Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-12 / 8. szám
1333 október 12, csütörtök. Napról-napra-oLEFEGYVERZÉSI CIRKUSZ Különös iróniája a sorsnak, hogy valahányszo összeül Géniben a lefegyverzési koníerer.ci egyik vagy másik bizottsága — s ez a lassan lassan végtelenné váló konferencián szabályosai bekövetkezik évenkint háromszor-négyszer - mindig megjelenik a világsajtóban néhány szén zációs hir újonnan kitalált gyilkos fegyverekről növekvő flottákról és repülőgépparkokról, avag; a távoli földrészeken kísértő háborús kotíflagrá ciók lehetőségéről. Tegnap például, a lefegyver zési konferencia elnöksége összeillésének napján a Perth nevii angol repülőgépről olvastunk amely immár ágyukat visz magával a levegőin s percenkint száz gránátot zúdít majd az alatti elterülő városokra. Ugyanakkor hallottuk, hogj Amerika uj cirkálókat épít, szám szerint hatot amelyek természetesen erősebbek, szebbek é; jobbak lesznek, mint az eddigiek. Végül az el maradhataílan „feszültségi ltir“ is megjött; Tokit demarsot intézett Moszkvához, s a keleti össze csapás lehetősége ismét aktuálissá vált. Mit szó! junk e hírekhez? Tekintsük véletlennek, hogj éppen a lefegyverzési konferencia uj kezdőnapján jelennek meg? Tekintsük a sors iróniájának a csodálatos egyidejűséget? Tekintsük őszi kacsáknak a jelentéseket s a fölfegyverkezési híreknél legyinísünk ugyanolyan szkeptikusan, mint a lefegyverzési híreknél tesszük, mert a helyzet se nem olyan rossz, se nem olyan jó. mint a jelentések feltüntetik s az igazság középen van? Nehéz ily optimista magatartást ölteni, s az ember akaratlanul arra gondol, hogy a lefegyverzési összeillések idején lanszirozott háborús hírekben tendencia van: bizonyos elemek c hírekkel — akár igazak, akár nem — akarnak pánikot kelteni a közönségben, hangulatot a leszerelés ellen (mert ugyebár, ha az egyik fegyverkezik, a másiknak is fegyverkeznie kell), s e hírekkel kívánják szabotálni a leszerelési konferenciát. Szomorú jelenség, ha igy van, újabb tanujele az emberi tökéletlenségnek s az egyéni érdek korlátlan uralmának. Busán tudomásul vesszük a jelentéseket s már azon sem csodálkozunk, hogy az angol fegyvergyárak részvényei pont az uj genfi tanácskozások megkezdésének napján határozottan emelkedő tendenciát kezdenek mutatni. HS— A SZIMBOLIKUS FEDÁK SÁRI Csak most láttuk, amikor Fedák Sári beteg volt, mekkora művésznő, mennyire ismert Európában s neve mennyire fogalom mindenfelé. Á bécsi lapok hasábokat közöltek betegségéről, de a francia, a német, az olasz lapok is. A budapesti sajtó a szó szoros értelmében ott virrasztóit a nagy művésznő betegágyánál s minden lélegzetéről háromhasábos cikkben számolt be az olvasóknak. Érezzük, mekkora űrt jelentene a magyar életben, ha Fedák Sári nem volna. Egy kényelmes fogalom, egy sarkalatos pont, egy pólus esne ki a társadalomból, s nem tudnék pótolni. Nemcsak Fedák Sári művészete az, ami az érdeklődés középpontjában áll, nemcsak a nagyszerű asszonynak élete és múltja, hanem az a szimbólumkoszoru is, amely alakját övezi. Sohasem felejtem el, hogy egyszer egy tizenkét- éves magyar fiúval beszélgettem, aki jól ismerte Fedák Sári nevét, de nagy csodálkozással tőlem hallotta először, hogy Fedák Sári élő személy, aki Pesten lakik, föllép a színházakban s ugyanolyan valaki, mint akár én, te, ő, akárki. A iiu azt hitte, Fedák Sári, akinek nevét dalokból, kuplékból, közmondásokból, kártyabemondásokból ismeri, ugyanolyan legendás, nemlétezö alak, mint Tündér Ilona, a Vasorru bába, Schnei- der Fáni, Kukorica János, vagy — ezt a csodálkozó gyerek maga mondotta — mint János vitéz szép lluskája. Micsoda eredmény és népszerűség az, amikor a színésznőt már fogalomként ismerik s egyesitik azzal a kedves mesealakkal, amelynek legnagyobb sikerét köszönheti. Bizonyára több ez, mint Mistinguetle párisi népszerűsége, mert a francia művésznőről a gyerek sem gondolja, hogy legenda, hanem éppen nagy és szívós valóságán, elpusztíthatatlan frissességén csodálkozik mindenki, — de a kis duna- szerdahelyi kölyök szemében a magyar művésznő már a magyar mesevilág örökéletü tagjává emelkedett. A Zsazsa, az isteni Zsazsa, az olyasvalami, mint Mistinguette, de „Fedák Sári“ más, Fedák Sári fogalom, kedves, közvetlen tündérkirálynő, kitörülhetetíen kincse a magyar társadalom gondolatvilágának.