Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-01 / 249. (2766.) szám
6 'PRagatMag^ar-hirlap 1931 november I, vasárnap. Biatorbágyi epilógus Irta: SZOMBATHY VIKTOR Hideg ősz van. A reggeli gyorsvonat sűrűn lassít a pályán, de nem azért! mintha uj merényletektől félne, hanem mert a Budapest— Becs közötti utat villamosítják s a pálya most van átformálás alatt. Az egész kocsisorban alig lézeng hatvan ember. Ez a gazdasági helyzet hatása. Dunántúli ősz, nyirkos a vidék. Unatkozva bámulnak az utasok. Az étkezökocsiban ősz- szesen két ur issza a kávéját. A hálókocsi három utast hoz Berlinből. Csupa egykedvűség, unalom itt minden. A vonat puhán rohan s néha megpattannak alatta a váltók. Félkilenc felé azonban egyszerre mozgás támad az egész kocsisorban. Előbuvik a német a Magazinja mögül s két szerbiai mérnök. Asszonyok állnak óvatosan az ablak mellé, két diáksapkás gimnazista majd kiesik a permetező esőbe. Tiz perc alatt az egész kocsisor lakossága csendesen az ablakok mellé húzódott. Senki sem ül, senki sem diskurál. A kalauzt percenként kérdezik. Az először előzékenyen felel, később unottan, végül elmenekül valahová a vonat elejére. Biatorbágy közeledik. Egy szó, egy hang sem esik. De mindenkinek élesen az eszében van most ez a név: Biatorbágy és bizonyos nyugtalan érzéssel kezdenek bolyongani a folyosón. Hány hete elmúlt már Matuska cselekedete: a biatorbágyi pszichózis még óvekig élő valóság lesz. Több apró hid, viadukt ropog alattunk. A tájékozatlanok mindegyikre azt vélik: éz az. Nyugtalanul szemlélik a csendőröket, akik a szemező esőben behúzott nyakkal, szuronyo- san állnak s védik az utasok életét, korunk rendjét, melyet Matuska úgy megbolygatott. Most! A vonat váltókon zakatol s átfut egy állomáson, melynek cégére: Torbágy. Mindenki az ablaknál van. A viadukt magasra nyúlik a mezőn, csendőr áll a szélén, alatta fehér kereszt a szántóföld barna földjében. A kérésziét már most állították. Még friss. Egy sző nem hangzik el a vonaton. Mindenki hosszan a viaduktra néz, aztán ijedten les a kerekek alá, egy pillanatra éséndeé szorongás remeg át mindegyiken, egy osztrák férfi némán mutat a keresztre, különös érzés suhaú át rajtunkEgy félperc. A vonat átrohant. Lassan húzódik el mindenki az ablakoktól, átszaladtunk a kellemetlen helyen, nyugodtság erősödik s a következő- percben a gyorsvonat éli a maga csendes éleiét. Volt valami furcsa, feszitő hangulat a levegőben. ♦ A barátom Berlinben lakik. Fiatal házas és régi reminiszcenciák hatása alatt holmi pót-nászulra Pestre hozta a feleségét. Hetekig nem hallottam az utjukról. Tegnap végre rövid jelentésben mégirla svéd feleségének nagyszerű örömét, amit Pestek érzett. De egész levelén végighúzódik valatai szókátlan, ismeretlen hang. Mert végül is ezt irjá: „...Hetek óta nem tudunk megszabadulni a nyomasztó érzéstől, mely még Most is ural- kódik fölöttünk. Képzeld, a biatorbágyi katasztrófa előtt három órával utaztunk át a színhelyen, az azt megelőző gyorsvonattal. Én sokat utazom, a feleségem iá bejárta már a fél Európát, soha egy pillanatig nem gondoltam holmi szerencsétlenségre egy utazásom alatt sem. Mire magyarázzam azt, amire különben csak utólag döbbentünk rá, hogy ott kint, a Keletin Annié idegesen, rossz elő- érzéssel nézett végig a kocsisorón s belém- kapaszko-dott? Úgy határoztuk, hogy egy gyorsvonattal korábban kelünk ütra, különben mi is a biatorbágyival mentünk volna. Annié nem akart oly késön elindulni. Egyáltalán nem akart aznap utazni. Annié és félni! Magyarázd meg nekem, kérlek, miért járkáltunk oly idegesén a kupék élŐtt, én nem akartam az első kocsiba beülni. Hannele pedig egyáltalán azt sajnálta, hóErv aznap