Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-25 / 220. (4663.) szám
4 'PRX<OT-.MAGÍAftHIRLAB 1938 szeptember 25, vasárnap* ' Helyszíni jelentés Szlovákiai hegyek közt Ez nem az igazi szomorú kisvárosi vasárnap délután, amiről a nóta szól és amivel Ady is találkozott. Besztercebányán nem szomorú a vasárnap délután, pedig az a közönség sétál itt is az uccán, amely elképeszti az individuális gőgöt. Az unalmas, olcsó pihenés egyszerű figurái, bakák, ki öltözött cselédlányok, gyüröttarcu mesteremberek, sápadt prolétek imbolyognak a hídon keresztül az óhegy felé, vagy végig a Ga- ram partján a liget felé. Az ég is borult, eső lóg a levegőben, mégsem szomorú a város. Most utólag rá kell jönnöm, hogy a természet nyúl bele itt az uccálkba és űzi el a vasárnapi szomorúságot. A hegyek ráborulnak a házakra és mint jókedvű, bölcs fotográfusok mosolyra kényszerítik az ünneplőre épített csinos házakat, még a hirtelen tulfejlődés amerikai tömbjeit is. A Garami tartja a tempót vasárnap is, mániákus rohanással sodorja el az unalmat, el a Dunába. (Az ember úgy el tudja nézni, mint a tenger hullámzását, az ember nyitott szájjal révedez és nem jut más eszébe, csak: „Sebes víz a Garam, siet a Dunába.") És nem lehet szomorú a város, amelyben a Fő-térről a temetőbe lép az ember és amig megteszi a pár lépést, ősi templom és a várfal tornyába épített ősi muzeum mellett kell elhaladnia. Mi veszi el inkább az élet szomorúságát, a nyugalmas temető-e, vagy a zöld hegy, amelyen fekszik? Hegyeken fekszik itt a temető a város közepében, azért maradhatott meg, azért nem lakoltatták ki a telekspekulánsok. Pedig hát óriásikat szökhetett itt a telek ára a boldog és szép fekvés mián. Mindenki úgy tudja, hogy a városnak jövője van, de most a múlt dominál, a csöndes, finom mosolyu vasárnap délután. Különösen, ha az ember nem a városszéli, modern, „sachlich" épitett paloták körött, hanem a Főtéren ténfereg az öreg templomok és a harangtorony között és az ősi portá- ick latin feliratait böngészi. És ha az ember éppen az imént jött le a múzeumból, amelynek szűk lépcsőjén végigjárta a toronyépület négy emeletét az öreg vezetőnő társaságában, aki müveit és folyamatos magyar nyelven mondja a betanult ismertetést, de már nem mindig találja a szót, ha köznapi kérdésre kell felelnie. (Hivatalosan zárva van a muzeum vasárnap délután, de a néni szívesen jön velünk, nyitogat, kalauzol, magyaráz, nyilván tudja, hogy fáradozása nem hiábavaló, ha magyarok fordulnak hozzá.) Egy elmúlt korszak van a toronymuzeumba bezárva, kusza összevisszaságban. Az évszázadok emlékei, mintha valami zavaros internáltságban, ideiglenes fedezékben kellene várakozniok, szinte arra várnak, hogy megint megtalálják | szabályos rendben régi helyüket. A néhány évvel ezelőtt vásárolt Palugyay-képek és egyéb modern festők képei sötét, magas szögletekben függenek, antik bútorok, fegyverzetek, középkori háztartási eszközök fölött, másik szobában ugyanúgy elhelyezve, mint valami zsúfolt raktárban, magyar korszakbeli főispánok, polgármesterek és államférfiak arcképei. Az elmúlt kor zsúfolt képe kisérti az embert, mikor a harangtorony előtt ácsorog. Feketeruhás, ünneplős parasztasszonyok jönnek ki a harangtoronyból, magyarul beszélnek, nehéz palócos kiejtéssel. Szóba keveredünk velük, megtudjuk, hogy Losonc-környéki faluból valók, paradicsomot hoztak eladni Besztercebányára. A legöregebb közöttük — talán ötvenéves — elmondja (csak kottában lehetne visszaadni ízes beszédjét), hogy gyerekkora óta kiváncsi volt a besztercebányai nagyharangra. Azt mesélték neki, hogy akkora harang van ebben a városban, hogy a szénásszekér is megfordulhat alatta. Hát most végre megnézhette. Szó se lehet szénásszekérről. Még kisszekérről is alig. Az viszont igaz, hogy akárhogy szétteríti az ember a két karját, ha a közepén alája áll, nem éri el a két szélét. Szerettük volna elsütni a szentenciát, hogy minden gyerekkori ábránd megvalósulása csalódást hoz, még a besztercebányai nagyharang ábrándja is. De ekkor már az öreg néni kérdezett: — Hát maguk hovávalósiak? — Kassaiak. — Úgy a, kassaiak? — Végigméregetett, csodálkozva. Azt vártam, hogy a kassai harangok felől fog érdeklődni, talán a kassai dómról, Rákóczi sírjáról... — Osztán mi ára van ott a paradicsomnak? — kérdezte némi fontolgatás után. Tanácstalan voltam. Nem tudtam felelni. Nem mertem tanácsolni neki, hogy látogasson el Kassára is a paradicsommal, mert nem tudtam, minő gyerekkori fogalmai e városról. Nem hatott rosszul a palóc néni a besztercebányai főtéren. Nem hatott rosszul a másik öreg magyar asszony sem, akivel ugyanaznap délután találkoztam. De ez már nem Besztercebányán volt, hanem a liptói havasok körött, ahol autóbuszban utaztam Rózsahegy felé a gyönyörű szép Stur ed-hágón keresztül. Valamelyik kis liptói faluban szállt be az őszhaju néni. Fekete ünneplőben volt ő is, fekete csipkekendő a fején, hatalmas zsákokkal cipekedett, biztosan vásárosasszony volt, mert nagyon jól bírta hanggal. Csak magyarul beszélt és úgy megadta a hangot, hogy hamarosan mindenki magyarul beszélt a tele autóbuszban a liptói havasok között. A cseihszlováic-magyar mérkőzésről volt szó, az egyik beszálló utas már hozta a legfrissebb eredményt: a csehszlovákok vezetnek Budapesten. A néni egészen leplezetlen és egészen népies formában adott kifejezést véleményének, mire valaki megkérdezte, hogy tulajdonképpen kinek drukkol. ,,A népemnek!" — volt a talpraesett válasz. Nem is kérdezett többet senki semmit. Pedig a néni vitte tovább hanggal egészen Rózsahegyig. Senki sem haragudott rá a hangos beszéd miatt, csak a sofőr ugratta egy kicsit, úgy tett, mintha nem akarna megállni a rózsahegyi ucca sarkán, ahol a néni leszedte a zsák- De azért megállt ő is, a néni leszedte a zsákjaid és görnyedt vállal iparkodott a lakása felé. A kassai gyorsvonat fütetlen kocsijában bor- zongva, félálomban újra elvonultak előttem a EPERJES Irta: Borsody István Eperjes a szlovákiai magyarok tudatában! inkább múlttal, mint jelennel rendelkezik. A szlovákiai jelen magyar eseményei a déli magyar vidékre szorultak, ott vannak a magyar városi élet gócai: Pozsonyban, Érsekújvárod, Komáromban és tovább a déli határ mentén Gömörön keresztül Kassáig, át egész Beregszászig: itt vannak azok a városok, ahol ma a szlovákiai magyar élet lejátszódik. De Eperjes s vele együtt még ; több város és városka, ahol csak szórványok tartják a magyarságot, bizony többé- kevésbbé kiestek a szlovákiai magyar főútvonalból: statiszta-szerepet játszanak s vigaszuk talán csak annyi, hogy .ők is méltán lehetnek büszkék a magyar élet nagy múltjára. Akad még kegyeletes krónikás is, aki menteni igyekszik, ami még menthető e váró* sok múltjából: Eperjesnek is megvan a maga modern krónikása, aki feltárta a kicsit talán hálátlan utókornak e város magyar múltját: Gömöry János tette ezt, az eperjesi ősi kollégium utolsó magyar igazgatója, amikor nemrég megírta Eperjes történetét. Öröm volt ez a városkép azoknak, akik a régi Eperjesben rejtik el emlékeiket, de még na-i gyobb öröm és főleg tanulság azoknak, akik az uj Eperjes falai közt növekedtek. Akik csak hírből ismerték a város múltját. Vagy semmit sem tudtak róla, mert a régi Eperjesnek már csak néhány kusza és zavaros emlékével nőttek föl: a Széchenyi-kör matinéjának elmosódó gyermekkori képével, ami arra is emlékeztetett, hogy a gyermekkor városában több volt a magyar, mint később az ismeretlen arcoktól hemzsegő eperjesi Fő-uccán... De a Fő-uccán van a sok régi ismerős is: az emléktáblás házak, Tompa, Kerényi, Petőfi nevével. A Fő-ucca két házsorának ölelésében áll az ősi kollégium is, ahol olyanok tanítottak, mint Greguss Ágost és olyanok jártak iskolába, mint Pulszky Ferenc vagy Kossuth Lajos. A Fő-ucca egyik mel- lékuccája a törvényszék boltive alatt kezdődik s a régi ház Eötvös Józsefet és Tre- fort Ágostont látta valamikor vendégül mint a kerületi tábla joggyakornokait. De hol kezdjük és hol végezzük? A kollégium sarkában a Caraffa-vértanuk emléke áll, a főuccai házak oromfalait az európai műtörténet az úgynevezett „felsőmagyarországi renaissance“ csodái közt emlegeti: e házak közt áll II. Rákóczi Ferenc díszes, csipkés udvarháza is, melynek képét egyformán őrzi szivében minden magyar. A város fölött némán áll a Szent Miklós nagytemplom gótikus hajója, kevésbbé ismert, mint a szomszéd kassai Szent Erzsébet Dóm. biztos azért, mert nem olyan díszes, de aki egyszer állt boltivei alatt, az szégyenkezés nélkül emlékezhet rá világhírű székesegyháza mellett is. S mindenek fölött áll a főtemplom tornya, a város nyugodt őre, amely már messziről látszik, ha a Tarca völgyében Eperjes felé közeledünk és a távolban megpillantjuk a völgyet őrző tömzsi sárosi várhegy sziluettjét.,. , * Ilyen a régi Eperjes színe, nem kulisszák, hanem élet és valóság ma is, csak másfajta élet és valóság, mint a sport, a rádió vagyf mozi, ami kétségtelenül jobban köti le a mai lakosság figyelmét, mint a múlt és a történelem emlékei. Mert akik az uj idők korában nőttek föl, bizony alig hallottak már valamit is Eperjes múltjáról. Az eperjesi magyar polgárság eltünedezésével kezdett eltűnni Eperjes élő múltja is, mert valami végzetes tévedés folytán a múlt kegyvesztett lett: mily kár, hogy éppen az eperjesi múlt, amely főleg arról volt híres, hogy magyart, szlovákot, németet, ruszint, lengyelt egymás szeretetére és megbecsülésére nevelt a város nagy szeretete által. De ma már csak irodalomtörténeti furcsaság vagy félreértett társadalmi figura a sárosi „svi- hák" is, aki magyar volt és jókedvében szlovákul beszélt. Legjobb esetben lemosolyogni való idillnek tartják a beporosodott sárosi képeket, pedig ez komolyabb volt, mint bárki idegen is gondolná: a sárosi föld különös békességéből született s az emberek nyugodt temperamentumából. Aboson át kell szállni Eperjes felé s onnan szelíd vicinális kanyarog a Svinka-hidja fölött a bágyadt faluk mentén föl egészen a sárosi vadregényes északig, ahol már Lengyelország kezdődik. Sárosban nem építettek vasúti fővonalat. A Kassa—'oderbergi vasutat nem fogadták be az egykori városatyák, állítólag, mert féltek, hogy a gyorsvonattól megdrágul a tojás ... De jól volt ez igy, mert ez a szelíd maradiság nyomta rá bélyegét egész Sárosra: kár lett volna fölzavarni már előbb a szép idillt. Ezerkilencszáztizennyolc után megváltozott Eperjes képe s e változással tűnt el a régi Eperjes magyar jellege is. Változtak a lelkek és változott a város külső képe is. Elment a jogakadémia s a korzózó eperjesi jogászok is mások lettek, mint a régiek. Az j újak ma prágai Cekan-kalappal fejükön ülnek a főuccai padokon, ami fontos foglalkozás minden szabad idővel rendelkező eperjesi számára. A régi jogászok viszont még a Maurer és Schröpfer cukrászdák törzsvendégei voltak, híres gavallérok, nappal a Fekete Sas előtti járda lovagjai, báli éjszakákon pedig a Fekete Sas diszes nagytermének frakkos táncosai... Teológia sincsen már, a régi diákszobák sem. ahol a régi Magyarország majd minden területéről verődtek össze a vig evangélikus papnövendékek. Ma a preparandia és az ipariskola idegenből Jött diákserege jelenti az aranyifjuság krémjét... Megye sincsen már, de kis körben a megye még ma is fogalom, úgy mint mindenütt, ahol Eperjeshez hasonlóan a megyeszékhely ütötte rá bélyegét a város hajdani életére... Viszont uj házak nőttek ki a földből a város határában, egészen uj negyedek épültek, modern stílusban, modern lakókkal, akik egészen újfajta élettel töltötték ki a város árkádos ósdi-szép házakkal szegélyezett uc- cáit is. A boltíves régi házak dzsentri-lakói közül sokan kihurcolkodtak, mert a család szlovákiai hegyek közti élmények. A csodálatos tájak, a bűbájos kisváros friss emlékei mögött két feketeruihás magyar parasztasszony ízes mondatai hangoztak egyre erősebben, mint egyre jobban felerősített rádióból. Az ember annyi mindent lát egy nap alatt, ha ismeretlen tájakon utazik, az ember annyi mindent akar elmondani tapasztalatairól, úti gondolataiból s a végén csak ilyen egyszerű emberek ágaskodnak ki emlékezetéből, mind magasabbra ... SÁNDOR IMRE. A magas vérnyomás és a vérkeringési zavarok kezelésénél reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József" kese- rüviz sokszor nagyon jót tesz, mert a bél- működést csakhamar elrendezi, az emésztést előmozdítja, az anyagcserét felfrissíti és ezáltal igen kellemes közérzetet teremt. Kérdezze meg orvosát. is föladta a „városi lakást" és a vidéken vonult meg szerényen és lefokozott igényekkel. Csak hetivásár napján jelennek meg a Fő-uccán. amikor „bejönnek a városba" feltűnő kabátjaikban és kalapjaikban, melyeket az ősiség szele lengi körül. Ilyenkor ebéd- előtt „előkelő vidékiekből" söröző asztalok verődnek össze a régi Gellért terraszán* Az esti korzón azonban a törvényszék és a Berger-kávéház közt az uj nevelés fiatalsága hömpölyög, mig a letűnt kor emberei a régi „bakakorzón", a Fő-ucca csöndesebb oldalán, vagy a nagyállomás felé vezető gesztenyefasoros Kassai-uton végzik eV mindennapos esti sétájukat..« Az „uj és régi harca" eljutott a város minden porcikájába. Az uj idők szelével elmúlt a régi kedély és sárosi temperamentum, is. Eperjes legújabb éveire a nemzeti pozii cióharc nyomta rá bélyegét. Ezzel párhuzam mosan szorultak háttérbe az eperjesi magyarok is. Sokáig még az országszerte híres eperjesi magyar műkedvelők tartották Eperjes magyar lelkét, ma már ez is a múlté* Feledésbe merült sokszor a város hétszázéves tradíciója is, ami pedig a vegyesnyelvii város békességének iskolapéldája lehetne. A magyarok eltünedezésével pedig a múlt darabjai szakadnak ki Eperjesről: s ezzel minden város legbecsesebb kincsei. Mert ne felejtsük, hogy magyarok ütöttek elsőnek tanyát Eperjes napos domboldalán, ahogy a krónikák Írják; magyar király, IV. Vak Béla adott nevet a városnak s ha az eperjesi Táborhegyről délre elnézünk, akkor az ősmagyar Kende nevet viselő falura esik tekintetünk... De talán Sáros lelke mégsem halott még és a béke tradíciója még uj életre kél a szlovákok és magyarok megértő lokálpatriótizmusában. Lépjen be minden magyar a Szinpártoló Egyesületbe! A legutóbbi felhívásunk megjárta a megértés útját a magyar szivekhez. Sokan álltak be munkatársként a Magyar Szinpártoló Egyesületbe. De nem mindnyájan. Még mindig igen sokan vannak a habozók, a huzódozók és késlekedők, akik nem akarnak anyagi áldozatot hozni a szent összefogásra. Ezeknek figyelmét felhívjuk a Magyar Szinpártoló Egyesület ama másik céljára, amellyel gondoskodni akar arról, hogy szépséges magyar nyelvünk az élő hang varázsával, az éJő szó erejével szórja szét melegítő, áldó és termékenyítő sugarait úgy a városi, mint a falusi magyarok szivébe. A különféle nemzetiségek gyűrűjébe beszorítva olyan fórumunknak is kell lennie, mely a magyar szín, darabokból kivetített magyar lelket tiszte, zamatos, minden Idegen káros hatástól ment tősgyökeres magyar nyelven közvetítse Szlovákia minden magyarlakta vidékén. Akinek tehát szívügye a magyar nyelv kultúrájának feltétlen biztosítása és diadalmas fenmaradása, az haladéktalanul belép a Magyar Szinpártoló Egyesületbe. A rendes tagok havi 5, vagyis évi 60 koronát, a pártoló tagok évi 25 koronát fizetnek tagdíjként. Írásos jelentkezések küldhetők Tost László egyesületi elnök címére (KasWg városháza.) óriási választéki Legolcsóbb Araki Pausz T., fóoslce Üveg — porcellán — villany csillárok! HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!llllllllllllll!IIIIIIIIlllllIlllllllll!IIHIII!l!l!lllllllllllllllllllllllllllllll!lllllll!lllllllll!1llllllll!lllfl!lllt1lll!lll!IHIUIIIIIUH Modern képkeretezés, üvegezés IUIIIIIIHIUiUiiilltlllttlllllHlllltllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllll!!lllllilll!!illll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIKIII!lllll!llllllllllltil!!IIHIIIIIIUII!U Telefon 2423 Alapítva 1833
