Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-27 / 247. (3799.) szám
P’fr 1935 október 27, vasárnap. AZ UTITÁRS Irfa: Egri Viktor Zsolnán jött be a fülkénkbe az öregur. Takaros kis bőröndje volt, leífentyüs üres névjegytartóval és szürke vászonhuzattal. Ápolt és takaros volt ő maga is enyhén pirosas arcával és rövidre nydrott ezüstfényü szakállávál. Míg a hoirdár fölrakta a pod- gyásztartóba a bőröndjét, kesztyűs kézzel kotorászott az erszényében. Divatos kis bőr- patkóija volt, a fedelén szines velencei prés- munkával. Soká keresgélt az aprópénz között, mostrálgatva minden darabot, mintha nem nagyon ismerné ki magát a pénzben. Körülményesen kíhalászott a patkóból két koronát és szerény mozdulattal a hordár nagy durva markába csúsztatta. Az ablak melletti két hely már foglalt volt, de ahogy az öregur beljebb nyomult és kicsit vágyó pillantást vetett az ablak felé, nyomban felállt az egyik utas és udvariasan felkínálta helyét. Az öregur barátságosan biccentett, valami kösaönetifélét is mormolt halk és dallamos hangján. Nem lehetett tudni, németül vagy angolul beszél. Ahogy óvatosan elhelyezkedett és könnyű plédet rakott a lábára, magáira vonta mindegyikünk figyelmét. Halkan köhécselt, nem olyan mérges öregurasan, dohánytól és italtól felimart torokkal, valami tartózkodó és fi nőni volt a köhécselésében is. Határozottan szemrevaló, bájos öregur volt kissé tulbőre szabott fekete ruhájában, csillogó kézelőivel, ahogy ke- ménygallérosan és sötét nyakravalójával tartózkodóan, tanáros komolysággal ült a helyén és a rohanó gyors ablakából a Vág völgyének szépségeit figyelte. Olykor elismerően bólogatott, ha felbukkant egy várrom vagy a Vág szűkké váló völgyében a víz közeiéihez kanyarodott a vonat. Érdekelte a vidék, gyönyörködött benne, s ez az elismerés szemmel- láthaíóan minden utasnak jól esett. Talán Teplicen üdült az öregur, feljött kicsit körülnézni Zsolnán és most a Tátrába megy, nem hosszú üdülésre, csak egy rövid weekendre, ahogy a programja előirta, Poprádon ki fog szállni apró podgyászával, a villamos felviszi Ujfüiredre és megszáll a Grandban vagy a Palaceban, illően az ilyen kényelemhez és gondoskodáshoz szokott fi- nyás külföldihez. Nagy bőröndjei bizonnyal a teplici Grandban maradtak, az autót csak azért nem választotta, mert a csontjai nem birják már a rázást és a legpuhábban rugózott kocsiban is szelíd émelygésekkel és kis ájulatokkal védekezik a gyors tempó ellen. A lélek fiatal marad, a szellem megértője minden újnak és lépést tart a rohanó világgal, de a test már makacskodilk, fellázad a szokatlan ellen, nem szereti a teherpróbákat, ezért jobb a gyorsvonat zárt fülkéje ismeretlen utasaival a legkényelmesebb autónál. Ruttkán nj utasok szálltak be és vigyázatlanul félretolták az öregur bőröndjét. Enyhén pirosas arca ekkor egy árnyalattal söté- tebb lett, ábrándos tiszta kék gyerekszemei is elborultak, látható volt, inzultus érte és védekeznie kell. Mozgékonyán felállt és a bőröndre mutatott. — Pardon, mein Gepáck! — mondta és határozottan, szinte paranesolóan intett újra a tartó felé. Az utas sietve odaugrott és bocsánatot hadarva helyére igazította a bőröndöt. Most is meglepett idegenes kiejtése, de mintha ezúttal franciásan csengett volna a német szó. Határozottan volt is valami pári- sias az öregurban, előkelő, Monceau-park- beli párisiasság, finom évszázados kulturáltsággal és az előkelőségnek utánozhatatlan, vérbeivódott patinás bájával. Finom kis illat is lengett az alakja körül, egy régi tuibá- kosszelence illata, ahogy mozdult, a kézelőjét igazgatta és már kissé homályos csillogásu szeme fölé fekete zsinórra fűzött csiptetőt illesztett. Szemben vele egy fiatal lány ült, üdén és harmatosán. A szája rúzs nélkül is olyan kívánatos volt, mint az eperszem. Az öregur kis huncut mosolygásokkal nézte kerek piros képét. Ez is hozzáillett, ez a sóvárgásnélküli nézegetés, amiben volt egy kis hódolat és egy szemernyi, alig lehelletnyi kamaszos csintalanság is. Apró remegések futottak át pirospozsgás bőrén, úgy látszott, mintha vére kigyulna, ahogy csiptetője mögül ráfigyelt a lányra. A lány még vissza is mosolygott, csöppet sem feszélyezte ez a szerényen és halkan vetkeztető nézegetés. Lányok olykor egészen magyarázhatatlanul beleszeretnek ilyen öregurakba, akikben az életalkony váratlanul felgyújt valami félszeg, de mohó férfiasságot. Ahogy szemben ültek s futva, olykor lopva vizsgálgatták egymást, az érzékek már játékosan, láthatatlanul kapcsolatot teremtettek köztük. A lány volt az, aki a beszélgetést kezdte. Sztrecsnőnál átmutatott a Vág túlsó partjára: — Nézze, Sztrecsnő! — Wundervoll! A eh, ganz herrlieh! Bűn entzückt! — nyugtázta az öregiur dallamosan és idegenes kiejtéssel. Ruttka után már összehajolt fejjel nézték a vidéket. A lány tartotta szóval az öregurat. A nyaralásáról és egy hegyituráról beszélt Pozsony, október 26. (A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztályától.) Tizenhét év telt e.l már az államtfordulat óta, s ez az idő napnál világosabban tárta elénk annak szükségességét, hogy kulturális és szociális téren az eddiginél sokkal fokozottabb gyakorlati működésre van szükség. Nekünk, itteni magyaroknak nem szabad lemaradnunk a népek szinte szédületes arányokat öltő kulturális versenyéről, s ennek sikeres végigküz- dése részünkre a lét kérdését jelenti. Ebben a küzdelemben döntő szerepe van a magyar kulburháznak. A magyar kulturház felállítása minden városban, községben — ahol rrfeg- felelő számú magyarság él — immár nem kérdés, hanem elodázhatatlan szükségesség. Városokban, nagyobb községekben, akár részjegyek jegyzésével, akár rendszeres, céltudatos és általános gyűjtési mozgalmakkal valósítható meg a kulturház. Vidéken, a falvakban pedig önsegély utján, mint akárhány magyar község felemelő példája mutatja. A magyar kulturház létesítésénél eddig nem igen akadtak községek, amelyek megtagadták volna a szükséges telek ingyenes rendelkezésre- bocsátását. föltéve, hogy ilyennel egyáltalában rendelkeztek, sőt bizonyos előfeltételek mellett országos segély is folyósítható erre a célra. Elkészült és rendeltetésének átadott magyar kultur- házaknál méltányos, hogy a község, illetőleg a járás is hozzájáruljon a fenntartásához évente bizonyos összeggel. Mi a magyar kulturház átfogó szerepe a magyar életben ? A helyi magyar réteg tömörítése a magyar kultúra sikján. Megalakulásra, összejövetelre, tehát működésre lehetőséget nyújt a magyar dalárdának, amelynek életrehivása minden magyarlakta községben feltétlenül kivánatos. Itt tarthatják a próbákat, összejöveteleket, itt tarthatják kottáikat. Benne székélhet a — reméljük — mihamarább megalakuló magyar iskolaegyesület helyi fiókja, amelynek léte minden magyar faluban és városban elengedhetetlenül fontos. Itt találhat otthonra a minden magyar községben felkutatásra váró régi, eredeti magyar dal- és zenegvüjtés anyaga. Itt készülhet fel munkájára a helyi műkedvelő sziniegyüttes, amely már majdnem mindenütt megalakult, de amelytől nemzeti érdekből megkívánható, hogy a sok importált, idegen Prága, október 26. A prágai MÁK az uj iskolaévben nagy lendülettel kezdte meg kulturmunkáját. Schleicher Pál kulturrefe- rens tanulmányi okokból lemondott, helyette Varga László alelnök vette át a kul- turszeminárium vezetését. Az uj munkaprogramon javarészt kisebbségi és egyetemes magyar problémák szerepelnek. Ennek megfelelően október 16-án Csontos Bertalan, Macourek cseh történésznek a magyar nemzet és állam történetéről szóló sokat emlegetett müvét ismertette. Az előadó főképpen azokat a részeket ragadta ki Macourek könyvéből, amelyekben a szerző az eddig ismert magyar megalapításokból eltérő nézetet vall. A könyv kritikája csak a vita során alakult ki, még pedig a következőképpen: Mindenesetre örvendetes Középeurópa két legfontosabb neimz>eténefk egymás történelme iránti tudományos érdeklődése, éppen ezért Macourek kezdeményezéegészen nekiim elégedve. Az öregurat nagyon érdekelte ez a túra. — Ja, es isi herriioh zu reiseu. Ich liebe die Berge! — mondta és egyre kitartóbban nézte a lányt. A szája szegletében miár egy kis mohóság és a szemében egy cseppnyi sóvárgás volt. De még igv sem tiint tolakodónak. A lány talán fel sem háborodott, volna, tha a keze s ze mér íme ‘lene l>b ü I közelebb merészkedik. Jól érezték egymást ott az ablaknál és a fülke utasaira ügyet sem vetettek. Ekkor történt a katasztrófa. Rózsahegyen egy percre megállt a gyors. Nyílt a fülke ajtaja és egy duzzadt arcú, kövér- kés ur begurult szuszogva. Meglátta az öregeszme menetű és olcsó tömegsikert jelentő idegen színdarabok helyett elsősorban magyar szerzők értékesebb alkotásait mutassák be, nyelvileg, erkölcsileg, nemzeti szempontból kifogástalan darabokat. Iiyképpen a népies, értékes utakon haladó szlovenszkói magyar sziniirodalom virágzóbb kifejlődése volna elérhető. Feltétlenül fontos a népet felvilágosító irodalmi, kulturális, történelmi, szociális és közegészségügyi előadások tartása népünk szellemi színvonalának emelésére. A közkönyvtáraknak is a magyar kulturházban a helyük. Minden vidéki könyvtárban ott kell lennie nemzetünk történelmének ! Minden közkönyvtár, illetőleg kulturház szerezze be a szlovenszkói magyar íróknak az államfordulat óta megjelent és ezután megjelenendő müveit, legalább egy példányban. Ezáltal ug;y az itteni magyar könyvkiadás, mint a magyar utók érvényesülése sok vonatkozásban megoldást nyerne. A magyar kul- turházak mindegyike erejéhez mérten fokozatosan szerezze meg szlovenszkói magyar képzőművészeink egy-egy alkotását. Ez igen nagyvonalú támogatást jelentene művészeink részére. Meg kell szüntetni azt a nemzeti szégyenünket, hogy Íróink és művészeink nyomorogjanak ! A vidéki magyarság körében akadó,, valóban eredeti és művészileg értékes munkát jelentő kézimunkázok, faragók, stilizálok és egyéb népi művészek munkái ifi; a kulturházba valók. Ezek összegyűjtése, tömörítése, megszervezése egyúttal a pusztulásnak induló, népi művészet megmentését is jelentheti. A helyi népviseletet ábrázoló festmények, rajzok díszíthetik a kulturház termeinek belső falait és egyben etnográfiai munkateljesítést is nyújtanak. A kulturházban lelne méltó otthonra a helyi, környéki levéltárak régi, értékes anyaga. Itt ülésezhetne a pereskedési átok leküzdését célzó „békéltető tanács", összhangban a fennálló törvényekkel. És itt rendezhetik meg évente a helyi magyarság reprezentatív bálját, a magyar bált, a magyar iskola céljaira. Mindeme okoknál fogva nyomatékosan felhívjuk magyar községeink figyelmét a magyar kut- turház létesítésének rendkívüli jelentőségére. Most, a mezei munkálatok megszűnésével és a téli esték beálltával elég mód és alkalom kínálkozik mindenütt a kulturház létesítése előmun- ká'atainak megkezdésére. se nagy jelentőséggel bir. A kezdeményezés jelentőségéből természetesen semmit sem von le, hogy azok az előitélete'k, amelyekre Macourek könyvének előszavában maga is hivatkozik, a mű tudományos értékét erősen lefokozzák. A szerző ennek ellenére nagyon szépen taglalja a magyarság történelmi fejlődését s noha sok az önkényes következtetés és megállapítás, szempontjai mindenesetre érdekesek. Október 24-én Varga Imre Szlovenszkó magyar társadalmáról tartott érdekes, statisztikai adatokkal alátámasztott előadást. Az előadás nagy érdeklődést váltott ki a hallgatóságból. Varga Imre adatait az állami statisztikai hivatal közleményeiből merítette s a feldolgozott anyagot térképek és grafikonok segítségével szemléltette. Az előadásból kitűnt, hogy az állami hivatalokban a magyarság igen kis számban helyezkedik el, mig nagyon sok kööröm! ... Drága Hersch bácsi, hadd öleljelek meg hamar! Cuppogva es szuszogva meg is ölelte a finom kis öregural. Harsogó hangja és öröme •betöltötte az egész fülkét. Odafurakodott a kislány és az öregur közé és tovább örült a véletlen találkozásnak'. —. Hol jártál, drága Hersch bácsi? — szuszogta kíváncsian. A fülke is figyelt. — Na wo? — felelte kérdéssel az öregur. — A gyerekeknél, az umokáiimnál Zsolnán, — mondta és ez már csöppet sem hangzott franciásan, de angolosan sem. Inkább otthonosan hangzott, ahogy a kassai gyors utasához illett, aki unokái fényképével büszkélkedik marhakupec ismerőse előtt. És a fülke némán rá vigyorgott. iparos, sőt igen nagy számban szerepelnek soraink között munkanélküliek is. Az érdekes előadást vita követte, amelynek során a magyarság szaporodásának kérdése is megvitatás alá került. Az előadó kimutatta, hogy azoknak a járásoknak szaporulata, amelyek lakosságának 70—90 százalékát magyarok teszik ki, majdnem minden' it eléri, sőt sokhelyütt felülmúlja az állam összlakosságának átlagos szaporulati százalékát. Wein Gyula a hivatalos iskolai statisztika adataiból megállapítja, hogy a magyar elemi iskolák a legtultömöttebbek, tehát ebből is következtetni lehet a magyarság szaporodására. A magyarság emberálloxnányának megerősödését azonban a természetes szaporulat nem tudja biztosítani, mert nagyon nagy a betegség, csecsemőhalandóság és a tüdővész pusztítása a magyarság soraiban. Egyes vidékeken az egyke is dívik a magyarság között. A vita végén Varga Imre a magyar kisebbség fennmaradásának feltételeivel foglalkozott és rámutatott arra, hogy a legfontosabb gazdasági szervezkedés, a magyar birtok megőrzése, azután a nemzeti szolidaritás és a vezető osztályokban a nép iránti felelősségérzet növelése. A bajokon a magyar nép gazdasági ismereteinek bővítésével sokat segíthetünk. Ma ilyenirányú munkára csak egyetlenegy lehetőség kínálkozik: az iskolán kívüli népművelés társadalmi egyesületekben, a SzMKÉ-ben és a különféle ifjúsági egyesületek kereteiben. Ebben a munkában természetesen a főiskolás ifjúságnak fokozott mértékben kell kivennie részét. —• A magyar nemzeti párt giazdiaértekez- lete Bajánházán és Deregnyőn. Kassáról jelentik: A magyar nemzeti párt kassai kerülete tovább folytatja a gabonamonopólium ismertetését célzó gazdaértekezleteit. A napokban ifj. Nyisztor Ferenc elnökletével Bajánházán és ifj. Lakatos János alelnök vezetésével Deregnyőn volt ilyen gazdaértekezlet. Mindkét helyen Haraszthy György körzeti párttitkár ismertette a gabonamonopóliumot. A jelenlevőd szóvátet- ték a gabonaátvétel körüli fonákságokat. Bajánházán Berzeviczy István nyugalmazott polgármester, földibirtokos, ifj. Nyisztor Ferenc, Nyisztor Sándor, Kovács György, Szalay Ferenc, Deregnyőn pedig Hudák János, Berényi Imre, A. Isza János és mások szólaltak föl e tárgyban. A fölszólalók azt panaszolták, hogy a bizományos a termény árának kifizetésekor minden mázsa után levonásiba hoz 1.50 koronát a tavalyi veszteség pótlására és ugyancsak 1.50 koronát raktározási költség címén. Abban az esetben, ha a termény nem éri el a 79-e.s minőséget, a termelő nemcsak 'hogy a törvény szerint őt megillető alapárat nem kapja meg, de további veszteség is éri azáltal, hogy a bizományos ilyen esetekben 3—A kilót levonásba is hoz. Bajánházán történt, hogy a tizszázalékos levonás ellenében kapott tavalyi denaturált gabona csupa zsizsik volt s félni lehetett, hogy a gazda megfertőzi vele a saját egészséges, zsizsikmentes terményét és kamráját s ezzel nagy károkat okozhat magának, mert a zsizsik kipusztitása úgyszólván a lehetetlenséggel határos. Az értekezleteken elhangzott panaszokat Írásba foglalták és a párt törvényhozóihoz továbbítják. .—■ Ausztriából kitiltottak négy nagy német képeslapot. A Német Távirati Iroda jelenti Becsből: A szövetségi kancellári hivatal a Stuttgartban megjelenő „S.tuttgarter Illustrierte“. a Münchenben megjelenő „II- lustrierter Beobachter" és a „Miinchener Illustrierte Presse" és a Berlinben megjelenő „Berliner Illustrierte Zeitung" terjesztését egy esztendőre megtiltotta. urat és öröimrepesve saétvetette karját. — Kit látok?!... Hersch bácsi, micsoda Minden magyar községnek legyen magyar kuiturháza! zöttünk a mezőgiazdasági munkás és kisA magyarság szociális és történelmi problémái jutnak, szóhoz a MÁK kulturszemináriumain Macourek történelemkönyvéről és a szlovenszkói magyar társadalom alapproblémáiról volt szó az első két előadás során BSBHSHHBa Ö
