Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-10 / 206. (2723.) szám
2 ^RXGAlMAGtARHlRLAB ják, hogy Horthy Magyarországa ellen teszik ért, mert nem párt és nem kormányzás ellen, de a magyar életerő megnyilvánulása ellen foglalnak állást csak azért, hogy azt, aki a magyar fajtának önérzetét igyekszik megsemmisíteni, erősítsék ebben a törekvésében. Szerencsénk még, hogy ennek a sajtónak nem hallatszik messze a szava, szerencsénk, hogy ebben a sajtóban több a szenvedély, mint a tudás s ebből csak a horizontnak kicsinysége látszik ki. írásuk ugyan elmúlik nyom nélkül a nagy ügy igazsága mellett, de mindig folt marad. Nem mentség az, hogy azt mondják, hogy 2sidók írják ezeket a cikkeket Mi. keresztényszocialista párt sohasem felekezet szerint ítéljük meg az embereket, hanem cselekedetei és az abban levő erkölcsi motívumok mérlegelése után. Gazdasági problémák és morális föladatok Szükségesnek tartom, hogy a gazdasági krízissel is foglalkozzunk, mert nagy gazdasági válságban is élünk. A termés az egész országban katasztrofális. Népünk anyagi ereje gyöngül, ezzel természetesen ellenálló ereje is gyöngül. Erről bővebben más fajtársunk fog előadást tartani, azonban a magunk politikáját illetve, a keresztényszocialista pártnak a célja nem lehet csupán az, hogy csak anyanyelvílságre nevelje a tömeget, hanem hogy fenntartsa bennük elsősorban a nemzeti öntudatot és fenntartsa bennük a vallási érzést: azt a két nagy rorális erőt, amelynek megtartása teszi egyedül lehetővé a nemzeti létnek a fennmaradását. Ha mi a magunk politikáját csak gazdasági alapra helyeznénk, ha tisztán csak azt néznénk, hogy mi az anyagilag jobb, hát akkor igen veszedelmes térre lépnénk. Anyagi- lag ugyanis a kormány mindig többet tud ígérni és nyújtani, mint mi: ellenzék. Nekünk iitölevőknek meg kell mindent tennünk gazdasági téren s erre rendelkezésre áll minden orgánumunk, minden önzetlenségünk és minden teheteégünk. Számba kell vennünk azonban azt is, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember“. Pártunk keresztény is, ezért bennünket nem hagyhat hidegen az, hogy vallási tekintetben milyen politikát követ a kormány és ezzel szemben milyen politikát kell nekünk követnünk. 1 kormány egyházpolitikája A kormányban — akárhogy szépítik is a dolgot — szabadkőműves tendencia és a történelmi országokban a katolicizmus terén is sok helyen autók efal irányzat nyilvánul meg, ami szemben áll a római - katolikus egyháznak univerzális jellegével. Neon akarok ezzel hosszasan, foglalkozni, csak rámutatok arra a hadjáratra, amelyet a Pápa Őszen tségének nunoiusával szemben köveitek katolikus orgánumok, tényezők, sőt pártok. Visszatetszést szült ez a keresztényszociial'iista pártban, mert mi nem negligálhatjuk azt, hogy a katolikus erőnek legfőbb gyúpoütja a Szentatya és annak reprezentánsa, a nunciuB, s ml nem nézhetjük, hogy -védelem nélkül legyen egy országban az apostoli niundius. Ha bármely téren azt látnék, hogy a Szentszék tekintélyét és ezzel a katolikus lakosság lelki harmóniáját meg akarnák zavarni, a kérész ténye zoeial ista pártot a legerősebb ellenzékben fogják találnál Mi a katolikus egyháznak hil fiai vagyunk. Mi a katolikus egyháznak prere- gativáit megvédj ük, azonban a katolikus egyházban viszont a magunk nemzeti jellegének fenntartóját és nemzeti jellegünknek rnegerösitőjét, nem pediglen elnyomóját akarjuk látni. Éppen azért itt ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy el nemzet leni tő tendenciát lássunk megnyilvánulni a szlovenszkói püspöki kar egy részében, akik a papi nevelés terén, a szemináriumokban és egyéb ténykedésükben is az egyház ügyét össze akarják keverni a kormányzat szlávositó