-o— NOBEL SZÁZÉVES A dinamit túlhaladott álláspont, jobb robbantó anyagaink vannak. De Nobel Alfréd neve él, s bízvást mondhatjuk, hogy a svéd tudós halhatatlansági karrierjét nem annyira zseniális találmánya, mint inkább kimagasló erkölcsi teljesítménye alapozta meg. Mondják, hogy Nobel Alfréd mérhetetlen vagyonát azért hagyományozta a művészetnek és a tudománynak, mert bántotta gyilkos találmánya, a dinamit, amely a legpusztítóbb modern háborúk harci eszközeinek jóformán bázisává vált. Ne kutassuk, igy van-e, s Feledjük el az emberi zsenialitás önkéntelen megtévelyedését, a dinamitot, de emlékezzünk arra a morális erőre, amit a Nobel-alapitvány a tudománynak és a művészetnek kölcsönzött. Emlékezzünk arra, hogy hány életet mentettek meg a Nobel-dijas orvosok, emlékezzünk arra, A debreceni szépségkirálynö viharos házasságának bonyodalmai a magyar bíróság előtt felesége és az ő édesanyja között napirenden voltak a veszekedések. Annyira elmérgesedett közöttük a. helyzet, hogy az asszony becsületsértésért és rágalmazásért feljelentette anyását. A debreceni törvényszék a lefolytatott kihallgatások alapján fel is bontotta az ügyvéd és az egykori szépségkirály nő házasságát. A fiatalasszony azonban fellebbezett a táblához és a fellebbezési -bíróság nem talált okot a házasság felbontására. Amig a válóperi tárgyalások folytak, az ügyvéd és a hadnagy párbajt vívtak, amely az ügyvéd súlyos sebesülésével végződött. A válóperi tárgyalások izgalmai következtében a fiatalasszony két Ízben öngyilkosságot is kísérelt meg. Most azután az ügy a kúria elé került, amely ítéletében a következőket állapította meg: —- Két tanú eskü alatt vallotta ugyan, hogy az udvarló előttük eldicsekedett, milyen kijelentést tett neki az ügyvéd felesége, ezt a kijelentést azonban az asszony tagadta, sőt tagadta maga az udvarló is. Minden valószínűség amellett szól, hogy az udvarló a hál mámoros hangulatában ismerősei és jóbarátai előtt bizonyára csak dicsekedett, •— valószinüleg alaptalanul — hogy milyen hódításai vannak. A kúria azt sem találta a házastársi kötelesség súlyos megsértésének, hogy az asszony becsületsértésért és rágalmazásért feljelentette férjének édesanyját. Ilyen feljelentés és pereskedés az anyós és a menye között a kúria szerint bontó okul nem szolgálhat. AMIKOR KOSSUTH A MALACPECSENYE „ELOHARCOSA”VOLT Utazás Macedóniából Kossuth Lajos török lakóházáig Budapest, október 11. Évekkel ezelőtt a debreceni szépségkirálynőválasztáson első lett egy ha.jdji megyéi földbirtokos leánya. A jszép- ségkiráíynőt nem sokkal később feleségül vette egy ismert debreceni ügyvéd. A házasság azonban kezdettől fogva boldogtalan volt. Az esküvő után pár hónappal már megindult a válóper, amelyet most jogerős kúriai ítélet fejezett be. A kúria Thébusz-tanácsa mondta ki a végső szót ebben a. házassági bontóperben. Az ügyvéd férj ugyanis azon az alapon kérte a házasság felbontását, hogy a feltűnően szép leány nem volt szerelmes belé, amikor elvette őt feleségül. — Egy fiatal hadnagy udvarolt menyasszonyomnak, — adta elő az ügyvéd — aki csak szülei parancsára lett mégis az én feleségem. Ezt én az esküvő előtt is tudtam, mégis feleségül vettem őt, mert azt gondoltam, hogy majd zsák megszeret. Alig néhány héttel az esküvő után a debreceni helyőrség tiszti bálján megjelentem fiatal feleségemmel, aki egész éjszaka táncolt, különösen azzal a hadnaggyal, aki már leánykorában is udvarolt neki. Hajnalidé két jóbarátom közölte velem, hogy ’iiltaaui voltak annak, amikor feleségem ezt súgta a hadnagynak: — Szeretlek, a tiéd leszek. — Amikor erről tudomást szereztem, kazaro íantam. Feleségem nem sokkal később szintén laza jött, de én felháborodásomban nem engedtem be. imiatt vesztünk össze véglegesen. Ezenkívül még más okora is hivatkozott az igyvéd, amikor házasságának, felbontását kérte, főbbek, közt elpanaszolta azt -is, hogy 4 gse!é Erre a detektív hirtelen kirántotta revolverét és belelőít a folyóba, mire roppant ijedelem támadt. A jámbor • detektív csodálkozva állott egy fa árnyékában és sehogy sem értette meg a riadalom okát. — Mi volt ez? — kérdezték tőle hüledezve. — Hát megmutattam, hogy hol a legmélyebb a folyó. Ahova belőttem, ott úszni kell. így mulatta meg. Ilevolvergolyóval. Másnap vonaton folytattuk utunkat Svájcra emlékeztető vadregónyes Macedóniából, Bulgária északi része felé. Idegennek szokatlan, hogy az állomásokra árusok jönnek ki, akik a gyomrukon parazsas kályhát viselnek, mégpedig úgy, hogy a nyakukba akasztják ezt a szerszámot. A parázson ürücomb pirul, ezeket adogatják be a vasúti kocsikba s közben úgy futkároznak hasukon az cgő alkotmánnyal ide- oda, hogy attól fél az ember: minden percben meggyulladnak. AZ ALAGÚT Megérkezünk Chumen városkába, ahol Kossuth Lajos három hónapig lakott. Még mindig meg van a ház, amelyben Kossuth menedéket kapott a török kormánytól. Nemrégen emléktáblát állítottak föl a domboldalon húzódó földszintes házra és az aranybetük ezt hirdetik bolgár és magyar nyelven: „Itt lakott Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója 1849. november 21-től 1850. február 16-ig.“ Barackfa hajol az ablakra, ahonnan Kossuth kinézett valamikor a völgybe, szálas férfi lép mellénk, bemutatkozik, Renoffnak hívják. — Apám legjobb barátja volt Kossuthnak, éveken át leveleztek. Ezzel a házzal volt szemben az osztrák követség épülete, ahonnan állandóan figyelték Kossuthékat. Ezért a domboldalba a bolgárok segítségével alagutat vágtak és ezen át titokban találkozhatott Kossuth társaival, Bem tábornokkal és a többi menekülttel. Érdekes, hogy ebben az egykor török, most bolgár városban jól ismerik Kossuth Lajos életét, politikai eszméjét, egyro-másra mondogatják, hogy nekik is volt Kosenthuk, .Voloff, akinek szobra van a város főterén. Majd Chumen polgármestere nyájas, kövér ur, ezt mondja kedvesen: — Mi bolgárok, sokat köszönhetünk Kossuthnak, Főleg, mi, chumeniek. A törökök nem éppen a legjobban bántak velünk, de amikor Kossuth idejött, ő közbenjárt a bolgárok érdekében. Hagy csak egy példát mondjunk, a törökök nem engedték meg a bolgároknak azt, hogy disznót öljenek. De amikor Kossuth Lajos kérte, hogy ők disznóhust ehessenek, nekik megengedték és közben nekünk is elnézték a sertéshús evést... Bizony uram, a bolgárok ezt Kossuth Lajosnak köszönhetik és ma is hálásan emlegetik az önök vezérét, mert, tetszik tudni, szeretünk jól enni, különösen kedveljük a fiatal malacot. Nagyot sóhajtott egyszer: — Kossuth! Az ara- nyeekedvü polgármester közben bizonyosan a fiatal malacpecsenyére gondolt, amelynek Kossuth Ohuinenben tagadhatatlanul előharcosa volt... Belgium 350 mifüó fmnKKol emeli M$yi Költségvetését Brüsszel, október 11. A belga kormány ma délelőtt a király elnökiébe mellett minisztertanácsot tartott, amelyen csak hadügyi kérdésekről tanácskoztak. A kiszivárgott liirek szerint a. kormány törvény- javaslatot terjeszt a parlament elé, amelytől a hadügyi tárca 750 millió frankkal való fölemelését kéri. Ebből az összegből a Hervc-fennsikan erödövet építenek és az ardeni hadosztályt 'fölszerelik motorerejii jármüvekkel. Az összeg fönnmaradó részéből renülőelháritó gépfegyvereket vásárolnak és kiegészítik a repülő ősz tag ok, . valamint a nehéz tüzérségi ezredek fölsze- í relétsét. AN’GLIA GIGANTIKUS VÁROSRENDEZÉSI TERVE Lerombolják az ország minden nyomortanyáját — 1,050.068 omber kap uj lakást London, október 11. Sir Kdward Hilton Young közegészségügyi aninisztor birminghami beszédéiből! ismertette az angol kormány szédítő arányú ötéves városrendezési tervét, melynek során el' fogják tüntetni Anglia osaaes my*>- m-ortainváit és szegénye agyadéi t. Összesen 310 ezer házai fognak lerombolni és 1,050.000 személy számaim uj és egészséges ,lakún epit-enok 96 noálHó-íoait tköltBéiggel. Szűk, köves sikátorok közt kanyarodnak az apró házak, amelyeknek egy részén még most is meg van a régi háreméé épitkezée. Ebéd után vannak az emberek, üldögélnek a ház előtt az ucca kövezetén, csupa szótlan, komor arc, sehol nincs mosoly, nevetés. Megnézzük az egyik macedón fiú- és leányinternátusnak a Pirin-hegység aljában lévő üdülőhelyét, álról éppen hazafias ünnepség van. Hamarosan kiderül, hogy errefelé a hallgatag arcok mögött roppant indulatok bújnak meg. Macedón fiúcska szaval éppen. Egyes mondatoknál szinte szikrázik a szeme. Majd felénk fordul s ezt mondja: — Apámat lelőtték, mert Macedónia felszabadításáért küzdött. Ezért én is meghalok! Ez nem az ünnepség hangulatában köny- nyelmüen kiejtett szó, hanem valóság is, mert megtudjuk, hogy minden esztendőben tiz macedón ifjú vállalkozik mártírhalálra, hogy ébrentartsák a macedónok fölszabadulási mozgalmát. Ez nem irányult a bolgárok ellen, mert az önálló Macedóniát bolgár fennhatóság alatt szeretnék megalakítani. A mártírhalálra jelentkező tiz macedón ifjú minden évben elindul a.-határ felé, ahol lelövetik magukat a szomszédos államok határőreivel. Mindig annyi a. jelentkező erre az önfeláldozó cselekedetre, hogy valósággal versengenek egymással az ifjú macedónok, hogy kit érheti az a kitüntetés, hogy elpusztuljon Macedónia f e Is zab aditásáért. Ilyen szavakat gyakran hallunk: fegyver, pokolgép. És talán azzal a humoros epizóddal lehet legjobban jellemezni azt, hogy milyen unalmas hétköznapi szerszám a macedónok kezében a fegyver, ami az egyik fürdőzés alkalmával történt. A KEDÉLYES DETEKTÍV Az egyik folyóban külföldiek fürödtek, akik nem tudták, hogy milyen a folyónak a. medre. Az egyik macedón detektív a parton álldogált, tőle kérdezték meg: —* Hol mély a vrs? u* Bulgária, október. A feldarabolt Macedónia kis városkája, Baj- kó felé igyekszik az autónk, szűk völgyektől szaggatott hegyvidéken. Küröskörül fenyves, bükkös, tölgyes erdők, a kétezernégyszázrnéter magas szerpentin útról egyre-másra csillogó tavak bukkannak elénk. Mindez a sziizi kép valóban kultúrától, emberektől elszabaditó boldogság volna, de kísérőm kezében kis papírlap zörög, erről olvassa: — A macedón felkelők közül elevenen elégettek 414 embert, a kinpadon -kivégzettek száma pedig 4503 ... És közben vidáman simogatja a tekintélyes liegyóriásokat, versenyt futó patakokat a nap. Ez a papirdarabka, amelyen izgalmas statisztikai adatok sorakoznak, sehogysem illik ide, de hát szomszédomnak Macedónia nemcsak szép tájat jelent... Már két órája megyünk autón és a madarakon kívül egy élő lény, erdei lak vagy község sehol nincsen. Végre, amikor leereszkedünk a völgybe, a mezőkön már mindenfelé dolgozó török asszonyokkal találkozunk. A MÁRTÍRHALÁL RAJONGÓI Az arcukat eltakaró kendő ki van bontva, de amikor egy-egy kanyarodónál váratlanul meglepi őket az autó, hirtelen ijedten bebugyolálják fejüket s riadtan néznek felénk. — Ezek még konzervativek, — magyarázza kísérőnk, •—• de már Szófiában nem talál egy boltot sem, ahol fezt lehetne vásárolni. Bulgáriának egyetlen olyan töröklakta vidéke sincs, ahol fezt viselnének. Megérkezünk Bajkó nevű macedón községbe. mKsmmmmmmMmmmmmmmmmMim hány sorsot könnyítettek meg a Nóbel-dijas Feltalálók s hány életet szépítettek meg a Nóbel- dijas művészek. A nagy jutalom népszerűsítette e zseniket, hozzájárult munkájuk elterjesztéséhez és uj lehetőségeket adott a kutatáshoz, mint a Curie házaspár példája mutatja. Nobel Alfréd régen levezekelte azt, amit a dinamittal vétkezett s nyugodtan a Ihat ja halhatatlanság i álmát a svéd kriptában.
