Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-26 / 145. (4588.) szám

■ 4 fK^GMtMAGfcAn-HIRW© 1938 junius 26, vasárnap. KülitortéleHtiéHt*. Világbajnokság zető ut. Egészen másról beszélgetünk, én sokat hallgatok, egyszer-kétszer a kérdésre sem vála­szolok. A barátom rám néz: Ml van veled? Semmi, semmi, kicsit kába vagyok a bortól meg az alvástól. ...A magyar csapat ott van a colombesi pá­lyán, nem kellene semmit sem tenniök. csak győzni, győzni. Rájuk tekintett a világbajnok­ság, csalta, húzta őket, mint a lidérc s utánuk az egész nemzetet. Ez a legkönnyebben csalogat­ható nemzet, nincs nemzet, amely úgy vágyna dicsőségre, elsőségre tudományban, kultúrában, művészetben, de legfőképpen sportban. Az olim­piai tiz aranyérem úgy kellett, mint csillapitó olaj az égő sebre, amely nem gyógyul. Kellett minden, kellett a Nobel-dij is, kellettek a világra­szóló rendezések, kongresszusok, kellett a világ csodálata Budapest iránt, de legjobban kellett volna a világbajnokság, ha már egyszer fellob­bant a lidércfény. Szerencse dolga, talán csak annyi, mint a fej vagy irás, győzött már a ma­gyar csapat az olaszok ellen, miért ne győzhet­ne most. Lendületben van, szerencséje is volt a sorsolásokban. Hát nem. Nem juthatunk odáig. Akármi lelte1 Egy-két éve fogott el ez a betegség: izgatot­tan böngészem a lapok, főleg az idegennyelvü lapok sportrovatát és halászom a híreket a ma­gyar sportról. Csak a magyar sportról. Egyik sporthoz sem értek lényegesen, világviszonylat­ban csak arról tudok, amiben a magyarok az el­sők vagy elsőségre számíthatnak. Nagyon hal­vány fogalmaim vannak a sport nemzetközi szer­vezeteiről, sejtelmem sincs sportpolitikáról, sportkulisszatitkokról. Sok évvel ezelőtt csak tétova derengéseim voltak egy-egy magyar vi- lágbajnoksáról. És ez a helyzet változott izgal­mas, egyoldalú érdeklődéssé néhány év óta. Valamikor véletlenül együtt -utaztam az egyik Hajóssal, az első magyar olimpiai uszóbajnok- kal. Ö mesélte, hogy mikor megnyerte a világ- bajnokságot, ki akarták zárni a budapesti egye-| temről azzal az indokolással, hogy a sport el- i vonja érdeklődését a tanulmányoktól. Csak azi akkori kultuszminiszter, Apponyi Albert gróf beavatkozásának köszönhette, hogy nem támadt ilyen végzetes kellemetlensége. Azóta nagyot fordult a világ, azóta már régen nem akadály a Vizsgák letételében egy kis világbajnokság. Nem. Nem kell azt hinni, hogy akkoriban csak el­vakult professzori smokkság keltette a vihart és szállott szembe az országos közvéleménnyel. Az akkori közvélemény nem sokat hederitett a világbajnokságra — ahhoz képest, ahogy ma he- derit, —■ mindenki természetesnek vette, hogy Magyarországnak is kijár egy-két első hely a nemzetek versenyében és a művelődési vágy akkori gőzében nemcsak az öregebb korosztá­lyok, de a fiatalok is szabadon töprengtek afö­lött, hogy érdemes-e a sportnak, akár a sport­beli világhírnévnek is, feláldozni egy mérnöki diplomát. A lelkes sportbarátok inkább csak ógörög nevelési elméletekkel, „mens sana in cor- pore sano“ elvekkel argumentálhattak legfőbb hivatalos helyen a világbajnok érdekében. Azóta nagyot lendült a világ és vele a sport- Versengés divatja. A hiányos és kudarcos poli­tikai népszövetség mellett kialakult egy majdnem hibátlanul működő sportnépszövetség, ideális és becsületes minőségi parlamentarizmussal, amely csak itt-ott, egészen súlyos politikai konfliktu­sokban mutat átmeneti és helyi kihagyásokat. A magyar népnek és magyar léleknek felfo- kozottan kell ez a világszerte kiépített és világ­szerte népszerű sportparlamentarizmus. Ahogy fokozatosan magához tért a háboruvesztés