Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-26 / 96. (3206.) szám

1933 április 26 szerda. MMBOn-: — Amikor a lefoglalt árukat jogosan eladják. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Érdekei bűnügyet tárgyalt ma délután a kerü­leti bíróság Polák-tanácsa. A vádlottak padján Bmi.lt Vencel feketevizpusztai földbirtokos, en­nek harminc éves Vencel nevű fia, Nachmias Oszkár ismert pozsonyi vaskereskedő és Stark Árpád zsolnai vaskeresi: edö ifitek. A vádirat szerint Smidtók eladták a prágai husiparosok szövetsége által biróeágilag lefoglalt 338.000 ko- roni értékű ingót és ingatlant. Az eladottak kö­zött volt egy 20 kilométer hosszú iparvasuti vágány és 20 vasúti kocsi, amelyet Naohmias és Stark kilónként 1 korong áron vásárolták meg. A vádlottak jóhiszeműséggel védekeztek. Dr. I. 'iteredorf Mór védő beszéde után a bíróság a váinkát felmentette, miután bebizonyoso­dott, hogy Smidt és fia augusztus 11-én adták el az ingóságokat, viszont a foglalás egy héttel később történt. Az ítélet jogerős. — A 28. o'zfálysorsjáték V. osztályának mai húzásán nyertek; 90.000 koronát: 89514 40.000 koronát: 9S261. 20.000 koronát: 101615. 10 000 koronát: 2326, 91921. 99383. 5.000 koronát: 3590, 10338. 15260, 16920, 21017, 27601, 49376, 50933, 57064, 64037, 64944, 67935, 69303, 83263, 87147, 80313, 93457, 97035, 98129. 99023. 2X00 koronát; 86. 4058, 5096 5264, 6114, 6654 7845, 8125, 8220. 9264, 10036. 11139, 11997, 12424 143S2. 144662. 15974, 17269, 22136, 22387, 22608. 22940, 26957, 28784. 29485, 30338, 31274, 33365, 37324, 37659, 42403, 44700 46626, 46892, 48649. 50377, 52840, 53193. 5464S, 59815, 60748, 62674 62769, 63326. 65112, 65950, 65991, 66942, 67606. 67729. 63107, 14917. 63760, 68855, 70387, 71786. 74230, 75052, 77272, 78351, 85527, 87362, 93585, 95649, 97646, 97648. 99359, 101022. — A világ legkisebb embere. Londonból jelentik: A világ legkisebb embere Harold Pyott 45 éves stockporti lakos, aki még a cirkuszokban muto­gatott törpék mellett is , e törpül". Magassága •53lő centiméter, testsúlya 12 kiló. Alakja körül­belül egy nagyobb játékbábunak felel meg. egy közönséges cilinderkalapot karosszéknek használ­hat és bármely jól megtermett ember tenyerén el­fér. A világháború alat háromszor került söröző­mére© alá a hatóságok nem csekély ámulatára. — Falusi mulatság közben leszúrtak egy zempléni legényt. Kassai szerkesztőségünk je­lenti: A gá'szécsi járásban fekvő Magyarsas községben vasárnap táncmulatság volt, ame­lyen a szomszédos Céke községből is több le­gény vett részt. A mulatság során verekedés keletkezett a két falu legényei között és St-efá- nics István cékei legényt úgy összeszurkálták, hogy a he’yszinén meghalt. A csendőrség még aznap este letartóztatta Rácz József magyar, sasi legényt, aki beismerte, hogy több hallos szúrást ejtett Stefanicson. Beszállították a kas­sai ügyészség fogházába. — Háromheti fogház elnöksértésért. Po­zsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kerületi bíróság Polák-tanácsa ma itélekezett Kucsera Ferenc pozsonypüspöki vendéglős fe­lett. aki két esztendővel ezelőtt a püspöki ál­lomáson elnöksértő kifejezéseket tett. A bíró­ság háromheti fogházra ítélte el a vendéglőst. Az ítélet jogerős. A skót egyház feje meglátogatta a kontinens legfiatalabb református főiskoláját: a losonci teológiát Mockiniosh, a skót egyház konventi elnöke és a magyarul jól tudó Webster tanár Losoncon Losonc, április 25. (Saját tudósítóinktól.) Két előkelő skót egy­házi férfiú érkezett hétfőn este Losoncra- Az egyik H. R. Mackintosh, a Church of Skotlanö