Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-06 / 103. (4249.) szám

Előfizetési árj évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI, A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • ® TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRfiHfl. Teljes erővel dühöng a katalánjai anarchista forradalom A katalán hadsereg visszaözönlik a frontról Barcelonába Véres harcok a főváros utcáin - Tölb szál halóit - A vidék az anarchisták kezében - A seneralldad kétségbeesett felhívásai MOLA BILBAO ELŐTT Miklas Budapesten (sp) — Két kis állam lett a Duna me­dencéjében Ausztria és Magyarország, alig tizenhétmillió lakosa van együttvéve, de a központi fekvés és a két nemzet belső po­tenciája mégis nagy középeurópai szerepre rendeli az országokat. Láttuk: húsz év alatt semmit sem sikerült rendezni nélkülük. Lát­tuk: csődöt mondott valamennyi kísérlet, amely a központi Dunára tapadó két állam nélkül nyúlt a dunai kérdésekhez. Tizen­kétmillió magyar és tizennégymillió német él Középeurópában, tízmillió csehszlovák, tízmillió délszláv és tizenötmillió román mellett, a béke és a prosperitás szellője csak akkor lengedezhet a dunai berkek fö­lött, ha mindezeket a fajokat és nemzeteket Sikerül békésen egymás mellé rendelni. .Végretes hibát követnek el azok, akik az egyik csoportot kijátszák a másik ellen s az egyik felemelkedését a másik érdekeinek háttérbeszoritásával keresik. Az ellenhatás, amit e törekvések kiváltanak, rendszerint erősebb és maradandóbb, mint az eredeti akció. A közelmúltban számos dunai Círce meg­kísérelte, hogy Magyarországot elválassza Ausztriától és a kis alpesi köztársaságot bevonja a magyarellenes érdekszférába. Sokan előre repestek az örömtől a nagy „siker” előérzetében, de álmaik nem telje­sedtek. Ausztria híi maradt a római blokk­hoz. Ausztria nem tagadta meg a magyar érdekeket s Miklas elnök személyesen ment megpecsételni Budapestre a törhetetlen osz­trák-magyar barátságot. Az a meleg szere­tet és lelkesedéssé emelkedő rajongás, ami­vel a magyar fővárosban fogadták, azt iga­zolja, hogy a két állam tudatában van •együvétartozandóságának és semmiesetre sem engedi, hogy elválasszák őket egymás­tól. Régen nem fogadtak ennyi szeretettel külföldi államfőt e9Y európai fővárosban, mint Miklast Budapesten, ez több volt ud­variassági aktusnál, ebben lendület volt és stílus, kiáradó vonzalom, testvériesedés. Aki ismeri a rendes európai államfőfogad­tatások unalmát és félszeg ceremóniáit, a mesterkélt barátkozást és kikényszeritett éljeneket s most Miklas budapesti napjairól olvas, érzi a különbséget és látja, hogy ez több volt a megszokottnál. Ausztria és Ma­gyarország fogadalmat tett a közös közép­európai életre. Milyen a keret, amiben e barátkozás és szövetségmegpecsételés lefolyik? Ausztria és Magyarország kis állam, de beletarto­zik a legnagyobb középeurópai blokkba, amely éppen most van keletkezőben és két­szeres fontosságot ad a budapesti esemé­nyeknek. Egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy Németország és Olaszország végérvénye­sen megegyezett középeurópai politikájáról és hosszantartó közös programot dolgozott ki a dunai kérdésekről. Az ellentétek elsi­multak: a német- és olaszellenes európai propagandának egyéb eredménye nem volt, mint az, hogy kibékítette a két fasiszta vi­lághatalmat s ma már száztizmilliós blokk kristályosodik a Berlin-Róma tengely kö­rül. Nem tudjuk, a Weltbühne- és a Tage- buch-szerü agitációnak ez volt-e a célja, de mindenesetre elérte, ami két évvel ez­előtt, a brenneri őrség kiküldésekor, még lehetetlennek látszott. A német-olasz kon­cepcióban helyet kapott Magyarország és Ausztria is. Nemcsak huszonötmillió em­bert, nemcsak két kis államot tizenhatmillió lakossal jelent ma a középeurópai magyar­PARIS. Jelentettük, hogy a katalán fővárosban súlyos polgárháború tört ki a szocialista és demokrata generalidad és a szélsőbaloldali anarchista tömegek között. Kedden véres kilengések játszódtak le a vá­rosban* A kórházak megteltek sebesültekkel és az összeütközéseknek állítólag több, mint száz emberáldozata van eddig. Az esti hiva­talos rádióleadás szerint az anarchisták uralkodnak a teljes katalán—francia hatá­ron, mig Barcelonában a generalidad került fölénybe anélkül, hogy az ellenfél ellenállá­sát végleg megtörhette volna. Az anarchis­ták még mindig birtokukban tartják a bar­celonai telefonközpontot és lehetetlenné te­szik a külfölddel való telefonbeszélgetése­ket. Az előzmények A különböző helyről Párisba érkezett je­lentések szerint a helyzet a következőképen rekonstruálható: Kataloniában hónapok óta súlyos belpoli­tikai krízis kisértett. Az anarchisták nem engedték, hogy lefegyverezzék őket és nem voltak hajlandók a frontra indulni. Maga­tartásukat azzal indokolták, hogy a gene­ralidad nem kedvükre való és követelik a barcelonai rendőrség ellenőrzését. Az anar­chisták főleg a francia határvidéken erősöd­tek meg és szinte államot létesítettek az ál­lamban. A generalidad az elmúlt napokban elha­tározta, hogy leszámol a szélsőbaloldali ra­ság és németség, amely a középeurópai gondok békés megoldására törekszik. Egy­re fontosabb erők támogatják. Az ol'asz- jugoszláv szerződés, a román-lengyel köze­ledés, a száztizmilliós összhang Róma és Berlin között előbb-utóbb, hosszas tárgya­lások után eléri a vágyott célt: a dunai megnyugvást, amelyben nem lesznek többé fentlevők és lentlevők, hanem valamennyi kózépeurópai nép egyforma joggal és érde­keinek egyforma tiszteletbentartásával ké­szülhet a békés, boldog életre. Ausztria és Magyarország ma kis része a nagy középeurópai paktumnak, mely Var­sótól Berlinen át Rómáig készülőben van, s valószínűleg más középeurópai hatalmakat is megnyer. E nagy szövetség tervei béké­sek. Miklas és Horthy pohárköszöntői félre­értést nem törően leszögezik ezt. s az egész osztrák—magyar testvériesedésnek, annyi más hasonló államfőtalálkozással ellentét­ben, szigorúan békés jellege volt. Egyene­sen nevetségesnek hangzik* amit az egyik dikálisokkal és expediclós hadsereget kül­dött a határra, hogy helyreállítsa tekinté­lyét, A fenyegető veszély hatása alatt az anarchisták elhatározták, hogy cselekedni fognak. Ultimátumot intéztek a kormányhoz és azt követelték, hogy a kormány fölött az ellenőrzést az anarchista párt gyakorolja. Válaszként a generalidad parancsot adott a kormány rohamosztagainak, hogy a fronton és a front mögött azonnal fegyverezzék le a polgári személyeket és az anarchistákat. Az anarchisták fölvették a harcot. Még mielőtt a rohamosztagok cselekedni tudtak, mozgó­sították fegyveres híveiket és Barcelonában megkezdődött a razzia a gyérszámu roham­osztagok ellen. A rendőröket és a kormány híveit egyszerűen lelődözték, vagy foglyul ejtve, elszállították Barcelonából az anar­chisták biztos területeire. Miután igy meg­erősítették állásaikat, azt követelték Com- panys elnöktől, hogy az anarchista túszokat bocsássa szabadon. Companys kénytelen volt eleget tenni a szélső baloldal követelé­seinek, mert különben az anarchisták legyil­kolták volna az elfogott kormánypártiakat. Companys visszahívja a frontról a katonákat E drámai pillanatban a kormány kényte­len volt rádió utján fölszólítani az arragoni fronton harcoló milíciát, hogy azonnal tér­jen vissza Barcelonába és siessen a genera­lidad segítségére. Ugyanakkor a kezükben legkomolyabb cseh lap a budapesti köröndi csapatszemlével kapcsolatban ir. „Magyar- ország megmutatja katonai erejét” —■ ordít­ja a cím az első oldalon, s a lap fölháboro­dik, tiltakozik, félreveri a harangokat, mert ime, a magyar hadsereg bemutatkozott, Ma­gyarország mértéken fölül föl van fegyver­kezve. Megdöbbentőbb szemfényvesztést és hipokrizist el sem képzelhetünk, mint ezt a beállítást. Daliás huszárok vonultak el az államfők előtt kivont karddal, ficánkoló pa­ripákon, az egyik század fehér, a másik szénfekete, a harmadik pej, a negyedik vö­rösderes lovakon. Öröm volt nézni a szép legényeket. Utánuk gyalogosok, csendőrök és rendőrök következtek, egy kis parádé volt az egész, a szemnek jóleső látvány, semmi egyéb. A levegőben nem keringtek bombavetők és vadászrepülőgépek, tankok nem dübörögtek az Andrássy-uton, gépesí­tett osztagok nem száguldottak át a vendé­gek előtt, — azok a külföldi nézők, akik másfajta katonai fölvonulásokat szoktak lévő rendőri rádión az anarchisták is fölszó­lították híveiket, hogy mindenütt vegyék föl a harcot a kormánnyal és támadják hát­ba a fronton lévő katonákat. Egyelőre nem tudni, hogy a két fölhívásnak a harctéren lévő csapatok miként tesznek eleget, de bi­zonyos, hogy egyes helyeken a bomlás már megkezdődött. A reggeli lapok jelentése szerint több zászlóalj kormányhü katona el­hagyta a frontot és bevonult Barcelonába* hogy helyreállítsa a rendet, A telefonközpont ostroma Az anarchisták időközben elfoglalták a tele­fonközpontot s itt került sor az első uccai ütkö­zetre. A kormány rohamosztagokat küldött ki a telefonközpont visszafoglalására, de a csapatok nem tudták elfoglalni a hatalmas épületet és több rohamuk megtörött az anarchisták ellen­állásán. Az ütközetnek több mint száz halottja volt. A harc kedden éjfélkor még javában tom­bolt. A kormány a belvárost megtisztította az anarchistáktól, de a külvárosok nagyobb épüle­teiben a szélsőséges elemek elsáncolták magu­kat s napokig küzdhetnek a kormánycsapatok el­len. A generalidad kétségbeesett felhívásokat in­téz a munkássághoz, hogy a fasizmus elleni har­cot ne adja fel és ne ássa alá Katalánia jövőjét az egymás közötti harccal. A reggeli óráikban még mindig bizonytalan hírek érkeznek a város harctereiről. A francia­spanyol határ mentén az anarchisták tovább tartják pozícióikat. A francia határőrök meg­figyelték, hogy a kormány vámőreit egymás­után elfogták és helyüket anarchista jelvényü meg, szinte idillikusnak érezhették a körön­di csapatszemlét. S a cseh lap mégis „magyar veszélyéről ir vele kapcsolatban. A magyar „hadi hata­lomról”, s megbotránkozik. Létezik tisztább esete a kétféle mértékkel való mérésnek, bi­zonyítéka annak, hogy Középeurópában nincs egyenrangúság és az élet a „quod licet Jovi, non licet bovi” elvére épül föl, mint az, amit a cseh lap a köröndi csapatszemlével kapcsolatban jelez? Az egyik oldalon a „bé­ke veszélyeztetése”, ha száz nagybajuszu huszár vonul föl az Andrássy-uton, a másik oldalon „békeaktus”, ha a bolsevizmus el­rendeli a tizenötezredik hadirepülőgép épí­tését, újabb tízezer tankot szerel föl, meg­építi a világ legnagyobb kaliberű támadó- ágyúit és fölavatja a „kémiai háború gyárai­nak” városát. A hipokrizisen csak moso­lyogni tudunk, s érezzük, hogy Miklas és Horthy találkozása békeaktus, két egymást szerető és tisztelő és évszázados sorsközös­ségben élő dunai nemzet barátkozása*

Next

/
Oldalképek
Tartalom