Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-14 / 88. (3198.) szám

5 1933 április 14, péntek. ^RA:<MMAGfeRFnmai> három liceális osztályból állóit. 1805-lben 350, húsz évvel később 396 tanulója volt. 1859-ben megszüntették főiskolai jellegét ée visszaállí­tották mint nyoioosatályu reálgiimnáziuanot■ Az államfordulat után sok Ízben történt kí­sérlet az iskola államosítására, utrakisztikussá való átalakítására, vagy teljes szlovákositásá- ra, de ezek a kísérletek a szepességiek ellen­állásán megtörtek és azok a tárgyalások, ame­lyeket NitSch Andor nemzetgyűlési képviselő és Ouhr Mihály dr. főorvos, a líceum tisztelet­beli felügyelői 1926—1927-ben az isikolaügyi minisztériummal folytattak, olyan szerződés, megkötésére vezettek, amely továbbra is biz­tosította a líceum német és evangélikus jel legét. Az intézet ma is magas fokon virágzik s különös érdemeket szerzett fejlesztése kö­rül a négy évvel ezelőtt negyvenéves műkö­dés után nyugalomba vonult Bruckner Ká­roly igazgató, aki élete müvét látta a kés­márki líceum tradícióinak fenntartásában, kultiválásában és az iskola állandó eredmé nyes fejlesztésében. Az iskolát ma is nem­csak a Szepességről, hanem messzebb ország részekről is felkeresik a tanulni vágyó diákok. Számuk megközelíti a négyszázat, tebát az ország egyik legnépesebb középiskolája. Hat­vanezer kötetből álló könyvtára, modern fi­zikai és természettan! fölszerelése a kor. leg­magasabb követélményeit kielégíti. Junius 27—29-én, az intézet 400 éves jubileuma al­kalmából Késmárkon egybe fognak gyűlni az intézet barátai, volt növendékei, a Szepesség lakóinak legjobbjai, hogy hálával szivükben adózzanak a múlt érdemes tanférfiad emléké­nek. Nemény Vilmos dr. Egy hajósinas milliárdjaiért negyven éve harcol két nagy angol kórházzal a rokonság A barsi református egyhágmesire is tilta­kozik az iskolareform- terv ellen Léva, április 13. (Saját tudósi tónktól.) A barsi református egyházmegye tegnap rend­kívül i közgyűlést tartott Alsószecsén, amely­nek egyedüli tárgya a Dérer-féle iskolaügyi törvénytervezet ügyében való állásfoglalás VO’llt. A közgyűlés előtt ünnepélyes istentisztelet volt, amelyen a közgyűlés tagjain kívül nem­csak a község református lakossága, hanem az egész vidék'népe is résztvett, úgy hogy a hívek be sem fértek a templomba, ahol Sörös Béla, a losonci református teológia igazgatója prédikált. Sörös Béla beszéde utón Varannay Sándor hontfegy ve rneki lelkész, egyiházme- gveti tanácsbiró ismertette a református egy­ház történelmi küzdelmeit, iskolái és a -ma­gyar nyelv fennmaradása érdekében. Az is­tentisztelet alatt Réthync Patav Manci tanító­nő és Böszörményi Gyula tanító nagyhatású énekszótokat adtak elő­A közgyűlést Patav Károly imája után Demény Gyula dr. egyházmegyei főgondnok nyitotta meg, aki beszédében rámutatott ar­ra, hogy a Dérer-féle reformterv Szloven- szkóm vallási és nemzetiségi különbség nél­kül vissza tetszést váltott ki. Ezen tervezet az egyházakat megfosztaná iskoláikra való be­folyásuktól. Majd Patay Károly esperes foglalkozott a törvénytervezettel A törvénytervezet — úgy­mond — szakit a múlttal és a történelmi fej­lődéssel és éppen ellentéte lenne a kultur- autonómiának. Ha a Dérer-féle tervből mégis törvény volna, erre az esetre bejelentette, hogy a lelkészek az összes iskolákban átve­szik a vallásoktatást teljesen díjtalanul. Czeglédy Pál garamsallői lelkész, egyház- megyei tanácsbiró végül felolvasta az espe- resi jelentést és a határozati javaslatot, amely kimondja, hogy a tervezett népiskolai reformnak a magyar reformátusok között semmi gyökere nincs. Megállapítja a közgyű­lés, hogy a reformtervezet a református egyháznak sorozatos küzdelmekben kiharcolt, az 1791. évi XXVI. törvényben „örökérvényű tör­vénnyel4 kodifikált s a későbbi törvények­ben: jelesül az 1868. XXXVIÍI. t. c. 11- pa­ragrafusában megerősített, sőt a békeszer­ződésekben, a kisebbségi és felekezeti jo­gokra vonatkozó nemzetközi egyezményben biztosított iskolai autonómiáját meg akarja szüntetni. Megállapítja a közgyűlés, hogy a törvény- tervezet leplezett, de nyilvánvalóan világos célja a népoktatás teljes lalcizálása s a hit- vallásos iskolák és azok javainak szekulari­zációja. A barsi református egyházmegye mindezek ellen felemeli ünnepélyes tiltakozó szava > és örömmel üdvözli az egyetemes kon vént március 29-iki állásfoglalását. Fel­kéri az egyházi főhatóságot, hogy az illeté­kes kormánytényezők figyelmét nyomatéko­san bi v.ja fel a javaslat törvényerőre emelése esetién bekövetkező kultúrharc veszedel­mei re. A közgyűlés a határozati javaslatot egyhan­gúlag elfogadta és kimondta, hogy hasonló állásfoglalás céljából az összes egyházme­gyéknek megküldi. Hogyan lett John Solimons potyautasból a birmai király jobbkeze egészen Birma királyának tanácsosáig — Döntés előtt a nagy por A hajóinasiól Csernovic, április hó. Úgy hangzik, mint egy ősrégi mese — ée mégis igaz. Nemcsak tör­vényszéki 'akták és eleárgult öreg kivágott új­ságcikkek tanúskodnak Johnnak, a szegény ha- jóinasnaik élettörténetéről, hanem olyan élő ta­nuk, örökösök, akikkel alkalmam volt szemé­lyesen beszélni. Rendkívüli karriert futott meg a szegény ha- jósinae, akinek visszamaradt milliárdos hagya­tékáért még mindig folyik a harc. Egy román kikötővárosban, Brailában lakott sok évvel ez­előtt, nagyon szerény körülmények között egy J. Solimons nevű ember, akinek a házában a korán árvaságra "jutott John nevű testvére ta­lált menedéket. A fiút nagyon nehezen lehetett nevelni és testvéréinek sok bánatot okozott. Egy napon valami bnta csínyt követett el, amiért alaposan elverték. A gyerek erre nyom­talanul eltűnt r oikon ai házából. Az összes utána való kutatások eredménytelenek marad­tak. Azt hitték, hogy a kis John a tengerbe ugrott. Évek hosszú során át semmi hír nem jött a fiúról. Egy szép napon a levélbordó a távol Indiáiból hozott levelet. Soliimon nem akart hin­ni a szemeinek. A halottnak hitt John irt Bir- raából. Közölte, hogy a mesebeli arany- és ezüstországban nagyon jól megy a sora, a birmai király kedvence, akinek az udvarában tartózkodik. Már nagyon sok kincset gyűjtött, hajók és elefántok is van­nak a tulajdonában. Braílad szökése és nagyon sóik kalandos vándorlás után, mint potyautas, Konstanti-nápolyba került rokonaihoz, ahol az aranyhiimzést megtanulta. Később hajó-inas lett és mint ilyen, Indiába került. De a sok kincse, Gyomor- és béizavaroknál, ét­vágytalanságnál, szorulásnál, felfúvó­dásnál, gyomorégésnél, felböfögésnél, szédülésnél, homfokfájásnál, hányin­gernél 1-2 pohár természetes „Ferenc József" keserüviz alaposan kitisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelen­tésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vizet még a fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általá­nosan dicsérik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogéri­ákban és füszerüzletekben kapható. melyet mint a birmai király kedvence szerzett magának, nem tudja kielégíteni, mert a roko­nok és a honvágy kínozza. Ebben a levélben meghívta testvérét, hogy látogassa meg Barmá­ban. Soliimon nem tudott a fölnőtt testvére kí­vánságának eleget tenni ég otthon maradt. Az Arany Nap lovagja Múltak az évek és John nem hallatott többet magáról. Közben testvére Brailában meghalt. John birmai sorsáról még a következőket tud- julk biztosan. Birma fővárosában, Rangúmban lakott, mint akkori király, Meg dán Meng taná­csosa. Sikerült néki elérnie, hogy Birma az európai vállalkozók aranybányája lett. Sikerült neki orosz és angol bankárokból rész­vénytársaságot alakitaniia, amelyik a birmai ki­rály nagy erdőségeit részben bérelte, részben megvette. Majorságokat és ültetvényeket szer­zett, fát és m'ás árut elefántokon hajókhoz szál­lított és Angliába küldött. A nyereség legna­gyobb része Johnra esett és ez elég jelentős volt. Ennek következtében a király a legnagyobb birmai kitüntetést ado­mányozta neki, az „Arany Nap“-ot. így John nemes lett és sé­táinál inasai arany napernyőt hordtak előtte, amelyik az „Arany Nap“-ot jelképezte. Jolin áttért a buddhista vallásra és mint ilyen, teljes indus nemesnek számított. Eredeti nevét is meg­változtatta és indus nevet vett fel. Végre elha­tározta John, hogy visszatér Európába, miután a magányos életet Rangúmban már nem bírta tovább. Nem tudott az idegen világgal megba­rátkozni, noha az kincseket és gazdagságot, adott neki. Azonkívül az volt a szándéka, hogy egy szép európai nővel megosztja gazdagságát. Először Karlsbadba ment, amit egy belső baja miatt gz orvosok ajánlottak neki'. Mint indiai herceg utazott Európán keresztül, ahol a sétáin és kirándulásain indiai szolgák vittek előtte az arany ernyőt. Megjelenése Karlsbadba-n óriási feltűnést keltett. Á forrás­vizet aranyser légiből itta, amit az inasok nyúj­tottak neki. Karlsbadban egy pesti családdal találkozott, amelyikkel hamar összebarátkozott, A birmai exotiikus vendég a fürdőhely érdeklő­désének középpontjába került s az aranyemyős embernek nevezték el. A kúra befejezése után John elfogadta ba­rátai meghívását és Budapestre utazott, hol mint a mesebeli világból származó milliomos; barátságos fogadtatásra talált. Egy bálon, amit az ő tiszteletiére adtak, igéző szépségű fiatal hölgyet ismert meg — és megkérte a. kezét. A szépség kijelentette, hogy csak aíkkór megy hozzá, ha még az esküvő előtt egy hatalmas összeget rendelkezésére bocsát, John eleget tett a kívánságnak és az esküvő megtörtént. Eskü­vő után azonban a fiatalasszony kijelentette, hogy rosszul érzi magát és vissza kell térnie az édesanyjához. A csalódott milliomos megint magára maradt és elhatározta., hogy egyedül tér vissza Birmá- ba. Nemsokára azonban felesége látogatásával lepte meg. A család biztatására elutazott John­nal Birmába. De ott is minden házastársi köze­ledést elutasított. Johnnak nem maradt más hátra, mint újra visszatérni Európába és a vá­lást lefolytatni. Becsbe ment, ahol állandó ott­hont szerzett magának, amennyiben megvette a Lichtenetein-ucca 49. számú házat, amit egy huszonnégyszóbás gyönyörű palotává építtetett át. Miután a pesti asszonytól elvált, eladta a palotát és Angliába utazott. Az indiai millio­mos ot t-tartózkodásáról nagyon kimeri t őén ir­taik a lapok. A bécsi zongoraművésznő- feleség Csak két évvel később tűnt fel John újra Becsben. Véletlenül megismerkedett egy zongo­raművésznővel, Möller kisasszonnyal és megkí­sérelte ujiból megállapítani családi boldogságát, amennyiben elvette a. zongoraművésznőt. De a családi boldogság nem volt tartós. Négy héttel a házasság után, Wiesbadenben, a nászút alatt, agyvérzésben meghalt. Ez. 1882 nyarán történt, Wiesbadenben , mint buddhistát temették el, a. temető fele kezet nél­küli részébe. John végrendelete így hangzott: Feleségein részére évi 500 font sterling évjára­dékot hagyok, amelyik azonban azon a napon, amikor feleségem újra férjbezmegy, megszűnik. összes vagyonom a két legnagyobb angol kórházra hagyom. Úgy az özvegy, mint az angliai és romániai ro­konok megtámadták a végrendeletet. Londoni ügyvédeket bíztak meg a dolog ügyvitelével. Az özvegy Mr. Wastort jelölte meg ügyvédjé­nek. A romániai rokonok Mr. Lane-t, a londo­niak Mr. Luxardo és Wright ügyvédeket bízták meg. A londoni kórházak képviseletét Hough- ton és Wittimg ügyvédek vették át, hogy a vég­rendelet valódiságát bizonyítsák. Hogy az el­hunyt végrendeletét megmásithássák, be kellett először bizonyítani, hogy rá, mint született ro­mánra, a román törvényeik érvényesek. A román törvényeik szerint különös körülmé­nyeknek kell fennforognak, hogy valaki kül­földi jótékony célokra hagyhassa vagyonát. Ha az elhunytnak román állampolgárságát be tudják bizonyítani, az angol kórházak nem kap­hatják meg a millióit. A hátrahagyott vagyon, amit egy angol bank kezelt, áll 4 millió font sterlingből, hajókból, házaikból, erdőségekből és elefántokból Birmában. Az érdekelt kórházak képviselői kijelentették, hogy az elhunyt már nem volt román állampolgár, Bécsiben állandó lakhelye volt és a romgn törvények nem voltak rávon atkozta thiatók. Angol bíróság Becsben 1887. szeptember 14-én Becsbe érkezett, egy itélőbizottság, amelyik a bécsi Grad Hotel föld­szinti szalonjában, a Burg-strassen egy tárgya­lótermet rendezett be. Az ítélő bíróságihoz tarto­zott Mr. Bukley vizsgálóbiró a londoni bíróság­nál, a pörös feleknek már említett angol ügy­védjei és a bécsi Gottbelf Meyer dr., hites bíró­sági tolmács. Az itélőbizottság tanuk kihallga­tásával és jegyzőkönyvek felvételével foglal­kozott. Az angol bíróság t. i. nem ismer el semmiféle külföldi bíróságot és nem törődik semmiféle külföldi biróság határozatával. Az angol biróság előtt csak akkor van értéke a tanúkihallgatásoknak, ha azt az angol bíró­ság folytatja le. Becsben arra vonatkozólag akartak tanúikat kihallgatni, hogy az elhunytra a román törvények érvényesek-e, vagy osztrák' állampolgárnek kell-e tekinteni. Londonban még további törvényszéki tárgya­lásokra került a sor, de ezek nem vezettek vég­leges határozatra, Az angol törvények által el­ismert törvényes örökös, Rosa Soliimon asszony, aki jelenleg Őse r növi eb an lakik és annakidején Londoniban, a perben résztvett, a.z elhunytnak egy húga. Sulimon asszony a pönnek minden részletéről külön van tájékozva és helybenhagy­ta, hogy minden, amit az elhunyt kalandos éle­téről az akták és az újságok mondtak, megfe­lel a valóságnak. A levél, amelyet John először irt Birmából Brailába, az akták közt van és mint bizonyíték szerepel. Azt is mesélte, hogy az aranyernyő Londonban árverés utján idegen kezekbe került, Sulimon Rosa, jelenleg Weiser- né, fia, Maximilian Weiser dr. csernovici köz­jegyző, a román törvények utján a pör ujra- fölvételét kérte. Az ügyvéd volt olyan udvarias és bepillantást engedett nekem a pör anyagába, ■ami mint bizonyíték szerepel. A román biróság már érintkezésbe lépett a bécsi és angol bírósá­gokkal és nagyon valüszinü, hogy újabban összeül Bécsben egy angol törvényszék, hogy kimondja az utolsó szót az óriási vagyon fe­lett, melyet az egykori hajóinas, John Brailaból, hát­rahagyott és az indiai mese újra élő valóság lesz. (e. 1.) A szökevény Klíma önként jelentkezett a párisi csehszlovák Sem az idegenlégióba, sem a kínai hadseregbe nem vették fel Paris, április 13. Nemrégiben jelentettük, hogy Franíiseik Klíma, csehszlovák katonai repülő a rárótt büntetés kitöltése clöl egy katonai bombavető repül®géppel dezertált s Németországban szállt le. Klímát a német hatóságok őrizetbe vették, de rövidesen sza­badon bocsátották. A szökevény pilóta Né­metországból Svájcon át Franei&rszáglba ment. Ott be akart lépni az idegien lóiéiba, de nem vették föl. Erre másfelé keresett (al­kalmazást a plótaszakmában. A kínaiaknál és japánoknál is érdeklődött, nem használ­hatnák-e föl a Mandzsúriában küzdő hadse­regeiknél. Azonban itt is elutasításban része­sült. Közben teltek a napok s Klímának el­fogyott a pénze. Szorultságában nem tatáit más kiutat: jelentkezett a csehszlovák konzu­látuson s bejelentette, hogy vissza akar tér­ni Csehszlovákiába. S^ese^f \ újával babosra kero r. Oetkerféle kug- adunk IiÖzkú és gy héjját“végűla4 A táaztút'két résire y evőkanál kakaót , lisiter.ett formába lér és fekete tésa- hó mellett sütjük, többféle recept a A jn _ van torták és kir.ebb sütemények I ]|| wrra||plkésiitésére,||-||. OETKER“ KUGLOFANYAOOT.:

Next

/
Oldalképek
Tartalom