Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-02 / 148. (3258.) szám
1938 július 2, vasárnap. ^HXGAJ-7v\\g^ARHTRLSX> Tengerré változtatta völgyét a megáradt Tisza Kétnapos autóut Ruszinszkó árvizterületén — Mérhetetlen károkat okozott a rettentő vizáradat „Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, bőgve tépte át a gátot, El akarta nyelni a világot." Munkács, július 1. (Kiküldött műn kait áramuk riportja.) Pünkösdkor még ragyogó napisütestben jártuk végig autóval a Nagyág, Latorca és iaz Ung völgyét. Végigjártuk az áldott róna- ságot, a Bodrogközt, a Tisza völgyét föl a hegyek birodalmáig. Magyar és ruszin, gaizda mind az Isten áldását várta, esőt, esőt, amely magasba szökteti a gabonát, éltető nedvvel itatja a termést. Aztán elkövetkezett M ed aráiig napja, esőt hozott és utána valóban megnyíltak az ég csatornái. Napokon át esett, esett, megszakítás nélkül, hol vékony erecskékben, hol vad zuhatagok- han ömlött alá a felhők terhe, (hosszú időre eltűnt a nap a sötét horizonton. Megdagadtak a vizek, a rohanó hegyi patakok mérhetetlen víztömegeket zúdítanak alá. Mára- maros, északkeleti Bereg különben ás az ország legesősebb része, a csapadék évi mennyisége itt meghaladja a 190 centimétert. Ha egyszer esni kezd, akkor komolyan esik, szünet és megszakítás nélkül és a természeti csapásokkal oly gyakra sújtott nép remegve figyeld, mint dagadnak az előbb oly jámbor, szelíd patakok mindent elsodró áradattá. Mindenütt ömlő vizzuhatag Még Szolyváig derült az idő, amint kocsink elhagyja a Latorra völgyét és keleti irányba fordul, a Borsava völgyébe vezető megyei útra, egyre jobban zuhog az eső. Medárdus óta megszakítás nélikül esik. Szűk a völgy, jobbra-balra lépcsőzetes dombokkal emelkednek a hegyek. Sorba robogunk át a Dusina völgyének falvain. A -patak most folyóvá dagadt. A hegyekről mindenünnen ömlik, zudul le a viz az utón át. A legtöbb helyen vizen át megyünk, de a már trégen épült kis fahíd ák jól tartanaik. A lakosság — a zuhogó eső ellenére — mindenütt az ut mentén, a 'házak mellett, az udvarokon át ömlő vizzuhatagmak próbál uj irányt szabni. Dolhán már felhőszakadásba kerülünk, 'ömlik, zudul a viz..az egyre jobban növekvő patakokba a hegyoldalakról. Minden hegyoldal- tfR vágás egy-egy zuhogó .paták, A Borzsova szinte Tisza nagyságúra dagadt, elöntötte az uccákat, a házakat. 'A réteken, szántókon mindenütt uj patakok keletkeztek. A református papiakban húzódunk meg három órára, már a papiak alját is eléri a patak ki áradó vize. A papiakból az ablakon át nézzük: szemben a házak már aninde- nütt vízben, az emberek az ablakokon át -közlekednek. Alig tudunk kijutni innen, amikor egy pár percre megáll az eső z-u-hogása. Mennénk a vasgyár felé, de elállja az u-tat a viz, amely méteres magasságban folyik ... Most megállt a felhőszakadás. Próbálunk Husztra jutni. Az ut hidjai mindenütt egy szinten vannak a zúgva, bömbölve rohanó vízzel. A falvaknak a hidak körüli része mindenütt elöntve. Nem egy helyen a házak ablakainál áll a víz. A nép próbálna valamit csinálni az ár ellen, hiába minden erőlködés. A vetés sehol sem látszik. Itt a>z első kaszálást a viz intézte eh Lipcse-Poljana előtt van a vízválasztó. Most. már az utón mindenütt ömlik a