Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-30 / 148. (3700.) szám

1935 jtinius 30t vasárnap*

17

SoAw&tszUói Hvafyyaz fcaiatoU a katdu ui{á*t

A kassai származású Pesskó Zoltán orgonamüvész elmondja művészi pályafutásának állomásait

Budapest, junius vége. (Budapesti szer kesztőségünktől.) A Prágai Magyar Hírlap május ötödiki számában a szlovenszkói fiatal magyar tehetségekről szóló cikksorozatunkban ismertettük a körmöcbányai szár mazásu Antos Kálmán pályafutását. A rendkívül tehetséges fiatal magyar orgonamüvész és komponista néhány év alatt gyönyörű pozíciót vívott ki: eljutott Magyar- ország egyik vezető zenei állomáshelyére. Néhány év óta a szegedi fogadalmi templom karnagya és ő játszik Európa második legnagyobb és legtökéletesebb orgonáján. Megemlítettük már akkor, hogy az utóbbi évtizedben a budapesti Zeneakadémián nagy bőségben termelődtek ki az orgonának. ennek az érdekes és a legtökéletesebb hangszernek művészei. Ebben a fiatal muzsikus-generációban kiváló nevet szerzett két szlovenszkói származású magyar fiú : a körmöcbányai Antos Kálmán és a kassai Pesskó Zoltán. Pesskót különösen Kassán ismerik, mert nemcsak családi kapcsolatok fűzték ehhez a nagy zenei kultúrájú városhoz, hanem igen gyakran mutatta be egyre fejlődő, izmosodó tudását a kassai közönségnek. Pesskó Zoltán most Budapesten él és működik:

a fasori evangélikus templom karnagya*

Pesti otthonában kerestük fel és megkértük, hogy mondja el művészi pályafutását a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak. A rokonszenves fiatal orgonista a következőkben tett eleget kérésünknek:

—■ Zsolnán születtem 1903 augusztus 24-én, ugyanabban az évben és ugyanazon a napon, mint Zathureczky Ede, gyermekkori barátom, a kassaiak európai hirü hegedűművésze. Szlovenszkói őslakos családból származom, úgy édesatyám, mint édesanyám Poprádról való. Édesatyám a KSOD szolgálatában állott és mint a KSOD-tiszt- viselök általában, ő is sűrűn változtatta állomáshelyét. Zsolnáról Teschenbe kerültünk, első gyermekéveim ott teltek el és ott ért a tragikus csapás, hogy 1909-ben, amikor még csak hat éves voltam, meghalt az édesanyám. 1911-ben édesatyámat újból Zsolnára helyezték és én ott végeztem el elemi iskoláimat és a reáliskola két első osztályát. A zene iránti érdeklődésem már Zsolnán támadt fel bennem, Ender Ede postatiszt, aki most itt él Budapesten és a Rudolf-téren van ujságáruló pavillonja, ta- nitgatott hegedülni és én nagy buzgalommal kezeltem a vonót. Később aztán zongora került a házba és a négy gyerek, két fiú és két leány mind megtanulta ezt a hangszert.

—■ A vérzivatar kellős közepén, 1915-ben került édesatyám Kassára, mint a KSOD igazgatóságára beosztott főfelügyelő. A kassai reáliskolába íratott be és ot folytattam, ott is fejeztem be középiskolai tanulmányaimat. Már az államfordulat után, 1920-ban tettem érettségit.

—• Középiskolai tanulmányaimmal párhuzamban zenei kiképzésem is tovább folyt. A hegedűtől akkor már teljesen átpártoltam a zongorához és a hegedűt a kezembe se vettem. Eschwig Hedy volt az első zongoraoktatóm és ő hívta fel Schürger Jenő zeneiskolai tanár figyelmét is rám. Schürger Jenő érdekes és különös alakja volt Kassa kulturális életének.

Igazi zseni, aki elkallódott.

Csak azok, akik közvetlen közelről ismerték, tudták, hogy milyen magasan lángol benne a tehetség és tudás és tudták azt is, hogy ökonómikusabb életmód mellett ez az ember igen nagyra vitte volna. Kitűnő pedagógus volt, nagyszerűen kezelte hangszereit, a zongorát és orgonát és emellett kompozíciói komoly tehetség megnyilvánulásai voltak. Különösen szalónkompoziciói tetszettek és sokáig szerepeltek műsoron is. Az ő keze alatt kezdtem 1918-ban intenzivebben foglalkozni a zongorával és orgonával is. Az orgona már ekkortájban is mágikus erővel vonzott és már 1917-ben orgonál- tam a premontrei templomban az ifjúsági orgonistával, Hadányi Antallal együtt, aki most a kecskeméti katonazenekar karmestere.

A templomban, amikor felhangzott az orgona csodálatos bugása, mindig különös érzés fogott; el és vágytam, hogy a hangszerhez kerülhessek. Édesatyám az evangélikus egyház főgondnoka volt és igy hát bizonyos protekcióra támaszkodhattam. Le is ültem az orgonához, de Steiger Ferenc, a szigorú karnagy,

a harmadik taktus után lezavart. Amikor 1922-ben újból leültem ehhez az orgonához, ő csodálkozott el a legjobban fejlődésemen.

— Első nyilvános szereplésem Kassán volt 1918-ban az evangélikus templomban, egy vallásos estélyen. Dr. Sziklay Ferenc, aki a főreáliskolában tanárom is volt, kritikát irt erről a szereplésemről az Esti Újságban. Ez a

kritika örökké emlékezetes marad a számomra, mert mintegy próféciát tartalmazott.

Most is legbecsesebb emlékeim között őrzöm. 1921-ben iratkoztam be a budapesti Zeneművészeti Főiskolára, ahol az orgona- szakön

Zalánffy Aladár, a bártfai származású kitűnő művész és pedagógus volt az első mesterem.

1925-től pedig Antalffy Zsíros Dezső mesternek voltam a tanítványa. Hat éven át foglalkoztam az Akadémián az orgonára vonatkozó tanulmányokkal és 1927-ben két

Két nővér? Nem bizony: anya és leánya!

Nincs különbség a korban! Az ön megjelenése mindig fiatalos lesz. arca megtartja üdeségét, mert készítményeink ezt lehetővé teszik. Eltávolítják az arc minden hibáját, a ráncokat, szeplö- ket, kiütéseket, foltokat, pattanásokat, mitesszereket stb. A bőrnek szükséges éltető- anyagokat magában foglalja és ezért tessék próbát tenni a

oklevelet szereztem. Az egyik a tanitóké- pezdei ének- és zenetanári oklevél volt, a másik pedig

orgonamüvészi oklevél, aminőt 1914 óta most adtak ki első ízben a budapesti Zeneakadémián*

Tizenhárom év alatt nem volt rá pályázó. 1927 szeptemberében már álláshoz jutottam, a soproni evang. tanítóképzőben kaptam képesítésemnek megfelelő katedrát. Sopronban működtem 1929-ig, ezalatt tanár- kodtam a képzőben, a városi zeneiskolában voltam tanár, később igazgató,

a Liszt Ferenc Egylet karnagyi méltóságát velem töltötték be.

1929-ben Sopronban nősültem és családi okok miatt a fővárosba gravitáltam. A magyar székesfőváros alkalmazott az egyik polgári iskolában mint ének- és zenetanárt és másfél évig működtem ebben a minőségben. Természetesen mint templomi orgonista is állandóan működtem. Még zeneakadémikus koromban három éven át, 1924- től 1927-ig a szervita templom orgonistája voltam, 1930 szeptemberétől pedig a terézvárosi katolikus templomban alkalmaztak. Itt azonban csak néhány hétig voltam, mert amikor Morascher Hugó, a fasori evangélikus templom orgonistája meghalt, oda kap,Mary-Crém“

Irta: Ethey Gyula

A sikföldi város büszke népét az idén — a török kiűzésének 250 éves fordulója alkalmából — jubileumi imára szólítja a csendülő harang. Úszó felhők tömegéből csillog reánk a kereszt, mely egykoron nemzetet- vallást védő főpapok kezében ragyogott. Várday Pál esztergomi érsek székhelyét véres ostrommal 1543-ban elvette a pogány, mire a prímás Léken, a Nyitra partján uj vár építésébe fogott. Itt rakták le tehát küzdelemre szánt másik erősség alapjait, melyet Oláh Miklós és Verancsics Antal érsekek gondoztak. Az építmény rozogává lett állapota siettette az eszmének kivitelét, hogy a lófarkas török lobogókkal szemben védhetőbb sáncok közé vonuljanak a derék magyar vitézek. Gyorok határában létesítendő, hatszögü, vizesárokkal környezett vár építését határozta el a király s a munkát 1577 táján megkezdve, befejezték 1580- ban. A régi erőd árkait behúzták, az őrség uj bástyák közé költözött, melyeken később annyiszor apáink vére folyt! Ez Érsek Újvár születésének rövid története.

Nálam van a várnak 1595-ben készült eredeti metszete. Hátlapján francianyelvü magyarázat mondja el, hogy alig hozzáférhető mocsaras vidéken feszik, hat bástyája gyepes földből áll —■ situé un lieu maresca- geux et quasi inaccessible, fortifé de six bouleuarts elegamment bastis de \ mot- tes et gazons de térré pár une béllé disposition d‘Architecture — vizes árkát folyóvíz táplálja. Piacán levő faépületben török foglyokat őriznek, kik vagy váltságdíjat fizetnek, vagy keresztény foglyokkal kicserélve szabadulnak. Úgy Pálffy Miklós főkapitánynak, mint az őrségnek lakása tágas és kényelmes. Három templommal ékeskedik: katolikus, német evangélikus és magyar kálvinista templomban kéri az őrség Isten áldását a jövendő küzdelmekre. Vizes árkán, a Nyitra folyón felvonható faludon folyik a közlekedés, véres harcolásról, három török fejekkel tűzdelt száraz fa regél. Ha kiszáradtak a mocsarak, akkor védhetősége alaposan megnehezült. Nyitra- vármegye 1581-ben mondja, hogy Újvárt in siccitate dierum Canicularium — nyári szárazságban — az ellenség könnyen elfoglalhatja.

Egyszerű földtöltésnek nem jó barátja a víz, bizony sok omlás-bomlás történt emiatt hosszú időkön keresztül. Bár évszázadok peregtek le az örökkévalóság homokóráján és a küzdő harcosok jeltelen sirjait a sápadt holdsugár már régen ezüstös fénnyel

vonja át, sárgult jegyzőkönyvek fekete betűje még őrzi néhány építőművész emlékezetét. Nyitramegye 1607-ben Bolgár Miklóssal javíttatja a hiányokat: a vár düledező kapuja fölött 1612-ben szemlét tartva, megcsináltatja azt a kiutalt 200 forinton. A jobbágyak éveken át hordják a reájuk kirótt karó-szükségletet, hogy a palánkokat fent lehessen tartani. Koháry Péter vicekapitány 1614-ben kéri a vármegyét, hogy karók helyett inkább pénzt adjon neki, mert a Vágón túl levő jobbágyok árvizek miatt nem tudnak hozzá faanyagot hordani. Ha nem csurran nagyon a pénz, hát legalább csöppen, sőt 1616-ban megesik, hogy 1000 forintot, majd 1617-ben 600 forintot utalnak Kohárynak restaurálásokra. Igaz ugyan, hogy az utalást gyakran nem követte a fizetés!

Téglákból épült bástyák 1618-ban vetették meg lábukat a végtelen síkságon, hogy majdan vörös színükhöz méltóan nagy eszmékért halni kész apák-anyák vérével fessék újra azt, amit befödni készült a nagyidőknek zöldelő moha. Nyitravármegye amore patria proprio motu az egyik bástyának felépítését vállalja el. Munkavezetőül Weleghy György építészt fogadja meg. Téglát a helyszínén vetnek, hozzá a fát Ba- bóthy János és Dióssy István szolgabirák járása fuvarozza. Szorgosan dolgoznak 1619-ben; Lehner György és Érti Pál téglamesterek ,,az újvári bástyának épületeire, melyet az Nemes Nyitravármegye épített", három kemence téglát vetettek, mindenik- ben hatvanezer darabot. Kapnak érte 120 pénzt, mely tészen 216 magyar forintot. Járt még minden kemencétől tiz mécz búza és fél akó bor. A kőfaragómesterek se maradnak hátra; 1618-ban a bástyák éleit rakják négyszögü kövekből, mely munka nem fejeződik be egyszerre. Felügyelőjük 1640-ben Horváth János 32 forint fizetéssel, maguk a kőfaragók ekkor ölenként 80 dénárért dolgoznak s minden öt öl után még egy mérő búzát vesznek fel. Építési nehézségekről fogalmunk lehet, ha tudjuk, hogy 1652-ben a köröskényi bányából hordanak követ Újvár falaihoz.

Nem csekély gondot okozott a folyton beiszapolódó árok rendbentartása; már 1645-ben háromszáz ember dolgozik rajta, majd 1651-ben négy ölre szélesítik ezt a védmüvet. Ekkor Morvaországból érkezik száz kubikos, kiknek ellátására nagytömegű gabonát ajánl meg a vármegye. Az őrség ellátására minden követ megmozgatnak;

púder, szappan és toalettvizek használatával és ugyanúgy, mint számtalan más hölgy, szintén meggyőződik a készítményeinkről szóló állításaink valóságáról.

