Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-24 / 218. (3328.) szám
1933 december 24, vasárnap. *PRKGAlAV\C.kARHlRLAg „Aki elhagyja magát elhagyja az Isten is!“... Kossuth Lajos két ismeretlen levele a kassai múzeumban, amiket a nagy államférfi turini száműzetéséből irt egy kassai barátjának A száműzött Kossuth emberi arca rajzolódik elénk e levélből, aki szerette a paprikás szalonnát, a sonkát és a liptói túrót és felesége halála után maga gondoskodott az éléskamrájáról Kassa, december 23. (Kacsai szerkesztősé-1 giinktöl.) A kassai múzeum néhány bét óta nagyon értékes szerzeményt mondhat a magáénak. A muzetum igazgatója, dr. Fóliák József, egy kassai uricsaládtól Kossuth Lajos két, eddig teljesen ismeretlen levelét vásárolta meg, amiket a halhatatlan emlékű nagy magyar államférfi 1869 őszén turini száműzetéséből irt a kassai uriosalád azóta szintén elhaLt egyik tagjának, akivel barátságot tartott fenn. A család ereklyeként őrizte a két levelet mostanáig, amikor nagyon ránehezedett annyi és annyi itteni magyar család sorsa és kénytelen volt megválni á féltve őrzött levelektől is, hogy — azok árából tálán egy-két hónappal tovább tengethesse nyomorúságos életét. Mert tél van és karácsony és az éhes emberi gyomor enni akar. Bizonyára nagyon fájdalmas lehetett ez a kényszerű megválás s éppen ezért nem is írjuk ide a szóhanforgó kassai uriosalád nevét, mert ezzel csak súlyosbítanék a fájdalmát. A súlyos egyéni bajokat minek tetézni azzal, hogy a nyilvánosság is tudomást szerezzen róluk? A két Kossuth-levél közül egyik sem politikai, de annál érdekesebb, mert Kossuth Lajost: az embert mutatja be a késói utódoknak:, akik a nagy államférfiben elsősorban mindig a politikust, a magyar polgári jogok megteremtőjét láttuk. Hatvanhétéves volt már Kossuth Lajos a szóhanforgó két levél megszületésekor « négy esztendő múlott el a felesége halála óta is, amely talán a száműzetés keserves kenyerénél is jobban megviselte. És ez a kenyér valóban keserves és szegényes is volt, mert röviddel a felesége halála után magánvagyo- nét is elvesztette a turini bankok akkori bukása miatt és száműzött. élete utolsó évtizedeit „Irataidnak s még egy-két könyvének kiadásából és itthoni támogatásokból tengette. A gyászra és a szegénységire, amely ettől kezdve megülte a turini és a Collegno ab Baraccone-i . házat, jelemző, hogy még a felesége halála után négy esztendővel is fekete-keretes papíron levelezett, mellyel talán saját sorsát is gyászolta. De nehéz helyzetéről, keserű napjairól még a legbizalmasabb barátai előtt is ritkán tett említést. Nem szeretett panaszkodni, nem szeretett egyéni bajaival foglalkozni s ezeket alább következő leveleiben is alig egy-két szóval említi. Hatalmas lélek maradt a turini házban is, minden gondolatával nemzete sorsát figyelte, melyet nála jobban kevesen szerettek és kevesen féltettek. A késői utódok előtt ragyogó példa marad Kossuth Lajos; az ember is. Beszéljen azonban helyettünk az alábbi két levél, melyek neon szorulnak a késői krónikás kommentárjára.. A késői krónikás elfogod ott tisztelettel áll félre, hogy a nyilvánosság pódiumáról most maga Kossuth Lajos beszéljen; 1. Via Sótto ripa Tutin Octob. Ok 1869> Uram Barátom! Most kapom az értesítést a Vámhivataltól, hogy megérkezett az ákó bor, melyet Sept. 14-kén kelt becses levele szerint, szives volt vasútra adni. Majd egy egész hónapig utazott, mig ide ért, s azon gond mellett, melyet a Vasúti hivatalok az ilyen nemű áruk gondviselésére fordítani szabtak, éppen nem fognék csodálkozni, ha a bort megtöröttnek találr/m; mert fehér boraink nem igen állják a hosszas veszteglést, a mindenféle bűzzel saturáU Vasúti raktárokban, vagy szállító kocsikon. Hanem hát erről sem ön sem senki nem, tehet. Nagyon levagyok kötelezve Ön szívességéért. A bor árát értesítéséhez képest 14 forintban sietek ide rekesztve megküldeni; s kérem önt, jelentse az eladónak Lederer András urnák is köszönet,emel azon figyelemért, hogy (a