Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-11 / 233. (3785.) szám

6 1935 október 11, pititek* VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bol­gárt) igen t. előfizetőinknek és olvasóink­nak gyorsan és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadóhivatalunk: Bratislava, Lő- rinckapu-ucca 17. II. (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal­juk. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praha, II. Panská ul. 12. III. A íoiiúk LáaQl Nemcsak a kutyának van nagyszerű tájé­kozóképessége s nemcsak az elefánt dicsekszik nagyszerű emlékezőtehetséggel. A ló sem marad mögöttük. Egyszerű, igyekvő vándorköszörűs a Csalló­közben bizonyos Novák István. Ide-odajárkál forgó masinájával s mivelhogy a mai takarékos világban nem dobnak el egyetlen háztartásban sem csorba ollót, életlen kést: van munkája mindig. Üzemét naggyá fejlesztette: lovat vásá­rolt s a lovacska húzza a köszörűs szekerét, egész házatáját. így ballagnak Somorjáról Nagy- megyerre, Nagymegyerről Ekecsre, Ekecsről Ko­máromba s tovább is. Békés, jámbor állat a lo­vacska, túl van a ficánkoló koron s bölcs meg­nyugvással húzogatja a köszörűs szekerét. Valahol a megyeri vásáron vette Novák Ist­ván a lovat, ki tudja, melyik gazdától. Harmad- kézből, talán negyedkézből is. A ló beletörődött sorsába és nem árulta el senkinek, mi a véle­ménye az örök csavargásról, keringésről, gazdája foglalkozásáról, a csallóközi szelekről s a nagy porfelhőkről. A ló nem árulkodott. Lelkében azon­ban régi emlékek fénye égett.., így értek el Komáromba. Komáromnak is a piac terére, amelyet hivatalosan Kossuth-térnek neveznek, vulgáris neve azonban csak a „Rozá­lia" lévén, hogy az egyik sarkában álldogál a bazilika-szerű Rozália-kápolna. A köszörűs felállította üzemét, lovát pedig egy fához kötötte. S azzal a köszörűs útnak in­dult rossz ollókat keresni, a ló pedig szénát ro­pogtatott. Két napot töltöttek el így, amikor egy reg­gelen a derék köszörűs arra ébredt, hogy nincs lova. Szőrin-szálán eltűnt a lovacska. Biztosan ellopták. Sok a lókötő Komáromban. Kétségbeesetten szaladt a rendőrségre s je­lentette az esetet. A rendőrség éppenhogy felvette a jegyzőköny­vet, amikor egy komáromi szekeresgazda, Tárnok Zsigmond kopogtat az ajtón. — Kérem szépen, — adja elő mondokáját, — éjnek idején beállított udvaromba egy ló. Magától jött. Azt hittem, ember is van hozzá mellékelve, de bizony a ló egyedül jött s egyet nyeritve az istálló felé lépkedett. Hát a Csillag volt, kérem, a Csillag, négy éve adtuk el egy falusi gazdának s annyit tudok csak, hogy már negyedik ké­zen van. így derült aztán ki a titok. A Csillag a köszö­rűs lova volt. Jó pár esztendővel ezelőtt került el Komáromból, egyik gazda kezéről a másikéba vándorolt s úgy hozta a sors, hogy végre vissza­érkezett szülővárosába. Senki sem tudhatta, mi­lyen gondolatok cammognak a ló nagy bús fe­jében s hogyan érzett rá a lovacska arra, hogy ismét Komáromban van... Éjnek idején azonban elfogta a vágy a régi istálló iránt, mondhatnánk úgyis, hogy a régi bölcső emléke visszahúzta, ha ugyan lenne a lovacskáknak bölcsőjük. Addig rángatta a kötőféket, amig el nem sza­kította. S vitte, vitte, valami megnevezhetetlen, nagy ösztön a gyermekkori jászol felé. Addig ba­rangolt a tekervényes uccákon, amig haza nem talált. Ott nyerített egyet s beballagott az is­tállóba. Volt nagy öröme a jámbor köszörűsnek. Csak éppen a lovacskát nem kérdezte meg senki: a régi jászol mellett marad-e, avagy a rövid vizit után szívesen húzza tovább a kocsit a csallóközi utakon. Mert, ahogy szegény ember dolgát boldog Isten birja, úgy a szelíd lovak sorsát boldogtalan emberek intézik s bizony, a hűséges