Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-28 / 196. (3009.) szám

I

1932 augusztus 28, vasárnap.

Piccard útlevele

Irta: NEUBAUED PÁL

Piccard tanár, magánéletében kitünően rendes és megbízható fildszter, mintaíérj a javából, olyan, akinek a kártyaszenvedély és az egyéb férjszenvedélyek helyett más vágyak lobognak a szivében, tudományos vágyak, amelyek egy gócpontban futnak össze: a sztratoszférában Legalább is ezt mondják róla barátai és ismerősei. Nem mindennapi szenvedély ez a sztratoszféra, amiről a nagyérdemű közönség addig, amig Piccard nem szállt fel, mitsem tudott. Az ő érdeme, hogy ma minden holdvilágos szerelmivallomásban, minden teánál a sztratoszféráról suttognak, ami a tudománytól eltekintve azért is érdem, mert Einstein óta nem történt semmi izgató, nem volt valódi szenzáció, de most van és neve: sztratoszféra.

Meg kell Piecardnak hagyni, hogy van érzéke a humor iránt és ha már egyszer nekidu- rálja magát és felrepül úgy tizenhat kilométerre, gondoskodik arról is, hogy ne csak száraz tudományt hozzon le a csillagközelségről, hanem valamit, ami nagyon emberi, de magyarázatát mégis csak ilyen magasságban találja: a burzsoa humoros és preciz jellemképét. Úgy történt, hogy Piccard a sztratoszférarepülés egész ideje alatt naplót vezetett; feljegyzéseket készített mindenről, amit látott és ami eszébe jutott, gondolván, hogy ha már egyszer fent van, legyen nyoma a dolognak. Hiszen senki sem tudhatja, lekerül-e még egyszer a földre és ha lekerült, felszáll-e még egyszer a sztratoszférába, Minden földi csúszómászó azt hihet- né, hogy Piecardnak odafönt fenkölt gondolatai támadtak és hogy az iir végtelensége olyan eszmékkel töltötte el, mit Faustot, amikor a világszellem megjelenik előtte. De nem — minden Goethe-év és a sztratoszféra ellenére Piccard tizenhat kilométer magasságban egész más dolgokon törte a fejét. Nevezetesen abban a pillanatban, amikor észrevette, hogy ballonját a légáramlatok minden megkérdezés nélkül Svájcból átrepitik olasz területre. A tudós azonmód megfeledkezett a sztratoszféráról és aki kimerészkedett a csillagos világegyetembe, burzsoa-komplexumtól találva túlméretezett kozmopolitaságából viszabukott a határőröktől és fináncoktól való félelem komikumába. És ijedten arra gondolt, mi lesz, ha sikerül leszállnia és olasz területen nem lesz útlevele, mert elfelejtette magával hozni a — sztratoszférába. Itt még csak meglehet valahogyan útlevél és személyi adatok nélkül, de mi lesz, ha a léggömb leszáll és a leszállási terület olasz? Mit fognak a hatóságok szólni egy betyár kis sztratoszférarepülőhöz, aki azt hiszi, hogy csak úgy kiköthet a földön, ahogy akar? Verejtékező homlokkal gondolt a földi határok őreire, és már hallotta is szózatukat: Mit gondol ön, tisztelt sztratoszférarepülő ur, hogy a földön a sztratoszférában van? Ott megengedheti magának az ilyen különcködéseket, de ezt is csak addig, amig nem hódította meg számunkra az j eddig még meg nem hódított űrt! Amint felkerülünk és lobogóval elfoglaljuk, útlevél nélkül nincs sztratoszférarepülés! Jelenleg Olaszországban van, követeljük felelősség terhe mellett az útlevelét, mert végre is minden jöttment a sztratoszférából nem élvezhet nálunk kiváltságokat ...

Ezek voltak Piccard gondolatai, amikor az olasz határt átrepülte a világhírű ballon. Világhír és sztratoszféra nem számit határkalamitá- soknál, gondolta Piccard szorult helvzetében odafönt és kezdte magát nem jól érezni. Hamar fel is jegyezte az utókor számára ezt a megrettent gondolatát és ő, aki a csillagok alatt oly nyugodtan repdesett, mintha parketten járna, nagy ijedelemmel gondolt holmi kellemetlen eshetőségekre, amelyek a földön érhetik határközegek és fináncok részéről.