viz. Megpróbálunk tovább menni. Alig hétkilométernyire vagyunk a Nagyág innenső partján az ökörmező- huezti országúitól, amelyen pünkösd hétfőjén robogtunk végig. Emberek jönnek elébünk, kezükkel megállást, intenek: nem lehet tovább' menni. A viz méternyi magasan zudul az útra, a hid fölött jó magasan ömlik már az ár. A híd azonban áll. Vissza kell fordulnunk. Mindenütt nagyobb, zubogóbb a víz, mint jövet. Ismét Dolhán vagyunk. Megpróbálunk Beregszász irányába indulni a bilkei utón. De magán Dolhán sem lehet már átmenni. Elöntötte a beregszászi, illetve bükéi s ilosvai utat- is a viz. Csak egy ut szabad még: vissza föl a hegyekbe Szolyvának, a munkács—veteekiei utna. De már itt is nehezebb az előrejutás. A Tisza völgyében Másnap kora hajnalban indulunk újból útnak Munkácsról, hogy Beregszászon, Szőlősön, Huszton át Aknaszilat inára, majd tovább Rahóra és Kőrösmezőre juthassunk fel. Remek napsütés. Az országút mentén mindenütt nyoma a háromhetes esőzésnek, a tegnapi, felhőszakadásnak. A Munkács—beregszászi ut mentén szomorú látvány: remek, igen nagy értékű tölgyes majdnem az egész uí mentén egyetlen levél nélkül Qáyan az erdő, mint tél után, kora tavasszal, mikor már nincs-a fákon egyetlen tavalyi levél sem, de az uj még nem eresztett ki. Zöld, fiatal, friss hajtások az ágak végén, de egyetlen levél sincsen, mert minden idei level’iet lerágott, elpusztított a hernyók milliárdja. Nem gondoljuk akkor, hogy még ennél is szörnyűbb, nagyobb kárt mutató látványban is lehet részünk, hogy látni fogjuk Ruszin- szkó egy nagy részének, az egész Tisz-a- m ént ének teljes pusztulását. A gépkocsi rohan az utón. A beregszászi, muzsalyi, be-nei szőlőhegyek maradnak ed mögöttünk. A legpompásabb - szőlőtermeilő kultúra fejlődött itt ki a maliiban, de ma ez a több millió értékű szőlőterület kezdi értékét veszteni: drága a termelés, hatalmas az adó és su- Uyos a szociális teher, nincs ára a bornak, mert nincs piac. Lengyelország félé nincs most útja, Prága messze van, de a görög, meg jugoszláv és olasz bor behozatalával amúgy sem tudna kokurrálni az itteni drágább termelés. Az egész Tiszavölgye viz alatt Nagyszőllős mellett magasba szalad az országút, szerpentineken fel a hegyeknek, hogy aztán leszálljon Huszt felé a Tisza völgyébe. A hegy tetején szörnyű látvány tárul elénk: az itt több, milnt 30—50 kilométer széles Tiszavölgy tclijes egészében viz alatt áll, fel Huszt, le Halmi felé mindenütt viz. Ki- ráyháza és egész környéke teljesen elöntve. A méter magás rozs- és gabonavetések — nem is szólva a burgonyáról!, kukoricáról, dohányról, meg a többiről — ki sem látszanak a vizböi. Csak a fák koronái inognak a szörnyű ár felett! Nagykopipányból leereszkedve Veresmart után csajj a beton országút és a vasúti töltés állanak ki a vízből. Jobbról-balról mindenütt zuhog a meder nélküli ár. Itt több, mint 12— 25 kilométer széles völgyiben folyik a Tisza, a völgy teljes egészéiben, több tízezer hold viz alá került. Az országúton itt már sok helyen átzudul az ár. Itt ömlik a Nagyág a Tiszába. Rendes körülmények között egy kis folyó, most egy hatalmas, gátat, partot nem ismerő, zugó s rohanó folyam lett belőle. Az emberek, szegény ruszinok, állják tele az országutat. Mit tehetnének egyebet: nézik a vizet és a pusztulást. A rakasziak legnagyobb részét szintén az országúton találjuk. Keresik vetéseiket. Demkó Mihály, az autonóm orosz földmü- .v ess zö vétség (Kurtyákpárti) tartom ánygyü- lési képviselő van közöttük, neki panaszkodnak. Egy kis patak szalad a falun át, amely éjszaka hömpölygő, pusztító, vad áirrá változott. Minden udvaron, telken keresztül zudult a viz. Nem tudtak ellenie mit tenni. Reggel kijöttek az országúira, mert már csak ez és a Nagyág régi hídja állják a szörnyű ostromot, a szinte ellenállhatatlan erejét a megvadult árnak. Közvetlenül Huszt után az országúton 80 centiméter magasan áll a viz a vasúti töltés mellett. Elakadunk s csak nehezen, félórás késéssel sikerül átjutni rajta. Csak később tudjuk meg, müven végzetes volt ez a késés, meg az, hogy előző este Dolháról nem tudtunk beérni Husztra. Beszakadt a Talabor hárommilliós hídja Tovább rohanunk: Bustyaháza. Az egész falu kint van az utón, az uccán szekerekkel találkozunk, melyek tele vannak emberekkel. A házak, kerítések mind vízben. Nem lehet tovább menni. Az embertömeg a Talabor nagy vasbetom- hidját nézi, mely derékban szakadt ketté! A hid építését hárommilliós költséggel tavaly fejezték be. A brünni „Moravská Betonarská Savebni spol.“ építette. Már az építkezés alatt is sok baj volt. A cég pénzügyi nehézségekkel küzdött. Az országos hivatalnak rendkívül sok kellemetlensége volt a céggel. De aztán mégis ugyanez a cég kapta meg a munkácsi csatornázási munkálatokat is, mert nagy protekciója volt és van. A cégtulajdonos nem egyszer mondotta Munkácson, mikor a város panasszt tett a csatornázási építkezés, hiányosságéi (irossz kavics használata a betonelőállitásnál, az előirt mennyiségnél kevesebb oement keverésére adott parancs, gyenge betoncsövek stb.) miatt, hogy hiába kiabálnak a városnál, ő elintéz Prágában mindent! A hid egyik, hatalmasnak látszó pillérét kimosta, szétdarabolta a Talabor árja s ekkor a hid össze roppant! Ez reggel nyolc óratájt történt. Talán egy félórával előbb, mint mi odaértünk. Teljesen érthetetlen az, hogy miként történhetett az uj betonihid katasztrófája. Az országút és a vasút régi, 40—50 éves hidjai mind épek, mozdulatlanok s dacolnak az árral, szinte könnyedén bírják a nekik zuduió erőt. Mondják, hogy a vízállásra s az árra az építkezés előtt nem állott elég adat a cég rendelkezésére. Az ár s a vízmagasság emelkedéseinek feljegyzéseit csak 1920 után vették számításba. Miért nem nézték meg, mielőtt munkába kezdtek, a régi feljegyzéseket, a régi pontos, minden körülményre kiterjedő adatokat? Bármiként is akarnák eltüntetni, letagadni a múltat, az nem engedi magát- A múlt ad útmutatást, figyelmeztetést arra, hogy mit és hogy kell itt csinálni. A múlt adatainak számbavétele nélkül, vagy éppen azok ellenére itt nem építhető, nem alkotható semmi! Vissza kell fordulnunk. Nem lehet tovább menni. Halljuk: Técső víz altatt áll a Tisza Técső uocáin folyik. Ilyen elemi csapás, iyen elemi kár még sosem volt ezen a vidéken. A nép eddig is nyomorgott eleget az utolsó két esztendő alatt. Munkátlanná és kenyér- telenné vált és kifogyott minden pénze, minden tápláléka. Most akart az első kaszálásszénából valami pénzt csinálni. Bevetett krumplival, rozzsal, tavaszival minden talpalatnyi földet. És most semmiből semmi. Egy szörnyű éjszaka mindenüket tönkretette. Gyorsvonat a szennyes ár fölött... Letérünk a túloldali, Viskre vezető útra- Ott most folyik a hid építése. A Tisza nem folyó, hanem tenger, mely rohan, hömpölyög, akadályt, gátat nem ismerve egyre jobban, egyre terjeszkedőbben. A látóhatáron, a jobb- és baloldali hegyekig mindenütt viz, melynek hullámai fölött hajladoznak a fák félig vízbe merült koronái. Rohanunk vissza. Ismét át Huszt előtt a vizen. Éppen jön a mindössze kétvagonos gyorsvonat. Minden utas az ablaknál nézi a szennyes barna-sárga tengert, ennek pusztítását. Királyháza utjai jobbról-balról vízzel elárasztva, csak vonaton lehet bemenni. Azt mondják, A község nagy része víz alatt áll. Ide is éjfél körül csapott be az ár s az emberek a templomokba menekültek. Tiszaujlaknál, ahol még reggel szabad volt az országút, most szintén tenger hullámzik. A mezőváros közepe már teljesen viz alatt áll. Csónakokon hozzák az elöntött házak lakóit. Éppen telefonálnak a beregszászi járási főnökségre engedélyért, hogy a község megmentése érdekében átvághassák a beton országutat, mert az csökkenthetné a viz magasságát. * Soha ilyet nem láttam még, pedig sok mindent megéltem a háború alatt Galíciában, Oroszországban, Szerbiában s Olaszországban a megáradt Piavénái. Hogy milyen ez az árvíz, hogy milyen a helyzet Rahó és Tiszauj- lak között, azt csak az tudja elképzelni, aki elolvassa az „Uj földesur" árvizleirását. Jókai tolla kellene ennek leírásához ... R. Vozáry Aladár. Véget értek a késmárki jubiláns ünnepségek Késmárk, ju'lius 1. (Munkatársunk jelentése.)’ A négyszázéves késmárki evangélikus-német- gimnázium tiszteletére rendezett ünnepségek tegnapi utolsó napja istentisztelettel vette kezdetét, amelyen az oltári funkciót Varga Imre és Faix Mihály föesperesek hat lelkész asszisz- tálásá-vai végezték. A gzlováknyellvü prédikál ciót Cobrda Vladimír püspök mondotta, németül Hajts Bálint késmárki és magyarul Fábry 'Viktor eperjesi lelkész prédikált. Az istentiszteletet, amely az uj evangélikus templomban tartottak meg, a fatemplomban az iskola patronátusának diszülése követte dr. Ké- ler Tibor elnökilése mellett. Az elnöki megnyitó után a diszülés elhatározta, hogy táviratilag üdvözöl Maearyk köztársasági elnököt, Maly- petr miniszterelnököt, Dérer iskolaügyi minisztert, Országh szlovenszkói országos elnököt és a beteg dr. Guihr Mihályt, a késmárki gimnázium tb. főfelügyelőjét, akinek ünnepi beszédét ■Hefty Gyula Andor tanár olvasta fel. Az ünnepi beszédben dr. Guhr behatóan méltatta a késmárki intézet nagy jelentőségét, érdekes és ragyogó múltját, azokat a súlyos küzdelmeket és" nagy áldozatokat, amelyekkel a gimnázium fenntartása négyszáz éven át egybe volt kötve. Ezután a megjelenésben akadályozott Dé-rer miniszter képviselője, dr. Pisecky Ferdinánd miniszteri tanácsos mondott ünnepi beszédet- ■Teljes mértékben elcsmerte a késmárki iskola nagy jelentőségét és múltjának dicsőségét, majd a jelenre áttérve kijelentette, hogy nem lehet a Duna-medencében az országhatárokat úgy 'meghúzni, hogy minden népnek meglegyen a saját országa. Ez — szerinte — nem is fontos, a kérdés csupán az, hogy a meglévő országhatárokon belül a nemzetiségi kisebbségek akadály nélkül fejlődhetnek-e vagy sem? luft Utána az országos hivatal és a zárási hivatal nevében dr. Odrobinyák biztos, az egyetemes evangélikus egyház részéről dr. Van ovié János főfelügyelő, a keletszlovenszkói ev. egyházmegye nevében dr. Klirno Bohumid felügyelő, a ezepeevárosi eeiperesség nevében Varga Imre főesperes, a kárpátaljai esperesség részéről Faix Mihály főesperes, a Gustav-Adolf- Verein és a németországi ev. egyház nevében Geiesler dr. leipzigi főtitkár, a késmárki ev. egyházközség részéről Patonay Adolf felügyelő, Késmárk város nevében Gotéch János főjegyző, a református egyház nevében Keresztury József országos keresztényezocialista párti szenátor, a Deutecher Kultuirverband és a történelmi országok német evangélikus egyháza megbízásából dr. Zilchert, a magyar evangélikus szövetség nevében Fábry Viktor lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából dr. Bruckner Győző budapesti tanár, a 'késmárki zsidó hitközség részéről dr. Kornhauser Dezső, a pozsonyi német-magyar ev. egyház- község és a német reáliskola megbízásából Mdiner János lelkész, a szlovák tanáregyesület nevében Ruppedt Mílos tanár, a Reiohsverband deutscher Mittelschullehrer részéről dr. Nitscih Alfonz, .a szepesi ev. iskolák és a német járási közművelődési bizottság nevében Bruckner Ottó igazgató, a járási t-anitótestület megbízásából Maiik iskolaielügyelő, a német országos tanitószöveteég részéről Bene Brúnó tanár, a Zipser Sángerbund részéről annak elnöke, Wein Károly, a szepesi lövész egy esül etek megbízásából Schwing Pál és v-égül a gimnázium volt tanítványainak nevében szlovákul dr. Droppa iJános, németül dr. Kául István és magyarul Ember József budapesti tanár mondtak üdvözlő beszédeket, amelyek mind az iskola múltjának méltatásával, mai jelentőségével és messze földre terjedő jó hírével foglalkoztak. Az üdvözlő beszédek után Nitsch Andor képviselő, tb. főfelügyelő indítvány ár a elhatározták, hogy a négyszázéves jubileumi ünnepség emlékét pergamen-iven örökítik meg. Ez ■az emlékirat az Iskola aulájában nyer elhelyezést. A nagyszabású ünnepséget közös ebéd fejezte be az iparos-kaszinóban, amelyen mintegy 400-an vettek részt. . ^ A záróünnepségen jelen volt Szent-Ivány József képviselő, a magyar nemzeti párt vezére is. — Forronganak a pestkörnyéki milimárik. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A ma élet- belépett tejrendelet miatt, amelynek értelmében a pestkörnyéki milimárik ezután közvetlenül nem szállíthatják a fővárosba a tejet, hanem azt a nagyüzenieknek adhatják csak el, Soroksárott pénteken valóságos forradalom tört kd a tejesek között. Egy nagyobb csoport tejesasszony megtámadta két nagyvállalat tejhütő telepét e oly fenyegetően viselkedett, hogy csendőröknek kellett a helyszínre menütök. Mivel a helyi csendőrőre kevésnek bizonyult a felizgatott tejesasszonyok dühének lecsendesitésére, a környékbeli falvak csend- őrőrseitől kértek segítséget, akikkel egyetemben azután sikerült megfékezni a megvadult milimári- kat. Estére a rend helyreállott. 7 BRISTOL.... BRISTOL.... BRISTOL Szál!oda Budapest Dunapart árban és szolgáltatásban vezet! Szoba teljes ellátással személyenként napi 12 pengőért