ezidei moderátora (konventi elnök), az edin­burghi New Colley világhírű professzora. A másik1: Rév. 1. Macdonald Webster, teológiai tanár, a Church of Skotland Overseax De­partment jón ék a titkára. Fiatalabb éveiben 20 éven át élt Budapesten, mint a Skót Misz- szió vezetője. Tökéletesen beszéli a magyar nyelvet, több középeurópai nyelven kívül. Hetekkel ezelőtt útra keltek Edinburghból, hogy hosszabb tanulmányutat tegyenek az európai kontinens délkeleti részén. Megfor­dultak a többek között Prágában, Budapesten is, ahol az állaimioknek is szívesen látott vendégei voltak. Hogy a nagy európai metropolisok után Lo­soncot is utbaejlették, annak magyarázata az, hogy a kontinensen Losoncon van a legfiatalabb református teológia. A Ohurch of Scotland edinburghi hatalmas palotájában ugyanis számon tartják a losonci református teológiát. És térképeiken Losonc város neve meg van jelölve mint olyan vá­rosé, amelynek református egiyháza a hívek lelki életének gondozásán kívül az egyházi kultúra terjesztését is magára vállalta, vagy­is, hogy a losonci református egyház tani tóegyházzá a akult át. A teológia létesítésével egyébként a losonci református egyház csak hü maradt régi tra­dícióihoz. Ősidők óta tartott fenn középisko­lát, sőt főiskolái is Losoncon. Az 1590 körül megalakult református egyházközség azonnal megalkotta iskoláját, majd fokozatosan nagy buzgalommal fejlesztette ki. 1769-ben az egy­ház közgyűlése kimondotta, hogy a református gimnáziumban a tanítás telje­sen díjmentes. Ekkor már az intézetnek főiskolai jellege volt, bár még sokáig a gimnázium nevet vi­selte s olyan jó híre volt messze földön, hogy az 1784-ik évben már számos növendék irat­kozott be Csehországból is. A na^ymultu és értékes kulturális munkát teljesítő losonci református egyháznak szól tehát a skót esryházfejeöelmek kitüntető láto­gatása. Részint, hogy hálával adózzanak a múltak dicsőségéért, részint, hogy az egyház mostani irányitóit, Szilassy Béla konventu elnököt és Sörös Béla teológiai igazgatót, a teológia meg ier emlőit, az ősök által megkez­dett kuiturniunka buzgó folytatóit megismer­jék s további lelkes munkára ösztönözzék. Az előkelő skót vendégek este hét órakor érkeztek Losoncra Viktor János budapesti református lelkész társaságában. Este nyolc­kor a zsúfolásig megtelt református temp­lomban vallásos ünnepély volt, amelyen a szlovenszkói református egyház előkelőségei és messzi vidékek református lelkészei is megjelentek. Többek között ott voltak dr. Ba­logh Elemér ós Bertók Béla püspökök, dr. Szilassy Béla szenátor, dr. Polohy István és Tornallyay Zoltán főgondnokok. A templomi ünnepséget Balogh püspök nyitotta meg ma- gasszárnyalá.su imával, majd angol nyelven üdvözölte a skót vendégeket A teológiai ifjúság karéneke után Sörcs Béla teológiai igazgató angol és magyar nyelvű üdvözlő be­szédet mondott. Az üdvözlésre H. R- Macin­tosh moderátor felelt. Magasztos gondolatok­ban gazdag beszédét Viktor János lelkész fordította magyarra. A moderátor kifejletté, hogy a magyar és a skót reformátusok között már a régi idő­ben is szoros kapcsolatok állottak fenn. A mostani látogatásukkal is bizonyságot kíván­nak tenni arról, hogy a kapcsolatok ma is fennáll a nak és fenn fognak állani a jövőben <i«. Mi állandóan érdeklődéssel figyeljük — mondotta — azokat a nehézségeket, ame­lyekkel a magyar reformátusoknak küzde­niük kell. Bár magunknak is megvannak a magunk gondjai, mégis megértéssel és rész­véttel fordulunk magyar ajkú református tesfivéreinkhez.“ A moderátor ezután mély, vallásos tartalmú beszédet mondott, melyben a prédikáció lényegét a következőként hatá­rozta meg: a prédikáció Isten üzenete, em­ber által közvetítve- A továbbiakban a ke­resztény lelkiség, a - keresztény erkölcsi fe­gyelem és a jellem nevelés kérdéseit fejte­gette. Dr. Szilassy Béla főgondnok az egyetemes kenvént világi elnöke angolul mondott kö­szönetét a magasszárnyalásu fejtegetésekért. Winkler Anna nyugalmazott polgári iskolai igazgatónő a nőegylet, Tary Gyula lelkész- jelölt az ifjúság nevében mondott- angolnyel­vü köszönő szavakat. A templomi ünnepséget Bartók püspök imája zárta be. Az ünnepély után a református nőegylet szere tét-vendégséget adott a skót vendégek tiszteletére a Kai már-vendéglőben A sze re­tetvén dégségen Zsemlye Lajos lelkész imát mondott, a női vegyeskar Kövy Árpád lel­kész vezetésével karéneket adott elő. majd Mackintosh moderátor emelkedett szólásra s az alkalomhoz megfelelő meleg, szelíd hu­morral fűszerezett előadásban fordult a je­lenlevőkhöz. Beszédét Viktor János lelkész tolmácsolta magyarul. Vilcsek Zita szólóéneke és Sándor Sári sza­valata után dr. Webster edínburei lelkész ma­gvarul és angolul ismertette a skót egyház éle­tét. r Társadalmi Elet A Losonci Evangélikus Leányegylet kulturá­lis előadása. A Losonci Ev. Leány egyet, mely ed­dig kizárólag vallásos irányú estélyek keretében szerepelt a nyilvánosság e’őtt. szombat est első íz­ben lépett a közönség eé mulattató műsorral s ez az első bemutatkozása te'jes erkölcsi s anyagi si­kerrel járt s a tanácstermet megtöltő közönség osz­tatlan ©Ismerésével találkozott. Három vígjáték került színre. A modern Pithia két főszerepében Dorlsák Anna s Miki ián Bözsi nyújtott ügyes ala- kitást. míg a többi szerepekben Winkler Viana, Bodnár Rózsi, Mikiién Irén. KráMk Sári, Szakma József egyformán dicséretet érdemelnek. Kuszy Etele és Bézy Kornél pedig humoros jelenetek elő­adásával keltettek derültséget. — ..Jön a kérő“ cianü vígjátékiban Gál Mariska a leányait férjhez adni akaró anya, Gyúfkó Juliska, Po'őmyi Manci 6 Nagy Ilonka a kérőt váró leányok. Lukács Vlma a kiváncsi szebaleány. Democs Dezső a barátságos apa s Szluka Béla a kérőnek tartott zongcrahangoló szerepében kifogástalan játékot nyújtottak s meg­érdemelt tapsokat arattak. — A harmadik, ..Barát- ságból“ oiniü hosszabb lélegzetű angol vígjáték volt. Ennek e’őadása rutinirozottabb műkedvelőket követel s a jól kiválasztott, már gyakorlott szerep­lők újabb nagy' sikert arattak. Stein Meinh'ld s Demeter Jolán a két női szerepet bájos közvetlen­séggel, a színpadon otthonosan mozgó frztoosággal játszották meg ifj. Engel István igazi angol f’eg- máju ügyvéd volt, Nemecz Miklós az elegáns ud­variét alakította nagy hatással, míg Gyura Leó burleszk alakításával állandó, nagy derültségben tartotta a közönséget. — Nyomor elöl a halálba. Párkányból írja tudósitónk: Csiffáry Kálmán sándormajori 21 éves kocsis tegnap a nyílt pályatesten egy te­hervonat elé vetette magát. A kerekek borzal­masan összeroncsolták az életunt fiatalember testét, amelyet csak darabokban tudtak össze­szedni. — Soóky Péter 73 éves cipészmester a szentgyörgymezei temetőben egy fára fölakasz­totta magát. Mire rátaláltak, már halott volt. Amint megállapították, mindkét öngyilkosság oka a nyomor volt. (3) Pierre a vállát vonogatta. Nem tudott felelni a kimondatlan kérdésre. V áll vo nógat ás közben megborzongott és a szél újabb rohamára hirte­len az ajtó felé fordult, mintha arra gondolt volna, hogy emberi kéz rázza az ajtót, — Ördögbe is! — kiáltotta összeszedve ma­gát és mosolyogni próbált Philip felé. — Mond­hatom, megrázott egy kissé, amit ott a tábor­tűznél láttam, uram. Braun Johnson, a farkasai és ez itt! Fejével a csillogó hajszálak felé intett. — Nem láttál még soha ilyen színű hajat, Pierre? — Nem. Soha életemben. Egyetlen egyezer sem. — Pedig láttál fehér nőket Fort Ohurchililben, Yorkban, Lac-la-Bicheben, Cumberland House- ban, Norway Hongéban, Fort Albanyban. igaz? — Meg egyéb helyeken is, uram. Godé La- ke’oen. Lac Saulben, meg odaát a Mackenzie vidékén. De soha nőnek a fején ilyen hajat nem láttam. — Uram pedig soha nem volt kivül az északi vidéken, soha nem volt délebbre Fort Chippe- wyannél, a mi tudlunkkal — mondta Philip. — Az ember megborzong belé, igaz, Pierre? Az embernek muszáj arra gondolnia... mire is? Nem tudsz felelni? Nem jár valami az eszed­ben? Pierre vére félig francia, félig cree-lndlán volt. Szeme pupillája kitágult, amint Philip me­rev tekintetével találkozott, — Muszáj mindenféle babonára gondolni — Jelelte kedvetlenül. — Nem vagyok babonás, uram, nem, nem, én nem vagyok babonás! — kiáltotta még kedvetlenebb hangon. — De sok minden különöset beszélnek Bram Johnsoflró! meg a farkasairól. Hogy eladta a lelkét az ör­dögnek, hogy utzni tud a levegőben,' hogy far­kas képébe tud öltözni, ha akarja. Vannak, akik hallották, mikor az Utas Énekét harsogta a felhők között ós a farkasai tivöltve kísérték. Láttam őket, beszéltem velük és odaát a Mc- Leodon láttam egy egész törzset, amint bübá- josságokat müveitek, mert látták Johnsont és a farkasait, mikor ta.nyát< építettek maguknak egy égi felhő közepén. Hát akkor lehet-e cso­dálni, ha aeszonyi hajjal ejtett kelepcébe nyu- lákat? — És mennyei arannyá tudta változtatni a feketét? — tette hozzá Philip, szándékosan megzavarva a másikat. — Ha a többi mind igaz ... Pierre nem fejezte be a mondatát. /Nyelt egy nagyot, mintha valami megdagádt volna a torkában és Philip látta, amint néhány pillana­tig küzködi'k magával, küzködiik az' ősrégi ba­bonákkal, amelyek föl lángoltak' benne. Pierre hátra vetette a fejét: — De ezek a históriák nem igazak, uram — mondta elfojtott hangon. — Ezért mutattam meg önnek a kelepcét. Bram Johnson nem halt meg. Él. És asszony is van vele, vagy... — Vagyaid Megint- ugyanaz a gondolat volt mind a ket­tőjük tekintetében. É*, megint elhallgatták mind a kerten. Philip vigyázatosan fölvette a hajfür­töket, mutatóujja köré csavarta őket, aztán be­letette az aranyszőke holmit egy bőrtárcába, amelyet a zsebéből vett elő. Megtömködte a pi­páját és rágyújtott. Odament az ajtóhoz, kinyi­totta és néhány percig a szél zúgását figyelte. Pierre mozdulatlanul nézte az asztal mellől. Phi­lip már határozott magában, mikor becsukta az ■ajtót és újra szembenézett a rókavadásezal. — Háromszáz mérföld innen Sort Cburchlllig — mondta. — A fele utján, a Jeeuche-tó alsó szélén tanyázik McVeigh a maga Örsével. Ha utána megyek Bram Johnsonnak, előbb biztos­nak keli lennem abban, hogy üzenetet tudok küldeni McVeighnek, ö aztán továbbítja majd Fort Ohurchíl'lbe. Itt hagyhatod annyi időre a mérgezett csalétkeidet é# a csapdáidat? Pierre egy pillanatig tétovázott. Aztán azt felelte: — Elviszem az üzenetet. Philip késő éjszakáig dolgozott a jelentésén. Azért indult útnak, hogy kézrekeritsen egy in­dián to'lvaibandát. De most fontosabb feladata akadt... Tövéről-hegyére elmagyarázta a dol­got Fitzgerald felügyelőnek, aki Fort Churchill- ben parancsnokolt. Elmondotta Pierre Breault, egész történetét. Megokolta, hogy miért hihető ez a történet azzal a ténnyel együtt, hogy Bram Johnson, a háromszoros gyilkos, életben van' Kérte, hogy az ind:ánok