Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-23 / 218. (4067.) szám
4 1936 szeptember 23, szerda. ÚRNŐ ÉS CSELÉDJE (*) A szadista zongoragyárosné bünpörében nem az a megdöbbentő, amiről szó van, — ha- nem az, amiről nincs szó. Nem a kínzások, a szerencsétlen kis mártír-cseléd pokoli élete Lu- nemé karmai között, egy „jó polgári ház" szörnyűségei, amik ilyenkor mind napfényre tárulnak: házasságtörés, morfium, civakodás, szek- szuális őrjöngések, őszintén megvallom, mindezt azzal a közönnyel veszem tudomásul, ahogyan a különösen patológikus eseteket általában. Az emberi léleknek nincs mit tartania attól, ami egyedülállóan borzalmas, vagy kegyetlen, vagy gonosz. Az elfajzások sohasem veszedelmesek, mert kiirthatok, lenyeshetők, lokális kezeléssel megsemmisithetők. A veszedelmes s éppen ezért megdöbbentő mindig az, ami ezekből a ritka borzalmakból, ezekből a patológiákból általános. Mert mindig van valami az ilyen fölfokozott, végletekbe emelkedő szörnyűségek alján, ami általánosan jellemző az emberi életre, társadalmi szövődményekre, szociális epidémiákra. Lu- nemé esetében is vannak általános vonások s azt hiszem, sokkal fontosabb ennek az egész gusztustalan ügynek ezekről a vonatkozásairól szólni, mint szörnyülködni egy beteg lélek fortéiméi fölött. Lunemé esete a maga fantasztikus borzalmaiban természetesen egyedülálló, — nem egyedülálló azonban maga az eset a túlzott borzalmak nélkül. A cseléd és úrnő viszonyáról, sajnos, nem irták meg még azt a regényt, ami olyan mélyen bevilágítana e probléma szövevényébe s föltárná a titokzatos lelki vonzások és taszítások egész hálózatát, mint ahogyan például Flaubert, Tolsztoj, Zola a polgári házasélet más területeire vetett éles reflektorfényt. Szerintem az úgynevezett cseíédkérdés is hozzátartozik a Bováryné-komplekszumhoz, csak, úgy látszik, a múlt század szociális fölfogása nem világította át eléggé a családi életnek ezeket a területeit, A multszázadbeli polgári családba bezárt asz- szony lelki formáinak alakulásához lényegesen hozzátartozik mindaz, ami a konyha és a cse*( lédszoba között történik. Nemcsak hálószobaproblémái vannak ennek a Bováryné-kompJek- szumnak, hanem cselédszoba-problémái is., Ezekben azonban több a szociális vonatkozás s talán kevesebb a mutatós pszihológia is, ezért nem került soha egész terjedelmében műsorra. Pedig az érem egyik oldalán áll ugyanis az asz- szony, a múlt század flauberti, toísztoji, ibseni asszonya s küzd a maga lázadó módján a szabadságáért, akárhogyan, de ki akar tömi a „Babaház“-ból — s ez a szemlélet még a démont is a szabadságért küzdő asszony egy el' keseredett típusának tüntette föl, a „szerelmi élet anarchistáinak", mint amilyenek Strindberg és Wedekind asszonyai voltak. Az érem másik oldalán áll azonban ugyanez az elnyomott asz- szony mint rabszolgatartó — kutyakorbáccsal és sütővassal, készen „az erkölcs nevében" olyan tökéletes házi inkvizícióra, amilyenre már régen nem érez magában hivatottságot semmiféle világnézet vagy hatalom. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem voltak egészséges, derüséletü, boldog asszonyok — sőt, szerencsénkre, mégis csak az volt a többség; dé a boldogtalan, a meg nem értett asszonytipus — akinek lelki válságaiból egy gazdag irodalom egész problematikáját merítette — ebben a kétféle attitűdben élt és harcolt a szabadságért és a szabadság ellen. Csak mig az irodalom a meg nem értett asszony hálószobaharcaival túlontúl sokat foglalkozott, addig a cselédszoba-motívumokat vagy teljesen elhanyagolta, vagy mindig ugyanazt, a legtöbb esetben hamis szólamot szólaltatott meg, amiről Maupassant irt a legmesteribben „Egy élet" cimü regényében, de ismerős előttünk ezer másféle változatban is. Mindez nem érdekes többé, és ennek ellenére még mindig nem készült el a kor a múlt egyik fájdalmas örökségével, a „meg nem értett asszonnyal". Más megvilágítást kap a múlt századból ránkmaradt álmatag, szenvedő és élénken erotizált kép, de még mindig itt kisért közöttünk, A Lunemé eset a túlhajtott, patológikussá fajzott problémát tárja föl, — a bonctani kép azonban meg fogja mutatni a probléma mag- vát, azt, ami még mindig általános és sűrűn fordul elő, mint egy förtelmes betegség enyhe válfaja. Maguk a miazmák azonban ugyanazok, — csak egyik lélek jobban reagál, mint a másik, az egyik szervezet eredményesebben veszi fel a harcot a bomlasztó csirák ellen, mig a másikon elhatalmasodik a kór. Fájdalom, az embei társadalom minden fejlettsége mellett is hordoz magában ősi csirákat, egy régen túlhaladott rend primitív egyezségei még mindig érvényben vannak bizonyos területeken, — mintahogy ebben a villanyfényes, benzinmotoros, rádióss és távbeszélő korban még egyes zugokban faggyú- gyertya pislákol s vannak vidékek, ahol még mindig faekével túrja földjét a paraszt. A cselédtartásnak még mindig érvényben van sokhelyütt az a módja, ami úrnőt és alkalmazottat valami mitologikus viszonyba hozza egymással. Az umő a cseléd urának és parancsolójának ját- sza meg magát, nyilván nem azért, mert ez a mitológikus felhőkbe burkolózó viszony kettejük között elengedhetetlenül szükséges ahoz, hogy három-szoba-konyhás lakás rendben legyen tartva, hanem azért, mert lelki kényszer Kergeti ebbe a szerepbe s mert nem csak azt akarja, hogy a parkett ragyogjon, hanem azt is, hogy a cseléd görnyedjen előtte. A cseléd viszont belemegy ebbe a játékba és olyan lelki függőségbe kerül úrnőjével szemben, amit semmiféle józan érvvel többé nem lehet megmagyarázni, — csak azzal, hogy amilyen szükséges volt a három-szoba-konyha lakásra kiterjedő birodalom diktátorának erre, hogy legyen egy alattvalója, olyan szüksége van ennek a reggeltől éjszakáig súroló, poroló, görnyedő kis emLondon, szeptember 22. Lloyd George volt miniszterelnök és a liberális párt egyik vezére visszatért németországi útjáról és a lapokban nyilatkozott benyomásairól. Véleménye szerint a leglényegesebb, amit Németországban látott az, hogy a németek őszinte barátságban akarnak élni az angolokkal. A németek csodálják Nagy- britanniát és egyetlen törekvésük az, hogy az 1914-es tragikus félreértés meg ne ismétlődjék, Lloyd Georgeot meglepte a német közgazdasági élet páratlan fejlődése, A birodalom nem akar háborút, de fél a szovjetorosz támadástól, mert nem tartja lehetetlennek, hogy az állandó é« brutális külföldi németellenes agitáció mégis csak eléri eredményét és bizonyos országok Németország ellen fordulnak. E veszedelem ellen fegyverkezik s természetesen rosszalja a franberkének valakire, aki korbácsot suhogtat fölötte és el nem követett bűnökért vonja folytonosan felelősségre. Luneréknél mindez az őrületig és gyilkosságig emelkedett, de távolról sem olyan ritka az eset — alapanyagában. A társadalom megszervezésének s egy becsületes, emberséges szociális gondolkodás kialakításának elsőrangú föladata lenne erre a területre is behatolni a világosság, a keresztényi emberség reflektorával. Nem a cselédek föÚázitása a megoldás, amiből láttuk már egynéhányszor, hogy mi lett, — hanem a kispolgári hajlék fölszabadítása. Több tárgyilagosság mindenféle munka megítélésében s az emberi szabadság elemi tisztelete, — erre kell nevelni a leányokat, akikre cia—szovjetorosz szövetséget, amit Lloyd George is helytelennek tart. A Rajnavidéket a birodalom azért szállotta meg, mert föl akart készülni minden lehetőségre. Amig a birodalom aggodalmait el nem oszlatják, a háborúra uszító németellenes propagandát meg nem szüntetik, lehetetlen a világbékét biztosítani és a lefegyverzést megvalósítani. Lloyd George végül a következőket mondotta: — Hitler a legérdekesebb és a legmarkánsabb egyéniség, akivel életemben találkoztam. A német népről megállapítása a következőt — Soha nem láttam boldogabb népet s a depressziónak és a szomorúságnak az az érzése, amely a háború utáni Németországot lenyomta, máig teljesen eltűnt. később a három- és két-szoba-konyhás birodalmak sorsát bízzuk. S még valami, amiről elfogulatlanul kell végre beszélni: a cselédmitoszt nem az úgynevezett urak, hanem a cselédek között kell, vagy kellene legalább is, kiirtani. Ez a Lunemé is kiszolgálólányból lett úgynevezett nagyságosasszony 8 az majdnem törvényszerű, hogy aki egyszer a cselédsorsot megkóstolta, abból — ha úgynevezett úri sorba emelkedik — rabszolgatartó lesz. Ilyenkor árulja el annak az osztálynak, amelybe fölemelkedett, hogy a cselédszobában hogyan gondolkoznak a cselédi sorsról. S ez ellen a fölfogás ellen sokkal élesebben kell küzdeni, mint a társadalom minden más félreértése, betegsége vagy igazságtalansága ellen. régi sérelmének orvoslására ismételten mozgalom induljon meg. E célból az egyesült országos keresztényszoeia- lista és magyar nemzeti párt lévai szervezete és körzeti nagygyűlése a következőket határozta el: 1. Felkéri Léva város biráit, tanácsát és közgyűlését, hogy a szükséges lépéseket az irányban tegye meg, hogy a mai lévai gimnázium mellett párhuzamos magyar gimnázium állíttassák fel úgy, hogy annak I. osztálya 1937 szeptember 1-én megnyílhasson. 2. Felkéri a párt elnökségét, törvényhozóit, tartománygyülési képviselőit, továbbá lévai és zselizi járásbeli képviselőtestületi tagjait, hogy minden illetékes fórum előtt ezen jogos kívánságunkat tolmácsolják és saját hatáskörükben e cél érdekében minden lehető lépést tegyenek meg. 3. Felszólítja mindazokat a pártokat, melyeknek magyar anyanyelvű tagjai is vannak, hogy ezen mozgalomhoz csatlakozzanak. 4. Ugyancsak felkéri az egész szlovenszkói magyar sajtót és a lévai és Léva-környéki ösz- szes kulturális, szociális és közgazdasági testületeket, hogy a Léva-vidéki magyarság ezen közérdekű jogos kívánságát teljes erejükkel támogassák. Boros Béla az egyesült párt uj szervezeti szabályzatát ismertette, majd elismeréssel emlékezett meg a közgyűlés Hámomyik János titkár odaadó működéséről és egyhangúan azt a ki- vánságát fejezte ki, hogy Hámomyik legyen az egységes párt lévai titkára. Antal Gyula országos pártvezetőségi tag ezután meleg szavakkal méltatta a két párt volt elnökeinek, Bándy Endrének és Majthé- nyi Lászlónak érdemes munkásságát és az egyesült párt megalakulása körüli érdemeit a jelenlevők egyhangú helyeslése mellett. A közgyűlés köszönetét fejezte ki számúkra és kérte őket, hogy a régi lelkesedéssel álljanak uj posztjukra is, ahová a közgyűlés bizalma állítja őket. Antal ezután beterjesztette a jelölő bizottság jelöléséit az egyesült párt lévai szervezetének vezetésére. A felolvasott listát a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá, A választás eredménye Tiszteletbeli elnökök lettek Bándy Endre és Majthényi László, elnök Klain Ödön, ügyv. társelnök dr. Nagy Béla, alelnökök Nagy Gyula, Hulley János, Szabó Dániel (egy hely fenntartva a munkásság részére), ellenőr Halász István, Balázs Gyula, ifj. Őrei Lajos, jegyző Pálfy . János, pénztáros Prazsák Ernő, — Választmány: Kostyek József, Borcsányi Béla, Bar- tos Béla, Frajka Márk, Csuvara László, Kovács István, Guba József, Stugel Béla, Nagy Béla, Bella János, Akács József, Molnár János, Boob József, Dóka Károly, dr. Balog Sándor, Kucs Lajos, Rácz Jónás, légid. Tóth Károly, Várady Gyula, Galambos Endre, ifj. Koncz József, Csekey János, dr. Korpás László, id. Koncz Károly, Balog Endre, Koncz János, Kopemicky Kornél, Bucsek Gyula, Turpinszky József, Dóka Vilmos, Szabó Vilmos, Lóska Béla, Czödör Ambrus (öt tagság fenntartva a csatlakozó munkásság részére.) — Hivatalból tagjai az országos pártvezetőség tagjai: dr. Kmoskó Béla, Antal Gyula, Boros Béla, Majthényi László, Schubert Tódor, Pradhár István, Bélik József. A járási képviselőtestület póttagjai: Frasch József, Éder Kálmán. A járási pénzügyi bizottság tagja Susz- ta Vilmos. A városi képviselőtestület tagjai és póttagjai: Váczy István, Vörösmarthy Miklós, id. Dóka Sándor, Tóth Béla, Surányi Béla, id. Jakab Sándor, Varga Károly, Ahaffy Béla, Ghi- messy Mihály, Vida János, Lehotzky Béla és Kronka István. A közgyűlés elhatározta, hogy mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi és munkás-szakosztályokat fog alakítani. Bándy Endre mondott ezután köszönetét a közgyűlésnek az eddigi bizalomért, Majthényi László pedig felkérte az uj elnököt, hogy régi lelkesedéssel és tetterővel szolgálja az egyesült pártot és felhívta figyelmét a munkanélküliek seg éÜyakclój á ra. Klain Ödön költői szépségű székfoglalója után a közgyűlés táviratilag üdvözölte Jaross Andor országos elnököt és Esterházy János országos ügyvezető elnököt NEURATH, BIRODALMI KÜLÜGYMINISZTER BUDAPESTEN A német külügyminiszter leánya látogatására Budapestre érkezett. Neuratlhtól halra a vajé, Mak- kensen követ, jobbra Nouratii felesége (szőrmével) és leánya, Mackensenné. Lelket lefolyású gyűlésen alakult meg az egyesült párt lévai szervezete A garamvölgyi magyarság ui harcot kezd a lévai magyar gimnázium visszaáltitásáért Léva, szeptember 22. (Saját tudósitónktól.) Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt lévai szervezete vasárnap tartotta ünnepélyes hangulatban alakuló közgyűlését. Bándy Endre ág. ev. főesperes korelnök megnyitó beszédében meghatott szavakkal ecsetelte a két testvérpárt egyesülésének jelentőségét. Hálát ad az Istennek, hogy hanyatló erejével az egyesülés örömét még megélhette. Az általános helyeslés után Majthényi László országos pártvezetőségi tag szólalt fel és hangsúlyozta, hogy életének célja az volt, hogy a két pártba tagolt szlovenszkói magyarság egy pártba tömörülve küzdjön céljaiért. A magyar összefogás szükségességének gondolata már régen ott élt a szlovenszkói magyarság lelkében és a lezajlott parlamenti választások után teljes erővel kilobbant a megvalósítás akarata. Ez az akarat a lévai magyarság lelkében lobogott a legerősebben és erre az akaratra támaszA lévai magyar gimnáziumért Léva városának és a Lévára gravitáló, mintegy ötven magyar, vagy magyar többségű község közönségének egyik legnagyobb sérelme, hogy Léva városában nincsen magyar tannyelvű gimnázium. A lévai piarista gimnázium 1920-ban megszűnt, illetve fokozatosan szlovák tannyelvű gimnáziummá alakult át és az utolsó magyar érettségi 1926-ban volt. Körülbelül ötvenezer magyar nem részesítheti anyanyelvű középiskolai oktatásban gyermekeit. Vagy kénytelen a mai súlyos gazdasági viszonyok között távoli városokba küldeni gyermekét, vagy pedig szlovák középiskolába Uoyd George elragadtatással nyilatkozik Hitlerről és tfémetországről „Soha boldogabb népet nem láttam" - - Az angolbarát németek A németellenes propaganda okozza a fegyverkezést kodva indult meg az egyesítésre vonatkozó akció, amelyben a döntő szót Léva magyarsága mondta ki. Majd rámutat arra, hogy eddig Szlovenszlkón bizonyos körök letagadták azt, hogy a magyarságnak itt sérelmei vannak, azonban már a legfelsőbb kormányzati helyeken is elismerik, hogy a magyarságnak vannak itt jogos kívánságai. Ezzel a belátással kapcsolatban fel kell hozni egy régi lévai problémát, a ga- ramvölgyi magyarság egyik kirívó sérelmét: a lévai magyar főgimnázium ügyét, E vidéken is élnek tehetséges magyar gyermekék, akiknek továbbképzését lehetetlenné teszi az, hogy a lévai gimnáziumban az államfordulat után megszüntették a magyarnyelvű tanítást. Majthényi László a lévai magyar főgimnázium érdekében határozati javaslatot terjesztett elő, amelyet a közgyűlés egyhangúan elfogadott. A határozat a következőkép szók kénytelen adni, ahol még a magyar helyesírást, sőt lassanként magyar anyanyelvét is elfelejti. Léva város és környékének közönsége az elmúlt 16 évben sokszor szorgalmazta a lévai magyar gimnázium visszaállítását, de — noha igen magas helyekről kapott kérelmének teljesítésére biztatást, — a magyar gimnázium ügye mai napig sem nyert elintézést Ma, midőn a kisebbségi sérelmek orvoslása és jogos kívánságok teljesítése iránt a köztársaság legmagasabb helyein is hajlandóság mutatkozik, szükségessé vált, hogy Léva és környéke ezen