irányzatával. Ró akarok mutatni arra, hogy az esztergomi egyházmegye itteni apostoli adminisztrátora és a kassai püspök ur is küllőn intézkedéseket tettek Szent István király ünnepével szembein. Én, mint jó katolikus, tudom ugyan, hogy Szent István király szentségének nem árt az, ha akciót indít tisztelete ellen akár a nagyszombati'apostoli adminisztrátor ur, akár a kassai püspök ur, de én úgy gondolom, hogy ez nem reciprok, nem kölcsönös! Hogy valamely szentnek az ünnepe egyházi ünnep-e vagy sem, azt Róma határozza meg, nem pedig a püspök. Róma pedig Szent István király ünnepe tekintetében már döntött. Erre nézve idézem a sacfa ritiu- um congregatíio 65-1923. sz, határozatát. Ez a congregatio még ! 923-ban pozitív irányban úgy döntött, hogy az egyházmegyék pat rónusa inak és az egyházmegyék szent alapítóinak ünnepei megünneplendők. Miiithofg pedig Szent István király nemcsak az esztergomi érsekségnek, hanem az egri egyházmegyének is megalapítója, s miután a mostani nagy szombati apostoli adminisztratura része az esztergomi egyházmegyének, a mostani szepesi, besztercebányai, kassai és rozsnyói püspökségek részbe® az esztergomi, részben az egri egyházmegyéből szaki itattak ki, kétségtelen, hogy mind ezeknek az egyházmegyéknek tundátora Szent István király, Miután pedig a magyarság és az egész ország 1083 augusztus 20-áika óta — amikor Szent István királyt sírjából kiemelték — ezt az ünnepet megtartotta, ez szorosan vett egyházi ünnep, mert az egyházmegye megalapítóját ünnepeljük. mammammmmmmmmmmmmmmmmammmmmammmami Jeléje adtak, aztán lefeküdt aludni, háttal a ; tűznek. Ezüstnyil némán ült a tűz mellett. A fehérek telepén jelentéktelen jövevény volt, szin-! te fél szegen kullogott el a többi ember mellett. De itt, a rengetegben, otthon érezte magát. Mintha megnőtt volna. Büszkén hordta a fejét, hatalma tudatában. Az elfogatás pillanata óta egyetlenegyszer sem tekintett a foglyokra, mintha méltatlanoknak tartaná őket még arra is, hogy -rájuk vesse a szemét. Végre megmozdult, intett a világosarcu indiánnak s a foglyokra mutatott, aztán lefeküdt a felhalmozott lombra, hogy aludjék. Az arca mozdulatlan volt és kifürkészhetetlen, éppen mint a többi indián harcosé. Akár beszélgettek lágy torokhangjukon, akár nevet- tak halkan, akár mozdulatlanul néztek a tűzbe, az arcuk mindig egyformán néma volt, ! mozdulatlan és titokzatos. Joe sajnálni kezdte j a bátvját. Érezte, hogy könnyebb lenne a pár- J dúcot kíméletre szoktatni zsákmányával szentiben, mint Jézus igéit megértettni a vörös har- i cosokkal. A tréfás kedvű indián harcos most kinyi\ PI0NEER0K Irta: l\\l GREY fordította. tíosártjné Réz Lola (10) Eleinte csodálkozott azon, hogy miért mennek mindig a ritkásabb helyeken, de aztán rájött, hogy ez a csendes erdő rejtett veszedelmeket Őrizhet magában. Innen-onnan vízesés zaja hatott át a sűrű lombokon néhol szürke sziklafalak meredtek elő valami szakadékból, amit félig benőtt a bozót. Nyugaton a lombok közé bukott le a nap. Árnyékok kezdték beszőni az erdőnek amúgy is homályos mélyét. Aztán lásson összefolytak a bokrok és a fák, a bíbor-sugár eltűnt a nyugati égről s az erdőre boruló sötétség megállásra kényszeri tette a csapatot. Az indiánok egy domb szól mén les oldalán telepedtek meg, amelynek alján kis patakocska folyt. A patak mellett tűzrakás nyoma látszott. Valószinti, hogy az indiánok hagyták itt a hamut ma reggel, mert még füstölgőit ití-ott, amint felkotorták. Mialatt az egyik indián megrakta a tüzet, egy másik harcos bement a bozótba éá csakhamar jókora darab becsomagolt szarvashussal tért vissza. Nemsokára vígan égett a tűz és megvilágította a körülötte kuporgó alakokat. Gyermekkorában