Kell még Moliére rajza, kell még Shakespea- rei rajza, kell még Shakespeare portréja a polgárról, a burzsoáról? Nézd. nyájas olvasó ennek a nem mindennapi történetnek: fent szárnyal a magasban a világhírű léggömb, benne két nagyszerű tudós, akik életüket , kockáztatják azért, hogy megfejtsék az emberiség számára a kozmikus sugárzás titkait ég előkészítsék annak a repülésnek a talaját, amely révén hat óra alatt Amerikában lehetünk majd. Nézzed Pic- card-t. a soványan magas tudóst, oki olyan, mint Zichy Mihály rajza az Ember Tragédiájához. nézzed őt naiv szemével, óriási homlokával, amely mögött minden gondolat a tudományé: aepiil az űrben, felvázolja az idegen világban tett megfigyeléseket, koncentrált figyelemmel vizsgálja a műszereket-----------egysz

erre, ó, ember, aki a lélekzetvisszafojtva figyelő emberiség számára gloriólás pionírja a jövőnek, úgy fest, hirtelen, mintha gyomorgörcsöket kapott volna. Mély ránc szánt bele a homlokába, szája elhúzódik, szeme elhomályosul ég az agy megfeledkezik mindenről, ami nagy és aminek elérésére évtizedeken át készülődött: sztratoszféráról, kozmikus sugarakról. atómrombolásról, mert odalent feltűnt a határ...

Amj elválasztja embert az embertől, népet a néptől: a határ, amelynek apokaliptikus hatalma. még a sztratoszférában is érvényesül, merészen nagyszerű kiváltságos emberből egy szempillantás alatt reszkető burzsoát gyúrva, szegény polgárt és férget, utlevéllulajdonost. Aki arra gondol megrettent tanuló módjára, mi lesz most, hogy nem készültem el a leckére, nem tudom igazolni személyazonosságom, biztos, ■hogy karcért kapok rendetlen magaviseletért,

mert azt hittem, hogy a sztratoszférában átléphetem a határt. — — összerázkódik, mert mindjárt tettenérik őt, aki megfeledkezett ró- ra, hogy minden sztratoszférarepülésnél nagyobb tett lenne, ha valaki ezt a határt le tudná szerelni. Mert könnyű dacolni a sztratoszférával a jól megkonstruált gondolában, de a határközeg olyan, mint a föld szelleme, aki dörgő szózattal észretériti a vakmerő utast: „Ezt a határt nem fogod átlépni soha-soha útlevél nélkül!“ Személyazonosság igazolása nélkül nincs élet sem a földön, sem másutt és végre is a sztratoszférából is le kell ereszkedni oda, ahol az útlevél minden és az ember semmi.

Mindig gondoltam, hogy ember, akinek pont a sztratoszférarepülés a szenvedélye, nem lehet megbizhabó polgár, sem politikailag, sem emberileg. Valami baj van az ilyen emberrel, valami nem stimmel, ilyen embert semmiféle pártba felvenni nem szabad, mert biztos galibát okoz. íme, igazam volt: felrepül a sztratoszférába és nem viszi magával az útlevelét. Megveti a határokat és nem tudja, hogy aki nem számol a határokkal, eretnekszámba megy, forradalmár, akit szabadjára engedni nem szabad. Szerencsére az olasz hatóságok barátságosan fogadták a tudóst. Ha azonban követelték volna az útlevelét, mehetett volna vissza a

sztratoszférába. Elvégre rendnek muszáj lenni és a határokat tiszteletben kell tartani. És mert Piecardnak van érzéke kozmikus jelenségek és földi humor iránt, hamar csinált tizenhat kilométernyi magasban a földtől egy fejjegyzést, amely pontosabban mutatja be a határ- démontól reszkető polgár szabadságnosztalgiájának évezredes hiábavalóságát, mint az eddigi legjobb jellemképek. „Reszkető burzsoa" a rajz cime, amely készült 1932 augusztusában, tizenhatezer méterre a földtől, a földi határoktól való félelemben.

Ismerősei azt mondják, hogy megbizható férj és filiszter Piccard tanár magánéletében? Bebizonyította, hogy vakmerő forradalmár, aki megveti a földi határokat és útlevél nélkül vág nelS a sztratoszférának. Ha ez mégegyszer megtörténik, minden irgalom nélkül le kell tartóztatni. Néhány hónapi elzárás elég lesz és rájön, hogy melyek a határtalanság határai.

Sztratoszféra útlevél nélkül? Föld határok nélkül? Ember személyazonosság nélkül? Honnan jössz? A sztratoszférából... Ki vagy? Ember! ... — — Minden rendes burzsoa láthatja,, hogy ezek nem kielégítő feleletek. Vigyázzatok erre a Piccardra, aki úgy tesz, mintha polgár lenne. Egy szép napon meghódítja a sztratoszférát és akkor vége a — határoknak és az útleveleknek. Megbomlik a rend, a föld fejest ugorhat az űrbe és az egyesült földi államok szabadságába. Ilyen eszmék könnyen támadhatnak tizenhat kilométernyi magasságban.

