Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-28 / 23. (3354.) szám
1984 január 28, vasárnap. <KVCGM-A\A&tete-HIRLXP 17 ASS26HU0K UP.ÍA Szlovenszkóról hozta a posta az alábbi figyelemreméltó asszonylrást. Kellemesen lepett meg, a Prágai Magyar Hírlap újítása, hogy vasárnaponkint •,Asszonyok lapja“ címen, pár oldal mellékletet ad. Ugylát- szik, a szerkesztő megérezte, hogy ezen a napon a legszorgalmasabb háziasszony is ráér és szívesen olvassa a divattudóeitáet. Mivel ez a melléklet kimondottan „Asszonyok lapja14, talán a Szerkesztő ur helyet ad, egy jövőért aggódó nő sorainak is. Divat őfensége az idén túlságosan nagy igényű, változó, szeszélyes. Pedig soha nem volt ily nehéz megszerezni a rá való pénzt. A sok mindenféle cimen kivetett adó, levonás megnyirbálja még a fix fizetéseket is (hát ahol fix nincs is). Egy modern asszony, ha nevetséges nem akar lenni, nem maradhat el egészen a divattól. Nekem könnyen „kezelhető14 férjem van (közepes sorsú hivatalnok), szeretem a csinos ruhát és mivel a divattól nem akarok elmaradni, minden ügyességemet elő kell vennem, míg meg tudom magyarázni a férjemnek, hogy a mai korban cipő legalább is négy pár kell Egy utcai, egy vizitelő, egy eső vagy sport és egy tánocipő. Persze mindegyikhez másfajta harisnya, kalap és keztytl. Némileg a kozmetikára is költeni keli, mert csúf a gondozatlan arcbőr, igy hát kölni víz, púder, szájruze, etb., stb. apró-cseprő, ami szintén gokra megy együtt. A hajápolás is drága, a rövid haj szép, du költségesebb, mint a hosszú haj volt, mert két- hetenkint borbély, ondoláció, elmaradhatatlan kiadás, ha nem akarunk rendetlen frizurával járni Kinek kell ma a hosszú haj? A legszebb hajkorona is komikusán hat, da arra sapkát vagy kalapot huzunk. Melyik férfinek van kedve ily szakajtó fejű nővel végig menni az utcán?! El lett fogadva általánosan, hogy „Le a hosszú hajjal!11 Az utcai ruhák soha se voltak eefnoeabbak mint napjainkban. Igaz, hogy azokból is több kell. bevásárló, délutáni ruiha etb. Hapem az estélyi ruhák, azok uneaztétikusak. Divat őfensége egyenesen félre rúgott minden okos ujitást. Alig pár éve örvendeztek a nők, hogy praktikusabbak lettek, és Íme most elfogadták még kis estélyekre is a fűzőt és hosszú ruhát. A sok modern nő (orvosnők, tanárnők, hivatalnoknőik), hogy birja elfogadni ni a bacillust felszedő, bosszú, sőt sleppee ruhát, és egészségre nézve káros fűzőket? Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, de azért talán nem lesz felesleges, ha egyet-mást meg- jegyzek erről a hosszuruha-divatról. Láttam az egyik estélyen egy fiatal leányt, aki hófehér hosszú ruhában volt, és hajnal fele a ruha alsó része egészen szürke szinbe játszott, mert sokat táncolt és a legszebben fényesített padló is beporzód ik pár óra alatt. Vidéken a nők, kik nincsenek hozzászokva a hosszú ruhában való mozgáshoz, csetlenek-botlanak benne (persze kivétel minden szabály alól van), mert voltaképen ezek az estélyi ruhák inkább színpadon ég moziban érvényesülnek vagy nagystílű nőkön. Drágábbak is ezek a ruhák mint a régi táncruhák voltak (krepdesin ruhák, miket fel lehetett látogató ég nyári ruháknak használni), de ezek direkt estélyi, mutatós selymekből vannak is, elsőrangú szabást kívánnak. Miden tekintetben költségesek. Ki oly Ízléstelen, hogy rá merje huzni — még vidéken ig — a téli kabátot? Szükséges egy estélyi, jól bélelt meleg kabátot venni hozzá, ha némiképpen elegánsak akarunk lenni. Azonkívül a legkifogástalanabb alakot kívánja: a magas alakot megnyujtja, az alacsonyt lenyomja. Ne mondjanak asszonytársaim maradinak, ha azt merem hirdetni, hogy nem kellene elfogadni a divat ferde és egészségre káros kinövéseit. Bizony — szerintem — egy bokáig érő ruha, pláne fiatal nőknek sokkal szebb. Minek elrejteni a szép karcsú lábakat. Praktikusabb is, mert nem kívánja a költséges belépőket ég jobban fel lehet használni is. Szegény apák és férjek, úgy is nehezen tudják megszerezni a rá való költségeket, mit ér az oly mulatság, melyet otthoni gond és per-patvar előz meg? „A virágnak megtiltani nem jeheí, — Hogy ne nyíljon, ha jő a szép kikelet.“ — Az ifjúságot elnyomni bajos, mulatni ég táncolni megy örömmel, legalább egy éjszakára elfelejteni a súlyos A fehér asztal „Majd a fehér asztal mslíebt beszéljük meg...?“ Ez annyit jelent, hogy derűs, békés hangulatban lehet megtárgyalni a kényes vagy izgató témákat legjobban. Családi életiben, háztartásban a fehér asztalnak talán fokozottabb jelentősége van. A mai nagyon nehéz életben minden családfő teli gonddal-bajjal jön haza munkájából. A jó feleségnek, figyelmes háziasszonynak tehát arra kell gondolni*, hogy az a rövid idő, amit férje, fia vagy testvére odahaza tölt el, üdítse és derítse fel az üzletében vagy hivatalában kifáradt családfentartót, akire még aznap további munka vár. Sok eszköz áll a ház asszonya rendelkezésére e céljának elérésére. Ügyel arra, hogy az ebédlőasztal csinosan, tisztán legyen megtérítve, a tiszta, fp- hér abrosz már maga is derűs benyomást kelt. Vigyáz, hogy az asztalt ne éktelenitse el hiányos, vagy repedt edény, elgörbült-fogu villa, vagy csorba kés. Gondos szeme meglátja, helyén van-e cukor, só, paprika és fogvájótartó, a vizeskancsó, mert még a kevésbé ideges férfinak, de magának a ház asszonyának is bősz- szántó, ha ebéd közben kell felugrálni, az ilyen dolgokért. Egy cserép zöld, vagy egy-két szál virág igen kedvessé, szinte ünnepivé avatja az asztalt. Amelyik asszony nincs házon kívül elfoglalva, természetesen maga ellenőrzi még a legmegbízhatóbb háztartási alkalmazott mellett is a főzést, de a dolgozó és ebédTo hazajáró asz- szonynak is jut annyi ideje, hogy néhány percre kiszaladjon a konyhába, megnézni az ételt. Sok függ a tálalás módjától, a csinosan elrendezett étel a hozzávaló tálakon félsikert jelent. Ne hanyagolja el öltözékét és külsejét az asszony, „úgyis egymás között vagyunk11 — felkiáltással. Köztudomású, hogy az angol háztartásokban, ahol a család csak este az ebédnél találkozik, még polgári körökben is azzal avatják ünnepivé a közös étkezést, hogy a háziasszony mindig díszesebb ruhába öltözik, mintha vendéget fogadna. Ha nem is szól, higy- jék meg, nagyon is észreveszi minden férj, ha felesége rendesen fésült fejjel, tiszta ruhában ül le az asztalhoz. Persze a gyermekeket is szigorúan rászoktatjuk, hogy amikor iskolából hazajönnek, mossák meg arcukat, kezüket, fésül köd jenek meg és tegyenek magúik elé tiszta kötényt, akár a szülőkkel ebédelnek egy óletgondokat. Több alkalom lenne erre, ha leegyszerűsítenénk az estélyi divatot. Milyen jó lenne gondtalanul szórakozni. Mert egyébről úgy sincs 6zó, hisz a mai estélyek nem hozzá már össze két nembeli fiatalságot egy életre, mint hajdan. Szegény állástalan vagy kisjövede- lemme! rendelkező, házasulandó' sorban lévő fiatalemberek, örülnek, ha tudnak maguknak (részletre ha másképpen nem lehet) csináltatni egy fékét ruhát, hogy kitáncolják a bennük felgyűlt keserűséget és néha-néha elfelejthetik a sivár hétköznapokat De hogy is mer házasságra gondolni egy is. ha számot vet a nők divathóbortjává!. Ezért is hoz a farsang olyan kevés házassági tudósítást. A férfiak ma is önérzetesek, büszkék arra, ha maguk tarthatják el feleségüket de a nők igényeikkel visszariasztják a legszerelmesebb fiatalembert is, ha csak Ámor oly nagyon be nem kötötte a szemüket, hogy már se látnak, se nem hallanak. Bárcsak megszivelnék nőtáreaim e sorokat ég igy igyekeznének lehetőleg leegyszerűsíteni a divatot Baradlayné. asztalnál, akár csat ebéd után jönnek be kissé elszórakoztatni az ismét munkába siető édesapát Az asszony igyekezzék az étkezés ideje alatt kellemes, derűs témákra terelni a beszélgetést és semmi szin alatt se hozakodjék elő a maga apró-cseprő házi bajaival, cseléd eseteivel, pletykákkal, betegségi panaszokkal. Még csak ne is érdeklődjék férjének olyan dolgai iránt, amelyekről tudja, hogy említésük kellemetlenül hat A „majd megmondom apának11 köziemért gyerek-fenyegetést semmiesetre sem szabad ■beváltani ebéd ©lőtt, vagy alatt és ha. — ami szinte elkerülhetetlen a legjobb házasságban is — nézeteltérések, apró haragszomrádok adódnak, ne durcáskodjék, ne üljön kelletlen arccal az asztalnál a feleség. Nem is tudják az asszonyok, mennyire hat a férjre, ha az étkezés ■kedveseit derűsen folyik le s hogy az a kellemes, meleg atmoszféra, amit a nő gondoskodása teremt meg — bár ez sokszor nem könnyű — mily kedvezően befolyásolhatja a családfentartót még komoly ügyekben is, ha kipihent idegekkel, kellemesen eltöltött étkezés után folytatja napi munkáját, mert végeredményben a feleség élvezi elsősorban gondossága gyümölcsét. (Klári.) Idill a hóban 3rta: HRRSÓNVI ZSOLT Mivel a szállónak nagyon jól ment az idén, szó sem letetett arról, hogy Ilonka asszony sokáig megtartsa magányos asztalát az ebédlőben. Mindössze két napig örvendhetett, hogy egyedül eszik és nem kell senkivel beszélgetnie. Nagy öröm volt ez, mert otthon reggeltől estig folytén beszélnie kellett a vevőkkel. Éppen azért jött ide Sankt-Moritzba, hogy kedvére hallgathasson és kedvére egyedül lehessen. Nagyon szépen elképzelte magában, hogy senkivel nem fog megismerkedni, órákig tartó si- kir indulásokat csinál délelőtt is, délután is, éjszaka pedig akkorákat fog aludni, mint a bunda. Két napig ment is a dolog. Egyedül evett. De harmadnap már jött hozzá a kicsiny szálló kicsiny igazgatója. — Végtelenül sajnálom, — mondta — hogy zavarnom kell a ragyságos asszonyt, de több asztalt már képtelenek vagyunk beállitanL az étterembe. A nagyságos asszony asztala háromezernél yes asztal, kénytelen vagyok ott egy ma érkezett hölgynek helyet csinálni. Még talán öröm is lesz, hogy egy földijével étkezhetik, az illető hölgy ugyanis magyar. Ilonka asszony elborult arccal bár, de igent bólintott. Ebédnél egy őszes kis hölgyet kalauzoltak az asztalhoz. Osenevész öregasszonyka volt, de annál beszédesebb. Mire a feketéhez jutottak, Ilonka már tudta, hogy asztaltársát Dongáménak hivták, építési váll akozó özvegye, vagyonos, negyedszer van Sankt-Mo- ritzban és szeretne egy epespecialistát keresni, mert néhány hét óta az epéje rosszul viselkedik. De nemcsak ezt mordta el, hanem elhalt férje élettörténetét, szobalányának jelílemraj- tát és elítélő felfogását a modem zenéről. Ebéd után Eonka asszony kétségbeesve szedte össze si-holmiját. Ez borzasztó lesz: minden áldott délben és este hallgatni ezt az özönvíz gyanánt beszélgető asztaltársat. Vacsoránál is csak úgy ömlött a szó Dongáméból. Már talált egy epespecialistát Nem pontosan epével foglalkozk, hanem általában belgyógyász. Nagyon jómodoru, kellemes ember. Tömzsi termetű, kopasz, rövidlátó. Rendelőjében egy kitömött bagoly látható. — Szent Isten, — sóhajtotta Ilona asszony, mikor fent a szobájában lefeküdt és eloltotta a lámpát — hogy fogom én ezt a borzasztó kereplőt kibírni három hétig? n. Nem télt bele öt nap, Eonka asszony már úgy tudta az ismeretlen epeorvos magánéletének apró részleteit, mintha évek óta ismerte volna. Mert Dongámé, aki minden áldott nap elment az orvoshoz, az előszoba várakozásának tétlen percedben megismerkedett az orvos feleségével. Nyilván az is olyan közlékeny és beszédes volt, mint 5, mert Dongámé minden áldott, este uj és uj részleteket hozott a belgyógyász házaséletének földrengéséből. — Lőtte ma óriás dolgot közölt velem. Előbb meg esketett, hogy nem mondhatom el senkinek. Nem is mondom el, csak magárnak. Lőtte el akar válni. — Miért? — kérdezte Eonka asszony szórakozottan. de a kérdést mingyárt meg is bánta. — Úgy áll a dolog, hogy ez a Lőtte nagyon csinos. De igazán nagyon csinos. Szeretném magát összehozni vele. Egész biztosan rögtön összebarátkoznának. Holnap elviszem a doktorokhoz, jó? — Roppant sajnálom, de egész délután sportolni akarok. Talán egy más alkalommal. — Nem ér rá? Kár. Hát majd máskor. Szóval ez a Lőtte nagyon csinos. De unja- magát. A doktor afféle otthonülő ember, az asszony pedig szenvedélyesen szeret táncolni. Azonkívül unalmas embernek is mondja az urát. Túlságosan nyárepolgári, a külsejére keveset ad, néha két napig nem borotválkozik. Mindig csak a munkát' jár az esze. — És rosszul bánik az asszonnyal? Dehogy, dehogy! Sőt olyan jó hozzá, mint egy falat kenyér. Azt mondja Lőtte, hogy az ura még gondolatban sem csalta meg soha, erre meg mer esküdni. De kinek is kellere ilyen pocakos, kopasz, érdektelen kis ember. Egész vacsora alatt folytatódott az orvosi házaspár magánéletének taglalása. Vacsora végén Eonka asszony megjegyezte, hogy nagyon egészséges dolog volna két nyaklevest adni az orvosnénak, egyet jobbról, egyet balról. Aztán felment a szobájába. S vetkőzés közben azt gondolta, hogy bárcsak a jó Isten ezek után küldene még egy harmadikat az asztalhoz. Azok ketten beszélgetnének rogyásig s ő ryugton maradhatna. ni. A jé Isten, aki mindenütt, tehát Svájcban is jelen van, meghallgatta a fohászt. A kis igazgató a hetedik napon odajött a két hölgyhöz. — Roppantul sajnálom, de meg kell kérnem a hölgyeket, adjanak helyet asztaluknál egy földijüknek. Rendkívül kellemes úriember, neve Zebo. Talán méltóztatnak is ismerni. Nem, a hölgyek nem ismertek Zebo nevű magyar urat. Jött az pár perc múlva. Bemutatkozott Sebő Lászlónak. Jóképű, harmincötös férfiú volt Sebő László, első látásra ki lehetett belőle nézni a sportembert. Csak egy kicsit félszegen és gyáván viselkedett. Zavarában elejtette a villát s ha Ilonka megszólította, elpirult. Három teljes nap kellett hozzá, míg annyira megemberelte magát, hogy Sonkától kérdezzen valamit. — Bocsánatot, kérek, nagyságos asszonyom, a vendégek névsorában látom, hogy özvegy Seprődyné méltóztatik lenni. Nekem volt egy tiszt-társam a ti zeühárai ásó knál, Seprődy nevű. Mikor leszerelt, sportüzletet nyitott... — Az az én szegény uram volt. Most magam vezetem a sportüzletet. — Még ilyet. A Béla özvegye... — Maga kicsoda? Mert a névén kívül nem sokat árult el magáról. — Ne tessék haragudni, társaságban elég gyámoltalan vagyok. Én, mikor leszereltem, hivatalnoki állást kaptam egy gyárban, de a tavasszal leépítettek. Két hónappal ezelőtt meghalt egy gazdag nagyibátyám és mindenét rámihagyta. Első dolgom volt idejönni az idegeim miatt. Ha hazakerülök, majd kezdek valamit a pénzzel. Beszélgettek volna még tovább, de Dongár- né nem hagyta őket. El kellett mondania, hogy az orvos felesége, Lőtte, félig belga származású, mert az apja szálló tulajdonos volt Árosában és nőül vette egy belga család leányát. Ugyanis... Folyt még a történet jó sokáig. IV. Másnap este megbeszélték, már tudniillik. Ilonka, meg Sebő, hogy együtt mennek kirándulni. Boldogan és csillogó arccal tértek visz- sza, mert Sebő remek si-embernek bizonyult. Ilonka él volt ragadtatva tőle, mint továbbképző oktatótól s ő el volt ragadtatva Eonká- tói, mint tanítványtól. Lassanként már beszélni is merészelt a gyár moltalan Sebő. Noha csak szelidébb. félénk mondatokban. — Jól megy nagyságos asszonyom sport- üzlete. — Köszönöm, ahogy a nehéz időkben mehet. Csak ... Azt akarta mondani, hogy csak egy kis forgótőke kellene és férfi nélkül nagyon nehéz. De még idejekorán észrevette, milyen borzasztó látszatnak tenné ki magát, ha ezt mondja. A hosszú szoknya ellen
