Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-10 / 131. (3462.) szám
1984 junfas 10, vasárnap. jrasCT-MxGtsatHmLSB 17 Százéves a Honű Kaszinó Szemelvények Szlovenszhó egyik legrégibb magyar társadalmi egyesületének annáleseibol Ipolyság, jun.ins eleije. Az itpolysági Hointi Kaszinó ez évben ért el fennállásának századik évfordulójához. E nevezetes jubileumnál érdemes megállni és visszatekinteni az egyik legrégibb magyar társadalmi egyesület eseményekben gazdag történetére. A Hanti Kaszinó akkor alakult meg, amikor gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar'1 országos akciót indított olyan társadalmi egyesületek alakítására, amelyek a „zajos, füstös kávéházak" helyett alkalmasak legyenek társadalmi összejövetelekre, ahol jó könyvek, napilapok és folyóiratok állnak a tagok redelkezéséré és ahol alkalom adatik „nyugodt, miveit véleméncserére". A Széchényi által hirdetett eszme Honiban hamarosan visszhangra talált. A kezdeményezés érdeme elsősorban Kalocsa Antal cs. kir. huszártiszté volt. A szervező mozgalom 1833-ban indult meg, vagyis abban az időben, amikor — az egykori feljegyzések szerint — egy kaszinó befogadására alkalmas magánépület sem volt az egész városban s amikor Ipolyságon mindösse csak nyolc úgynevezett „úri osztálybeli személy lakott: a plébános, a káplán, az megyei levéltárnok, a várnagy, a megyei főorvos, a gyógyszerész, az uradalmi tiszttartó és a kasznár. A lelkes szervező munka azonban rövidesen célhoz ért s már 1834-ben megalakult a Hanti Kaszinó. Az alakuló közgyűlés első elnöknek egyhangúlag a lelkes kezdeményezőt, Kalocsa Antalt választotta meg, aki az alakulás napján fényes lakomát rendezett a kaszinó 72 alapitó tagja tiszteletére. Bár az alapszabályok értelmében a kaszinónak tagja lehetett „minden fedhetetlen jellemű, miveit egyén társadalmi állás és vallásfelekezeti különbség nélkül", a kaszinó az első évtizedben erősen exkluzív volt. Ennek oka az a körülmény volt, hogy az akkori honti intelligencia oly kis számú még, hogy bizony nagyon kevesen feleltek meg az alapszabályokban előirt és a tagfelvételnél szemelőtt tartott társadalmi minősítésnek. S épp ezért kellett megyei és nem városi kaszinót alapítani, mert igy több lehetőség volt nagyobb számú tagot összehozni. A tagok nagyrésze főképpen a megye szerteszét szórt községeiben élő földbirtokosokból került ki. Ez a körülmény magyarázza azt, hogy eleinte az egyesületi élet jóformán csak a megyegyü- lések idejére korlátozódott, amikor is a megyebizottság tagjai mind bejöttek Ipolyságra. A kaszinó iránt különben már a legelső időkben is nagy volt az érdeklődés és az Ipolyságon delizsánszon átutazó előkelő ura- ságok mind megállapodtak a rozsnyói káptalan tulajdonát képező „,nagyfogadó“-ban levő egyesületi helyiségekben. A vendégkönyv tanúsága szerint többek között megfordultak a kaszinóban: Scitovszky János rozsnyói püspök, Batthányi Eleonóra grófnő. G. Minsedl „Grandin v. Spanien", Szemere Bertalan, Jókai Mór, stb. Megemlítésre méltó, hogy az 1848-as párisi forradalomról és a francia köztársaság kiáltásának első híréről itt értesült az éppen gyülésező honti intelligencia. 1848 után A magyar szabadságharc kitörése után s még inkább a világosi fegyverletétel után természetesen megszűnik a kaszinói élet. Báró Majthényi László, az akkori honti főispán közbenjárására azonban már 1851 után megkapja a kaszinó az engedélyt működésének újból való megkezdésére. Dacára az abszolutisztikus osztrák uralomnak az újjáéledő kaszinó választmánya kimondotta, hogy a császári hivatalnokok a kaszinó tagjai sorába föl nem vehetők. Ebben az időben már egyre több polgári osztálybeli tagja van a kaszinónak és a demokratikus szellem mind nagyabb tért hódit. (A tagsági dijat ebben az időben 5 