Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-22 / 293. (3845.) szám

f fÖ TWC<MiA\AíífeAftHlKtiAI> 111 ...... I llllMIWIIIIIMMHIIIIimil I ..........Illllllll......... ............Ili I-----------------1--------------­A kassai honvédszobor ügye Szlovenszkó orsz. képviselőtestülete előtt Irta: Kontsek György tartománygyiliési képviselő Pozsony, december 21. Mint ismeretes, az 1906. év folyamán fölállított, ugyanezen év szeptember 10-én Kassa város törvényhatósági bizottságának gondozásába átadott s 1919 már­cius 16— 17-e közötti éjszaka torzóvá vált hon­védszobrot megőrzés céljából a kassai városi múzeumban helyezték el. A torzóvá vált emlék ez évi julius 4—5-e közötti éjszakán a városi tanács és a városi képviselőtestület tudta és beleegyezése nélkül eltűnt a helyéről. Ebben az ügyben a városi tanácsban és a városi képvi­selőtestületben interpellációk hangzottak el, amelyekre Kassa polgármestere. Maxon Milán megígérte, hogy a szükséges lépéseket megteszi s annak eredményéről a képviselőtestületnek be fog számolni. Mivel az interpellációkra beígért vizsgálat eredményére válasz nem érkezett, a kassai magyarság kívánságára ez ügyben az or­szágos elnökhöz november 30-án kérdést intéz­tem aziránt, hogy hajlandó-e a sérelmes ügy­ben a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni. Az országos elnökhöz benyújtott tisztelettel­jes kérdésemet a Prágai Magyar Hírlap és a Híradó annakidején ismertették s igy ettől most eltekintek. Azonban megjegyezni kívánom, hogy kérdésem, tényleg tiszteletteljes volt, az csak a száraz tényállást tartalmazta, abban politikum vagy tendencia még a sorok közül sem olvas­ható ki, s arra következtetni sem a kérdés me­ritumából, sem annak stilisztikai formáiból nem lehet. Az egész kérdésem tisztára arra volt föl­építve. hegy a szobor a város tulajdonát ké­pezte. tehát az csak a város beleegyezésével volt eltávolítható. Kérdésemre, amelyben nem a politikumot, hanem kizárólag csak a tiszta igazságot keres­tem. az országos elnök ur december 18-án az 1936. évi országos költségvetés letárgyalása után az országos képviselőtestület plénuma előtt a következő választ adta: ' — Kontsek ur. az országos képviselőtestület tagia kérdést intézett hozzám a kosicei honvéd- szobor elhelyezése, illetőleg eltávolítása ügyé­ben. Annák ellenére, hogy már az interpelláció I meritumából de főleg formai stilizádójából nyilvánvalónak látszik, hogy a kérdező politi­kai kérdéseket akar ezen testületbe belevinni, ami a törvény értelmében helytelen, hajlandó vagyok válaszolni Kontsek György urnák, hogy ne keltsem azt a látszatot, mintha az állami igazgatásnak a nyilvánosság előtt titkolnivalója volna. — A honvédszobor története ismeretes. A há­borút megelőző utolsó évtizedekben a politizáló magyar nyilvánosság befejezettnek vélte a ma­gyarosítás müvét s győzelmének jeléül a . régi állam határai mentén, a nem magyar lakésság lakta területeken {elsőbbségének szimbólumait állította föl — turáni harcosokat, fantasztikus turulmadarakat s különféle honvédeket. Ezen szimbólumok, mint valaha Teli (Gessler? Szerk.) kalapja, leigázottságunkat és megszé­gyenítésünket voltak hivatva hirdetni. — Természetes, hogy az uj viszonyok meg­szilárdulása után ezen emlékművek fölösleges anachronizmussá lettek s nem csoda, hogy el­lenük, a rabszolgaság és megaláztatás ezen em­lékei ellen, föllángolt a nép dühe. Az erőszak fenyegető ökleként állíttattak föl annakidején, megjósolván igy saját végüket. S midőn a töme­gek önhatalmúlag döntötték le igájuk jelvényeit, akkor sem tüntettek a magyar nemzet és nép ellen. Hajaszála sem görbült meg senkinek, sen­kit sem ért meggyalázás származása