utaznunk kellett. Szorongó, rossz előérzet létt rajtunk úrrá. ahogy a kocsisor elhagyta a pályaudvart. Hanneíe cigarettára gyújtott, jómagam az ablakhoz álltam s magara sem tudom, mit vártam akkor. Mindketten nyugtalanok voltunk. Münchenben ért utó] a hír. Mikor az újságban pontosan elolvastuk, hogy mely időpontban történt a katasztrófa, elapadtunk s átöleltük egymást Hannele nem hagyott nyugtot, meg kellett szakítani az utat s témplom- ba ment imádkozni, pedig nem különösen vallásos. Egész utón csak erről beszéltünk, áldottuk a szerencséi. Berlinben, itthon, nyugtalan táviratok fogadtak. A kollégáim megtapogattak, élek-e még. Egy hőnapja múlt már ennek. S még mindig eszünkbe jut abban az órában a mi nagy szerencsénk. Emlékszem, Hannele kihajolt a vonatablakon, éppen olt s még azt mondta: ..Viadukt, pedig hegység nincs a közelben! .Nevettünk akkor. Azóta eszünkbe jut mindennap az *z óra. Úgy Ülnünk egymásnak, mint aki a halálból Betyár-romantika Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Nagyon sok nép képzeletkmcsében szerepel a rokonszenves rabló, akit nem a saját bűnöző hajlama tett rablóvá, hanem a körülmények kényszere, aki a gazdagokat kirabolja, a szegényeket nem bántja, sőt meg is ajándékozza, alapjában véve érzelmes és lovagias lélek, a törvény szerint gonosztevő, az emberi érzés szerint becsületesebb azoknál, akik üldözik. Az elnyomott néprétegek ellenszenve elnyomó uraik ellen kompenzálta magát az ilyen „becsületes11 rablók iránti rokonszenvben, mert ezek az elnyomók által alkotott és védett törvénnyel kerültek összeütközésbe s az elnyomottak haragját fejezik ki. Minden ilyen rabló az alsóbb néprétegek szemében tulajdonképpen lázadó, aki a maga személyében forradalmat csinál a fönnálló rend ellen. Robin Hood az angolok nemzeti hőse, akit népballadák énekelnek meg, mert ha útonálló volt is, csak az elnyomó normann urak ellen fordította fegyverét, az elnyomott angolszász népet védelmezte ellenük. A nép politikái, vagy még inkább szociális motívumokat érez bele az ilyen rablók égési masratartásába. általuk kompenzálja magát a saját szenvedéseiért. A balkáni népek költészetének egész raja van az olyan hősökből, akik a török elnyomás elleni gyűlöletből szakadták ki a táfsada’omból és a vadonba vetve masnikat, rabló guerillaharc-okat folytattak a törökök ellen. Ő hogy ezeknek az emléké tartotta nagyrészt ébren a fölszabadulás vágyát, azt nem lehet tagadni. A mültezázadi romantikának kapóra jött é$ a néni hagyörr»áöy. amelyet aztán ízlése szerint alakított át. Minden irodalomban, regényekben, színdarabokban, oberett-szövegekben megjelent a eziMnaDkus rab’ó alakjá. megbővülve a fér mánt'ka ideáDai szerinti szerelmi motívumokkal. A romantikus rab’ó fnár nemcsak a törvénnyel á’l szemben, hanem szerelmi korfb’k- tusba is kerül, amelv mér rokonszenvesebbé teszi alakiét. Rövid időn belül ez a motívum 'ut az előtérbe: va’aini szerelmi összeütköződnek válik hősévé és áldozatává. A nők iránt o-vönvéd és Udvarias, a nők vonzódnak is hozzá. mai szóval mondva erős sex apneábe van. Utóbb aztán, a témák virágzásának és hanvat- lásának törvénve szerint, valóságos lírai tono- rista válik belőle. Végül a romantika Imvdila- po^ásáva' eltűnik az irodalmi témák sorából. Nagvíában ez a menete, mint minden rabló, romant'káóak. a magvar bet vá r-r ó m au tik á n a k iá. Szüloavda á legkomolyabb é« legtné’vebh erkölce'ségü magvar írók c^vike. Eötvös József báró: ..A fahi ipgvzö’e11 Vírdáía az ős-alakja trenden későbbi betyárnak. Eötvös előtt, ha betyár szerepelt az irodalomban — lásd A pelcekei nótárius —, egyszerűen rabló. Viola azonban egy eszme szimbóluma: a jobbágyság és a közigazgatási