forintban szabták meg.) Itt húzódott meg a száműzött nemzeti gondolat s itt találkoztak össze azok, akik reménykedve várták az alkotmányos élet visszatérését 1860 május 8-án a kaszinó — SaJkovszky Lajos aligazgató kezdeményezésére — nagyszabású gyászünnepen áldozott az egy hónappal előbb tragikus végétért „legnagyobb magyar" halhatatlan emlékének. A lélekbemarkoló, magas szárnyalásu gyászbeszédet Stan- cél Márton ipolyszécsénykei lelkész mondotta. A kaszinó fénykora 1867-es kiegyezés után az egyesületi élet egyre jobban fejlődik és a kaszinó társadalmi súlya évről-évre nagyobb. A most következő évtizedek feljegyzésre méltó eseményeiből csak egy-kettőt említünk itt meg. Báró Majthényi László indítványára a kaszinó közgyűlése egy S zo n di-emlé kb i zo ttságo t szervezett azzal a programmal, hogy alapot gyűjtsön össze a szomszédos Drégelyvárban felállítandó emlékkápoLna céljára. A gyűjtés 3083 forint 66 krajcárt eredményezett s ezt az összeget diszküldöttség vitte Esztergomba Simor János hercegprímáshoz, aki a neki I. átadott pénzt nagylelkűen nyomban visszaajándékozta a kaszinónak kulturalapátvány céljára. Az emlékkápolnát maga Simor János hercegprímás építtette föl és 1885. október 6-án személyesen fel is szentelte. A kaszinó hozta szokásba, hogy minden év október 6-án az aradi vértanuk emlékére gyászmisét szolgáltattak az Ipolysági római katolikus templomban. 1888-ban már olyan kedvező anyagi helyzetben van a Honti Kaszinó, hogy az ipoly- sági városháza építéséhez egy, akkoriban nagyon tekintélyes összeggel tud hozzájárulni, amelynek fejében az uj városháza összes emeleti helyiségeit örökbérletül biztosítja magának. így olyan tágas, kényelmes helyiségek birtokába jut, amilyenekkel csak igen kevés kaszinó rendelkezett. A kényelmes helyiségeket értékes bútorokkal, képekkel, zongorával s egyéb felszerelési tárgyakkal rendezik be. Pezsgő, vidám élet folyik a kaszinóban, társadalmi. Összejövetelekre alkalmas termedde. lüifyáe )&ó&: ám km gitt* *) Akkoriban történt meg, amikor a fiatalkorúak elleni büntető törvény éltebeLépett. Uj, européer szellemben alkotott modern törvény volt, inkább nevelő, mint büntető célzattal s a kOT szellemétől áthatott báró valósággal atya módjára állt szemben a zsengekoru bűnözővel. Valami lappáiiával terhelve került egy kassai előkelő csemegekeneskedő fiatalkorú tanonoa a járásbíróság elé Jelentéktelen gyerekes csinytevésre volt a vád alapítva, ha jól emlékszem: azt olvasták a fejére a szépremányü ifjúnak, hogy sepregétés közben vigyázatlanul vagy szándékosan úgy dobta ki az üzlethelyiségből a szemetet, hogy az egy éppeoi arra haladó notabiliitás nyakába 'ömlött. Nosza: megmozdult az egész uj apparátus, hogy foganatba vegye és kipróbálja a gyakorlatban is a katedráról gyönyörűen kieszelt magasztos célú uj jogintézményt.. Nagy ünnepélyességgel lett a tárgyalás megtartva, felvonultak e megnyitó alkalom külsőségeinek emelése végett az összes igazságügyi intéz menyek fejei, a lelkészi hivatalok vezetői és a patron ázs intézetek kiküldöttei. Mindenkinek az elfogódottság és meghatottság ült ki az arcára, csak a „vádlott" nézett közömbösen és értetlenül jobbra-balra, sehogy se akarta elhinni, hogy ez a nagyobb hűhó mind az ő oélttéveszített vizes nyolcasa kedvéért történjék. A tárgyalást vezető járásbiró egy általános bevezető beszéd után, amelyben az uj törvényt úgy aposztrofálta, mint egy szebb kulturvilág előfutarját, áttért a konkrét ügy tárgyalására. A tényállás a tárgyalás során nagyon vékonyra zsugorodott össze, a fin *) Dr. Ungár Joób .Ahogy én láttam őket . . .