miatt. Ér­zelmeikben megbántva csupán azok érezhették magukat, akik a megtestesítői azon brutális po­litikának. amelyet az utolsó száz esztendőben ellenünk folytattak. Ne feledjük, hogy ezen em­lékművek eltávolítása forradalmi időben történt s a kassai esetben oly időben, midőn a déli ha­tár felől szabadságunkat fenyegető újabb vesze­delem közelgett Kun ezredéivel. Ebben leli ma­gyarázatát a kassai honvéd erőszakos lerom­bolása is. Ma' már más módot, más eszközöket találnék ezen szobroknak szakmunkásokkal való leszerelésére és piedesztáljukról olvasztóba való szállítására. Tenném ezt annál is inkább nyu­godtan. mert nincs szó itt történelmi emlékek­ről, amelyek kegyeletet érdemelnének % nincs szó műalkotások megsemmisítéséről sem. — Ezen okból visszautasítom a vandalizmus kifejezést Kontsek György ur interpellációjából. Ugyancsak vonatkozik az 1923. évi 50. ez. törvény 26-ik §-a a kelleted© ve nezkói múzeum osamnotoábam elhelyezett, megsérült, Ízléstelen csomkajezobonra is, e ezért ha el is távolittatott •ezen helyiről e hasznos anyag lett belőle, hiva­talos ffiatézfcetdésne, nem pedig felelőtlen vagy ismerétjén itettesek utján történt ez. — Ha az interpelláló arra (hivatkozik, hogy 48-ban szlovákok is harcoltak a honvédek ol­dalán e hogy ezért azokat is megilleti a kassai szoborral kifejezett ünneplés, teljesen eltávo­lodik nézetünktől. Azok nem harcoltak eszlnó- kéirt — eem Baját, sem pedig idegen eszmékért — is nem voltak hősök, csupán tudatlanságuk és idegem terror sajnálatramóitó áldozatai A ml ezemtimíkben hősök voitak azok, akik nemzetük függetlenségéért Húrban zászlói alatt és a ceehstzi övék légiókban harcoltak. Az országos dlnök: Országh s. k. Az országos elnök ur 69.851/1935. 6zám álak iktatott válaszának felolvasása után azt azzal adta át nekem, hogy ezt most inár ktfcehetem a/. I újságokba. Amikor az országos elnök ur enge­délyétől eltekintve is, kötelességemnek tartom az országos elnök ut válaszát ismertetni:, teszem ez nemesupán azéirt, hogy a választ váró ma­gyar nemzeti kisebbség annak tartalmáról tu­domást szerezzen, hanem azért is, mert a ma­gyarsággal szembeni álláspontjáról ismeirt Slo- vemsfcy Dennilk december 20-iki számában ten­denciózus megjegyzések kíséretében szóról-szó- ra már akkor leközölte, amikor azt a magyar nemzeti ksebbség ellenzéki sajtóorgánumai még nem közöfjhettéik. A választ kommentáir nélkül a közv élemény elé terjesztem. Az országos elnök urnák a magám részéről csak azt kivárnom megjegyezni, hogy ha valaki •ebbe az ügybe 'politikumot kevert, az nem én voltam. A Slovensiky Demiiknefc pedig az a válaszom, hogy túróéi mivoiltomat sosem tagadtam meg, sőt arra mindig büszke vagyok és hogy sem én, die őseim sem írták nevüket Konóek-neik. Ki­sebbségi sorsomat büszkén és felemelt fővel vi­selem s nem csupán vallom, de követem is azt a parancsolatot, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. 1935 december 22, vasárnap. mm mi hii ■iin wmiiwmimi—í lovagok II. Károly román király, II. Györgyi görög király és egyetlen köztársasági elnök sem. Hasonlóképpen nem adományozhatja női uralkodóknak, mint például Vilma hol­landi királynőnek a Térdszalagrendet Anglia uralkodója, aki most III. Lipót belga király­nak adományozta a legdíszesebb angol rend­jelet. Az angol lapok a belga király kitüntetésé* ről megemlítik, hogy V. György király baráti jóindulattal olyan ifjú uralkodóra tekintett, aki az utóbbi években valóban kemény megpróbáltatáso­kon esett keresztül, de aki férfiasán viseli a sorscsapásokat. III. Lipót, a belgáik fiatal királya a közel­múltban azért járt rangrejtve az angol fő­városban, hogy György királynak személye­sen fejezze ki