Készíti a MARY-laboratórlum, Ph. Mr. Dr. Pollák és tsa Bratislava, Valy 18.

Kapható minden drogériában és illatszertárban.

tam meghívást és az ő örökébe léptem. Az evangélikus gimnáziumban pedig az énekkart és zenekart vezetem.

—■ Hangversenyeim között a legjelentősebbek a Budapesten 1927-ben és 1934-ben tartott hangversenyeim, amelyeket a sajtó elismeréssel fogadott. Szlovenszkón többször volt alkalmam játszani. Egyházi hangversenyeket tartottam több ízben Kassán, aztán Iglón, Poprádon, Eperjesen, ahol szintén többször játszottam. Legutolsó hangversenyem Kassán 1931-ben volt. Édesapám abban az évben meghalt, amióta szüneteimet már nem a Hernád partján töltöm, a művészi kapcsolatok kissé meglazultak Szlo- venszkóval. Remélem azonban, hogy a jövőben is alkalmam lesz az előtt a közönség előtt szerepelni, amely fiatalságom művészi törekvései iránt olyan megértő szeretetet tanúsított.

1652-ben az újvári lovasságnak száz aranyat fizetnek az anabaptisták. Az erősség rendkívüli fontosságát mindenki elismeri, 1627-ben büszkén jegyzi fel a vármegye, hogy Újvár non tantum huius Comitatui, séd totius Christianitatis sit Propugnacu- lum et Antemurale-Ujvár nemcsak a vármegyének, hanem az egész kereszténységnek bástyája és előfoka.

Nyitramegye alispánja veszély érzetében, 1663 julius havában maga is a várba zárkózott. Szalánc várában 1678 május 12-én kelt kiáltványt őrzök, mely véres sirhalmok felett kiáltja: sine nobis iám enim Franciam universam Túrd devastassent, nélkülünk a törökök már egész Franciaországot elpusztították volna! Michelet Gyula — a franciák jeles történetírója — régen felvetette a kérdést, hogy ,,mikor rójuk le hálánkat a magyar nemzet, a nyugat megmentője iránt".

Az Eger bástyáin vérző magyar nők hősiességét mindenki ismeri, a kanizsaiakról Evlia Cselebi jegyezte fel, hogy a csodálkozó török harcosoknak büszkén vágta a szemébe egy valóban „kardos" menyecske: A him oroszlán mellett lehet-e vájjon más a nőstény, mint ugyancsak oroszlán?

És most meghatva, kézcsókoló hálával leborulunk Érsek Újvár asszonyainak, leányainak nagysága előtt! A török áradat 1663-ban kicsavarta a kardot Forgách Ádám gróf érsekujvári főkapitány vitézi kezéből. Szeptember 24-én a bécsi kapu fölé kitűzték őseink a megadást jelentő fehér lobogót, melynek helyét hamarosan a szultán zászlója váltotta fel. A jelenlevő Evlia Cselebi látta a hadidiszben elvonuló védők csapatait s mint szemtanú mondja, hogy a keresztény seregben „nagyon sok asszony volt, azokkal is német sapkát tétettek fel, kezükbe puskát adtak és férfiruhába öltöztették őket". Téved azonban, aki azt hiszi, hogy fegyvert csak a vár eleste után emeltek volna fel a puha női kezek. Auer János pozsonyi polgár 1663 augusztus 7-én török fogságba esett. Naplójának CVII. pontjában azt írja Érsek Újvár elestéről, hogy a védőőrség körülbelül háromezer főből állott, nebens welchen auch die Weiber seíb- sten ihr zimliches gethan, als wie solches von denen Türken selbsten, so derer viel todter auf den Wallen gefunden, oft er- záhlet und gerühmet worden. Asszonyaink tehát erejükhöz képest harcolva a sáncokon hősi halált haltak, mint azt a török katonák maguk gyakran dicsőitve beszélték!

A nyugati népek szivszorongva nézték a titáni küzdelmet, a cseh rendek pénzt küldöttek, hoztak az újvári őrségnek posztót is, az egyik bástya róluk Csehbástya nevet kapott, miután nagy összeget áldoztak reá. Nyugatról pénz jött ugyan ide, de míg a magyarországiak vére patakokban folyt, más országok asszonyainak mégsem kellett

Érsekújvár jubileumára