mint írja Ön) pincéje lég ja-\ vát volt szives kiválasztani. De azt már nem szeretem, hogy ugyan azon áron adta, melyen maga vásárolta volt; mert ez már kedvezés, mit elfogadni nehezemre esik annál inkább, mert világosain kikötöttem volt, hogy a dolog tisztán üzletnek tekintessék. Már az is némi önlegyözésembe kerül, hogy Öntől magán ügyben a közbenjárás fáradságát ’s idő vesztegetését elfogadom. De hát ezt elfogadom még pedig őszinte szives köszönettel; hanem ezen túl nem szeretem magamat lekötelezettnek tudni. Volt idő, midőn a megemlékezés némi jelei jól estek volna lelkemnek, mert örömet okozták volna annak, ki hányatott életem vigasztaló angyala volt. Most! — no de hadd ne panaszkodjam.... Ha egyszer alkalmam leend (adja Isten legyen) önt nem magán hanem közügyben felkérni valamire, egy percig sem vonalioleg ám! iMendö áron, kész fizetésért) négy darab jó kassai sonkát, a kisebbek ’s nem szerfelett kövérekből és vagy 20 font, jól bepaprikázott vékony, füstölt szalonnát, mert hát megeszem biz én ősi magyar szokás szerint a nyers szalonnát, ha még oly barbárnak gúnyolja is fajomat, a nem tudom mi fajú Trefort uram; — barbár szokásaimban vigasztalásomra szolgálván az, hogy az Angol pláne véresen eszi roastbeefjét, nyersen Yorkshírei sonkáját, ’s a faggyút be aprítja plumpuddingjába. De hát az üyen barbár módon táplálkozó John Bulinak adott az Isten férfias öklöt és hozzá szabadság szerető szivet, mely utóbbinak sugallatai, ugyancsak nyomatékos érintkezésbe hoznák az elsőt a Trefortokkal (ha volnának ilyenek a boldog Angliában) kik becstelenitéssel tetézik a delegatiók, közös ügyek, és cenimlisa- tiók általi civiMsálás átkozott műtétét. 1. 4/Zrx. SfrttZ qA. /$()f íAnéa/rn. <xr<Kéc fri JKtHt Ayem UttcJUÍUt-* Viórn n* a vti.Ck.i4* t dZsA/ui wA J2)rVo ' WicCá <LW Cfáuz AArtÁ-fáft iA4*>.z*H4, “?■*** fi ejAT-fU) / 9xc/rw'M qÍalajlÁ. 9l€ant /jy#* f » A * ff A / fi / .... A damdöm önnek nem csak fáradságát, hanem —* ha kellend — áldozatkészségét is igénybe *>enni; mert a közügy mindnyájunk ügye ’s a Hazának mindennel tartozunk, amit érte tehetünk. Mégis vagyok győződve, hogy ezen tartozás ügye mm a Haza ügye, ’s anmk a csökönyös vén embernek hóbortjai közé tartozik, hogy szívességeket nem szeret elfogadni, ’s pedig nem amolyan kompólM menyusszonyos érzete az én saját keblemet sem hevítheti melegebben mint az ön becsületes hazaf i keblét hevíti. — Hanem Kossuth Lajos magán affectatioból, hanem egyszerűen azért, mert nem elég gazdag, hogy szívességeket viszonozhasson. Ismervén e gyöngémet, képzelem, röstelte ön, hogy valami pletyka ember bekürtölte a hírlapokba, a világra ható nagy újságot, hogy nekem valaki Kassáról egy hordó bort küldött ajándékba. Persze nevetségessé akart tenni; az ellenzéki lapok meg azt a bakot lőtték, hogy nagy komolyan démon- strálgatták, miként abban nincs semmi nevetséges, ha valaki nekem egy átalag bort ad ajándékba. — Furcsa világ! Egyébiránt meg kell vallanom., miként ezen küldeményből is meggyőződtem, hogy Magyar bármi ide az üzlet nem igen mehet, mert a szállítási ’s mindenféle vámozási likvidáliók a vétel árt jóformán megkettozie- tik. Ha ez a jóval drágább veres bornál is hasonló arányban megyen, {pedig úgy fog menni) akkor biz az alkalmasint többe Iterül mint a Bordeaux!, minden esetre jóval többe, mint a java Burgundi. Hanem minthogy már benne vagyunk a hazai események élvezetében, vegye Ön kérem baráti, bizalmam jelének, hogy mindén tartózkodás nélkül megkérem önt, küldjön nekem orrnak idején télen (de kereskedelmiA szegény magyarnak ugyan csak hurkolják nyakára a civilisatió ezen pányváját, csak úgy fullong bele. — De hát ha tűri! Rég megvan írva az élet könyvében, a történelemben, hogy ,/j, ki magát elhagyja, elhagyja azt az Isten is.“ Épen most kapom Pesti hírlapjaimat; (az az hogy a Magyar Újságot és az Ellenőrt; mert nehézségekkel járván innen az árfolyami változatok miatt az előfizetés, elkéstem vele, ki is maradt mindjárt a Hon, meg a Pesti Napló; nem embereitek meg csak egy napra is; — megnézem, miként ütött ki a Ua. o. aMÁycNriyi & ** 1 orrvis^i. -léJ-d cJK 9'i ésm 'kxjt-, W* V*oc3) 0~fl a/r~iisirLliSur7» i nmzA.; V f./ijt 4fémeset- o^rv-ó^é éec'rí 21 Ne törle fejét. milyen ajándékot vegyen .. Kevés pénzért gyönyörű ajándékot talál a Benau áruházban, NITRA, Masaryk u. 10 Női és férfi divatcikkek, játékszerek legnagyobb választékban Pápai választás, mert érdekel. — Ahol lat Trefortot választották meg, jutalmául azon nagy érdemének, hogy a Magyar Nemzetet a világ előtt lebarbározza.; és megválasztották az őltudálékos doctrinárt, kinek politikai ignorantiáját Lajos fiam egykor oly kézzel foghatókig bebizonyitá; megválasztották Horn ellenében, kit a mívelt világ a közgazdászat tan celebritásai közzé sorozott. „Auch ciné schöne Qegend<< ez a Pápa. — Szépen megünnepelte a Batthyányi Lajos, ’s az Aradi vértanuk halálának emlékezetét. Boldog Isten! — mivé lett az a Nemzet, melyért Ők halált szenvedtek! • Fogadja Ön irdntami jóindulatáért szives köszönetemet; ’s fogadja barátságos üdvözletemet Kossuth Lajos 15 forintot küldök 14 helyett, — mart apróbb bankót nem kaptam. —- Majd beszámítjuk a veres bor árába. * * * A másik levél, amely öt héttel később íródott és sokkal rövidebb az előzőnél, így hangzik: 1. Via Sotlo ripa Turín Nov. 14k, 1869. Uram barátom! Szives gondoskodása folytán a veres bor is megérkezett. — Arát 65 forint osztrák bankóban ide rekesztem. Minthogy ön oly szívességgel viseltetik irántam, hogy nem restet aprólékos dolgaim- mal bíbelődni, szabadságot veszek magaunnak önt megkérni, hogy a majdan elküldendő sonka és szalonnához még 3 bödönke jó Liptói túrót, vagy 10 Ücze szilva izt (közbeszéd szerint lekvárt) és 1/4 mázsa asztt szilvát is csatolni méUóztassék. Oda jutottam, hogy élés kamarámról magamnak kell gondoskodnom!! ’S jól esik tudnom, hogy Magyarországi tennék is kerül szegényes asztalunkra. A küldeménnyel az árjegyzéket is elvárom. Alkalmatlankodásaimért bocsánatot kérek ’s őszinte köszönetemet nyilatkoztatva tiszt‘-1 vagyok lekötelezett barátja Kossuth A fejér bort lehuzattam. — Nagyon jó. — Nem közönséges bor. Valóságos Moselle-i zamatja van. — Angliában az ilyen bort ,,Stock“ gyanánt szolgálnák. — Ugyan hogy került e szőllőfaj Héczére? # * * A levelek, melyekben a száműzött Kosuth emberi arca mutatkozott meg elsősorban, véget értek. Most ismét előlép a késői krónikás és a kassai magyar család nevében is bocsánatot kér Kossuth Lajos szellemétől, hogy az eddig féltve őrzött levelek a kassai muzeum dossziéjába kerültek. Mert tél van és karácsony vau és egy kassai magyar család enni akart... — És Kossuth Lajos megbocsátja ezt, merf levelei a múzeumban is jó helyen vannak, rangelsők lettek a hasonló relikviák között. Most pedig, hogy nyilvánosságra is kerültek az eddig ismeretlen levelek, érdemes elgondolkozni néhány mondatukon. Elgondolkozni és talán okulni rajtuk. Mert hatvannégy esztendő ellenére is olyan frissek ezek a mondatok, mintha csak tegnap íródtak volna... Kelembéri Sándor. — A betegeskedő Rockefeller karácsonya. Tarrytownból jelentik: John D. Rockefeller csak nemrég töltötte be kilencvennegyediik Szűle'ée- n apj át. Az Ünneplések ez alkalommal úgy látszik megártottak neki, mert meghűlt, ágynak dőlt és egészsége alaposan megrendült. Orvosai most teljes nyugalmat Írtak elő számára és ezért Tarry- townban lévő birtokán kell el töltenie a karácsonyi ünnepeket. Hosszú idő után először történik, hogy Rockefeller szokott társaságán kívül ünnepli a szentestét. — Sűrű ködben összeütközött egy angol és és egy német oceánjáró. Londonból jelentik: Az angol partvidéken az átvilágitihatalan ködben tegnap Clacton közelében „Amisis" német gőzös összeütközött „Makalla“ angol gőzössel, amely Liverpoolból indult el. A német gőzös azonnal segítséget kért szikratávíró utján. Annak ellenére, hogy a segélyhajó nagyon későn érkezett a helyszínre, mégis sikerült a két hajót kikötőbe vontatni,