“ cimü könyvének egyik iéizü fejezete. ben, billiárd- és játékszobáiban, olvasó-, zene- és könyvtártermében. Téli kulturestéi és társadalmi összejövetelei nagy közkedveltségnek örvendenek az akkori egész megyében. A kaszinó mindég tudatában volt a magyar kultúra iránti kötelességednek. így a világháború előtti években, amikor arról volt szó, hogy a kultuszkormány abban az esetben felállítja az annyira óhajtott Ipolysági gimnáziumot, ha megfelelő helyiségeket kap az iskola céljára, a kaszinó a városháza emeletén levő ösz- szes helyiségeit felajánlotta a gimnázium számára. Nemsokára az uj gimnázium tényleg otthont is kapott a kaszinó helyiségeiben, a kaszinó maga pedig a Lengyel-szálló két helyiségét bérelte ki s ott működött a háború végéig. Az utolsó évek Az államfordulattal a kaszinóra nehéz idők következtek el. Elrekvárálták bérelt helyiségeit s a kaszinó egyideig ezután nem is fejtett ki semmilyen tevékenységet. Csupán a könyvtárban volt némi forgalom. Végre 1924-ben a kaszinó visszajuthatott régi helyiségeihez. Ekkor azonban a régi kaszinónak csak a keretei léteztek. A régi tagok jórésze a háborúban elesett vagy pedig az államfordulat után Magyarországra költözött. Dr. Salkovszky Jenő, a kaszinó ideiglenes igazgatója azonban fáradságot nem kiméivé mindent elkövetett, hogy a megüresedett kereteket uj tagokkal megtöltse és a kaszinó uj, virágró korszakának előfeltételeit megteremtse. Miután ebben az időben közgyűlést még nem lehetett összehívni, saját felelősségére átvette az iskolaügyi referátustól a volt pénz- ügyigaagatóságba telepitett gimnázium által kiürített termeket, azokat kifestette, a villanyvilágítást bevezettette s a városiban több helyen őrzött egyesületi bútorokat összeszedette. Közben a kaszinó alapszabályait a kézzel-lábbal kapálózott a bűnös szándék gyanúja ellen, a megbántott notabilitás se nagyon erősködött a vád mellett. Mindegy. A bírónak okvetlenül szüksége volt rá, hogy marasztaló ítéletet hozzon, meri csak igy alkalmazhatta az uj törvényben megszabott eddig ismeretlen humánus büntetési tételt: a dorgálást. Rövid tétovázás után — amit törvénykezési nyelven mérlegelésnek hívnak — kimondta az ítéletet: a vádlott vétkes és a bíróság őt az elkövetett vétségért dorgálásra Ítéli. A törvény ugyan nem tartalmaz semmi intézkedést, hogy ezt a büntetést még külön fo- gainatositani is kellene, a büntetés már a dorgálásnak az ítéletben való kihirdetésében nyilvánul meg. A nagyabb effektus kedvéért azonban a bíró ez ítélet meghozatala után felállt, ünnepélyes pózba helyezkedett s nyomban végre is hajtotta a büntetést, ez épületes szavakkal fordulván a vádlotthoz: — Te haszontalan csirkefogó, a törvény kegyes jóvoltából ez egyszer még csak atyailag megdorgállak, ahelyett, hogy bezáratnálak, de ha még egyszer elibém kerülsz, nem viszed el szárazon- Most csak fiatal korodra és becsületes apádra való tekintettel eresztlek szabadon abban a reményben, hogy magadba szállsz és a jövőben rendesen viselkedek Megint meg volt mindenki hatva, csak a fin nem. Sőt.' Újból és önérzetesen kijelentette, hogy ő semmi rosszat nem tett, nem érdemel se súlyos, se enyhe büntetést s felebbez az ítélet ellen. Nagy fejes óválás ok közepette bár, de mégis kénytelen volt a biró jegyzőkönyvbe foglalni a felebbezést. A törvényszék persze nem látta beigazolva a tényállást és felmentette a fiatalkorú terheltet. S minthogy a jegyzőkönyvből kitűnt, hogy az elsőfokú biró már végre is hajtotta a büntetést, kioktatták, hogy ehhez az ítélet jogerőre emelkedése előtt nem volt joga: Utasításba tették neki. hogy idézze be útból a vádlottat, s vonja vissza a dorgálást. | csehszlovák hatóságok is jóváhagyták s ennek 1 alapján dr. Salkovszky összehívta az uj közgyűlést. Ezen a közgyűlésen izgalmas viták zajlót-* tak le. Ugyanis a tagok egyrésze — hivatkozva a változott politikai helyzetre — olyan indítványt terjesztett elő, amelynek elfogadása egyet jelentett volna a kaszinó magyar jellegének megszüntetésével. Az izgalmas közgyűlésen néhai Marti növi eh István nyugalmazott kúriai biró elnökölt. Az indítvány szószólóinak tarthatatlan érvelésére dr. Salkovszky Jenő adta meg a méltó, gerinces választ. Rámutatott arra, hogy a Honti Kaszinó tisztán és kizárólag társadalmi intézmény, amely politikával egyáltalában nem foglalkozik s amelynek alapszabályait a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium . jóváhagyta, — igy az mint magyar kisebbségi egyesület zavartalanul működhetik és senki azért, mert a kaszinónak tagja, a hatóságok részéről 1 üldözésnek nem lehet kitéve. Dr. Csermák Ernő és mások is hasonló értelemben szólaltak fel. A kaszinó magyar jellegétől félő ellenzék szónokai azonban továbbra is kitartottak indítványuk mellett, azonban az elrendelt szavazásnál a többség leszavazta őket. A közgyűlés titkos szavazással választotta meg az uj tisztikart, amelynek élére — a kaszinó uj életre keltése körüli fáradhatatlan ; tevékenységének elismeréséül — dr, Salkovszky Jenőt, az eddigi ideiglenes igazgatót vá- : lasztotta meg. A kaszinó ügyésze dr. Schramm ‘ Ferenc lett, pénztárosa Sirehich Elemér, ’ könyvtárosa Odry László s jegyzője Jarnbri- 1 klus István. Nagy visszatetszést keltett a város magyarsága körében, hogy a leszavazott indítvány mögött állók a közgyűlés után a kaszinóból kiléptek. A kaszinó létét azonban ezek a ki- ' lépések nem rendítették meg, uj tagok jelent- ' keztek s t a kaszinó továbbra is betölti nemes társa- i dalmi és kulturális hivatását. | Még csak annyi kívánkozik feljegyzésre, hogy az újjáalakulás után és később kilépett tagok legnagyobb részének gyermekei abban a gimnáziumban végezték és végzik tanul- ’ mányaikat, amely annak idején a kaszinó 5 helyiségeiben nyert veudégotthont s amely a ' kaszinó egykori áldozatkészsége nélkül ma sem létezhetne. A százév lejárt, fordítsuk meg az uj év- 1 század homokóráját... Megtette, de már kevésbbé ünnepélyes keretek között. * Ugyanilyen eset, kissé más változatban. Valahol Svájcban elhalt gyermektelenül egy jómódú innen elszármazott gyáros. Mint jó erbonklihoz illik, tekintélyes vagyonát kassai unokaiöoosére hagyta, egy még kiskorú, de már zajos múlttal kérkedő reményteli jogász- gyerekre. Sebogyse tetszett ez a dolog az örökhagyó fivérének, egy kassai tekintélyes nagyiparos, nak. Talán csalaitkoizottnak is érezte magát egy kissé örökségváró reménykedésében — egy kis örökség elkel a ke vésőbe rászoruló embernél is — de fájdalmát szemérmesen beburkolta az önzetlen altruizmus leplébe és mindenáron azzal igyekezett a hagyatéki ügy ben eljáró bíróságot kapacitálnd a végrendelet félretételére, hogy a könnyelmű fiúnak erkölcsi ártalmára lesz, ha a kezébe kapja az örökséget. A hagyatéki ügyeket intéző járásbiró, aki kissé bogaras teoretikus volt s nagyon szeretett a Magnaud-fajta „jó bíró" szerepében tetszelegni, bedőlt a nagybácsi „aggályai*^ nak. Annyira nem ment ugyan, hogy a végrendeletet hatályon kívül merte volna helyezni, de a hagyatékot, a végzéshez hozzá- t oldott azon feltétellel adta át a végrendeleti örökösnek, hogy „derék, becsületes, jóravaló polgár" váljék belőle. Az örökös — nyilván jól ismerte önmagát — súlyosnak tartotta a végzésben kikötött féltételt. Nem hagyta magát. Felebbe* aetit a végzés ellen. Az ítélőtábla nem tehetett mást: törölte a végzésből ezt a passzust, kimondta, hogy az örökhagyó minden feltétel nélkül tette meg öccsét örökösiének, a bíróság nincs jogosítva külön kikötéseket fűzni az érvényes végrendelethez. A nevető örökös nagy gaudiummal vette tudomásul, hogy nem köteles jóravaló. derék, becsületes polgárrá válni, lehet olyan lókötő. amilyen csak akar lenni. Hallom élt is ezzel a jogával... JAMBRIKUS ISTVÁN. ..íii iwnm