elnyomás elleni tiltakozásé. Viola derék, tisztességes, tisztaszivü jobbágy-ember, csak a vármegyei hataiom kegyetlensége, a benne föllázadt igazságérzés és megsértett emberi méltóság hajtja bele a betyárságba. Áldozat, inkább, mint gonosztévő, egy embertelen rendszer áldozata, a jobbágyság és a régi vármegye áldozata, melynek praxisa lehetőséget adott a korrupt közigazgatás minden visszaélésének. Eötvös regényének Viola lett a legnépszerűbb alakja, népszínművet is csináltak belőle, mely nagyon sokáig élt a színpadon. A kór szabadság-ideálja és demokratikus tendenciája tartotta életben. Ehhez a szociális színezethez a Bach-korszak- ban politikai motivum i& járult. A betyár az abszolutizmus gyűlölt hatóságainak volt az üldözöttje, tehát a közvélemény ő mellé állott. Az irodalom, főkénp a népszinmüirodalom fölcifrázta a szerelmi áldozat motívumával — lassanként sablónná vált a pusztai csárdában cigány mellett mulatozó, szépjiépdalo'kat éneklő, csap- iárnával szerelmeskedő betyár. Mikor aztán a kiegyezés után alaptalanná vált az alak politikai motiválása, a demokratizálódás megfosztotta szociális színétől, lassankint kipusztult az irodalomból, a rossz írók kezére került és végül a ponyvairodalomba menekült. A ..Pusztai szél11, Hunyady Sándor uj szin- darabía. melvet a múlt. héten mutatott be a Vígszínház, érdekes kísérlet enitok a betyárromantikának a föbámaeztására. Hunvadv be- tvár'a már nmn a réíi néns7'niniivek Urai teno- ristá'a. a régi, naiv rekvizhumokból már csak a küVőeégek maradtak meg. a csárda, a sze- re'mes csaplárosné stb.. — maga a botvár kegyetlen haramia s az iró azzal próbál uj romantikát keritení köré'e. hegv az a’ak méreteit na- gvitía meg. Haramia, de haramiának hatalmasra nagyított legénv. akinek indu’atai nagyméretűek és a fp’p fö'ött mindig ott eötétlik az akaszfnfa árnyéka. A vidám, mulatós, szénti- mentábean szere1 inbetyárból komor, keserü- indulatu betyár lett a mai realisztikus szemlélet révén. < Érdekes kísérlet ez. -— egy valaha népszerű témának modern szellemben való fö'ujitása. Egyszeri kísérlet osnpán. melynek aligha tosz folytatása. A betyár meghalt. Előbb az é’etbol veszett ki. az irodn’nrnban megszokás révén éldegélt még egv darabig, aztán ormán is kihalt, a t'ö'tá’ya^ás nrn^en reménve nélkül. Az egykori rabló romantika ma már csak Amerikában él, mint filmtéma: a gangster-romantikában. Sajóvölgyi bús muzsika Irta: Lörlnczy György Keserű időnk nyilván elrontotta a gyomrát vagy tán meg is kergült egy kicsit. Nemcsak a fniutat, még annak szerény emlékeit se bírja megemészteni, hát inkább készakarva elfelejt mindent. Nem kellenek neki a veszendő magyar ézépségek és csodák. Nem kell Stradivarius, nem kell Cfemona! Egyáltalán nem kéll a művészet. Semmi se kell, csak kenyér. A Jelen azonban igazságos. Bosszút áll: mindent ad, csak kenyeret nem. Az ideges, türelmetlen és epés kor mindezt nem érti, persze. Nem tudja, kiről és miről van szó. Hall egy nevet a rádióban vagy olvas az az újságban: Tomcsányi László. A kor a vállát vonogatja: sók Tomcsányi László van. Kúriai biró volt. A kor kicsinylően legyint; neki az örökbiró is — k'sbiró. Nyolcvanesztendős volt. A kor gúnyosan nevet: hát akkor mit keresne itt? Az élet nem szenátus! Mélyen tisztelt kórunk, ősi szokása szerint, ezúttal is téved. Valaha csak hét kúriai biró volt Magyarországon, azért hivták a kúriai birót ezeptemvirnék. Nyolcvánesztenclös ember akkor sokkal több volt, ma sokkal kevesebb van- De a Tomcsányi Lászlók akkor is ritkák voltak, sőt többnyire csak egyenetlenek. Az élet azonban csakugyan nem szenátus. A világon meg is látszik, hógy nem szenátorok kormányozzák az — orránál fogva. A mi