utáni ájulatból, úgy van egyre inkább szüksége lelki elégtételre, fokozott kiállásra, megbecsülésre minden lehetséges téren a világ színe előtt. A sportparlamentarizmus a fizikai erő érvényesü­lésében teremtette meg az igazságos világegyen­lőséget, tehát éppen azon a téren, ahol a nemzet alulmaradt. Nem csoda, hogy itt igyekszik leg­inkább kompenzálni a kényszerültén, egyre in­kább érzett alacsonyabbrendüséget a magyar , lélek. ' A magam részére nem tudok más magyaráza­tot találni a magam „beteges" sportérdeklődésé­re, mikor egyénileg semmi becsvágy, sőt semmi Személyes részvétel nem köt a sporthoz. Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSice au Üveg — parcellán — villany csillárok! lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllHllllllilllllIltlIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIlllllllllllllll 1 Modern képkeretezés, üvegezés | Telefon 2423 Alapítva 1833 a csapatot, nem juthatunk odáig. Az utolsó pil­lanatban bezárult a kapu, a konok felsőbb fizi­kai készültség becsapta a felajzott reménykedők előtt. Még nem jutottunk el odáig és talán még sokáig nem juthatunk el odáig? Fáradt ború leng a ragyogó napsütésben, a kenderföldek tehetetlen erőfeszítésben izzanak, az áradás visszamaradt vadvizei rekedt mozdu­latlanságban poshadnak a széles árkokban. A békák kéjes délutáni álmot alusznak. Tétova beszélgetéssel leplezzük gondolatain­kat, lassan visszakódorgunk a város felé. Az egyik szélső ház ablakából kihajol valaki és messziről kiáltja csehül egy érkező fiatalember felé: Félidő három-egy. SEBES! ERNŐ: GAIÉRBA IRODALOMTÖRTÉNET SZONETTEKBEN TORMAY CÉCILE Amíg másokban dac és mámor lázad, S boldog szivükben gőgös légvár épül, Ő Múltidéző, varázsos tükrébül Felragyogtatott egy oly Régi ház-at, Hol1 jó és meghitt ismerősnek tetszett Minden lakója, bármi titkot őriz: Mert él a ház, a kút, a por, a kőris —- És finom, mint egy bűvös, ritka metszet, A Viaszfigurákba lelket formált, S bár fénynek álmodta az élet ormát, A Végzet egén komorlott bús felhő, S száz színes freskóból lett rideg ábra És Bujdosókönyvével ím továbbra Jövőt igéző víziónkba eljő. SOMLYÓ ZOLTÁN Ki hazamentéi a „szűk Könyök-uccán“, Egy hajnalon, mely ízét Tőled nyerte, Bizony, követjük sorsod útját szerte A versek fordulóin, sokszor .jutsz ám l Eszünkbe, mikor emléked idézzük, Te Boldogtalan Költő, kinek sorsa A Vers, akár a koldusnak a morzsa. Csak elnézted, hogy milyen dús a részük Azoknak, akik olcsó bókot dobnak A Hazugságnak: e pózos nábobnak —- De Te csak igaz s tiszta költő voltál: f Az aranyborjú Néked nem volt oltár. Jól tudtad: erősb az ököl a jognál S ha ma élnél, — ma is csak nyomorognál. Csik TewMcel - kuztketui oüUoftá&úft Irta: Huttgaricus V i a t o r . ^ Királyhelmecen voltam hétvégi látogatóba, mikor a világbajnoki futballmérkőzést játszották az olaszok és a magyarok. Jó mély falusi álmot aludtam ebéd után az elsötétített vendégszobá­ban. Pontosan fél ötkor ébredtem és a bőséges ebéd és a jó bor utáni nyomasztó, zűrzavaros álomból az első éles, minden ködöt elsöprő gon­dolat: kezdődik, be kell állítani a rádiót. A rádió még jódarabig néger dzsesszt játszott, aztán belefogott a magyar derby közvetítésébe. Lecsavami, nem érdekel. Belföldi verseny. Mi­kor később újra felgyújtottuk a rádiót, Plu- hár már négy perc óta beszélt a párisi stadion­ból. Öldöklő tempó, gyönyörű futballjáték . .. az olaszok ragyogó támadása ... szivdobogást kaptam, leültem és eldobtam a cigarettát. Le­csavarni, — akartam mondani, de nem szóltam. Az első olasz gól. A következő percben kiegyen­lítés. Még van remény, még semmi sincs elvesz­ve. Aztán két-három perc... ezt az izgalmat már nem lehet bírni... vészes olasz támadá­sok ... a második olasz gól. Pluhár olyasmit mond, hogy ezt a precíz támadást semmiféle ha­talom sem tudta volna kivédeni. Igen. Megyek ki a szobából, az ajtóban rekedt közömbösséggel mondom a házigazdának: — Csavard le. Vagy téged érdekel? Odakint még fél percig üldöz a Pluhár hang­ja, aztán csend: eloltották a gyilkost. Visszamegyek a szobába, könnyedén mondom: — Semmit sem lehet tenni, az olaszok szédü­letes formában vannak, öt egy lesz az eredmény. Öt egy. Öt egy. Sétálni megyünk. Az uccán minden házból bömböl a rádió. Piola, Olivieri, Sas, Biró, Szabó, Szabó, Szabó. Ki a rétekre. A kenderföldek mellett, a fölszedett bodrogközi vasút füvetlen nyomában járunk, elmellőzzük a helyi futball- pályát, amelyen valami helyi meccs folyik. Isteni nyugalom. Csak annyi zaj hallatszik, mintha két- három gyerek játszana félkapura letett kabátok között. Két potyanéző veszedelmes pózban ül a magas palánkon. Fájdaln%is idill. Már nincs futballpálya, csak kenderföldek, talajvizes árkok és a fölszedett vasút helyén ve­Keszthely, junius. A keszthelyi jachtklub sásövezte öblén fehér lepkék, kis vitorlások hintáznak a le­pihent Balaton selyemszerüen villogó tük­rén. Tóparti sétány lombos sátrai alatt kék cingulusos, világos reverendás, elegáns premontrei papok sétálnak. Pirosra lakkozott padokon impriméruhás szép kisasszonykáknak jóvágásu, barnára- siilt gazdászgyerekek csapják esz-durban a szelet. Múlt vasárnap „sárgultak", —■ vé­gezték a gazdasági akadémiát, egyelőre nem sietnek haza, évközi szerelmi ügyeiket bonyolítják le, kell még ez utolsó napokban végleg likvidálniok. Százötven gazdász mellett csak három keszthelyi kislány lett idén menyasszony, — száznegyvenhét to­vább ,,—- sir a Balaton partján..." — Mert csak gazdásszal ne kezdj ki lá­nyom, — inti, óvja generációk óta gyer­mekét a gondos anya, —• ma itt, holnap ott, —■ mire kenyértörésre, gyürüváltásra kerülne a sor, „lesárgul" <— diplomát kap, — messze repül flörtjei színhelyéről az a fenekedvcs, mulatós, vidáman könnyed gazdászgyerek. Bottal üthetik nyomát, pár­tában marad utánuk sok-sok aranyos, édes kis keszthelyi lány. Erről-arról, amarról beszélgetünk a ju- niusvégi vikendre keszthelyi otthonukba leszaladt Csik Ferivel s két fivérével, Ákos­sal, Gyurival a keszthelyi parton. Ákos a legidősebb és „legbölcsebb" s a Csik-trio „managere". Gyuri a legfiata­labb, ám Ferinél is hosszabb, — százkilenc- ven centire magaslik ki a famíliából. Szin­tén pompás úszó, ám világhirességü báty­ját persze nem érhette el. Rajongásig szeretik özvegy édesanyju­kat, hiszen apjukra alig emlékeznek, a há­ború legelején, 1914. őszén halt hősi halált. Mégis pompás embert nevelt a három apja- vesztett gyermekből okos, erélyes anyjuk. Ákos és Gyuri banktisztviselők, Feri, a világbajnok, orvos, rendelőt nyit, ősszel fogja megkezdeni a nyilvános praxist. Szivspecialista lesz. „Fach‘‘-jába vág a do­log, mint sportembernek kettős gonddal kellett szivére vigyáznia, — sportviharos múltjából sértetlenül átmenteni munkára fel­készült jövőjébe — a szivét. önmagán tanulmányozta, jövendő bete­gein fogja gyakorlatba átvinni tudomá­nyát. Nem kétséges, hogy rendelőjének várótermében sorszámmal fognak a doktor urra várakozni a betegek. Egyelőre azonban még egy-két egyéb, eddigi mesterségéhez tartozó programszá­mot kell elintéznie, melyek végére aztán Tokió fogja a remélhetően legragyogóbb pontot helyezni. Mert utána, — akár pajzszsal, akár pajzson fog az utolsó küz­dőtérről hazaérkezni, minden nyilvános sportszereplésnek örökre búcsút mond Csik Ferenc. Ezt és mást is alapos részletességgel be­szélgetjük meg a keszthelyi Hullám-szálló Aztán kint ülünk barátom kertjében az ablak alatt, megint a rádiót hallgatjuk, elfogtuk Pluhár utolsó öt percét. Reménytelen támadások, idő­húzás. De nincs összeomlás, tisztességes vereség van, nem öt-egy, hanem négy-kettő. Lebrun el­nök átadja a kupát, hallatszanak az olasz him- nus elgyengült foszlányai. Aztán Pluhár vigasztal talpraesetten... a magyar csapat második lett... résztvett a vég­ső döntőben a világ szeme előtt... a magyar zászló ott leng még az olasz mellett... a ma­gyarok veszítettek a jobb csapattal szemben ... Ó, ez a Pluhár! Mellébeszél. Nem tudja, miről van szó? SÁNDOR IMRE. Balatonra néző virágos terrasszán 1938. júniusának verőfényes délutánján, öt és nyolc órák között. Hogy Csik Ferit jól megismerhesse va­laki, ismernie kell két fivérét is. Ideális kö­zöttük a testvéri viszony. Együtt is fognak ősztől kezdve Budapesten lakni. Közös la­kásuk egyik részében nyitja meg orvosi rendelőjét dr. Csik Ferenc szivspecialista. Ám egyelőre nem annyira a doktorsága, ma még 1940. évi világbajnoksága érdekel minket, magyarokat elsősorban. — Reméled, hiszel győzelmedben? — Talán szerénytelenségnek fog feltűn­ni, de mert ugyebár őszinte választ vársz bátyám, csak azt felelhetem, hogy igenis hiszek, remélek. Pedig Tokióban kegyetlen erős küzdelemre van kilátásunk. — S kik lesznek, véleményed szerint*• legerősebb vetélytársaid? — Első vonalon, — s ez legyőzetésem esetén nagy vigaszomul szolgálna, — a magyarok, a nagyszerűen fejlődő legújabb uszógeneráció. Boldog lennék, ha győzel­meim soros utódaivá ők válnának.-— Erős ellenfélnek fog számítani ezen­kívül a német Fischer, az amerikaiak s nem utolsó sorban a titokban készülő, nagysze­rűen haladó japánok. Esélyük persze azért is nagy lesz, mert hiszen otthon, saját pá­lyáikon lesnek ránk európaiakra. — Mit tartasz, — szólt tovább nem az interjú, csak meghitt beszélgetés, — a győ­zelmek legfőbb feltételének? — Természetesen legfontosabb a meg­felelő testi adottság, másodszor az erkölcsi és testi önfegyelem, s harmadszor a küzdő­képesség, ami alatt az utolsó pillanatig tar­tó önbizalmat kell értenünk. Mert küzdelem előtt nehéz ugyan nemidegesnek lennünk, de indítás után minden idegszálunk uraivá kell már maradnunk. <—< Mi a terved Tokio után? — Ha minden sikerül, s a világpolitika! esélyek sem fogják a készülő programot megzavarni, egy nagy amerikai intézmény rendezésében, amerikai előadókörutra sze­retnék indulni. Sportbeli tapasztalataimat,; s a sporttal kapcsolatos orvosi megfigyelé­seimet fogom népszerű formában a sport- szerető amerikaiakkal megismertetni. — Ám ezek csak álmok, tulmerész ter­vek ma még. 1940-ig annyi viz, s Isten ments, vér és könny folyhat le a Dunán, Tiszán, Temzén, Szajnán, no és Kina s Ja­pán sok-sok „sárga" folyamán, hogy egye­lőre csak összeszoritott foggal, kemény akaraterővel, soha nem lankadó önfegye­lemmel a legközelebbi harc, a nagy tokioi vetélkedésre kell mindnyájunknak a legala­posabban felkészülnünk. Mert nem az a fontos, hogy én, te. vagy ő, hanem, hogy ismét mi, —- magyarok kerüljünk ki győz­tesként a ránk várakozó nagy nemzetközi küzdelemből. Erre kérjünk Istentől erőt és kitartást. * Csendes bámulattal, ám fiataloknak rit­kán kijáró néma tisztelettel is kell erre a kiváló magyar értékre feltekintenünk. Bárány Istvánok, Sárosi Györgyök, Csik Ferencek, s a derék többiek dicsősé­ges zászlóhordozói széles e világon a vihar­vert, sokat megtépázott, sokat megrágal­mazott magyar névnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom