Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-05 / 102. (4248.) szám
XVI. évf. 102. (4248) szám • SZCPCBS ■ 1937 május 5 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő, • fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes sxám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. © © SÜRGÖNYCIM HIRLRP, PRRHR. A szobor Rákóczi (*) Kétszáz évig tartott, mig a magyar nemzet szobrot emelhetett a szabadság fejedelmi mártírjának. Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy a kiegyezés Andrássy- jának szobra mellé a magyar főváros legdíszesebb terére bevonulhasson a két rebellis szobira is? Hogy Kossuth márványalakja szembekerülhessen Rákóczi ércalakjával idők és hatalmi érdekek fölött? De szobor volt Rákóczi, még mielőtt ércbe öntötték volna alakját, jelképe annak a nemzeti programnak, amelynek még is vannak valÓraváltaní való pontjai. Ő volt az első, aki európai üggyé tette a magyar ügyet és ő volt az is, aki európai eszme- áramlatoknak mepiróbált utat törni a magyarság leikéhez. Ő követelt először harsányan szociálisabb és demokratikusabb gondolkozást a magyar nemesi rendtől, melynek maga nemcsak tagja, de vezérlő személyisége volt. Kossuth élete müvében a szociális vonás sokkal halványabb, mint Rákócziéban s igenis, most érkezett el az ideje annak, hogy Rákócziban a magyar népi szabadság vezérét ünnepelhetjük, hogy Szobrában á magyar szociális megújhodás monumentumát lássuk. Ezer csalódás sem ludta eltéríteni arról az útról, amelyre rálépett, amikor az ínségbe süllyedt magyar jobbágyságot fogadta maga mellé honmentő társnak. Vállalta a konzekvenciákat olyan hősiességgel, olyan lelki nagysággal, amire csak az egészen kivételes jellemek között akad példa, pedig sorsát nem kérésié, nem készült erre a szerepre, sőt az igazság az, hogy menekülni próbált előle. Múltja, családi hagyományai mind lázadásra bújtogatják a császár ellen, az ország állapota, a nép panaszai, Európa eseményei mind megannyi csábitó alkalom, hogy Erdélyt végire visszahódítsa fejedelmi jogar alá s Magyarország sorsába Erdélyen keresztül nagyobb beleszólást vívjon ki magának. Ő azonban nem akart revoltálni, félt e küldetéstől, mert humanista gondolkozásával nem fért össze a lázadás robusz- Jus gesztusa, európai ur szeretett volna maradni, a kulturális fölénynek abban az el- zárkózottságában, ahova nagy képzettsége, hatalmas vagyona, ízlése és nemes emberi lulajdonságai emelték. Minden hajlandósága ellenére is vállalta azonban a szerepet, amit ráosztott a történelem s ami elől kitérni egyet jelentett volna szemében az árulással. Ma már tudjuk, hogy talán sok minden teásképpen alakult volha Rákóczi életében B ezzé1 a magyar nemzet történetében is, hogyha a bécsi udvar több tapintattal, több bizalommal és főleg több emberséggel kezeli a Rákóczi-kérdést. Mert a kamarilla első pillanattól kezdve Rákóczi-kérdést csinált Rákóczi Ferenc puszta létezéséből, rebellisnek tartották és bizalmatlanok voltak hozzá: nem tudták elfelejteni neki, hogy olyan családi hagyományokkal jött a világra, amelyek a Habsburg-ház történetének fekete lapjaira vannak feljegyezve. Rákóczi tudatában volt kényes helyzetének és nem mulasztott el egyetlen alkalmat Bem, hogy meggyőzze a bécsi udvart, hogy eszeágálban sincs revoltálni: az udvar azonban bizalmatlan volt és Rákócziban rendit- hetetlenül forradalmárt látott. Tagadhatatlan:, hogy Rákóczit az udvar valósággal belehajszolta a forradalomba, amelynek »— amikor Rákóczi máriászászlóit kibontotta a szegény nép, már minden kis téglát helyére hordta az m * a oyomaiztó, Miklas elnök második napja Budapesten Teljes az egyetértés Magyarország és Ausztria közt minden Időszerű politikai kérdésben Fényes katonai parádéval hódolt előkelő vendége előtt i a magyar nemzet ■■ Horthy és Miklas pohárköszöntői az osztrák-magyar barátságról ■ Fogadás a királyi várban BUDAPEST. (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Káprázatos katonai díszszemle volt ma délelőtt az Andrássy-uton Miklas osztrák szövetségi elnök tiszteletére. A Köröndön ez alkalommal három hatalmas dísztribünt emeltek és azokat a magyar & osztrák cimerpajzsokkal, magyar és osztrák zászlókkal díszítették fel. A három emelvénnyel szemben ugyancsak tribünt állítottak, a Köröndtol a Bajza-uccáig pedig padokat helyeztek el a meghívott közönség számára. Az előkelőségek már 9 óra tájban gyülekezni kezdtek, a főváros közönsége azonban már a kora reggeli órákban ellepte a térséget, hogy tanúja lehessen a ritka látványosságnak. Fényes katonai fölvonulás a Köröndön Háromnegyedtiz után néhány perccel érkezett meg a két államfő gépkocsija. Horthy és Miklas hatalmas gépkocsija először végighaladt a Stefánia-uton a ligetig a tisztelgő katonák sorfala előtt, majd a tribünhöz hajtottak és elfoglalták helyüket a disz- emelvényen. Pontban tiz órakor kezdődött meg a fényes katonai fölvonulás. A budapesti helyőrség csapatai egymásután feszes diszme- netben vonultak el az államfők tribünje előtt. Különösen szép látványt nyújtott a huszárok fölvonulása. Az egyik század tiszta fehér lovon, a másik éjfekete paripákon, a következő pejszürkén, a negyedik pedig vasderesen nyargalt el a díszpáholy előtt. Felejthetetlen látványt nyújtottak hagyományos magyar díszruhájukban a daliás huszárok, amint tisztelgésre lendülő kardjuk a ragyogó délelőtti napsütésben megcsilland Föl vonultak a csendőrök is kakastollas csákóikban, az autós és kerékpáros osztagok. A két államfő előtt fölvonult csapatoszlopok hossza közel ötödfél kilométer volt, az autós és kerékpáros osztagok hossza pedig három kilométer. A teljes fölvonulás közel másfél óráig tartott. A felvonuló csapatokat a hatalmas tömeg nagy üdvrivalgással és éljenzéssel fogadta. Festői képet nyújtott a díszpáholy közönsége, ahol a diplomáciai testület tagjai és a külföldi katonai attasék, köztük a kisantant katonai attaséi is diszegyenruhában kivétel nélkül megjelentek. Horthy a magyar-osztrák sorsközösségről Horthy Miklós kormányzó és felesége hétfőn este negyedkilenckor a királyi vár fehér márványtermében diszebédet adott előkelő vendégei tiszteletére. A diszebédre hivatalos volt az egész budapesti diplomáciai testület Jelen volt Kobr Milos budapesti csehszlovák követ és felesége, továbbá a budapesti román és a budapesti jugoszláv követ is. Az ünnepi ebéden a két államfő pohárköszöntővel üdvözölte egymást. — őszinte örömmel szólalok fel, — mondotta Horthy kormányzó, — hogy Önnek, Szövetségi Elnök ur és Hitvesének látogatásuk alkalmából a magyar nemzet nevében a legszivélyesebb Isten hozottat mondjam. Az ön személyében Szövetségi Elnök ur a velünk szomszédos Ausztria képviselőjét üdvözlöm, amely ország nemcsak földszociális állapot — csak vezére nem volt még. Vezért a bécsi udvar adott ennek a lábonálló insurregciónak. Amikor Rákóczi alakja e forrongó világ horizontján feküaG valóban az volt a helyzet, ahogy kétszáz év múlva Ady megénekelte: „Rákóczi akárki jöjjön valahára, kígyóinknak Esze komám lépjünk a nyakára...“ Ez a felkelés tehát elsősorban népi megmozdulás volt, amelynek soraiban a nemesség csak akkor tűnik fel, amikor Rákóczi személyisége olyan magasra emelte a zászlót, hogy Európa is felfigyelt. A lélektani és a történelmi helyzet valóban a volt, hogy „Rákóczi akárki jöjjön valahára ..— akárki jött volna, az elkeseredett nép mögéje áll, csakhogy Rákóczi nem volt akárki, hanem nagyon is valaki. Kimagasló egyéniség, aki személyi súlyával töltötte ki a történelmi szerepet, amely eleve elrendelt- séggel, de hajlandóságai ellenére jutott netki. Rákóczi nem volt ugyan olyan sziporkázó egyéniség, mint például Bercsényi, de józan realizmussal ítélte meg a helyzetet s nem realizmusa ellen szól. hogy nyolc évig húzta a felkelés ügyét, elmulasztotta a kedvező békekötési alkalmakat és nem tudott kompromisszumokat kötni akkor, amikor még kompromisszumok árán sok minden menthető lett volna — a menthetetlenből. Rákóczi áldozata volt az európai hatalmak csalárd játékának, amin átlátott UffXjmu de vadon mit leheteti volna egyebet, — amikor olyan hatalmas urak, mint a francia király és az orosz cár biztatták segítséggel, — minthogy folytatta a háborút Becs ellen? Magára vehatte-e ilyen körülmények között a kompromisszumos békekötés történelmi ódiumát, ő, aki ezt a szerepet soha nem kereste, de megfutni előle nem akart? Ércszobra előtt el kell mondani róla azt is, hogy senki nem látta a vállalkozás kezdeti hibáit olyan élesen, mint ő. Soha egyetlen percre sem volt eltelve vakmerő reményekkel (mint például Kossuth) és a sikerek soha nem kápráztatták el. Nem volt úgynevezett délibábkergető forradalmár, mint ahogy a célzatos történetirás rajzolta alakját s mint ahogy általában a magyar történelem nagyjait szívesen láttatják német és főleg cseh történetírók. Rákóczi egyáltalában nem volt az a romantikus szabadsághős, aki nemzetével együtt fejjel rohant a falnak; józan, helyzetének, szerepének, vállalkozásának egész súlyát érző hazafi volt, aki élesen látta az erőviszonyokat. Erre mutat az is, hogy ő maga legfontosabb katonai feladatnak tartotta -— néhány tábornokával ellentétben —■ a hadsereg-szervezési munkát. Meg is tett minden tőle telhetőt, hogy hadseregéből koira szellemében modern európai hadsereget szervezzen, ő állította talpra az első magyar néphadsereget, amelyhez hasonló nem is volt több Mátyás óta Magyarországon, egészen 1848-ig. Ő volt az első magyar hadvezér, aki a szedett-vedett megyei had-, sereget egyenruhába bujtatta, finom ízlésével, európai kultúrájával ő maga tervezte az egyenruhát, amely azóta is az úgynevezett magyaros viseletnek számit. Rákóczi Ferenc adott először ruhát a magyarnak, amit sajátjának, nemzeti viseletének mondhatott és mond még ma is. Hogy mennyire élő alakja a magyarságnak Rákóczi, azt az is mutatja, hogy a század elején az ő alakjával jelentkezett egy ujtartalmu nemzeti gondolat. A század eleje hangos a Rákóczi-kultusztól: akkor születnek Erdődi kurucdalai nyomán a kuruc tárgyú regények és színdarabok, a magyar írók egymás kezéből veszik ki a kuruckor- nak romantika himporától fényes alakjait s ahol megkopott rajtuk a csillogás, oda gyorsan uj, még élénkebb színeket raknak föl. Ady Endre is ennek a divatnak hatása alatt irta híres kuruckölteményeit, ha más hangnemben is, de nem más tartalommal. Egyetlen egy hang volt, amely a realitások könyörtelen számbavételére intette a magyar közvéleményt —- s ez Szekfü Gyula hangja volt. Ma már tudjuk, hogy a magyar történeti realizmusnak, ez volt első, robajos jelentkezése 8 innen, Rákóczi alakjától indult el a mozgalom, amely a romantikus történelemszemlélet helyébe a realitások világnézetét akarja iktatni. A szobor már ezt a szellemet sugározza.