ellen küldjenek másvalakit és elmagyarázta, már amennyire tudta, hogy milyen irányban fogja üldözni Bram .Johnsont. Mikor a jelentését befejezte és lepecsételte, mindössze egyetlen dolog maradt ki belőle. Egyetlen szóval sem említette benne a nő; hajból font nyulkelepeét. IV. FEJEZET. A nyolcadik este Másnap reggel a vihar még mindig tombolt a hómezők szélén, de Philip útnak vágott Pierre Breaulttal, mint vezetőjével. Három nap eltelt már azóta az izgalmas este óta, hogy a róka­vadász látta Johnsont és a farkasait. Azt a he­lyet, ahol Bram a szurokfenyőgallyakból sátort rakott magának, félig betemette már a nehéz, darabos hó. Pierre pontosan megmutatta onnan azt az irányt, amelyben Bram Johnson a vadászat után való reggelen továbbindult és Philip be- igazitotta iránytűjét az uj, láthatatlan ösvény­re. Nyomban levonta a következtetést: — Bram a fenyőerdő felé tart, amely a hó- mezők szélén húzódik — mondta Pierrenek. — Arrafelé k ell követnem. Ezt hozzá tehet ed ahhoz, amit McVeighnek jelentettem. De a kelepcéről ne szólj egy szót sem, Breault. Megértetted? Ha csakugyan Ördöngős ember és aranyhajszálakat fon a szélből... — Nem szólok róla semmit — borzongott Pierre. Megrázták egymás kezét és szótlanul elvál­tak egymástól. Philip arccal nyugatnak fordult étí mikor néhány perc múlva hátratekintett, már nem látta a rókavadászt. Egy óra múlva az az érzés kezdte gyötörni, hogy kétségbe­esett dologba kezdett. Kutyáit és szánját Bre- aultra b:zta, ő maga csak igy könnyedén vá­gott útnak. Negyven fontnyi pedgyászábon, amelyet a hátán vitt, volt egy háromfontos se­lyem szolgálati sátor, amely ellene állt a leg­vadabb szélnek és volt vele ugyanannyi súlyú főzőedény. Terhének többi része, kivéve puská­ját, Colt-revolvérét és töltényeit, egy hónapra való élelnr.szer-konzerv volt. Kissé komoran mosolygott, mikor a hátán hordott élelmiszerekre gondolt. Valamiképpen eszébe jutottak a régi napok és arra gondolt, hogy mit szólna egyik-másik régi cimborája, ha valami varázslatos módon lakomára tudná gyűjteni őket itt, a hóösvényen. Különösen azon tűnődött, hogy ugyan mit is szólna és mit ten­ne Mignon Davenport kisasszony? El tudta képzelni a kékvérű rémületet a tnissz ariszto­kratikus arcán. A hómezőkről jövő szél meg- dermeszteué ereiben az életet. Lekuporodnék és meghalna. Philip eléggé illetékes kirónak tar­totta magát ebben a dologban, mert valamikor arra gondolt, hogy feleségül fogja venni a kis­asszonyt. Különös, hogy most. éppen őrá gon­dol, mondta magában, de egy ideig nem tudott megszabadulni ettől az emlékezéstől. És rágon- dolván Mignon kisasszonyra, gondolatai yiesza- ka.landoztak a régi napokra, miközben lábai Bram Johnson nyomait követték. Akkori bará­tainak főrésze kétségtelenül elfeledte már. öt esztendő hosszú idő és a barátság Philip akkori társaságában nem ar-ól volt híres, hogy hosszú- életű lenne. Ami azt illeti, a szerelem sem- Mignon meggyőzte öt erről. Philip elnevette ma­gát- a szélviharban. A som szeszélyes öreg cim­bora! Nem egyszer megtréfáitn már öt: e'őször egy kis tüdőgyulladással, aztán rossz tüdővel, amelyet az a bizonyos „vágtató*4 betegség gyö­tört. merbervasztva arcát és megfogyasztva a vérét. Akkoriban volt az, hogy Mignon nagy, kék babaszemeiben egyre erősebb lett a rémü­let. mignem a kisasszony gyermekded “őszinte­séggel megvallotta, hogy rettenetesen kellemet­len érzés, ha valakiről úgy tudják a barátnői, hogy egy tüdő vészes embernek a munyasz- twonytu * J ___________________ mi^GAI-TWxGkARHlKn^ ______ AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom