Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-02 / 175. (3727.) szám

•J95SÍW AnpSazs 3ft}f;aua;zsu — 39J $13 ASa 3Bsa <u9pj»d zbzb ‘Bdpo ASbu XSa j;odB3aiaq BqpqJBJ e ‘fej ‘ÍBf ‘fEf »q T?-upqioq qqoíSai E § zsajpij unuuoj9f XSoq ‘ip-iSn I9.r A'jo ‘bujoShíe joaponu isij\! ‘bujoj b 9f iipjn 89pang -g

qsafaj quSn 19x191.103 E ‘jsaa as ;addosa ‘i9j mán igjziA ‘jBiuBq jaxs aqopjnj b I ‘iBJBÁn obSia isijí j^a *1

‘33A0 fi ‘ncAisj uuBuuapaig íEíjozrea

U0qZjA E BfpUB|E>1 jSIl/SJ J8B3

<tlltlii>iltll>t.illlri>.iillfiiiiillli>»iUliiiilHlii. Iliin, Iiil!lh..rllli„illllii,(illlh.imiiiíiil!lii.i

*39XdB3 p^qnSyssEq -unm iSaj b )9ÁuaSaj iSesiiTj! nmp ,,ojndaj -09309 zy“ uoxiq Ejjp^íiy X^zsAOJOqsg 6*9 ^AÁuoqs^sam nmp „39S -anu9punx“ emmg qpojijj 9jb>j soeao^ íjaAuaSaa jSEsiir^i nmp , pajaso spj y“ í;3jeív A'bíiv bÍjb^’ zsn-qBjf :qaiqqo» y •B;dBq )JaBZj'BJ naoAuoAS Uopinq Bq -quniUBzs ipq 9 ZB V?AAuoq nmp „qaASnj

l,iillllH.lllll.i.illhii,illllh,lllllli,.lllt.,1illlliiiilllll.illlllliillllhii(lllll>.llllll.illllllnlflftli

izsbabj/‘ q;Bzsqii\[ upAjsj unBOuapajg

*w?r-9lorapzsaq Punjiq 9I9ZS iojA£u0339puprB zb Bjduq xpAupSaj iSpsníjx nmp „ÚAl?J!3 sa snpio)i“ uibaix 3-iBjti jbpbaix Bza3ag :qozaq;aAoq b qEuozexniBínfSara ibiu y qBuqBínr dnq qunsJB}Bqunui siti J9 pilisi uapq a loqpAÁuoq iSesníji d9zs3«i -ia opBiq-jBAaa b i9qB;{OA9Í isoÉq soupp

jDtfumsjpfmjimw stq sdíu^d^ozs

DZZoui|o;nj qqpaof ;sopq soupf

‘SZI’ZQKS V ZB cxo}xiod Zl\ ZÖI32S

qqpjBarBqjSaj iqu 9 joáu p>xuod m ‘■■Bfd’B^ -p xypqni v pju Á.ooq ‘ranzsipl' laqai 91 A3o OP39X9Í y •ina® A^ba xppq/ex « pj-epA * ASoq ‘3i0ui tjfíj.rd'Bii'p 9 9 iqaqppuiS! -Sara ipjqospqap zasoi v ASoq ^ treqqiB ad ■ojiazg *iiazaA qaiq } 030x91' y •qqasaASn zb (3 Aaoq ‘p ípp ^0293 3&xnj9-Á3 193 pspín *b Sím ‘yBoASoj axASa 39A3AXZ99.1

* ASj qpqq^^f b 3193x3 t/pudB3p ASoq ^3 -P'Xbb ;9pqB{ b pjüijaSaxn 53y ‘Bt 3Ba3xmp9za *mom b Spoi' ‘3atH3J'9q’ 3n.r}BqqopBpo }zg[ *3i'n9P(rt jBA'ppqej ÁSa y qa uoípip-zára ae tipiaa ASoq 'itizpAS.rA n93 eoASbb ap ttr9JQ3 b 3Ba|iyiaj ^aqauúaAS y *ao.piö| b iTBjozfBi ^33 ,)iQ3 qqoASBU ASba qqaa Í3 ‘3izajpr 3erajaÁS Aayq ASoq ^au&zay •jzs^kí ‘ iaqaA 3anuoAS qqo; uBqppi?!; y

vaaviaöH

>t 9 * ? r

.motmUfliMiimii,min.,iiiiiiirtiiiinrtHiiiminiiniiiiii,.min.,nmi.i(mnMi(miMiniiii

•ai^K JaSjaqunns

•Bpopí>rSara ‘popB3oj3ara ^jra pjw 'BfinoB; -Sara Sipoira jbubvjbpuoid jbASboi ‘bípbS •ojSara ‘b^sooi ;prpzsBra nBqip;9psora jsjw Ubibik *a)J3ASaai ‘BjqonBqSam Bf-^otbui J031 ív •po3nq3ain ipqjBASBin isijv

xxoMnaoaw isim ásóul 9 6 o p o 0

■b;99oASb^

‘(93A9 01) ®3'Ag Súgja dg

qaSaJ93 jijv

*I9qqB pSaui A3oq *u9Aiq ;zy ‘pjazs mau ruzoSjoo 30^03 3<>sont S13 ira B aa qupazs íjazsiuqaig 33J.I33S pr*Bin ‘raajaA ajaAQ ^luua zsSoj ;ira oapx ‘Braoq qosopv luzoBiop jaf •ja;o ;;uj DBA’ioraoq ASbu § BASuBq S13 A3a pBjBq Buy *p3inpa3aq S9 l93op[^

}}0[3 Bzpq BUioq 3osonx

vwom :HQsoai

o^zsiopASuaq ‘33033 B^Bg

•IpqSpzsioiaABoaq l<?jpi9J uaSapj qopooS s| BTBq 30íos9;fBd si>j •}I98BAio nq qundBi raoizoApg XI! pr ra’aqauug * • • quniaq-qurupr ||] 'lodBj a raojt ioq3BzsJOiaA3uaq ‘lodBU jBd qunjjoj uBq3pzsJO|aA3uaq iiBqS^zsJOiaASuaq qoA'SBA ||{ |sora ug „*uBq9i apqaj 3iP-im b‘sob3 si>j“

loaovzsaoiaAONai

‘n!Bjlni9339x ‘n^Aisj unemjapaig

•ipfaiai ‘upiPH uapoira no SosznAfv ‘u9A[aq S9id9so y 39puira óba Tbz 3<>s

‘BfSBm B|Z6I| IP»H 1093095303A|Q Bq39sz |Bq-|Q-A39U s ‘aqd93 b qizsajag

"Bzzoq ppouaj y J933ZB sbSbio 30S BApoqBJapx IBA^ooqBS d9zg

‘pBZzi !9|B3onra s jaqoia zb soqinj ‘qBfra® b 3Bu3ojoj ‘daSzgS b 3ojog

sgiaaso

•|buubASba;t9z *(saA? Zl) Pa?i9l 9^zs

joarp 31930$ ísa?q 9|zs«3Jazs y

‘uad9zs 3nfuozso^ :3ní|iBi3 oBrpAupnxjv •9SBA10 8x3 309 y ooá'3bo 1330 jnJQ •9IBATOSBA10 30$

‘B39XO 30S aooaq ob^v •BrdBg 30jbA3bjv sjjj y Spsfn spi daze b zg ^[063 zaqz93 J0311V ‘{njo 33auaA3 oapoíjv XodBi S13 d9zs B |zg Sara raodB3 J033B |Jajv ‘lodBü |3aiaad y 09 uxojpA praraojo

VfdVT ^OHVAOVW SDf

"Bjqopap^

‘(saA9 xi) 95ffÁg J«13ZS

•raaiaSzapoaJ uiBSBin dBooapoxra |jajv ‘raa|j83 09 zb za d9zs obAxo U9zy Too|B3o|jt oo|Aioj |B3oraoA3 y :uiO[osoo|3aui nadfzs apa uapugv

•raaiia; iBjpqoi Bqnzssoq y ‘raa||a|aA i'bjoia BqA3pj03 y •raa|a3azau Sapuiui ASoq ‘dazs ubA[Ő ‘oia|ja3sÓ3BjiA dVzs ASa 0x3330 üb^

waxaaH Na zv

ívsym xoavAOvw si>i

— cos —- 902 —

— 202 —- 207 A DIÓFA ÍTÉLETE

Először a violák nyíltak ki a kertben.

— Milyen hófehérek vagyunk! — örvendeztek, mikor megpillantották egymást.

Azután a szekfük pattantották föl karcsú bimbóikat

— Milyen illatosak vagyunk! — mondták egymásnak bódultán

Utánuk a rózsák következtek. Gyönyörködve nézegették fehér, sárga, piros szirmaikat s nem tudtak betelni szépségükkel és illatukkal.

— Gyönyörűek vagyunk! — énekelték a napsugárnak. — De nemcsak gyönyörűek, hanem éppen olyan illatosak is.

_— .Mi vagyunk a kert királynői, — állapították meg büszkén, méltósággal és a hímé® pillangókat mind magukhoz édesgették.

— Mintha más virág már nem is lenne a kertben! — méltatlankodtak a szekfük.

A violák nem szóltak semmit, csak lehajtották fehér fejüket. Nagyon szomorúak voltak.

— Ki tudja, milyen áldatlan viszályko- dás tört volna ki közöttük, ha egyik reggel egy különös dolog nem történik.

A kertész egy óriási ládát tett a kert közepébe. A virágok sokág találgatták, mii lehet az a furcsa zöld gömb a ládában, tele szúrós tövisekkel s az oldalán otromba kinövésekkel. Nem is találták volna ki sohasem, ha a kertész meg nem szólal:

— Ez a díszhely illet meg téged. Te vagy a legkülömb virág, többet érez, mint az egész kert együttvéve.

A virágok elálmélkodtak:

— Virág?... ez a fölpüffedt tuskés kérő?... no már ezen igazán csak nevetni lehetett s úgy nevettek, hogy a (hajnali har- matcseppek mind legurultak a szirmaikról.

De nem sokáig nevettek Mert ettől kezdve, aki csak a kertbe lépett, mind azt mondta:

— Jaj, de gyönyörű kaktusz!

A többi virágot meg se látták.

Az egész kertet a bubánat ölte. Elfelejtették már előbbi kis zsörtölődésüket, féltékenyen súgták egymásnak:

— Látod ezt? Hallottál már ilyent?

Addig méltatlankodtak, sugtak-bugták

egymás közt, inig végre nyíltan a kaktuszra támadtak.

— Még te is virágnak merészeled nevezni magad? — kiáltották mérgesen a szekfük.

— Te ezamárkóró! — mondta dölyfösen egy rózsa.

Még a máskor csöndes violák is beálltak a csúfolod ók sorába.

— Te lepkék ijesztője! — rázták puha.

kis szirmaikat. %

A kaktusz eleinte nem szólt egy árva

szót sem. Hallgatott csak, mintha nagyon erős és nagyon böics lett volna. De mikor látta, hogy a virágok nem hagyják békében, nyugodt méltósággal azt mondta nekik:

— Tüskefegyvereimmel halálra sebezhetnélek benneteket, hisz’ oly gyöngék vagytok. Csak azért nem teszem, mert hiszem, hogy jobb belátásra juttok majd. — Itt elhallgatott, majd később alig hallhatóan hozzátette:

— Hiszen mégis csak rokonaim vagytok:

A rózsa magánkívül volt sértődöttségében:

— Még hogy rokonai... no már ilyet!

Alig várta, hogy beesteledjék. Mikor a

kaktusz is elaludt, felköltötte virágtestvéreit.

— Nem lelhet ezt tűrni, hogy egy ilyen jött-ment így garázdálkodjék köztünk, — mondta fölháborodva. Menjünk el ma éjjel a kert vénjéhez, az öreg diófához és kérjük meg, hogy nagy hatalmával szolgáltasson nekünk igazságot Üzenjen a lombjai közt játszadozó hoMsugárral öreg barátjának,^ a viharnak — aki magas kora miatt annyira tiszteli őt —, hogy amíg mi nála vagyunk, tépje ki tövestől ezt a sei’nonnait.

Á virágok nagyban helyeseltek s amint az éj beállt, elindultak a kert túlsó végére. Elől a tarka rózsák, utánuk a lángoló szekfük, leghátul a fehér violák.

A diófa csodálkozott a szokatlan látogatáson. Meg is kérdezte tüstént?

— Mi történt veletek, leányaim? Talán meguntatok a földön álldogálni 6 most azért jöttök, hogy dajkáljalak benneteket?

— Ó, te kertek bölcse, nagy a mi bánatunk — mondta a rózsa méltatlankodástól zokogva — és töviröl-hegyire elmesélte a kertben történteket.

— ö lett az ur a kertben, — sírta a rózsa

elbeszélése végén.

— Minket már meg se látnak — jajgattak' a többi virágok —, ezt tette velünk egy

ilyen sehonnan

A diófa rosszalóan csóválta dma koronáját.

— Csúnyán viselkedtetek, — fedte meg a virágokat. — Az ő hazája is a föld, csakúgy, mint ti nektek _ s anyánk, a, Nap, egyformán árasztja rá is jóságos melegét Mén* jetek szépen vissza s ne szálljon rátok harmat ha szivetek mélyén nem fogadjátok ót — az igazság szerint — teetvórtektil.

A virágok lehajtott szirmokkal tértek vissza a kertibe, de_ reggelre kelve, egy sem volt az, akit ne díszített volna a gyöngybarma'i- BÁTOR! IRÉN

Móka KIS LEVELEK

PÖSZE NYELVEN.

— Mi az ellenkezője ennek: ,Fetüdj le“?

— Na?

— Tejföl.

A RACCSOLÖ GYEREK

Egy raecsoló gyereket elküld a papája a trafikba, hogy hozzon neki kovakövet, amivel meggyujt'hatja a kanócot.

A gyerek beállít a boltba és így szól:

— Kévemszépen, kévék kovakövet.

A trafiikos, aki azt hitte, hogy a lurkó tréfásai) beszél, így felelt:

— Ndvincseven, fivijavam.

A LEGKISEBB HAL

Találkozik Huncut Laci a pajtásával:

— No, meg tudod-e mondani, koma, hogy melyik a legkieebbik tel?

— A keszeg.

— Van annál kisebb is.

— Az aranyhal.

— Még kisebb.

— Az ebihal.

— Még kisebb!

Felfortyan erre a pajtás:

— Ejnye, hát te talán meg tudnád mondani, hogy melyik a legkisebb hal?

— Hogyne.

— No?

— Amelyiknek legközelebb van a farka a fejéhez.

AAA...

A doktor bácsi vizgálja a kis Bélát:

— Dxxgd ki, fiam, a nyelvedet.

Béla kiölti a nyelvét.

r- A...

»—Még jobban!

— A!...

— Jobban, fiam...

— Jobban nem lehet, doktor bácsi, — mondja a kis gyerek —, mert hátul oda van nőve!

‘ SÓHAJ

— De jó lehet a zsiráfnak, mert ha fagylaltot eszik, olyan sokáig megy le a torkán...

OKTONDI KÉRDÉS

Azt mondja egy kis gyerek a postásnak:

— Mondja, postás bácsi, miért jár annyi emeleten le-fel azzal a sok levéllel? Nem lenne egyszerűbb a leveleket — postán feladni?

A LUSTA

A lusta, gyerek így morfondírozik az ágyálban:

— Ejnye, mindjárt ne#yednyole. Ha elfe- tejteaek felkelteni, elkéeek az iskolából., „

Minden kis magyarnak: Beküldött kéziratára mindegyikőtök írja rá, hogy hány éves és hányadik osztályba jár.

Szabó Lóránd. Fölvettelek. A bélyegekről szóló írásodat küld be, ha érdekes, leköz- löm. — Bállá Lenke és Werner Ottó. Üdvözlő soraitokat köszönöm s jó nyaralást kívánok. Ha visszatértek, ne feledkezzetek meg kis lapunkról. — Minarovits Sasa. Jó bizonyítványodhoz gratulálok. írd meg, hogy mi szépet láttál Észtéígomban. — Proiiászka Tihamér. Emlitett lapodat nem kaptam meg. Könyved már elment. — Ruprich Rózsa. Fölvettelek. Csak Írjál bátran, szívesen olvasom kis munkatársaink sorait. — Antony István és Korponay János. Titeket már régen fölvettelek a megfejtők táborába, hisz valahányszor beküldi- tek a megfejtéseket, nevetek mindig szerepel a névsorban. — Szabó Ilonka. Köszönő soraidat megkaptam. A könyvet úgy hálálod meg. ha hűséges munkatársa leszel lapunknak s kis munkatársakat szerzel. — Sperling Évi. ígért versedet várom. Üdvözöllek. — Krausz Ágnes, Bajza Klári, Pázsitka Mária, Szőke Istvánka és Bajza Tibi. Fölvettelek a megfejtők táborába. — Wein- cziller Ludmilla, Jánosi Zsuzsa. írjátok meg pontos elmeteket, hogy a múlt héten nektek adományozott jutalomkönyveket el tudjuk küldeni.

MEGFEJTÉSEK*

A 25. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő:

Prohászka Marcell féerfiwftváayo: Függőleges sorok: -Pék, tál, ősz, ivó. sok, nép, dal, rák. — Vizeasiirte-s sor: Petőfi Sq^dor. — Keresztrejtvény: Népes, öreg, ár, rőt, zug, és, agár, sóvár,’ ég, per, erős, sötét, mázas, rugó, vág, ár. —. Biedermann István rejtvénye: Antal’'körtófűn työtázik. — Nagy Marianna csiiqarejty^nye^ -Emberé a munka, Istené az áldás. — Szklác Évike rejtvénye: Kbi. —,

A rejtvényeket helyes** fojtották meg:

Altstádter Magda, Anttxiy^ István, Árvay Pali. \

Bajza Klári, Bajza Tibi, Bállá Lenke.

Csíz mard a J. László.

Dianovszky Edit.

Fazekas Sándor.

Gáthy Éva.

Hrabár Évike, Herczeg Alioe, Hucskö Aranka, Hucekó Gyuszi.

Janics Ali, Jaoda Lóránd.

Korponay Jé,nos. Kraiisz Ágnes, lóoll.qv;

•EZZOi?upmjo3 IBA931BJ t

‘BAZOpnpjqp JS{JV Z3A3 ‘píeq spi b laAtsij^ e9Í B S9UI ZB ÜOZB3BU983 %