köszönetét a nagy kitüntetésért. K. Pr. Társadalmi Élet # A Kárpátegj esület kassai osztálya január 11-én, szombaton este rendezi meg álarcos bálját a Schalkház nagytermében. A rendezőség mindent elkövet az esi minél nagyobb s;kere érdekében. A zenét Konecsny Erioh jazz- és Bundzik Pista ci­gányzenekara szolgáltatja. Akik eddig meghívót nem kaptak, szíveskedjenek címeket az egyesület központi irodájában (Kassa, Stefanik-u. 75. Vitéz oég) leadni. — KIRABOLTAK A NAGYRIPPÉNYI „AG- RASOL‘‘ PÁNCÉLSZEKRÉNYÉT. Nyitrai munka­társunk táviratozza: A szombatra virradó éjszaka ismeretlen tettesek betörtek a nagyrlppényi , Ag- rasol“ cég irodájába, ahol megfúrták a Wertheim- ezekrényt és abból 5 200 koona készpénzt vittek magukkal. A nyomozás során megállapították, hogy a tettesek gumikeztyitben dolgoztak. A csend őrség megindította a nyomozást a kassz;i- furók kézrekeritésére. DERÜLTSÉG A VONATON. Á világháború óta először adományozta György angol király külföldi uralkodónak a térdszalagrendet A világ lég ’sö és legdíszesebb kitüntetése ■ Miért kapta meg a rendet III, Lipót belga király? London, december 21. A „The Most Nobíei Order of The Garter" a világ legelső és Leg- diszebb kitüntetése. Az angol király adomá­nyozza ezt a rendjelet olyan férfiaknak, akik nagyon híresek és kiváló szolgálataikkal magas pozíciót értek el. A származás még nem elég ahhoz, hogy va­laki megkaphassa az angol királytól a térd­szalagrendet! Az illetővel egy nagy dolognak kellett történnie, a sors különös megpróbáltatásán kellett átesnie ugv, hogy a sors csapásait dereka­san viselte el. A rendnek a királyon kívül huszonhat angol főnemes tagja van. Igaz, ez a létszám rend­szerint be van töltve és ha a rendjel birto­kosai közül valaki elhal, akkor az angol ki­rálynak egyszerre tiz-husz elő terjesztést is tesznek udvari főemberei arra nézve, hogy a megüresedett rend tagságot ki kaphassa meg. Ezenkívül vannak királyi hercegek és a kül­földi uralkodók. György király e napokban is a térdszalag- rend ügyeivel foglalkozott és a legnagyobb angol kitüntetéssel III. Lipót belga királyt díszítette fel. A világháború óta. ö volt az első külföldi uralkodó, aki megkapta a térdszalagrendet. A rendjel három részből áll. Egy' arany­nyal átszőtt sötétkék térdszalagból, amely a következő felírást viseli: A térd szalagrend erede te felől Angliában többféle történet is él. Az egyik verzió sze­rint I. Richárd király 1190-ben alapította és pedig a franciákkal közösen megvívott szent­földi győzedelmes csatája emlékére. I. Ri- cbárd ugyanis az angol és francia csapatok­kal Acre alatt megverte a török sereget. Egy másik verzió szerint. III. Edvard alapította a rendjelet ugyancsak háborús emlékérem­ként. Crécy alatt 1371-ban nagy csatát vívtak az angol főnemesek az alsóbbrendű néppel. „Honi sóit quai ma y pense“ (BecstelenJ légyen az, aki rosszra gondol), továbbá egy arany nyakláncból, melyet 26 darab gyémántkő ékesít és a láncról egy zománcos aranyérem lóg alá. Ez a figura Szent György lovagnak a sárkánnyal vívott harcát ábrázolja. Harmadsorban pedig egy nyolcágú csillagból, amit két arasznyira a válltól a mellen viselnek. A csillag is gyé­mánt- és rubinkövekkel van kirakva, úgy­hogy a három résziből álló téndszalagirend jelentős értéket képvisel. Emlékezetes, hogy 1926-ban a térdszaiag­rend egy példánya nyilvános árverésre került. Akkor az angol udvar megakadá­lyozta, hogy a világ legnagyobb rendjelét elárverezhessék. György király azonban nem foglaltatta le a rendjelet, hanem a tulajdonosától mintegy háromszázezer csehszlovák koronáért vásárol­tatta meg a csillagot, a nyakláncot és az arany téirdsza tagot. A Térdszaiagrend lovagjainak egyenruhája rendkívül szinpompás. Skarlátvörös formaruha, fehér selyembélés­sel, sötétkék bársonyköpeny, dús arany- disszel, fekete selyemkalpag hófehér strucc- tollal és a hagyományos súlyos vertarany lánc való­ban festői képet adnak a koronázáskor, vagy más kivételes alkalmakkor teljes disziben felvonuló lovagoknak. A döntő ütközetben III. Edvard legidősebbik fia, akit a történelem „fekete walesi hercegnek14 nevezett el, szintén iésztvett és hősiesen har­colt. A rendijei a „fekete" herceg hőstettét lett volna hivatva megörökíteni. Más források szerint — és ez az általában elfogadott felfogás — a térdszaiagrend azon­ban mégsem háborús, ellenkezőleg, nagyon | is „békés" alapítása volt III. Edvard király-jj nakl IIL Edvard a Wiodisor Castle^ben, 1350-| ben udvari bált rendezett. Nagyban folyt a tánc, mikor a híres Lady Joan, a későbbi Salisbury grófnő felsikoltott: — Elvesztettem az ékköves harisnya- kötőmet! A. zene elhallgatott, az udvaroncok, sőt a vendégek is az elvesztett ékköves harisnya- kötői keresték. A drágaságot azonban nem az udvaroncok, nem is a vendégek, hanem... III. Edward király találta meg. És ekkor történt, hogy a király haragosan rákiáltott a közelében álló főurakra, hogy: — Becstelen légyen az, aki rosszra gondol! III. Edward azonban nemcsak a térd- i szalagrendjelt, hanem a Szent Gyöngy-rendet is megalapította. E rendinek csak az lehet a tagja, aki előzőleg megkapta az angol ki­rálytól a térdszalagrendjelet. így azután a Szent György-rend a világ egyik legelő­kelőbb rendje. Huszonhat tagja között polgári személy so­hasem fordulhat elő, mert rendszerint ural­kodók, nagy tetteket véghezvitt hercegek és főurak kapják meg az angol királytól a bérd- szalagrendet. A Szent György-rendnek fő­nöke a mindenkori angol király. Az angol király a koronázáskor és más nagyon fontos udvari ünnepségek alkalmá­val kizárólag csak a térdszalagrendjelt viseli. A külföldi uralkodók természetesen mindég uagy kitüntetésnek vették, ha a legnagyobb angol rendjelt megkaphatták. A rendjel tulajdonosai A rendjel tulajdonsai között voltak néhai II. Miklós orosz cár, II. Vilmos német csá­szár, XIII. Alfonz spanyol király, V. Gusztáv svéd király, VII. Haakon norvég király, X. Keresztény dán király s a néhány évvel ez­előtt elhunyt II. Manuel portugál király szerepeltek a rend. káptalanjának névjegyaé- | kében. Érdekes, hogy III. Viktor Emánuel [olasz király nem lovagja a Térdszaiagrend' [ nek. Hasonlóképpen nem bérdszalagmidi A személyvonat egyik fülkéjében hat ur ül öten nyúlván egy társaságba tartoznak. A hato­dik idegen. — Kilenc! — szólal meg az öt közül az egyik. — Hahaha . . . remek! — kacag a másik négy. — Tizenhat, — mondja egy másik. általános hahota. — Hát még a tizenegy! — nevet a harmadik. A másik négy az oldalát fogja neveltében. — Huszonkettő, — ez ól még mindig, levegő után kapkodva a negyedik. IJjabb vihara a derültségnek. A hatodik ur megdöbbenve figyeli ezt a saját­ságos eszmecserét. Végre szerényen odafordul a szomszédjához: — Bocsánatot kérek, nem volna olyan szives megmagyarázni, mi nevetnivaló van ezeken a számjegyeken ? f — Ezek nem számok, hanem viccek. Mi ugyanis mind az öten kereskedelmi utazók va­gyunk és majdnem mindennap együtt ülünk a vonaton. Minthogy mindnyájan elmondtuk már egymásnak az összes vicceket, amiket tudunk, megszámoztuk őket és most már csak a megfelelő számot említjük. AZ ÜGYES VARRÓNŐ. — Nem bánom hát, fölveszem magát varró­lánynak. Tud steppelni? — Hogyne kérem. Még kariokát is táncolok. A világ legmagasabb asszonya — a 255 cm magas Droyson Elza — Londonba érkezett Az egykori udvari bál és az ékhöves harisnyaköíő

Next

/
Oldalképek
Tartalom