Javasolom, a legközelebbi sztratoszférarepü- lés- előtt hivatalból erősítsenek egy táblát a gondola belső falára: „Kihajolni veszélyes!" Nem csak a hatvanfokos hideg miatt.

JVZagyar emlékek

Mariskádban

ééV vitáét Brdö 1932-ben

Irtai CSEKEY ISTVÁN, szegedi egyetemi tanár

Karlsbad, augusztus 27.

Ugyan mi viszi az em bor-e kot négyszáz esz- tondőnél is régebb idő óta Karlsbadba? Talán a Sprudol 72 C fokos glauibersós vize, vagy a szénsavas és rádiumos fürdők, vagy a kúrával járó önmegtartóztató életmód, vagy a Harz és az É'rohogysóg ózondus levegője, vagy a Tepla völgyének utolérhetetlen tájbeli szépsége? Talán mindez együttvéve és mindezeken felül még „bizonyos valami." Valami megmagyarázha tiatlam. titkos»fluidum. Úgy vagyunk vele, mint a mindenkire kellemes hatást gyakorló fiatal nővel: az a „gewisses ef- was" az, ami nőiességében mindenek fölé emeli. (Az ' angol a lefordithatatlan „sex apipeal" kifejezéssel jelöli). Horner István, a gyöngyösi városi közkórház igazgató-főorvosa „Az első magyar karlsbadi tanácsadó" cimii Pesten 1863-ban megjelent munkájában már megírta, hogy: ..a karlsbadi forrásoknak specifikus gyó-gyereje kizárólag nem az abban felfedezett s tartalmazott vegyrészeknek, ha nem egy előttünk még ismeretlen erőnek tulajdonítható. azt már a régi időkben is sejdi tették, az újabb idők pedig kétségen.kivül bebizonyították." (25. 1.) Már a legrégibb karlsbadi orvosi munka, Payer Vencelnek „Trac- tatus de Thermis Caroli Quarti Imiperatoris" című 1521-ben Lipcsében megjelent könyve, megvetette alapiját az úgynevezett .karlsbadi kura-diétának", mert ő volt az. aki a karlsbadi ivókúrát először ajánlotta. Előtte a karlsbadi vizet csak fürdésre használták. (L. Molnár Béla: A 40(1 éves karlsbadi diae- fáról. ..Orvosképzés" 1929. évf. 6. f.)

Való az hogy úgy a neavvenedik életév tálán, amikor már az emberi test finom óra- müvében konás-ok. hiányok vagy akadozások kezdenek fellénni. az orvosi javallat Karls- bnd felé irányítja a reorganizálandót. Főleg áll ez korunk megfeszített -szellemi és idegéletet élő iintellektuelljeire. az úgynevezett gyomorideeességben szenvedőkre, akikre a karlsbadi. kúra valóságos megkönnvebbülést, mint a német mondaná: „Aus- und Entspan- nung“-ot jelent.

Ki tudná megmondani, hogy 1349 óta. amikor IV. Károly császár, az első német egyetem megalapít dija (Prágában 1348-ban), a tudós luxemburgi, e fürdőhely alapját a szarvas- monda (..Hirschensprung") szerint megvetette és nevéről elnevezte, a világnak hány uralkodója s koronázatlan szellemi és pénzarisztokratája kereste föl Karlsbadot, hogy uj életerőt adjon az elkopott gépezetnek. Mert hisz az egész élet nem egyéb, miint folytonos elhasználódás és megújhodás. S amikor az utóbbit többé már nem képes elvégezni a szervezet, akkor bekövetkezik a hanyatlás, az elesés, a halál.

Az első kurlistákat 1686 óta még kézzel Írták. 1795 óta jelennek meg nyomtatásban. Belőlük kitűnik, hogy 1795-ben még csak 850 fél, számszer int 1198 vendég kereste föl Karlsbadot. 1828-bam pedig mindössze • csak 3722 volt a fürdőzők száma (köztük 36 magyar). Kerek száz évre rá ellenben. 1928-ban már 67.675 fürdővendégről olvastunk (köztük 3722 magyar). A fürdőzők száma 1911-ben

volt a legmagasabb: 70.935 (köztük 9180 magyar), a múlt évben elleniben számuk 52.336- ra apadt (köztük 2229 magyar) s az idén a világszerte ismeretes valu ta ko r 1 át ozáso k

miatt aligha fogják ezt a számot is elérni.

A kűri isták évenként mindig érdekes statisztikai kimutatást is tartalmaznak államok szerint. A legtöbb látogató mindig Németországból (s azelőtt Ausztriából) került ki, ami a hatalmas német terület tőszomszédságával magyarázható. De hisz különben is az egész Karlsbad német. Hogy Karlovy Varyban vagyunk, csak a eséh-német-franda-angol uoca- felirások sorrendjéből következtethetjük. A németek után már a háború előtt a két gaszír onómikus nemzet fiai: az oroszok és a magyarok következtek. Ma természetesen orosz alig akad, a magyarokat azonban a lengyelek kétszeresen is túlhaladták.

Ha az ember a reggeli ivókúra után — mert itt a vendég három meszely vizet kávézik — megindul azon a pompás fasoron, amely a Tépia-völgyet követve a pazar .Pupp-szállő után az ..Alté Wiese" folytatásaként kezdődik, akkor a reggeliző és uzsonnázó helyek egész hosszú sorát érinti: Ridhmondot, a

Posthofot, a Freundschaftssaalt, a Gevsirpar- kot s evészen Pirkenihammerig még ki tudja, hogy hányat. Valamennyi közt azonban a százados Postího'f a leghíresebb magas színvonalú koncertjeivel. Goethe. Schiller. Beethoven és más hasonló nagyságok élvezték fái alatt a Tepla csobogását. S most is. amint megmenti az ember tekintetét a természet sziklába meredt fenségén, egyenesen fölemelkedik a tiszta gondolat színtelen ózoniába, elmerül a régmúlt postakocsi-romanU- ká'ba és elfelejti, hogv körülötte mily sok senki rójja epigonként a nagyok útját.

*

1860-től 1876-ig évente ide járt ki a nagv magyar epikus. Arany János is és a Posthof- bán reggelizett. ..hol a mag var asztal él és virágzik". 1871 és 1872 nvarán Csengervék is itt vannak. 1871-ben Páliffv Albert. 1872-ben Horváth Boldizsár. Tóth Lőrinc. 1875-ben Ghiezy Kálmán, Thaly Kálmán. Fejérváry Géza báró és Ferenczy Ida. Bent a városban pedig az öreg Fűnk. az egvkori „Hotel zűr Stad't Post" helyén álló . Hopfenstook" vendéglő tulajdonosa, büszkén mutogatja Appo- nyi Albert gróf törzsasztalát és meséli, hogy hány magyar mágnás járt valaha a régi jó világban fogadójában. A Sohlossplatzon van a „Hungaria“-val szemben a 6. számú „Ja- ger" nevű ház (Karlsbadban nem házszámok, hanem nevük szerint különböztetik meg a házakat). Ennek második emeletén lakott Arany „panorámás kis szobájában". A házon emléktábla a következő vésettel: . Zűr Erin- nerung an den ungarischen Diohter Johann Arany. Arany János ebben a házban lakott. 1869. 1870. 1871. 1872. 1873. 1874. 1875. 1876. években". Nem sikerült kinyomozni, hogy ki és mikor állíttatta az emléktáblát, melynek évszámai azonban nem egészen helyesék. Az 1869. és 1870. években ugyanis Arany a kur- 1 Isták tanúsága szerint a Hirsebensprungzeile I 18. szám alatti „Walter Scott" házban lakott 1

s csak azután, szállásadó asszonyát követve, ment át a Jagerbe. Ebédelni az ezzel szemben lövő „Hannoverébe járt, amely még mindig virágzik.

Emlékét Karlsbadban egy pad is őrzi az „Boce homo Kapelle" mellett a Freundschafts- hohéről a Freundsehaf tssaalba vezető utón, több erdei ut kereszteződésénél. A fapad faragott kőtámlájába vésve a következő vers olvasható:

„Arany...

E helyt feledve bút, feledve bánatot pihenj! S mig egy sóhajt hazádba nem repitsz, tovább

[ne menj!"

Voinovich Géza nem hiszi, hogy e versikét Arany irta. Ellenben szerinte hiteles az a „Hátrahagyott versek" közt megjelent sir verse, melyet egy sírkőre irt a karlsbadi temetőben. Nem sikerült fölkutatnunk, nem is tudnak felőle Karlsbadban.

Hlavaöek Karlsbadról írott könyvében olvassa Arany Lobkowitz cseh humanista latin ódáját a 15. század végéről és lefordítja. Meg is jelent, de hiányzik abból a gyűjteményből, amelyet a napokban adott ki a karlsbadi városi tanács egy gazdagon illusztrált diszkötet- ben „Karlsbad irn Munde seiner ,Gáste“ címen. Kazinczy Ferenc és Szemere Pál fordításai a 21—22. lapon találhatók.

Aranyt 1868-ban máj- és béllob kínozta. Ez vitte a következő évben és utána még hétszer Karlsbadba. (L. Farkas Kálmán, Arany János betegségéről. „Nemzet" 1882. évf. 111. sz.) A karlsbadi gyógyvizekről emlékezik meg a hálás költő a „Toldi szerelme" IX. énekének 88—96. verseiben. Főleg jellemző a 96. versszak:

„Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,

S hol a fürdő épült a forrás fölébe,

ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel,

Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;

Megáldotta vizét nagy jótéteményért,

| Ha nem uj életért, uj élet-reményért,

S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:

Köszöni e forrás csuda- hévvizének."

„Búcsú a fürdőtől" cimü versében tréfás sóhajjal búcsúzik attól. Lassanként ráun Karls- badra. 1876-ban azt írja haza feleségének, hogy jövőre inkább szeretne Csengeryvel Koritnicá- ra menni. .. nem tudom, miért járok Karls- badba." A nyarakat aztán a Margitszigeten tölti. (Az adatok javarészéért kitűnő orvosomnak, Molnár Bélának, a magyar ügyek lelkes karlsbadi ikonzulának, tartozom hálával.)

Egy másik nagy magyar költő és államférfi emlékét szintén márványtábla őrzi a Sprudel- st-rasse 4. szám alatt a „Mariahilf" nevű 'házon, mely rövidesen szintén csákány alá kerül. így hangzik: „E házban lakott Báró Eötvös József magyar költő és államférfi 1864 nyarán. In dicsem Hause wohnte d. ungarieche Schriit- eteller u. Staatemann Báron Josef Eötvös Ito Sommer 1864."

Ugyancsak a föntidézett kötetből tudjuk* hogy a Goethe-Weg elején azt az emléktáblát, amelyet még 1921-ben, tehát a csehszlovák uralom ideje alatt is megujitottak, 1817 julius

28-án gróf Teleki állíttatta (237. 1,). A vére igy hangzik:

„Isten hozott honfi! [Eredetileg Bácsi!]

E szép messze földön magyarul köszöntünk, Mert itt is hazánkért dobog igaz szivünk,

S jól tudjuk neked is örömödre szolgál,

Ha szemed e sziklán magyar szóra talál. Mulass jól! gyógyulj meg! szivünkből kívánjuk, Hogy veled nem vagyunk egyedül sajnáljuk. Éljen Magyarország!"

Megujittatott 1^81, 1847, 1853, 1867, 1878,

1892, 1895, 1921-ben."

Az eredeti táblán még ez is volt: ..ÉLIen Magyarország, DIGsőség ‘s beCsület Vérünknek, EVropa Végőrző seregének. 28. Juli 1817. Gráf Teleky aus Ungarn."

Az említett kötet egy ma már nem létező tábláról is beszámol (224. 1.), a „Parapiuie- sziklán", amelyen egy magyartól származó és ott közölt francia vére alatt a következő mondat volt olvasható: „Boldog a nemzet, mellyik tsak törvény által uralkodhatik". Ceruzával hozzáírták: „Úgy van, de fő torvényik által." E sziklán a Hotel Imperialboz vezető szerpen- timi't mentén egy büszke fekete obeliszk három oldalán magyar, német és francia nyelven a következő fölirás olvasható: ^Karlsbad

gyógyforrásainak a hálás magyarok. 1883."

Ugyancsak magyar emlék Karlsbadban az „Alté Wiese" fölött a Pu.pp-szálló közelében a szikláról égnek törő kereszt, az úgynevezett „Keglevich-Kreuz", melyet báró Keglevich esztergomi nagyprépost 1795-ben emeltetett. Ugyanilyen magyar katolikus papi emlék a Hirschensteinen lévő tábla német véreikével, aláírva: „Einer für viele. Jós. Mayrhofer Jubi- lár Priester aus Raab in Ungarn." 1856-tól 1896-i,g 29-szer látogatott el a 87 éves korában elhalt győri pap Karlsbadba. A táblát 1923-ban megújították. Ugyanitt említjük meg, hogy Pyrker János László egri érsek vetette meg 1830-ben a tiszti fürdőház alapját. így vándorolt a magyar főurak és főpapok révén a magyar pénz már akkor valutaengedély nélkül a. világhírű fürdőhelyekre.

A múlt század végén és ennek elején Dr. Sipőcz Lajos volt. a városi „Sprudelsa.lzwerke" igazgatója.

Az idén azonban Goethe évében Karlsbad is a germán szellemi titán emlékének hódol. Egy

f