lovacska újból a köszörűs szekér elé került... (thyvi) — Masaryk köztársasági elnök Prágá­ban. A köztársasági elnök szokásos napi sétakocsizásai során tegnap délután autóján Prágába érkezett. Tizenkét óra előtt a prá­gai várba jött, majd rövid tartózkodás után visszahajtatott Lanára. Utján fia, Masaryk János követ kisérte. — Sümegen üdül Radnai Farkas érsek. Buda­pesti szerkesztőségünk telefonon jelenti: A bu­dapesti katolikus nagygyűlés alkalmával meg­betegedett Radnai Farkas címzetes érseket, az egykori besztercebányai püspököt, saját kíván­ságára betegszállító autón szerdán Sümegre szál­lították a veszprémi püspök ottani kastélyába, ahol az agg érsek, amióta Besztercebányáról el­távozott, visszavonultan élt. A szép őszi időjá­rástól és a jó vidéki levegőtől várja most a nagy­beteg gyógyulását. Szepesolasziban elfogták a kassai rablógyilkost A tejcsarnokban, ahol ebédelt, felismerték és értesítették a csendőrséget ■■■ ■ ■ ■■■ Kassa, október 10. (Kassai szerkesztőségünk telefonjeleütése.) Szabó Béla borbélysegédet, özv. Mihal anszkyné kassai nyugdíjas asszony gyilkosát, többnapos hajsza után ma délután Szepesolasziban sikerült a esendő beégnek letar­tóztatnia. A esendő rségnefc már jelentették, hogy a gyilkost Szeipesótf.aktban látták. Szabó ■ma déliben Szepesolasziiba ment, ahol egy tej- csarnokban alkart megebédelni. Tejet és kenye­ret rendelt magának. A tejcsamoik tulajdonosa az újságokban közölt személyleirás alapján felismerte benne a körözött gyilkost s ezért, miközben kiszolgálta, cselédjét a csendőr­ségre küldte, hogy jelentse, hogy a gyilkos az üzletében tar­tózkodik. E jelentés alaipján azonnal több csendőr szállít ki a helyszínre, körülállták a há­zat, két csendőr pedig belépett a tejesüzletbe. Amikor Szabó meglátta a csendőröket, me­nekülni akart, de már késő volt. A csend­őrök rárohanitak, leteperték s letartóztatták. Azonnal értesítették telefonon a kassai rendőr­séget, ahonnan Garad rendŐTtanácsos és Pacsay rendőrtiszt autón utazott Szeipesolasziba, hogy átvegyék a gyilkost. Szabót az esti vonattal kisérik be a kassai rendőrségre, ahol megtör­ténik kihallgatása. A magyar nemzeti pirt intervenciójára Szlovenszieó országot elnöke megígérte a fórévá magyarság iskolasérelmének orvoslását Komárom, október 10. A magyar nem­zeti párt pozsonyi sajtóosztálya közli: Fő­rév község és a közigazgatásilag hozzácsa­tolt Zabos-telep magyar szülőinek évek óta fájdalmas sebe volt, hogy gyermekeik kénytelenek voltak nélkülözni az anyanyel­vükön való iskoláztatást, miért is az érde­kelt szülők Főrév község elöljáróságánál a Főréven, illetőleg Zabosban fölállítandó magyar iskola létesítését kérték. A község élére kirendelt kormánybiztos 1934 decem­ber havában hozott döntésében elutasította a magyar szülők kérelmét, mire az ügy a pozsonyi járási hivatal elé került, amely ez év május hónapjában foglalkozott vele és helybenhagyta a főrévi kormánybiztos in­tézkedését azzal a megokolás&al, hogy Főrévet és Zabost illetőleg az 1930-i hi­vatalos népszámlálás adatai még nem is­meretesek és ilyképen a járási hivatali­nak nincs módjában megállapítani, hogy Főrév politikai községben létezik-e ma­gyar kisebbség(l) és ebből kifolyóan köteles-e a kisebbségi (magyar) nyelvű oktatást bevezetni. A ma­gyar nemzeti párt — amint már jelentettük — erre felebbezéssel fordult a pozsonyi or­szágos hivatalhoz, amely ugyanezen indo­kolással elutasította a felebbezést. A magyar nemzeti párt nem nyugodott bele a magyarnyelvű iskoláztatás ügyé­nek ify eldöntésébe és az érdekelt szüiők nevében és megbízásából 210 főrév—- zabosi iskolaköteles részéről újabb kér­vényt nyújtottak át. Kedden a magyar nemzeti párt részé­ről