Tomcsányi Lászlónk csodálatos és érdeszabadult. Egy kis véletlenen múlt az egész: Hannáié nem'akart későn utazni. Valami megdöbbentő, furcsa érzés tz. A halálból szabadul tünk meg, lehetne mondani. Égy hónapja elmúlt s nem tudunk ennek a hatása alól szabadulni. Rejtünk ül, kiéért, eszünkbe jut. Mikor mi átutaztunk ott, az a bitang már toldozta a drótjait s valószínűleg ott figyelt a meiőn. Attól félek, Hannele valami spiritiszta szekta tagja lesz. Hajlama van hozzá- S kérlek, a dolgot pent tudjuk elfelejteni. Sokszor hangtalanul járniuk a szobában, aztán nincs nyugtunk otthon. Valami egészségesebb életszemlélet kellene, de az itteni körülményeik is annyira befolyásolják minden napunkat, hogy sokkal inkább fogékonyak lettünk minden lelki affekció iránt. Félek, hogy Adnie sokáig neon fogja ezt ki- heverni,,f kéé Valaki vólt. Cremona zengő csodája, mint a Stradivarius, amelyen fürge ujjai úgy siklottak, mint a gyik a eáe levelén. A maga igazi Stradi- variufián, amiről hiteles okmányokat gondosan őrizgetett és amire büszke te volt! Azzal együtt volt ő tüneményes specialitása a magyar muzsika pusztuló nemes krónikáinak. Az a magyár csoda, aki sohase lesz többé. Úri banda primáea. Méltóságom cigányprímás. Míg ilyen is volt a világon, addig volt igazi magyar világ is. Zengő, daloló, muzsikáló, táncoló, virágzó, vidám ée magyar nemzet. Toborzót, palotást, andálgót járt. Búzát aratott és búzavirágról álmodott. Tomcsányi László ennek az álomnak volt cremo- nai hegedűje, Stradivariusával együtt. Hajh! én még magara is sokat tomboltam a Tomcsányi László bűvös muzsikáján! Otroko- eson, Tornallyán, Pelsöcön, Putnokon. Igazi, valóságos Stradivarius talán nincs is már több ;az övé volt az utolsó. És most az utolsó is elnémult. Az utolsó úri, vagyis művész cigány kezéből örökre kiesett a vonó! Félszázesztendő folyamán aligha volt olyan hírneves magyár muzsikus, akinek a játékában ne gyönyörködtem volna. A magamfajta fantasztának eohaee kellettek a világzengő nagy operák, nekünk egyetlenegy muzsikánk volt mindig: a magyar nóta. Magyarul mulatni, vagyis sirva vigadni más muzsikán valójában nem is lehet. Hallottam a leghíresebb művészek és a legnagyobb cigányok muzsikáját. De Tomcsányi Lászlónál nagyobb hegedűművészt — soha. Nálánál különb cigánymüvész egvesegyedii] Reményi Ede volt, ő is csak egyetlenegy dalt tudott szebben játszani: Rákóczi és Czinka Panna gyönyörű nótáját: Repülj, fecském, ablakára... Amiről Jókai valaha ezt irta: fejedelmi hangok — fejedelmi szívből. Szegény jó Reményi! ö is koldus szegényen halt meg, ha jól emlékszem; nem is hazai földön, de azzal a fejedelmi nótával ő muzsikálta össze a Petőfi- szobrot a dunaparti zöldséges piac ékesenszóló amazonjainak és lelkes pesztonkáinak. A Tomcsányi László Stradivariusának valaha országos híre volt. Rajta, húrjain, a művész ujjai alatt a bűvös-bájos Sajóvölgy füzeseinek és re- kettyéinak szelíd vadgalambjai kacagtak és zokogtak: a vörössapkás honvédek és a szépséges görnöri leányok és szerelmes menyecskék. Volt •idő, mikor az otrokocei nóták visszhangja verte föl a busongó sajóvölgyi magyar kúriák osügga- teg csöndjét ée a Tomcsányi László úri muzsikus Itt az idfi gondolkodásra! Miiyen rádiókészüléket veszek magamnak? Űüágkörutiában Dr. Seibi rádióké szülék meghódította a oilágot. készülék egyszeri bemutatásakor meg fog győződni a hálózati rádiókészülék kioáló működéséről. tKioánatra kőtelezeüség- nélküli bemutatás minden Időben és mindenütt. Seibt rádiókészülékek minden jobb rádióüzletben kaphatók. bandája táncoltatta Gömör sarkantyúé daliáit és a hajladozó bájos kis cukornádakat. Körülbelül hatvan esztendeje, hogy a tor- nallyai kis fiskális elindult kettős pályáján, melyen mindhalálig hü rajongással szolgálta két bálványát: az igazságot és a muzsikát. Laikus lélek ellentétet láthat a két bálvány között, sőt némi összeférhetetlenséget ifi. De mi fittyet 1 lányunk a tudós és fontoskodó laikusokra. Mert nincs az igazságnál szebb hegedüszó és nincs ezeb bigazság a hegedüszónál! Tomcsányi Lász ó az igazság bálványával a szeptemvir trónjáig emelkedett, a kúriai biró méltóságába. De Stra- divariueának koszorúit, masryar szokás szerint, idegen aprócseprő ügyes kis dilettánsok elka- száíták a fejéről. Megmaradt a maga úri bandája élén, méltóságos cigányprímásnak. A banda forma szerint megszerveződött, még vajdát ;s választott: Palóczy Ábrahámot, a tökéletes tábia- birót, vagyis Ábrig bácsit. A prímás Tomcsányi László volt, persze s körülötte csupa nagyszerűen összhangolt müvét-ze a muzsikának: Farkas Gyula, Szentpétery Béla, Ján Zsiga, Mészáros Kálmán, Borsody Károly. Lélek szerint a bandához tartozott, bár hegedülni nem tudott, a népszerű és szeretetreméltó Kovács Miklós is, mesés tajtékpipáival, kitűnő gálócsi dohányával és zamatos miskólei borával együtt. Élethivatása mindenkinek más, de magyar természete, karaktere, ízlése, művészete valamennyinek — ugyanaz. Hory ivry mondjam: bölcs vjvőrök voltak mindnyájan. Ügy éltek, hogy se a jó polgári erkölcsökön és kötelességen, s-e az emberie sé- gen, se a jó pajtás mulató és mulattató kedvén nőm esett Csorba. Cicrányok és urak voltak egyszerre. Tulajdonképpen mindig is e* volt az iirazi mnsyaT virtus, míg a divatos kar ikatúrákban meg nem hamisították azt ifi és ferbiit, fokost, agarat nem csináltak a rnntryar virtusból. Egy se él közülük. A Sajóvölgy cremonai hegedűsei egymásután búcsút mondtak a magyar nótának; aztán most utánok költözködik maga az árvaságra maradt szegény szép masryar nóta is. A Sajóvölgy utolsó cremonai hegedii.-e, maga a prímás, épp most hunyta be a szemét. A viharmuzsika hajóskapitánya, aki utók ónak maradt a fedélzeten. Hü utitáreával, a cremonai Stradiváriussal elsiratta valamennyi dalrstársát, neki magának már csak az én rekedt tűink óm jutott, neki, akit száz Stradiváriusnak, zenző cremonai orchestrumnak kellene a mennyei dalok örök zengésébe kísérni! Hartmann Lajos dr. emlékezetére Két évre] ezelőtt megtorpant lélékfael állottunk meg a váratlanul bekövetkezett me^hásáthatatlan előtt Olyan álomszerűén hihetetlen veit, hogy a kiváló képzettségű orvostudor, a legjobb kolléga, barát, a ne- messzivü humanista nincs többé. Mint fiatal orvos került Kassára, hol kiváló képességeivel, kitartó szorgalmával, szeretetr'eméltó&ágával, puritán jellemével Szlovenszkó egyik legnevesebb orvosává küzdötte fel magát. Neve túlszárnyalta az országhatárokat is. Fanatikusa volt hivatásának. Határtalanul bíztak benne botegei, kiknek tudásával gyógyírt, jóságos modorával pedig vigaszt és reményt osztogatott. Most, hogy (immár két éve elhagyott, neoncsalk kevesebben, hanem kevesebbek is lettünk. Nemcsak a nagy gyógyítót veszítettük al, ki hivatását magasabb küldetésnek tekintette, hanem as egész embert, kinek minden oseTotkedetében emberi jóság ét szociállis gondolkodás tükröződött vissza. E szomorú évfordulóin mélyen át érzett kegyelet állja körül sírhantját. Lélekben jelen vannak mindazok, kik mélységes tisztelettel emlékeznek reá, kiknek igaz barátja, gyógyítója volt, kiknek fájdalmában, szenvedésében — a fenkölt szelleméhez méltóan - ö igaz együttérzéssel osztozott, Légyen áldott emlékei F«rűetrüzer László, Kényelmes részletfizetési teltételek. ÍKérjen prospektust, Űezérképoiselö Gsehszlooákia részére FREISTADT EMIL. r a t i s I a o a, Sedlórska 3. telefon 7-95