sokszor álmodott Joe erről s most, hogy szinről-szinre látta maga előtt a táborozó indiánokat, nem helyzetük reménytelen voltán, vagy a főnök bosszuszomján té- •pelődött, hanem élvezte n képet. Szinte örült neki, hegy megfigyelheti az indiánokat, ha nem is volt irigylésre méltó a helyzete. Jimot különválasztották tőle « észrevette, hogy a rózbŐrüek bizonyos megvetéssel bábnak vele. amit magával szemben nem tapasztalt. Ezüst- nyíl bizonyosan megmondta már harcosainak, hogv Jim nem nyúl fogy veihez és a főin rek Na"" Hz. cl lemét akarja megismertetni védik Jim lehajtott fejjel üli a helyén. Az arca bánatos volt és látszott rajtái, hogy nincs sók reménye a jövőt illetőleg. Megette a húst, amil tóttá Joe és Jim csomagjait s a többiek nagy érdeklődéssel lesték, mi kerül ki belőle. Nem sokat találhattak. Néhány ruhanemű, egy pár csizma, egy-egv pipa meg dohány volt minden kincsük. A vílágosképü indián elégedett morgással tartotta meg magának a pipát és a dohányt, a ruhaneműt meg lábbelit pedig odadobta a többieknek. Civódva osztoztak rajta. Az egyik indián elkaparintotta a többiek elől mind a két. csizmát. Ledobta mo- krurzininit és lábára húzta a sápadtarouak lábbelijét, aztán büszkén kezdeti ide-odn sétálni benne. De örömé nem tartott soká, a szűk csizma nyomta a lábát. Leült és az egyiket n agy nehezén lehúzta, •— a csizma vizes lelt a tutajon .., de a másikat meg som bírta mo zdítani, akármennyire erőlködött. Végre is odanyujtotta lábát a szomszédjának, aki történetesem éppen a tréfás!edvü magas fickó volt. Ez megfogta a szerencsétlen Indián lábát, és körülhurcoítft az egész tisztáson a csizmánál fogva. A többiek nevettek, vele együtt. De a csizma végre meglazult, léCfftiiwótt a hnr1981 azepiember 10, eatttörittlt. Ennek az ünnepnek semmi közié sincsen a politikához. De Jantausdh adminisztrátor uir 49212-1931. számú rendeletével ezzel ellentétben, kijelentette azt, hogy Szent István király napjának megünneplése semmi címen nincsen megengedve. Ez nem áll, tmert Szent István király napjának megünneplése az egyházmegye fundá- tora ünnepének óimén nemcsak meg van- engedtve, hanem minit föntebb említettem, az illetékes congregatio által él i® van rendelve, azért a harangozó® és a nagymiseol- vasás eltiltása egyenesen beleütközik azokba a szabványokba, amelyek szerint a római szentszék az egész világon él. Nagymi- sét a püspök nem tilthat el, mert hiszen, ha bármelyik hitve kívánja, a paip bármely napon mondhat nagyim isiét. Sajnálatos, hogy ezekről, itt beszélnem kell, mert nem áll érdekében a katolikus érdekeknek, hogy a püspökkel szemben. és annak intézkedéseivel szemben kritikát gyakoroljunk, de a nemzeti érzés érdekében sem áll az, hogy meglapuljunk akkor, amikor a magunk nemzeti érzését látjuk elnyomva. Ezért, ha bármely párthivünket, vagy bármely római katolikus lelkészt megtámadnák Szénit István király ünnepének megünneplése miatt, lesz bátorságunk és erőnk, hogy illő helyen megtegyük előterjesztésünket mindazok ellen, akdlk az egyház magasztos céljait lerontani és a politika eszközévé akarják tenni. Tanügyi sérelmek, melyek a népszövetség elé kerülnek Röviden az iskolákérdéss&l is akarok foglalkozni. E tekintetben is szükségesnek látom, hogy a végrehajtó bizottság előtt rámutassak a mai helyzetre. Három konkrét esetet hozok csak föl, amely miatt most inár a népszövetséghez fogok fordulni, mert másutt reparációt kapni nem tudunk. Ceéh&zlovákia iskölaügyi kormányának vezetője, Bérer miniszter ur mindig azt hangoztatja, hogy neki nincs egyéb célja, mint a kultúra fokozása és tiltakozik az ellen, mintha ő az általa hangoztatott kultúra fokozás köpenyege alatt a nemzeti egyéniséget, vagy a vallási erősséget akarn meggyöngiteni. Mégis ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy az állam iskolaügyi kormányzata kerülő utakon igyekszik a felekezetek kezéből kivenni az iskolákat s pénzügyi rendeletekkel akarja lehetetlenné tenni azt, hoev a felekezeti Iskolák élni tudjanak. Száma nem véve eem az etnikát, '&em a népszámlálási eredényeket, sem a tényleges helyzetet, például Borsán, — egy községben, amely ezer esztendő óta magyar község volt. ahol az 1921- ik évi népszámláláskor is mindössze 6 százaléknyi volt a szlovákság — tisztán szlovák iskolát tart fönn. tt Somorján é6 Bagyarbélen a római katolikus egyház minden jóindulatával szemben a katolikus iskoláktól el akarják vonni a nyilvánossági jogot, csak azért, hogy % szinmagyar helyeken az ottani lakosságot nemzeti jellegéből kiforgassák. Én e tekintetben elmentem a konci- liáneá.g legvégső fokáig, •— mert nem a harcot keresem, de a sikert — szépszerével, magánúton, magától az iskölaügyi minieztertős kértünk és kértem e tekintetben megnyugtató választ. A miniszter ur Ígéreteket tett nekem személyesen is, majd Interpellációt is nyújtottam be, de se migéretét be nem váltotta, sem pedig az interpellácaóra nem felelt a miniszter ur. Hát Így jászani nem lehet. Van még fórum és á csehszlovák iskolaügyi kormányzat nem elég erős arra, hogy a római katolikus egyháznak érdekeit így lábbal tiporja és tudom, van még erő, amely ezt a gesztusát visszautasítja. É Kulturális ügyekben az itteni iskölaügyi kormányzat valóiban lehetetlen módszereket követ velünk szemben. A magyar gimnáziumok, a magyar egyetemi oktatás etb. kérdésében nem akarok részletekkel foglalkozni, csak még egy esetre mutatok rá. A pozsonyi színházban a magyarságnak ne .madják meg a lehetőséget aT- ra, hogy színiéiöadásokat tarthasson; — a magyar fillérekből felállított színházban a legmelegebb hónapokban akarják csak megengedni a magyar színielőadásokat, csak azért, hogy a színház kulturális befolyásától fosszák meg a magyaT közönséget. Alapítványokat tesznek, amelyeknek célja nem a magyar kutlura kimé'lyitése, hanem magyar nyelven a magyar léleknek és a magyar öntudatnak meggyöngitése. Az őslakos együttműködés szüksége Nekünk ittlevőknek, s ezt újból hangkulyo- zom, nemzeti jellegünk fenntartásához ragaszkodnunk kell, hitéletünk szabad kiélését követelnünk kell, azonban első sorban az ittlévő őslakossággal való harmonikus együttműködést kell ápolnunk és megalapoznunk. A keresztényszocialista párt nemcsak a magyaroknak a pártja. Büszkén tudok rámutatni arra, hogy az ittlevő katolikus szlovákság egy igen tekintélyes részének is a pártja. Rá akarok mutatni arra a nagy el őhal adásra, amelyet pántoknak szlovák orgánuma, a Vpla Ludu felmutat. E lap előfizetőinek száma folyton' emelkedik, mert kifejezést ad annak az érzésnek, amely keblünket áthatja, hogy mi ittlévő őslakosok: magyarok és szlovákok, egymásra vagyunk utalva, nekünk érdekellentéteink nincsenek, mert nekünk egyformán kell küzdőntlnk azzal a centralizáló erővel, amelynek a mi boldogulásunk itt csak másodlagos. Emlékükbe idézem itt azt a nagyszerű népgyü- lést, amelyet Selmecbányán tartott a keresz- tényszocialista párt, rá akarok mutatni azokra a nagy érdemekre, amelyeket Dobránszky, Fe- dor, Petrasek, Merrel és a többi szlovák társaink e tekintetben elértek és büszkén és öntudatosan hirdetem azt, hogy igenis nekünk minden céiünk itt bernit és kinnt, rámutatni arra, hogy az itteni nehéz problémáknak a megoldását abban látjuk, hogy mi a magunk sorcos lábáról s a tréfás vörös harcos hátrabu- kott, majdnem bele a patakba. Dühösen felugrott és mérgében a tüzbe hajította csizmát. Lassan elcsendesedtek a vörösök. Mind lefeküdtek aludni, csak a tréfás kedvű, lármás vörös harcos maradt ébren, mert neki parancsolta meg a főnök, hogy őrködjék. Mikor észrevette, hogy Joe nem alszik, hanem nézi őt, amint a pipájából füstöl, Joe nagy meglepetésére angolul szólalt meg: — Sápadarc hozni dohányt... dohány nagyon jó lenni nekünk. Aztán, mikor észrevette, hogy Joe elálmo- sodik, biztatón odaszólt: — Sápadtarc aludni, vörös wigwamok lenni messze ... odaérni sok nap múlva. Joe elaludt. Másnap reggel arra ébredt, hogy nagyon fájnak a lábai. Szorosan meg volt kötözve egész éjjel, örült, mikor levették róla a köteléket és elindulhatott. Nyugat felé haladtak, nem siettek, de nem is késlekedtek és állandóan az erdő legnyíltabb helyeit keresték. Dél tájban forrá shoz értek, először a főnök ivott, aztán a harcosok, végül a foglyokuak is megengedték, hogy csillapítsák a szomjukat. Mikor újra el akartak indulni, magános madárkiáltás hallatszott valahonnan az erdőből: Joe talán nem is tulajdonított volna semmi fontosságot ennek, ha Ezüstnyil nem hajlik hirtelen kutató arccal előre s nem figyel minden Idegével, harcosaival együtt. És most a csendben, ahol nem hallatszott egyéb, mint a kis forrás vizének cső rgedé zése, hirtelen újra felhangzott a kiáltás. Joe megfordult, mintha a fákon keresné az a különös madarat, mely ennyire megzavarta a harcosokat. De ebben a pillanatban újra hallotta a madár hangját, még pedig közvetlen közelből: Ezítetnyil válasza volt. Most értette csak meg Joe, hogy valószínűleg több Indián is van az erdőben, megtalálták Ezüstnyil nyomát és most jelentkeznek. Nemsokára meg is jelent néhány sötét alak a fák között, egyre közelebb értek a bozótban, aztán kiléptek a tisztásra, ahol Ezüstnyil állt harcosaival és a két fogollyal. Tizenkét téli voltak n Joe- észrevette,: hnyo másoké mint Ezüstnyil harcosai. Éppen csak annyi ideje volt, hogy ezt a hajviseletben és harci színekben nyilvánuló különbséget megjegyezze, mert a legelői haladó két alak kötötte le a figyelmét. Az első magas, szélesvállu indián-főnök volt, akivel szemben a büszke Ezüstnyil is feltűnő tiszteletet mutatott. Parancsoló tartásában, mozdulatlan bronzszobor arcában veleszületett királyi méltóság és előkelőség volt. Mélyen ülő szemei keményen csillogtak, arcának minden vonása magas észbeli tehetségről tanúskodott. Az utána haladó férfi mintha csak gunyké- pe lett volna a nagy főnöknek. Indián ruházata és tarka arcfestése dacára az első pillanatban észre lehetett venni rajta, hogy fehér ember. Arcát barnára égette a nap, de nem volt rajta az a jellemző vöröses árnyalat, mint az indiánokén. Egyébként különös arca volt. Alacsony homloka hirtelen hajlott hátrafelé, ami állati ösztönöket szokott elárulni. 'Sárgásbarna szúrós szemei túlságosan közel voltak egymáshoz s mintha egy pillanatig sem tudott volna mozdulatlanul egy helyre nézni, állandóan pislogott. Az orra hosszú volt és horgas, mint a keselyűé, a szája keskeny és kegyetlen vonalú. Igazi szörnyeteg, egy ijesztő rém arca volt. Mialatt a két főnök néhány szót váltott egymással, éz a szörnyeteg a foglyokhoz fordult: — Kik vagytok és hová akartok menni? Jimtől kérdezte ezt, aki készségesen válaszolt. — Down a nevem, misszionárius vagyok és a rnoraviták telepére indultam, hogy térítsem az Indiánokat, ön fehér ember, reméljük, hogy a segítségünkre lesz, Szegény Jim azt hitte, hogy megértésre szá mi that. Nagyon csalódott. — Úgy? Hát pappal van dolgunk megint? Persze, hogy segíteni fogok! De még mennyire! Segíteni fogok kivágni a szivét, kitépni a máját, hadd egyék meg a keselyük!. Hogy szavának nagyobb sulvl adjon, felemelte az öklét és lecsapott vele az összekötözött Jim főijére. (TM^tatJuVV