Kont&ek György tartománygyülési kép­viselő személyesen fölkereste dr. Országh Józsefet, Szlovenszkó országos elnökét, akinek átnyújtotta az ügyre vonatkozó, írásba foglalt interpellációját, amelyben a 189—919. sz. törvényre való hivatkozással — mely törvény a kisebbségi tannyelven való iskoláztatás lehetőségét nem a kisebb­ség számarányától, hanem az iskoláztatást kérő gyermekek számától teszi függővé, negyven iskolaköteles jelentkezésénél ki­sebbségi osztály fölállításával — kérte az ügy megvizsgálását, illetőleg szigorú fölül- vizsgálását. Az országos elnök megígérte a zabos— főrévi magyar iskolakötelesek ügyének orvoslását és igy megvan a remény arra, hogy Zabos és Főrév nagyszámú magyar iskolakötele­seinek ügye rövid időn belül a törvényben biztosított igazságos alapon nyer megol­dást. Távozással fenyegetőznek az Iván- társulat színészei, ha Kárpátalján leszállítják a fizetésüket Kassa, október 10. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Néhány nappal ezelőtt megírta a PMH., hogy a* Kárpátaljai Magyar Színház- szövetkezet igazgatósági ülésén úgy határoztak, hogy Iván Sándor keletezlovenszkói magyar szín­igazgatót fölszólítják arra, hogy a színtársulat mindazon tagjainak, akiknek ezer koronánál magasabb havi fizetése van, tiz szá­zalékkal redukálja a fizetését, mert különben nem fog tudni prosperálni Kárpátalján. Iván Sándor társulatának tagjai sorában ez a hir érthető konsternációt keltett, mert köztudo­mású, hogy a színészek fizetései alacsonyak és a társulatnak csupán egy olyan tagja van, akinek fizetése meghaladja a 2400 koronát, két olyan tagja, akinek egyenként 2000 koronája van, a többinek fizetése pedig 1500 koronán aluli nívón mozog. Az elkeseredés annyira úrrá lett rajtuk, hogy többen bejelentették az igazgatónak, hogy ha ezt a redukciót valóban végrehajtja, akkor a kassai magyar szezón végeztével, vagyis ok­tóber 16-án megválnak a társulattól és nem mennek vele Kárpátaljára. Iván színigazgató emiatt rendkívül nehéz hely­zetbe került, mert egyrészt köti őt a kárpátaljai Szinházszövetség rendelkezése, amely koncesz- sziójával játszik Ruszinszkóo, másrészt társulata tagjainak bejelentése is a legnagyobb nehézséget okozza. Könnyen bekövetkezhetik ugyanis az az I eset, hogy a társulatnak éppen legértékesebb tagjai válnak meg, akiknek helyét most a szini- szezón közepén, képtelen lesz megfelelő erőkkel pótolni. A színigazgatónak nagy ügyességre, lesz szüksége, hogy ezeket a nehézségeket elsimítsa mind a színházi szövetkezet, mind a színészek felé. — Tisztujitás az országos keresztényszocialista pártban. Nyitráról jelentik: Az országos ke- r es z ténys z oc Lal is ta párt nyitrai körzetének szlovák falvaiban megélénkült a pártmiunka.' Legntóibb Örmény keresiztényszocialista párt- szervezete tartott tisztújító gyűlést, melynek megtartását az tette szükségessé, hogy a szer- veze elnöke, Kvafia^Ján, aki egyébként cseh nemzetiségű volt, elhunyt. Utóda Seitel József kőműves lett. A szervezet öTökös diszelnöké- nek Bilek József esperes-plébánost választották meg, aki kezdettől fogva tántoríthatatlan ve- vezetöje és irányítója az örményi szlovák párt- szervezetnek. —- Október 6-án Nagyrippény keTesztényszociaiista pártszervezete tartott igen sikeres értekezletet nagyszámú résztvevő­vel. Úgy Örményben, mint Rippényben Milhalik János képviselte az országos központot s elő­adást tartott az időszerű politikai kérdésekről. Aláírták a modus vivendiről szóló jegyzőkönyvet Prága, október 10. A Lidové Noviny je­lentése szerint a modus vivendi végrehajtá­sáról szóló tárgyalás némileg elhúzódott alaki okokból s ezért késett a csehszlovák kormány és a Vatikán egynémely, október elejére várt intézkedése. Az ok tisztára ala­ki. A Vatikán ugyanis ama kívánságának adott kifejezést, hogy az egyházmegyék el­határolásához a német kormány is adja be­leegyezését. A Vatikán s a német kormány között fönnálló vizsony miatt e válasz ké­sik. Az egyházi birtokok átadásáról szóló jegyzőkönyvet a múlt napokban írták alá s a Vatikán is elkészítette a pápai bullát. Ritter nuncius Prágába még október 20-ika előtt érkezik s nyomban átveszi hivatalát, hogy a köztársasági elnök már október 28- án fogadhassa, amikor a diplomáciai kar nevében, mint annak doyenje, üdvözölni fogja az elnököt. A csehszlovák-magyar árvapénztáriegyezmány a szent tus költségvetési bizottságában Prága, október 10. A szenátus költségvetési bizottsága ma délelőtt tartott ülésén az árva­pénzek felosztása tárgyában kötött csehszlo­vák—román egyezményt tárgyalta. Az egyez­mény legfontosabb rendelkezése, hogy a szer­ződő államok mindegyike a saját területén lakó saját polgárainak igényeit elégíti ki. Az árvaalapokról mérleget készítenek s e mérleg eredménye alapján állapítják meg a kifizetési kulcsot. Az egyezmény azokra a személyekre vonatkozik, akiknek 1920. jú­nius 20-a előtt keletkezett követelésük az árvapénztárral szemben. Ezzel a volt ugoesai és máramarosi, az országhatárokkal meg­osztott megyei árvaszékek kérdése nyer vég­leges megoldást. A bizottság az egyezményt elfogadta, illetve a szenátusnak elfogadásra ajánlotta. Pillanatnyi elmezavarában felakasztotta magát a pozsonyi Kapucinus-zárda kertésze Pozsony, október 10. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Megdöbbentő öngyilkosság történt a pozsonyi Kapucinus­kolostorban. Fráter Iván, a pozsonyi kapu­cinusok hatvanegyéves kertésze tegnap cel­lájában fölakasztotta magát. Az öreg test­vért családi nevén Jirecsek Ivánnak hívták. Négy héttel ezelőtt került Pozsonyba a ka­pucinusok zárdájába. Nemrégiben sajnála­tos baleset érte: a kertben eltörte a lábát. Emiatt orvosi gyógykezelés alatt állott és rnüétet is végeztek rajta. Ma reggel, ami­kor társai cellájába benyitottak, hogy a reggelit benyújtsák a lábbadozó betegnek, megdöbbenve látták, hogy az öreg ember derékövével fölakasztotta magát a fogasra. Már nem volt benne élet. Megállapították, hogy az öngyilkosságot még éjszaka kö­vette el, valószínűleg pillanatnyi elmeelbo- rulásban. A holttestet beszállították az álla­mi kórház hullaházába, ahol holnap fölbon­colják. — Lelkészbeiktatás. Beregszászi tudósítónk jelenti: Vasárnap iktatták be Nyitray La,jós református lelkészt a tivadarfalvai letlbéezi ja­vadalomba. A beiktatást Zsurky József nagy- paládi telikész és Biky Ákos egyházmegyei ta­náé síbiró végezték. A lelkészség Király Károly­inak Szőllősgyulára való átköltözése folytán üresedett meg. Nyitray Lajos eddig a szloven- szkói Nagyszeretván működött. — Templomszentelés Bucson. Párkányról jelentik: Lélekemelő ünnepség keretében avat­ták fel a buc&i renovált református templom uj tornyát. Mint ismeretes, a bucsi református templom 1784-ben épült, de a kis templomot azóta többször kibővítették. A templomot most átfestették, villanyvilágítással látták el és uj tornyot emeltek melléje. Az avatási ünnepsé­gen Balogh Elemér református püspök is meg­jelent. A vendégeiket a község bejáratánál disz­kapu fogadta s nagy tömeg élén Soós Károly esperes üdvözölte a főipapot. Varga Juliska gyönyörű virágcsokorral kedveskedett a püs­pöknek. Az avatási ünnepségen duna.mocsi, dunairadványi, bátorkeszi,, kisujfalusi, muzslai és párkány! reformátusok is nagy számban resztvettek. Az istentisztelet után közebéd volt, az iskolában pedig az ifjúság részére táncmu­latságot rendeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom