Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-16 / 237. (3050.) szám

10 T>R&GA1-7V1 JGiíAR'HIRT* 5T> 1932 október 16, vasárnap. Szollobirtokosok és borkereskedők figyelmébe. 3000 hl. uj boroshordő eladó jwuvmgcrwMJMwa ívnuTfWHia 20 litertől 6000 literig l-rendű hasitoti tölgyfából kézileg készítve, azonnali szállításra, úgyszintén e szakmába vágó mindennemű szüretelő edények. Pinceberendezéseket elválla­lunk. árjegyzéket kivdnatra küld. Sztreha Sndre és 9\a kádármes’er 'SfiTunkács ÉRozoiegooo 54 Rimavölgyi Szinyec-hegy s alatta egy régi falu rtilREK^, SZÍVESKEDJÉK a b. címére küldött postabefizetési lapot kitölteni s előfize­tési hátralékának összegét a postán be­fizetni, nehogy a kiadóhivatal beszün­----1-------------- ------- ----------- ■ '■■■ ■" —— | te sse a lap küldését. * 9 ■— Ma kezdődik meg Budapesten a 23. kato­likus nagygyűlés. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A 23. katolikus nagygyűlés ma dél­után kezdődik az egyetemi templomban Rótt Nándor püspök ünnepi Veni SanctejávaJ. Este a katolikus népszövetség diszgyülést rendez a Vigadóban. Vasárnap reggel eucharisztikus- körmenet lesz a bazilikából az Országház-térre Serédi biboros-hercegprimás vezetésével, mely­ben a püspökök, a főhercegi családok, a felső­ház, a képviselőház tagjai nagy számban vesz- ' nek részt. Az Országház-téren Glattíelder Gyula püspök szentbeszédet tart és Serédi bi­boros-hercegprimás szentmisét celebrál. A Vi­gadóban tartandó katolikus nagygyűlésen Ap- ponvi Albert gróf mondja a megnyitó beszédet, rajta kívül beszélni fognak még Angelo Rótta pápai nuncius, Bangha páter, Krügel Antal dr. képviselő stb. — A Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövet­ség — mint már jeleztük — október 19-én és 20-án tartja ezidei közgyűlését, Pozsonyban. Ok­tóber 19-én (szerdán) este 6 órakoT ünnepi isten­tisztelet lesz a pozsonyi német-magyar ev. egyház nagy templomában. Az isten tiszteletnél közreműkö­dik. Wehner Géza budapesti orgonamüvész, aki Középeoirópa legkitűnőbb orgonáján tudásával és művészetével előadja Bach J. S.: Toccata és Fuga ,yd“-moll, valamint Liszt Ferenc: Variatio Bach: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen44 témája felett c. szerzeményeket. — Az evangélikus egy­házi zenekar Bach J. S.: „Uram maradj velünk44 cantate első tételét adja elő. — A prédikációt Enidreffy János felsöszeli-i lelkész tartja. — Az istentisztelet végén offertorium lesz a Szövetség céljaira, melyet az evangélikus leánykor tagjai szednek be. Az istentisztelet után fél kilenckor barátságos vacsora a Carlton éttermében, étlap szerint. (Esetleg 10 koronás menü ital nélkül). — Másnap, október 20-án délelőtt 10 órakor kezdődik a szövetség közgyűlése az evang. népiskola nagy­termében (Tolszíoj-ucca). A közgyűlést Szent- Ivány József világi elnök és Bándy Endre lévai esperes-lelkész vezetik. — Napirenden az elnöki és titkári jelentések, a főiskolai ifjúság lelki gon­dozásáról szóló jelentés, a belmisszló kérdései és a tisztujitás. — A közgyűlés végeztével egy órakor közös ebéd a Lcrchner-vendéglőben. (Teríték ára 9 korona, ital nélkül). — Pozsonyban nyitott ügyvédi irodát a lo­sonci Bazovsky János dr. Pozsonyból jelentik: A losonci születésű Bazovsky János dr., Ba- zoveky Lajos dr. volt zsupán fia, Pozsonyban a Lőrinckapu-ucca 12. szám alatt, a Zemská Banka palotájában ügyvédi irodát nyitott. Ba­zovsky János dr. a fiatal szlovák jogászgene­ráció egyik legtehetségesebb tagja, aki jogi ta­nulmányait Parisban, Bordeauxban és a po­zsonyi egyetemen végezte. A jogi doktorátust (és a francia ügyvédi képesítést Franciaország­ban szerezte meg, azután Csehszlovákiában nosztrifikáltatta. Több közgazdasági, politikai és jogi tanulmánya ismeretes, köztük a Páris- ban megjelent „La codification du droit civil en Tchéco-Slovaquie44 című, amelyről annakide­jén a lapok elismeréssel emlékeztek meg. — Kegyeletes tűzoltó ünnepély Jánosi köz­ségben. A járási önkéntes tüzoltó-egyesület ke­gyeletteljesen emlékezett meg legutóbb néhai Beceke Bálintról, Jánosi község áldott emlékű volt református oktatóda-nitójáró-l. Alkalmat a megemlékezésre az szolgáltatott, hogy a nem­régiben tartott járási és körzeti gyakorlaton a jánosi-i önkéntes tűzoltó-egyesület, amelynek megalapítója Becske Bálint volt, kitüntette ma­gát. A járási főparancsnok vezetésével a tűz­oltók kivonultak a temetőbe, koszorút helyez­lek el első parancsnokuk sírjára. Beszédet mon­dott Rusztfkuez járási főparancsnok és KI imént Arnold körzeti főparancsnok. — A Prágai Prohászka-Kör minden nap délelőtt fél 12-től fél 1-ig információkkal szol­gál bármely egyetemi hallgató részére a Ma­gyar Menza helyiségében. Náni. Polca Osvo- boditele. írta: SZOMBATHY VIKTOR Mindig elmosolyodik a lelkem, valahány­szor ezt a hegyet meglátom. Vannak az em­berben érzések s emlékek, melyeket szóval megmagyarázni nehezen lehet, amiknek hian- pora mindjárt ledörgölödik, mihelyst az em­lékek ódon raktárából napvilágra kerülnek, így vagyok ezzel a méla, vén hegységgel is, a rima-parti zöld Szinyecoel s szinte magam is szégyeltein, mikor a nyári bolyongások kö­zött, valahol a tiroli sziklák alatt azt bökken, tettem ki egy zenébe hajló alkonyaikor: „Szép, szép ez a vidék, de alig várom már, hogy az öreg Szinyecre felkapaszkodhassam.44 Isten látja lelke.met, a szenvedélyes turista­ságot rég felváltotta már bennem a nyugodt sétálások vágya s ha a Tátrába találok felve­tődni, inkább csak a Tarajkára huzatom föl magam, mint a Lomnici csúcsra kapaszko­dom, de ez a rimapar.ti öreg, lomha hegység valahogy mindig megbizseregteti a szivet. Talán egy édesanyai mosoly, vagy egy apai zsiványpecsenye emléke vonz oda bennünket, lehet, hogy cserkészemlékek dandárja húz, vagy a gyermekkori, soha el nem múló napok reminiszcenciája, Keszler Laci rikkantása, Fábián Kamill „vaddisznó-üldözése44 üditi-e föl a lelkünket: ki tudná megmondani az okát, hogy vaiahányan vagyunk, mind úgy törtetünk oda, mintha a rimabányai aranyat most is fejteni lehetne onnan? Kilencszáztizennégy méter magas, tehát nem is valami kiemelkedő hegy. Oldalát és tetejét sürü fenyő és bükk borítja. Sókáig nem is volt rajta teljes körkilátás, csak az egészen ujabbi időben állítottak csúcsára egy térképező tornyot, csuda-magosat, de ez aztán föl a Tátráig és le a magyar Bánrévéig elvi­szi a pillantást... Ut jel zések is vezetnek már föl hozzá s aki ismerős a heggyel (és ki ne volna ismerős, jóbarát vele a Rimavölgyön), ismeri a hegy­ség nevezetes részeit: a „Vastáblát44, a Király tanyát, az erdőőri részt, a faiskolát, a forrá­sokat, a Zvarint és a hatalmas hangyabolyo­kat, amelyeket a tudós Magyar Nemzeti Mu- zeum-beli őr, Szabó-Patay Jóska dr. minden vakációjában felkeres, lévén ő nevezetes hangyász s állítólag e hangyabolyok magas­sága európai méreteket ölt már. így aztán a hangyabolyok is részét képe­zik zarándokutunknak, mint a Fehér-viz vagy az Orlovó... Talán nevetséges szentimentalizmus imi egy hegyről, ami semmivel sem különösebb, mint a Fabova, a Trestye, az Osztra vagy száz és száz gömöri, nógrádi, szepesi és aba- uji, zólyomi és barsi hegység: de mi tudjun a titkot, gömöriek s a belénk oltott szent lo­kálpatriotizmus érdekében őrizzük is erősen. Miért tagadjuk: mindig elfog bizonyos meg- hatódás bennünket, ha ennek a hegynek nevét kiejtjük. Benne van ebben a gömöri mezők ka- kukfüillata, a Rima halk csobogása, a balogi vadaskert omladozó környezete, a lileéri csil­lék zúgása, a tiszolci fehér kövek ragyogása, a Vashegy kapuja, a lágyan döngicsélő méhek fülledt zenéje, a cserkészsátrak kúpja, a bacsói gyár dudája, a fenyők titokzatos zúgása, a he­gyi patak csobbanása, a hegy oldalában kolom- poló tehén, a halk tilinkó, a kutya ismerős; üd­vözlete: minden, minden benne van és ismerek embereket, akik a pesti számkivetettség évei­ben könnyeket töröltek le szemükről, ezt a szót hallván: „Szinyec vidéke44 s ha lenn, Komárom­ban összesodródunk ritkán, gömöriek, hamar földobódik ám a szó: hej, Szinyec. az bizony kedves... * Egyik kis tisztásán az őr kunyhója és kis gazdasági épületei, másik tisztásán a Rimamu- rány—Salgótarjáni R. T. csinos vadászháza, amelyhez fogható vadászkastély kevés akad az erdőségekben. Rimaszombati motívumok föl- használásával tervezte ezt a békeidőkben Tóth Béla főmérnök, néhai való Varga Lojzi bácsi építette pompás fenyőfából és ötletes berende­zését, kandallóit, nagyszerű fölszerelését, kony­háját, ágyait, verandáját mindenfelé emleget­ték, akik csak vadászok és turisták lézengtek a messzi környéken. Divat lett fölmenni a Szi­nyecre, ott lakni, főzni, táborozni, z&ivánype- csenyét sütni s ez a divat mindmáig nem múlt el: a szenvedély a hegy Lránt kitartott. Gerendáin ezer és ezer név, dátum és föl­jegyzés. Makovits Jenő festőművész még a lát­ható panorámát is lefestette az ajtó fölé s egy­szer a losonci cserkészek Soherer bácsi veze­tésével két hétig ott t-áborozának, jó pecsenyé­ket sütögetvén vala... Valószínűleg minden vidéknek megvan a maga szeretett hegysége. Egyiknek Gyömbér, másiknak Kirá-lyhegy. A szomolnokiaknak- a Pipityke, selmecieknek a Szitnya. Nekünk, ri­mavölgyieknek a Szinyec. Aztán még a Duna mellől is visszaálmodjuk magunknak. Barátnőm ezt nem hitte s nevetett. Hegyek között nőtt föl pedig, de hatalmas hegyek kö­zött s hogy egy ilyen „kis, alig ezerméteres44 hegyecske ekkora nosztalgiát ébresszen embe­rekben, azt nem akarta elfogadni, tekintve szkeptikus voltát. Ezt el is lehetett hinni, ezt a kétkedést, hi­szen nem ismerte a hegységet, csak vonatról látta olykor s a hegy emléke nem oldódhatott föl benne hangulattá. Egyszer kinevetett, máskor csodálkozott. — Felmegyek egyszer veled, — mondta, — már megnézem magamnak azt a nevezetes vi­déket. Sok-sok időpont elmúlása után kerültünk föl végre a hegyre. Először a felfelé menetel fá­radsága, az éles levegő, aztán a kedélytelen, ólmos felhők, egy rövid zápor; a Szinyec hatá­rozottan durcásnak mutatkozott be, kellemet­lenebbik oldaláról. Ó, de a kedves kis kunyhója a vadőrnek, a finom illatú tisztások, a bólogató bükkfák, a nyüzsgő hangyaholyok, a messzi panorámák, a formás kis kastély, a reggeli harmatban fürdő napsugár, a dómszerüen összeborult fák mégis­csak megmutatkoztak egyszer s barátnőm sze­lne először csak mosolygott, később nevetett már a hangja is: — Mondhatom, szép itt, igazán nagyon szép, sose hittem volna, lám... — mondta, ahogy a lépcsőre ült s összefonta a kezét. Büszkén néztem körül, mintha az erdőség a magiam tulajdonát képezné- Ha a Szinyec ne­mes paripa volna, megveregethetném a hátát, de, mivel csak egy hatalmas földkupac, szere­tettel simogattam meg szememmel a fenyők zöld tobozait. Tetszettél kedves barátnőmnek! A Szinyec hitetlenéből híve lett Barátnőm felballagott következő héten másodszor is. Azt mondja, akkor még ragyogóbb volt az erdő s a hegység. * ... És a hegy alatt egy falu. Ismerem min­den kövét, minden uccáját, minden régi embe­rét. Az újakat nem ismerem. Sok az uj ember errefelé is, — oly ritkán járhatok erre s csak a gyermeki Váz vadszőlővel futtat >tt tornácát nézem a régi szemmel, hiszen még az ajtó csi­korgására is emlékszem jól. Mint elbujdosott vándor, akit haza-haza húz a lelkiismeret, bandukolok végig minden esz­tendőben a gyermekkora Nynstya uccáin, hall­gatom a harangokat, amiknek olaja az én ün­neplő matrózrukánira is csurgóit, látom, hogy a Szudorka libái ma is sziszegnek még, — ó, hogy kellett féltenem a nadrágomat tőlük, — Hro- bon néni megcsendesedett s már nem hallom parancsszavait, a híd, amin apámét s egész hi­vatali társaság sörözés előtt üldögélt, össze- roggyant s valahogy az uccák szőkébbekké, a házak alacsonyabbakká zsugorodtak. A kugli­zó megszükült 6 a hajdani szinházterem, ahol először kóstoltam pezsgőbe egy Máriássy jó­voltából, falusi nagyszobává szűkült, pedig első szerelmemet, Thurzó Margit színművésznő iránt itt titkolta nyolcéves mivoltom, volt idő tehát, mikor ez a terem többet jelentett előt­tem, mint a pesti szinház ragyogó nézőtere ... Hogy megkopott ez a falu! A régi, zajos élet, a szűk völgybe szorult magyar intelligencia béke-élete elmosódott az idők medrében, gyá­rai megálltak s nem bőg vígan ebédre a likóri sziréna. Fuvarosai valahol a hegyekben kapál­ják a földet, nem látok esti hat órán megtérő munkásokat, régi tanítóim nem tapsolnak már az iskolaudvaron s a templom előtt egy uj szo­bor áll, akit ábrázol, nem ismerhetem. Minden megkopott itt, elenyészett, mint egész hajdani társadalma, intelligenciája, víg kedve. Alig emlékszem már valakire, pedig a falu egész fiatalsága osztálytársam volt s mond­ják, nékányan már házasemberek is. Ismerős a falu s mégis oly idegen. Keresem a régi lelkét s nem tudom megtalálni. Ránézek barátnőmre. Jön ég ballag szívesen, nem mondaná, hogy fáradt; a nők ösztönös gyöngédségével, különös bolondságaink iránt való finom megbocsátással nézi, hallgatja lel­MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendeljemeg a P. M. H. Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 X Már holnap a nagy világvárosok szenzációja Dr. Harry Chten 12 szólistájával a Flóra kávéházira® kendőző beszédemet s türelmesen bólint, ér­deklődik szivesen, — nevetve magában: milyen gyerekek is vagytok ti, férfiak. Igen, gyerekek lehetünk szemeteikben és ön­zők. Most is gyerek vagyok gondolatban: Tégi gyerekkoromat keresem. De ezt a kort ezeknek az embereknek szemében visszatükrözni nem látom. Felnézek hát rád, öreg Szinyec s míg barát­nőm kiváncsi szemmel méregeti az ismeretlen falut, tudom, hogy a régi emlékek közül te maradtál meg, vén hegy, mindnyájunknak csu­pán. A falu, amely alattad terül el, már nem az enyém. * Elmondtam ezt. Szivemen volt, el kellett mondanom, emléket állítanom a magam egy­szerű módján. S csak azt akarom még hozzá­tenni, hogy ha mindnyájan ragaszkodnának a gyermeki házhoz, a mi hegyünkhöz, etünk­höz. akkor meg is maradhatunk büszkén :zlo- venszkői magyarnak. Nem árt egy kis, nemes, őszinte helysze­retet. Magyarul lokálpatriotizmusnak hívják, azt hiszem. Szeressük ezt a földet. A miénk is. — Szabadságolták Hevesi Sándort, a bu­dapesti Nemzeti Szinház igazgatóját. Buda­pesti szerkesztőségünk telei ónál ja: Hóman Bálint dr. kultuszminiszter Hevesi Sándort, a Nemzeti Szinház igazgatóját, saját kérőeé- re megrongált egészségének helyreállítása céljából szabadságolta. A miniszter az igaz­gatói teendők vezetésével Márkus Lászlót, az operaház főrendezőjét bízta meg, aki hétfőn veszi át hivatalát. xx A budapesti Erzsébet Királyné Szálló prospektusai a P. M. H. pozsonyi utazási iro­dájánál kaphatók. Ugyanott szoba vagy teljes penzió igénybevételére jogosító utalványok is válthatók. — Utazás Olaszországon keresztül. Benyov­szky Károly, Pozsony egyik legismertebb írója, a fenti cím alatt október 18-án, kedden este 8 órakor az YMCA épületének, Sánc-ut, kister­mében vetitettkópes előadást tart. Benyovezky nagyon jó ismerője a fasiszta Oloszországnak és előadása főleg Felső és Középolaszorezágra fog vonatkozni. Előadását 50—60 remek vetí­tett kép fogja illusztrálni. Rezsidij a felnőttek­nek 3 ég diákoknak 1 korona. Az esetleges tiszta jövedelmet és az adományokat a szegény YMCA-fiuk alapjához csatolják. _ Halálozás. Komáromból jelentik: Körös Imre, a komáromszentpéteri református ele­mi iskola nyugalmazott igazgatója életének 58-ik évében hosszai szenvedés után elhunyt. A megboldogult egyike volt Komárom m egye legkitűnőbb tanítóinak, huzamos ideig volt az ógyallai járási tanítókor elnöke s egészen az év tavaszáig működött elismert pedagó­gusként iskolájában s igy alig néhány hóna­pig élvezhette csak a nyugalmat. Hosszú ideig Szibériában volt mint hadifogoly, ahová Przeanyslből került. A Komáromi Lapok is munkatársát gyászolja az elhunytban. xx Agyvértódulás, szivszqrc»vzás, nehéz lég­zés, félelemérzés, idegesség, fejfájás, lehangoit- ság, álmatlanság a természetes „Ferenc József44 keserű víz használata által igen sokszor meg- szüntethetők. Rtlf Bútorgyár Banská Bystrka. Kompi, lakás- és irodaberendezések. Modern tervek és ajánlatok díjtalanul. Szőnyegek gyári lerakata. — Kéthavi fogházra Ítélték a verehélyi keresz- tényszocialista gyűlés elnökét Nyitrai tudósítónk jelemti: Az országos keresztényszocőailista párt a múlt év szeptember 20>-án gyűlést tartott Vereb e- lyen, mely ailkafamm-ai] többek között Vcjtek Pál is felszólalt, mint a gyűlés elnöke. Beszédében fog­lalkozott az általános politikai és gazdasági hely­zet ismertetésével. A gyűlésen jelenvolt hatósági kiküldött jelent-ősében beszámolt arról, lio-gy Váj­tok beszéde során t-uiilépte a kritika határát és iz­gató kitételeket használt. A nyitnád kerületi bíró­ság pénteken foglalkozott az üggyel. Vojtek már a vizsgálat során is tagadta. hogy izgatást követeti, volna el és tagadó vaM-oniását megismételte a fő- táirgyailáson is, ut-ailva arra, hogy a beterjesztett je­lentés nem tükrözi hűen vissza az elmondottakat és m-ás értelmiét tulajdonit beszéd-érnek. A tan-u-kénl kiba!%aibo|tt hatósági kiküldött terhe-lően vallott, miinek alapján a bíróság me-gáM.qV.tette a vádlott bűnösségét ős két havi feltétlen fogházbüntetésre it-ólte. —- Az ügy Vojtek MlebbozV-o következté­ben a pozsonyi felsőbíróságot is fog’a-lkoziatni fogja. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom