Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-30 / 273. (4419.) szám
1937 november 30, kedd. ^ ■KSBBIKraBK^SZSS&^Ktta^l sélés közben. Egyik keze finom gesztussal nyúlik előre, a másik könyvet forgat. Jóságos arca barátságosan fordul a szemlélő felé. Magyaros öltözetben ábrázolja a középkorú Jókait, a művészi kifejezőeszközök erejével. Be- recz Gyulának legszebb alkotása ez a szobor s Komárom komoly műemlékkel lett gazdagabb. A kőfaragó munkát a Komáromi Vektorcég végezte gondosan, az öntőmunkát a prágai Anyzs-cég. Az impozáns s mégis közvetlen hatású szobrot díszbe öltözött komáromi szekeresgazdák vették körül, a bandérium diszmagyaros tagjai, mellettük pedig ragyogó népviseletbe öltözött nasz- vadi leányok, menyecskék állottak. A cserkészfiuk kordona zárta be a pompás hatású képet. Szili Ferenc átveszi a szobrot IMinóságben vezet! visszavonás közénk sulykolhatja kegyetlen és végzetes megyeköveit, azért egyben mindenkor egyek vegyünk: az alkotó magyar géniusz rendületlen megbecsülésében. — Jókai a magyarnak több volt, mint bármelyik nagy írója és költője. Jókai a magyaroknak több, mint más nemzeteknek az ő nagy Íróik és költőik. Ö a nemzet legnagyobb jólte- vcje volt. — És raégis, — igaz, hogy a mai materialista kor titánjai precíziós mérlegre rakják a halott irók lelkét és zsenijét. Lekicsinylő legyintéssel írják fekete hetükkel a fekete bírálatot: Jókai ezek romantikus volt. Jókai irreális volt. Jókai nrm ismerte az életet és az élet igazi problémáit. És írják csak azért, mert minden írásában a jóság győz és ez igazság, —- mert egyetlen müvében sincs csalódás és valóságos kegyetlen tragédia. hanem csak igazi emberi igazság és megérdemelt sors. Mi, a mai időknek árvái, legjobban tudjuk, hogy nem állott meg az idők kereke. Tudjuk, hogy az ízlés nem az irótoll per| Ezután dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület | elnöke s a szoborbizottság lelke, megindul tan | mondott köszönetét és vette át a Jókai Egyesü- S let birtokába a szobrot. § — Mai ünnepünkön, — mondotta, — a Jókai Ü Egyesületnek ezen a nagy ünnepén áhitatos, fo- | hászkodó lélekkel adok hálát a mindenható Is- j tennék azért, hogy megengedte érnem azt a pillanatot, amikor Jókai Mór szobra megjelent előttünk. — Tizenöt évvel ezelőtt, az első Jókai-szobor leleplezésénél fogadalmat tettünk, hogy felállítjuk Jókai szobrát a szülővárosában is. Felállítjuk szobrát annak a Jókainak, aki nemcsak legnagyobb, legkiválóbb fia volt Komáromnak, hanem a legszeretőbb fia is, aki lángeszének tüne- neményes gondolataival, költői ajkának mézedea szavaival, mesemondó tollának gyöngybetüivel olyan elbájoló történeteket mondott el, olyan gyönyörködtető képeket festett szülővárosáról, amelyekhez csak a szeretet adhatta a szavakat és színeket. cég ésível halad és változik, hanem a repülőgép zakatolásával és a rádiőszikrák pattogásával. Púi tudjuk legjobban, hogy ez a szegény élet milyen bonyolult, hegy útvesztőjéből a problémák spanyol lovasai és drótakadályai közül nemesek a köznapi ember nem bír kitalálni, hanem a lángszeltemü irók izgalma sem. — Ezért mi e szobor alól elriasztjuk az átér- tékelőket, az ikonoklasztákat, a képrombolókat, mert annak, aki Írásaiban reményeket osztogatott csak a legnagyobb hála jár és nem epigon- kritika, — annak, aki csak fényt osztott, az utókortól csak fény jár vissza és nem epigon- bírálat. ■— Nekünk ez a szobor bucsujáróhely, hol nehéz órákban meggyujthatjuk gondolataink örökmécsét, mcglobbanthatjuk nehéz órákban érzéseink ezövétnekét, hogry hazavigyük a köz- napok sötétségébe. Nekünk Jókai szobra élő szobor, mert ő él szivünkben. Nekünk ez a szobor cselekvő szobor, mert a jóság és szépség vigasztaló betűje a legnagyobb jótett. Ez a szobor alkotó szobor, mert Jókai tovább alkot a lelkekben. — íme, itt van Jókai szobra, melybe bcleöntöt- tük hálánkat, kegyeletünket, szeretetünket és büszkeségünket! megvalósult az álomnak gondolt cél, beteljesült a lehetetlennek tartott feladati Jókai neve elhárított minden akadályt, Jókai szelleme meghozott minden támogatást! — A szivünk csordultig van köszönettel, hálával mindazok iránt, akiknek szivében megzen- dült egy-egy hangja ennek a hatalmas visszhangnak s akik adományaikkal lehetővé tették Jókai szobrának megvalósítását, elismeréssel és köszönettel a művész iránt, aki megalkotta, elismeréssel és köszönettel minden munkás kéz iránt, mely segített ezt a szobrot idevarázsolni. — Mély megilletődéssel, hálával és tisztelettel veszem át Jókai Mór szobrát a Jókai Egyesület nevében azzal a fogadalommal, hogy a Jókai Egyesület mindenkor kegyelettel, féltő szeretettel, büszkén és boldogan fogja őrizni ezt a szobrot, mint a szülőváros hálájának, a csehszlovákiai magyarság szeretetének és a magyar kultúra erejének fénylő dokumentumát! §S&fven kQsioru Ezek után következett a koszorúk letétele, példás rendben, gyorsan egymás után. Elsőnek a miniszterelnök koszorúját tette le Országh József országos elnök, magyar beszéd kesexe- tében. A járási választmány koszorúját Parassin Sándor járási főnök, Komárom városét Nagy Jénő kormánybiztos, a Jókai-családét Jókai-Ihász Miklós, a pozsonyi magyar királyi konzulátusét dr. Petravich Gyula magy. kir. konzul, a Petőfi Társaságét ifj. Hegedűs Sándor, a pápai Jókai Körét dr. Horváth Endre, az újpesti Vörösmarty Körét Acsády Károly, az egyesült országos keresztény- szocialista és magyar nemzeti pártét pedig Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, országos pártelnök tette le a következő szavak kíséretében: — Amikor Jókai Mór ércbemerevült alakja előtt tisztelegve megállók és az egyesült párt képviseletében és a nemzet nevében koszorúnkat leteszem, a hálás utókor kegyeletes érzületével köszönöm meg Jókai Mórnak mindazt, amit nemzetének adott: a márciusi lobogó lángot, a világot megszépítő hatalmas képzelet erejét, a könyvtárakat megtöltő köteteket és a magyar embernek megszerzett világhírnevet, — A ma újból nehéz sorsot élő, de töretlen lelkű és jövőt teremteni akaró magyarság öntudatában meleg fénnyel ragyog a Jókai Mór szellemében kiteljesedett magyar nemzeti géniusz. Felvonul a sziovenszkói kuftsré’et Ezután a szepesi német párt koszorúját helyezte el Lindt János, a komáromi református egyházközség koszorúját Galambos Zoltán lelkész, az izraelita hitközségekét dr. Krausz Ar- thur, Léva városáét Antal Gyula városbiró, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaságét Harmos Károly, a SzMKE központjáét Szom- bathy Viktor, a SzKIE koszorúját Koásányi József, a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetségét Fiilöp Zsigmond, az Országos Magyar Tanítóegyesületét Kovács Alajos, a Magyar Irodalmi Szövetségét dr. Staud Gábor, a munkásakadémiák országos szövetségéét Csizmazia György, a Középiskolai Tanárok Szövetségéét és az országos cserkészszövetség magyar osztályáét Mrenna József, a komáromi öt szlovák kultur- egyesületéét dr. Sindler Jaroszláv, a komáromi járási ipartársulatét Czibor Géza, a komáromi Kereskedelmi Grémiumét Taub Márk, a Hanza koszorúját dr. Kuthy Géza, a komáromi Jótékony Nőegyletét Csepy Dánielné, a Protestáns Jótékony Nőegyletét Pap-Kovách Elemérné, az Izraelita Jótékony Nőegyletét Grünfeld Mómé, a Szent Benedekrendi főgimnáziumét Gidró Bonifác, a református tanitóképzőét Nagy Sándor, a polgári fiúiskoláét Biró Gyula, a komáromi községi elemi iskoláét néhány tanuló, a Prágai Magyar Hírlapét dr. Szvatko Pál, a Magyar Újságét Győry Dezső, a Magyar Napét Vass László, a Komáromi Lapokét dr. Kállay Endre, a Kazinczy Társaságét Szombathy Viktor, a Toldy Körét dr. Aixinger László, a Szent Ágoston Társulatét Biró Lucián, a CsMASz koszorúját Zombory György, a komáromi magyar főiskolásokét Nagy Jenő, a Prohászka Körök Szövetségéét Németh László, a brünni Corvinjáét Unger István, a demokrata irók körét Vozári Dezső, a lévai Kaszinóét dr. Kmoskó Béla, a rozsnyói Művelődési Körét Szombathy Viktor, a pozsonyi SzMKE-ét dr. Párkány Lajos, a nyit- rai SzMKE-ét dr. Gyürky Ákos, az eperjesi SzMKE koszorúját egy kis diákgyermek, az ér- sekujvári SzMKE-ét dr. Turchányi Imre, a kur- takeszí SzMKE-ét Gyárfás János, az udvardí kulturegyletét Siposs Antal esperes, a dunaszer- dabelyi JKT-ét dr. Szeiff Géza, az érsekujvári JKT-ét Krammer Jenő, a komáromi Kaszinóét dr. Soós Imre, a komáromi Dalegyesületét Fülöp Zsigmond, az Egyetértés Dalárdáét Traub Rezső, a Zsidó Egyházi Énekkarét Kincs Mór, a Katolikus Legényegyletét Balogh Kálmán, az Iparos- korét Kaubek Frigyes, a Komáromi Sport Egyletét Argay Lajos, a Komáromi Futball Clubét dr. Aranyossy Endre, az Arany János iparoscserkészekét Telkes Mihály, az Eötvös Körét Komjáthy István, a Magyar Fiatalok és a komáromi Alkotásét Vadász Ferenc tette le s végül ifj. Dezső Sándor tette le kegyeletének koszorúját. A ijsfcjazés A koszorúk elhelyezése után a szobor szinte elmerült a gyönyörű virágok és szines szalagok erdejében. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy sziovenszkói magyar szobor és egyáltalán sziovenszkói magyar emlék nem kapott még soha. ennyi koszorút s nem jött el ennyi egyesület és szervezet reprezentánsa, hogy lerójja kegyeletét. Már ez a koszorú-elhelyezés dokumentálta, hogy a sziovenszkói magyar kultúra csodálatos, szent egységben forrott össze és szokatlan erővel nyilvánult meg. A szoborleleplezés ünnepét Szombathy Viktor szavai fejezték be. Schubert Tódor serlegbsszéde az ünnepi lakomán — Az angolok azzal ürmeplik Írójukat Dickensi, hegy felsorakoztatták regényéinek j kerhii alakjait. Én is így emlékezem Jókairól.. • j Látom magunk közt Ankerschmád e.t, az uj földes urat, aki osztrák ellenségként jött a magyar levegőbe — és éppen, mert megismerte faj- j iánkat, megszerette a magyart és eggyé vált velünk. Látom közöttünk a régi jó táblabirákat, kiknek jellemén nem fog a rozsda, sem a kincseké, sem a szerelemé. Hol vannak ma az ilyen rendületlenek? Látom levetinci Tímár Mihályt, a komáromi hajóst, lei szegény-gazdag a talált kincsek és a müveit emberek között és ezért elmegy gazdag szegénynek senki szigetére, mert tudja, hogy csak annak oldalán lehet boldog, aki benne hisz. Hol vannak ma, akik igy tudnak lemondani? — Idézem Jókai szobrához a magyar ifjúságot, mely a materializmus korában annyi kétkedéssel néz vissza Jókai hőseire. Találkozzék a magyar ifjúság e szobor alatt ezekkel a hősökkel. Találkozzék az ifjúság a fiatal Garamvölgyi mérnökkel, aki kockáztat életet, boldogságot, hogy az árvíztől megmentse a Tiszahát népét, mert örök szerelemmel szereti ezt a népet, az ő magyar fajtáját. — És most annak a Komáromnak, mely az elszegényedés és a lelki elszegényedés nagy őszén állította e szobrot, hála és köszöntés. — Kalnplevéve és oldott saruval léptünk e város, a komáromi magyarok mesgyéíbe és Jókai — tudom, az ő lehunyt jóságos kék szemével büszkén néz az ő Komároméra. Lsfcull a lepel a szoborról Ezekután a komáromi dalegyesület Schmidt Viktornak és dr. Borka Gézáinak erre az alkalomra szerzett nagyhatású invokáló énekével következett, amelynek végeztével lehullott a lepel Jókai szobráról. Az ezrekre menő tömeget, — amely ezalatt ellepte a teret s a környező uccá- kat, — mélységes áhitat fogta eh a kalapok lekerültek a fejekről s egy percig csöndes áhítatban nézte a szobrot az ünneplő közönség. A uzobot Jókait ülőhelyeiben ábrázolja* meDélbeii egy órakor a Kultúrpalota nagytermében kétszázteritékes diszebéd volt, amelyen mindazok megjelentek, akik az ünnepségen resztvettek, igy Országh József országos elnök is. Itt hangzott el az ünnepség második kiemelkedő eseménye, a szokásos Jókai-serlegbeszéd, amelyet ezúttal Schubert Tódor, a lévai Kaszinó igazgatója, a SzMKE alelnöke mondott. — Még fülünkben csengenek a mai nagy ünnepünk szónokának, dr. Jankovics Marcellnak csak az imént elhangzott gyönyörű szavai, — kezdte szónoklatát Schubert Tódor, — népünk nagy mesemondójáról, Jókai Mórról és szemünkkel ott látjuk az áldozatos közadakozásból ércbe - öntött alakját a legtisztább etikéju, a legragyogóbb fantáziájú s a legszebb nyelvű magyar írónak s most itt állok a szent névvel megszentelt serleg előtt az ünnepi lakomán, hogy megilletőd- ve, de lelkesült szívvel teljesítsem a reúrn bízott megtisztelő feladatot és szóljak Önökhöz, — A mai apokaliptikus idők folyton tornyosuló hullámai között, — mondotta ezután a szónok többek között, — amikor világszerte a sze- rcíetlenség, a megnemértés, a viszály és a gyűlölet mellett a legkíméletlenebb önzés és hatalmi gőg üli orgiáit, különösen szükségünk van arra, hogy meghalljuk a tanulságokat, amelyek nemcsak Jókainak életművéből, de egész történelmünkből kicsengenek. Meg kell értenünk mindnyájunknak, hogy nagy nemzeti szerencsétlenségeink mindegyikét saját bűneink idézték elő és viszont minden felemelkedésünkhöz nagy nemzeti erényeink segítettek hozzá. Elfogulatlanul, minden előítélettől mentesen meg kdl látnunk és ki kell emelnünk történelmünknek, hagyományainknak azokat az időálló, élettámasztó és gazdagító értékeit, amelyek az európai szellemmel kapcsolják össze magyarságunkat. Magyarnak kell lennünk és európainak. Hogy a szó legnemesebb értelmében ezek lehessünk és ezzel fennmaradásunkat biztosíthassuk, nem szabad megelégednünk azzal, hogy nagy jóinknak csupán szobrokat emelünk, hanem müveiknek és igy az egész magyar történelemnek tanulmányozásával és megismertetésével ki kell alakítanunk a ma- , gyár társadalom minden rétegében a legfelsőbbtől a legalsóbbig az igazi magyar nemzeti öntudatot. Történelnii Avatásunk — Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a kisebbségi magyar intelligencia tudatára ébred történelmi hivatásának. Ha megérzi ez a magyar intelligencia, hogy az ő helyzeti adottságai, műveltsége, szaktudása nemcsak előnyt jelentenek számára, amit egyéni céljaira szabadon kihasználhat, de felelősségteljes kötelezettségeket is ró reá sorstársaival szemben; ha ez az intelligencia nemcsak akkor ismeri meg a falusi földművest és a városi iparost vagy munkást, amikor saját anyagi érdekei kívánják azt, hanem szeretettel és önzetlenül nyújtja feléje a kezét akkor is, amikor annak van reá szüksége: ha minden magyar férfi és nő igaz örömmel és testvéri szeretettel fogja nézni sorstesevérei boldogulását, előremenetelét és azt minden eszközzel elősegíteni igyekszik; ha ez az intelligencia jövedelmet biztosító foglalkozása mellett időt és fáradságot fog venni magának, hogy megismerje népének számbeli erejét, elhelyezkedését, művelődési, gazdasági és szociális viszonyait. Ha problémáit saját gondjainak fogja felismerni és azokkal elfogultság nélkül és az igazságos megoldásra való törekvéssel fog foglalkozni. Ha teljes mértékben átérzi, hogy egy ugyanazon nemzetnek vagyunk gyermekei, akiknek nem osztályozni, hanem egyesülni; nem ítélni, de egymást szeretni, megbecsülni és segíteni kell. — Ha a kisebbségi magyar intelligencia erre az erkölcsi magaslatra fog felemelkedni és több jóságra, több igazságra és több szerétéire fogja nevelni egymást, de nem üres szavakkal, hanem élő érzésekkel, főleg pedig példaadással, akkor beszélhetünk cgv nemzeti öntudattal biró osztatlan és egységes magyar társadalomról, amelynek egyformán tagja a falusi gazda és mezőgazdasági munkás, a városi kereskedő, iparos és munkás csakúgy, mint a szellemi pályákon működők serege. Az ilyen egyesülés a termelő munka közösségében összeforrott sziveknek sorstestvéri szere etében gyökerezik cs megingathatatlan. Csak egy ilyen társadalom tagjai lehetnek egymással szemben bizalommal, lelki cs szellemi vezérei iránt tökéletesen fegyelmezettek és tántorithatatlanok. Ennek a társadalomnak minden tagja érezni fogja, hogy boldogulása a kisebbségi kollekíir vura boldogulásával van a legszorosabban összekötve: saját egyéni érdekeit nem fogja oly eszközökkel szolgálni, melyekkel a kisebbségi társadalom közös nagy érdekeit károsítaná. Be fogja látni, hogy nem mindegy, hogy milyen iskolába jár a gyermek és hogy nincs az a fáradság, kellemetlenség és anyagi áldozat, amelynek meghozatala elég lenne saját iskoláinak érdekében. Tudni fogja, hogy nem elég a kisebbségi magyar gyermek számára az anyagi érvényesülés eszközeinek megszerzése az iskolában, hanem ezen felül is van valami, ami az egész életen át vezérlő szövetnek, ami nélkül nem lehet a földön emberhez méltó élet, ami független ennek a világnak hatalmasságaitól, ami önmagával szemben parancsoló, embertársai részére szolgálatrak ész: a szerető, igaz, nemes, nagy lélek, a viszonyok minden változásai közt rendíthetetlen lélek, amely el nem pusztítható: erkölcsi jellem, — A magyar nemzeti öntudattal biró egységes kisebbségi társadalom ilyen szervezettségében meg vagyok győződve, hogy összes szellemi és anyagi szükségleteit illetőleg is meg fogja találni a reá váró terhek helyes megosztását és elviselését, Magához méltatlannak fogja találni* hogy mig egyesek erejükön felül vállalnak munkát és anyagi áldozatot egész az összeroppanásig, addig a nagy többségből csak mulatságok és szórakozások ellenszolgálataival lehet néhány fillért kipréselni. Be fogja látni, hogy az) ilyen társadalmi akciók nemcsak hogy megalázók, de nemzetgazdasági szempontból egyenesen; öngyilkosság számba mennek, mert a megmozgatott anyagi értékből alig egy szemernyi jut a célra s e kis rész nagyon-sokszorosa teljesen idegen érdekeket szolgál. — Ma délelőtt lelepleztük Jókai Mór ércbe- öntött szobrát. Azt kívánom, azt szeretném, ha ez a szobor többet jelentene az anyagnál, töb-. bet jelentene az ércnél, többet jelentene a művészi munkánál. Legyen ez az ércbeöntött szobor — élő szobor és hirdessen, beszéljen minden kisebbségi magyar ember szivéhez, értei2 Heggel odol bjh & «kellemetlen szájízt //» ODOL eltávolítja a*' éfelmaradékokat, meg§ gátolja az erjedési folyamatot a száj bari és vé d r a fogakat* £ODOL meggátolja CeÜTÍS^ a káros baktériumok (E "N keletkezését az alvás dJ—^ előtt és ővja a szájai y valamint a torkot az alvás alatt.
