszlovákiai magyarság" cimü fejezetet. Van néhány kemény szava ellenünk, amelyekkel azonban vitába száll- nunk nem lehet, legfeljebb mentségekkel, magyarázatokkal felelhetünk azokra. De az alábbiakat feltétlenül meg kell szívlelnünk: ........ különösen a magyarországi közvéle­ményt kell alaposan kiművelni a magyar kisebbségi kérdés megismertetésével, mert az eddigi iskolai oktatás is elárulja, hogy csak a föld iránt van érdeklődés és nem a földön élő magyar és más nemzetiségű em­berek iránt." „M ondanivalója vérző és dísztelen valóság" A Pethö Sándor nagyvonalú szerkeszté­sében nemrég megindult uj magyar napi­lap, a „Magyar Nemzet", egyebek közt a következőket Írja a könyvről: „Hangja egyszerű és komoly. Nem széplelkeknek való kellemes olvasmány, minden mondani­valója vérző és dísztelen valóság. Nem más ez a testes kötet, mint tárgyilagos, elmé­lyedő és adatszerű helyzetjelentés a cseh­szlovákiai magyarságról és a benne foglalt értekezések olvastakor érezzük, hogy mily régen szükség lett volna erre a munkára. A legkitűnőbb ottani fiatal magyar írók és i szakemberek írták és az ő tanúságok min­denben meggyőző, mert egyformán igaz és őszinte a csehszlovák rendszer bírálata és a ' magyarság erényei vagy a belső hibák te- : kintetében." (*) Magyar művész külföldi körúton. Buda­pestről jelentik: Rajter Lajos, a magyar Rádió fiatal karnagya a közeli hetekben nagy hangver­seny-kőrútra készül. A német birodalmi rádió meghívására Königsbergben nyilvános hangver­senyt vezényel szeptember 16-án 20 óra 15 perc­kor. További hangversenyei Tallinban, Helsinki­ben és végül Varsóban lesznek. Műsorán főleg magyar szerzők müvei szerepelnek, igy többek között Visky János, a nagytehetségü fiatal zene­szerző szimfonikus szvitje, amely most először kerül külföldi előadásra. 7 (*) Újból magyar filmelőadások Prágában. A Prágai német Urania filmszínház az őszi évad beálltával folytatja Prágában a magyar filmek sorozatos bemutatását. Szeptember 20— 21—22-én hat előadásban kerül színre „A lova­giam ember", amely Hunyady Sándor hasonló' cimü vigjátékábó! készült és melynek főszere­pét a népszerű és ikitünő Kabos Endre játsza. (*) Erkel Gyula síremléke. Budapestről jelentik: A nagy Erkel Ferenc legidősebb fiának, az 1909-ben elhunyt Erkel Gyula karmesternek és zeneszerzőnek síremlékét most avatták fel a Kerepesi temetőben. A kegyeletes ünnepségen résztvett Erkel Jenő. Erkel Gyula fia vezetésével az Erkel-család valamennyi élő tagja. Az egykori tanítvá­nyok közül ott volt Ábrányiné Wein Mar­git, az Operaház volt művésznője, Weinné Vanilievics Olga énekmüvésznő. Ábrányi Emil nyugalmazott operaigazgató. A föl­szentelés után Szikla Adolf méltatta a ki­tűnő muzsikusnak, „Az ember tragédiája" és a „Csongor és Tünde" első zeneszer­zőjének érdemeit. (*) A Kárpátokban készülnek a „Sze­gény gazdagok" fölvételei. Budapestről je­lentik: Jókai egyik legszebb regénye, a „Szegény gazdagok" fölvételeit most kezd­ték meg az egyik budapesti filmgyár műter­mében. Csepreghy Jenő, az uj Jókai-film rendezője, először azokat a jeleneteket vá­lasztotta ki, amelyekben Fatia Negra meg­vívja halálos harcát a román hegyipásztor­ral. Uray Tivadar, a Szegény gazdagok kettős főszerepének alakítója talpig feke­tében, fekete selyem kucsmával a fején áll ki a párbajra és vele szemben erdélyi vi­seletben a pásztor, akinek szerepét Tom­pa Béla játsza. A birkózás eleinte barátsá­gos volt, később azonban annyira beleme­legedtek, hogy a legkomolyabb viaskodás fejlődött ki kettőjük között és mindketten a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a másikat a „halálos szakadék" mélyére jut­tatni. Azaz, hogy csak a szakadék széléig, mert a „halálos" zuhanást a Kárpátokban fogják leforgatni, akkor, amikor majd a „Szegény gazdagok" külső felvételei ké­szülnek. (*) Bolyai Farkas ismeretlen drámái szinre­kerűinek. Kolozsvárról jelentik: Dr. Kádár Im­re, a szlovákiai származású kolozsvári színigaz­gató elhatározta, hogy Bolyai Farkasnak, a vi­lághírű matematikusnak drámáit a közeljövőben szinrehozza. Brassai Sámuel, a sokoldalú tudós még 1886-ban kritikát irt Bólyai Farkas drámái­ról és azt irta, hogy azok bármely drámai mü­vei versenyezhetnek és színpadon sem vesztik . el hatásukat. Érdekes megemlíteni, hogy a „Pá­risi per" cimü „érzékeny játékot" a múlt tavasz- szal a Bólyaialcról elnevezett budapesti Markó- uccai leányiskola növendékei már előadtak. Er­dély magyarsága nagy érdeklődéssel várja vi­lághírű szülöttjének színpadi bemutatóját. (*) A párisi világkiállítás filmen. A párisi vi­lágkiállításon nagy érdeklődést keltett az a rész ■ is, ahol a kiállítás céljaira különböző régi fran­cia stílusú épületeket vettek igénybe. A XV. és- XVII. századibeli épületek, illetve pavallonok most szerepelnek egy uj francia filmben, ame­1 lyet Jaques Feyder rendezett. A „Csintalan asz­■ szonyok" cimü harminc év előtt játszódó film­hez ugyanis a világkiállítás egykori pavilonjait kérték kölcsön és a felvételek nagyrésze itt ké­szül. (*) Kiepura versenytársa — egy erdőmunkás. ■ Varsóból jelentik: Az itteni művészköröket élén- . ken foglalkoztatja egy Jaciov Eugen nevű 24 i éves erdőmunkás esete, aki három héttel ezelőtt t a Kárpátokban fekvő szülőfalujából egy fillér nélkül elindult Varsóba, hogy próbát énekeljen k az operában. A fiatal erdőmunkásról megállapi- ' tották a karmesterek, hogy könnyűszerrel énekli > a magas cét, ritka szép tenorhangja van és zenei • hallása is kifogástalan. Csakhamar akadtak gaz­- dag pártfogók is, akik kitanittatják Jadovot. A t lapok máris azt Írják róla, hogy néhány esztendő r múlva versenytársa lesz a világhírű Kiepurának. (*) Filmen játszik a Magyari-banda. ; Budapestről jelentik: Magyari Imre ritkán- kapható filmszereplésre, mert ritkán tartóz-! 5 kodik odahaza. Most azonban Pless Fe- i rencnek, a Rozmaring rendezőjének sikerült- egy hétre szerződtetnie bandájával együtt Magyari Imrét, hogy az uj Harsányi —Bé- keffy-film néhány magyar nótáját elmuzsi-f- kálják. > • A ftozsoftyi utcaik misem: ÁTLÓN: Az algíri kalandor. ALFA: Egy éjszakán át történt. LUX: Ifjúsági szerelem, í METROPOL: A newyorki kikötőben. , URÁNIA; Goldwyn Foilies. r TÁTRA: Megbecstelenitve. VIGADÓ: Négyen a paradicsomban. 1938 szeptember 14, szerda.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom