Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-05 / 176. (2693.) szám

^I^GAlAW^AIiHIRnAB 19111 augusztus 5, ez&rdK Szlovenszkó és Ruszinszkó szóbanforgó vi­dékeinek rendkívül eladósodott voltéról é9 számadatokkal alátámasztva igyekezett meggyőzni a földművelésügyi minisztert arról, hogy a vetőmagakcióval még koránt- sincs biztosítva Szlovenszkó és Ruszinszkó elemi csapásoktól sújtott kisgazdatársadal­mának megélhetése, sem pedig üzemeik­nek zavartalan továbbfolytatása. Figyelem­be kell venni, hogy az említett vidékeken nemcsak a gabonatermelés járt az isméit szomorú eredménnyel, hanem a naigy szá­razság következtében az ez évi cukorrépa- termés is alig felel meg a imil'tévi ter­méseredmény egy harmadának. A takar­mány termésben is nagy hiányok mutat­koznak. úgy hogy az állatállomány téli eltartása sincs biztosítva. Hosszúlejáratú hitelt! Az előadott körülmények miatt Rohm szená­tor okvetlenül szükségesnek (minősítette, hogy a kormáqy legkevesebb két-hárommilliárd mezőgazdasági hitelről gondoskodjék, mely- lyel a bajbajutott gazdák jelenlegi rövidlejá- raíu bankhiteleiket hosszúlejáratú állami hi­telre változtathatnák. Bradács minsztert Böhm szenátor informá­ciója meglepte, megütközött Szlovenszkó eladó­sodottságán, teljes mértékben belátta a helyzet komolysá­gát és megígérte, hogy a mezőgazdasági hitel rendezését illetőleg megfelelő törvényjavasla­tot -fog a törvényhozás elé terjeszteni. A sjlovenszkói és ruszinszkói elemi csapá­soktól sújtott gazdatársadalomnak és mezőgaz­da-sági munkásoknak nyújtandó segély kérdése tehgt attól függ, hogy a kormány, illetőleg a törvényhozás a szükségelt fedezetről, illetőleg hitelről gondoskodjék. Az eziránt! szükséges intézkedések megtétele végett tehát Böhm sze­nátor a miniszterelnökhöz fordult. fi minisztereink — nyaral! A miniszterelnök azonban szabadságon van, és a miniszterelnök helyettese, Bedhyne minisz­ter sem tartózkodik Prágában. így tehát fele­lős tényezőt, aki tényleg intézkedhetnék és aki Szlovenszkó és Ruszinszkó nyomorának sürgősen szükséges enyhítése céljából a meg­felelő lépéseket megtehetné, Böhm szenátor senkit sem talált Prágában. A felelős tényezők nyugodtan folytatják nyá­ri szabadságukat akkor, mikor Szlovenszkó és Ruszinszkó búzaterületének őszi vetőmag­szüksége fedezetlenül áll, mikor a kisgazdák és mezőgazdasági munkások a leginségesebb télnek néznek elébe. Össze kell hívni a parlamentet! Ezért Bökm szenátornak meg kellett eléged­nie azzal, hogy a miniszterelnökhöz intézendő követeléseit Klucsina Károly dr. miniszterel­nökségi osztályfőnökkel ismertesse és memo­randumát neki adja át. Klucsina osztályfőnök elismerte Böhim szenátor követeléseinek sürgős­ségét és Ígéretet tett, hogy azonnal érintkezésbe lép a földművelésügyi miniszterrel és tőle részle­tes hivatalos tájékoztatást kér. Egyidejűleg pedig telefonon közölni fogja Beohyne mi­niszterrel, a miniszterelnök jelenlegi helyet­tesével, Böhm szenátor személyesen előadott és memorandumban lefektetett követeléseit, valamint azon kifejezett követelését is, hogy a szükséges fedezet és a fedezet előteremté­sére szükséges fölhatalmazás hiányában azonnal gondoskodás történjék a parlament összehívásáról. Az ügy sürgőé, a vetésig alig egyhónapi idő van, tehát föltétlenül szükséges, hogy az intéz­kedések már most, augusztus folyamán meg­történjenek, és azok megtételével semmiesetre ise-m lehet szeptemberig, a parlament tervezett összehívásának idejéig, várni. A mezőgazdasági munkások érdekében A mezőgazdasági munkások munkaalkal­mának biztosítása céljából Böhm szenátor Dostalek közmunkaügyi miniszternél is ,el akart járni, de a miniszter ugyancsak szabad­ságon van. Úgyszintén nem találta hivatalá­ban az útépítési osztály főnökét és igy meg kellett elégednie azzal, hogy követeléseit SvobocLa József osztályfőnökhelyettesnek adja elő. Követelése oda irányult, hogy az elemi csapásoktól sújtott területen a szükséges és már évek óta kivitelre váró útépítéseket azonnal megindítsák. Ezen követelésével kapcsolatban Böhm sze­nátor kénytelen volt megállapítani azt, hogy az ínséges vidéken útépítéseket jelenleg egy­általán nem vettek tervibe és erre vonatko­zólag javaslattal sem rendelkeznek. Azt az in­formációt nyerte, hogy a szlovenszkói tartományi hivatalnak elő­terjesztésekkel kell élni utak építésére és amennyiben a minisztérium ezen előterjesz­téseket kézhez veszi, a nyomorra való te­kintettel, a rendelkezésére álló anyagi esz­közök keretén belül a legrövidebb idő alatt ki fogja dolgozni a szóbajövő utak építési tervét, azoknak építését azonban csak az esetben rendelheti el, ha erre a pénzügyi kormány fedezetet bocsát rendelkezésére. Böhm szenátor megsürgette a Guta és Ka- írvocsa közötti ut és a Tardoskedd és Tornác közötti ut építését, valamint felhívta az ügy­osztály jelenlegi vezetőjének figyelmét az Ipolynyék és Ipolyság közötti ut rossz állapo­tára. A Tardoskedd és Tornóc közötti ut építé­sére vonatkozólag elérte, hogy annak költ­ségvetését a minisztérium miég e napok­ban átteszi a pénzügyminisztériumihoz. Böhm szenátor megtett tehát minden lehető lépést, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó gaz­dáinak és mezőgazdasági munkásainak érde­kében a kormány a szükséges intézkedéseket megtegye. Tájékoztatta az illetékes tényező­ket a helyzet súlyosságáról és javaslatokat tett a nyomor enyhítésére. Most már egyedül a prágai kormánytól függ, hogy a szükséges intézkedéseket mi­előbb megtegye. A felelős tényezők remélhetőleg átérzik a helyzet komolyságát és felelősségük tudatá­ban meg fogják tenni a kellő lépéseket az­iránt, hogy Szlovenszkót és Ruszinszkót meg­mentsék a téli nyomortól. Baj van Köpecen A rimaszécsi választás és a gömöri kis csalogány Irta: Lörinczy György Baj van Köpecen! Tudjuk, hogy baj van, de azt ie tudjuk, hogy az csak a kisebbik baj, hogy tudjuk. A világbölceek tarsolyában annyi min­denféle orvosság tartózkodik, hogy a -kisebbik bajra könnyen megtalálhatnóík az illetékes dá­kok tum-ot. A nagyobbik baj azonban az, hogy egyáltalán nem tudjuk, hogy mi a baj Köpecen. Hidegle­lés-e, vagy" éppen epilepszia; szívbaj-e, vagy agybántalom? Annyi bizonyos, hogy a betegnek láza van. Talán elrontotta a gyomrát. S talán éppen a sok mindenféle kotyvalékkal rontotta ed, amit kuruzslók, botcsinálta doktorok, vagy éppen olyanok főztek ki, akik maguk is bete­gek és orvosságra szorulnának. Egyszóval: nem ártana egy félpohár igmándi-aszu. Ha egy ki­csit keserű is. Néha az ember, a nótáé magyar ember, aki megszokta a kurjantást is, a szerelmes dalt is, szinte arra gondol, hogy a daloskedvü szép ma­gyar világ berekedt, elvesztette jókedvét és an­nak hangját, vagy pláne meg is némult. Sose volt olyan aktuális az örökvidám, örökmosolygó, atilláé, tajtékpipáe költő, a pajkos, lelkes Lisz- nyay Kálmán hetyke kérdése: „Édes hazám, ho­va lett a jókedved, Az a híres rózsapiros örö­med4,, Szegény jó Lisznyay Kálmán! Most nem­csak a haza jókedvét kellene keresnie. Sőt talán dalunk sincsen már, Ha már követ- választáskor se dalolunk, csakugyan azt kell hinnünk, hogy vagy a jókedvünk fogyott el, vagy a nótánk, vagy mind a kettő. Most válasz­tottunk (pénzbírság terhe alatt, tehát szabadon, de titkosan) egyszerre harmadfélszáz követet, tehát a boldog harmadfélszáz mindenesetre jó­kedvű, ha a többi heveny gyomorsav-tultengésbe vagy búskomorságba esett volna ie. De kortes­nótát, de dalt nem hallottunk egyetlenegyet se. Pedig a kortesnóta a borban lakik, a borban pedig igazság. A sok lelkes gorombaságból, amit a magyar olyankor valaha egymás fejéhez vá­gott, az okos ember, ha a fokos megkímélte a fejét, kihámozta az igazságot, a mámort kialud­ta, a gorombaságot elfelejtette. Tökéletes élet­filozófiai elmélet. A haza bölcsének, az óriás puritánnak, akinek „még királya se adhatott többet egy kézszori- táenál“, Deák Ferencnek nagy történelmi müve, a kiegyezés akkoriba vajúdott. Provizórium volt. Fél-abszolutizmus, fél-alkotmányosság. Persze, mind a kettő rossz volt, mert a régi példaszó szerint is ami félig jó, az egészen rossz. De a rossz provizóriumhoz legalább jó borunk volt, jókedvünk, szép nótánk és szép asszonyunk. A süveget nem azért hordtuk, hogy megfhizlalt ap- rócseprő potentátoknak emelgessünk, hanem azért, hogy a mámor, az édes mámor, a kancsó mámora, vagy a szerelem mámora és a dacos harag: a hazafiul bánat, gond és elszántság félre­vágja a fejünkön: eb ura fakó! A híres verekedő rimaszécsi választókerület­ben két nemes szittya került szembe a követ­választáson: Török Sándor, meg Szentmlklóssy Antal. A Balogvölgy, a Rimavölgy, a Gortva- völgv szakadatlanul zengett a népszerű Szent- mikíóssy-párt kortesnótájától: Azt dalolja a gömöri csalogány, Hogy éljen a bon s éljen az alkotmány! A. hon é« az alkotmány, mely szent a örök! — Szemtaniikló&sy a követünk, nem Török! Négy magyar járás harminctagu küldött­sége járt Pozsonyban, hogy az illetékesek elé tárja a gazdák nyomorát A küldöttség fölkereste az országos elnököt, a vezérpénzügy- igazgatöt és a mezőgazdasági tanács elnökét Pozsony, augusztus 4.' (Pozsonyi szerkesz- itŐségünk telefomjeilentése.) Ma délelőtt a pár­kányi, érsek újvári, ógyaliM és verebélyi járá­sok 30 tagú küldöttsége járt Pozsonyban. A deputációt Jaross Andor tartoniánygyülési képviselő és Turchányi Imre dr. érsekujvárí ügyvéd vezették. A küldöttség először a mezőgazdasági ta­nácsot kereste fel, amelynek elnöke Bella Me­tód dr., nem tartózkodik Pozsonyban és igy csak a helyettesévé® beszéltek. Ezután Országh József országos elnökhöz ment a küldöttség, akitől az elemi csapások által okozott károk ügyében segítséget kér­tek és előadták panaszaikat. Az országos el­nök kijelentette, begy a délszlovenszkói gaz­dák jugoszláviai vetőmagot fognak kapni. A kisebb gazdák ingyen, a vagyonosabbak pe­dig kölcsön kapják a vetőmagot} amelyet a jövő évi termésből vetőmag formájában lesz­nek kötelesek visszaadni. Jaross Andor hang­súlyozta, hogy szükség volna arra, .hogy az országos elnök egyöntetű utasítást adjon ki az egyes járásuk részére, mert a helyzet az, hogy egyes járásokban törődnek ezekkel az ügyek­kel, másakban azonban nem sokat törődnek és még az elemi károkat sem írják össze. Or- szágh József dr. megnyugtatta a küBdötteéget. Kijelentette, hogy máris utasításokat adott ebben az ügyben a járásoknak és éppen most várja a belügyminiszternek erre vonatkozó rendelkezését. Utasítása értelmében a falvak­ban összeírják a vetőmagszükségleteket A küldöttség ezután Hladky dr., Szloven­szkó most kinevezett vezérpénzügyigazgató- ját kereste felt, aki előtt szintén előadták pa­naszaikat. A vezérpénzügyigazgatót arra kér­ték, hogy a végrehajtásokat a községekben függessze fel, a kiadott fizetési meghagyások ellen ne egyénenként, hanem községenként történjenek a felszólalások és ne egyénenként, hanem községenként állapíts41c meg, hol fizet­hetnek és hol nem fizethetnek a gazdák. A* adókra vonatkozólag is ugyanezt kérték. A vezérpénzügy igazgató megígérte e kérések teljesítését, amely után a küldöttség hazautaztak. I gazdag flásferizis hatásai nyomozhatok ki a Creditanstalt zivataros két esztendejének történetében Elénk érdeklődés mellett kezdődött meg a Creditanstalt köz­gyűlése — Mik okozták a nagy bankintézet pénzveszteségeit? Bécs} augusztus 4. Ma délelőtt 11 órakor kezdődött meg az osztrák Creditanstalt 75-ik közgyűlése, amely hallatlan érdeklődés jegyében folyt le és több mint 450 részvényes gyűlt össze. A közönség sorában a gazdasági és politikai élet több prominens személyisége is megje­lent. A közgyűlésen ott volt a Creditanstalt egész kormányzótanácsa és direktóriuma. A közgyűlési ehvbk tisztét * suttal Is Roth&vMld Lovát báró vitte és természetesen résztvett a közgyűlésen van Hengel igazgató is. Rothschild báró bevezető szavaiban a föl­szólalók korlátlan szólásjogát biztosította. Ez­után az üzleti évről szóló elentést olvassák fel,amidőn incidensre is sor kerül. Van Hen­gel igazgató ugyanis az üzleti jelentés fel­olvasása közben az újságban lapoz, amikor többen közbekiáltjá'k: Ki egy adott becsületszót megszegett, Hongyülésünlk Oltárához nem mehet! Igazad van, gömöri kiB csalogány: Aúkotmányhü szent kell oda, nem pogány! A szent, az Szentmiklós6y volt, a pogány pe­dig Török. Szentmiklóssy Antal nagyon hír­neves alispánja volt a hangos Gömöraek, Török Sándor pedig azelőtt főezolgabirája. Azt mond­ják, szavát adta a gömöri kuruc uraknak, hogy a provizórium alatt nem vállal hivatalt. Mégis vállalt: a törvénytelen kormány éppen törvény- széki elnökké nevezte ki Egerbe. Ezt még mind tudjuk. Ezt még mind följegyezték a nemes vármegye annaleseiben. De ki volt az a gömöri kis csalogány? Aki nem azt dalolta udvarlói­nak, hogy „Jaj be ravasz ez a tavasz..ha­nem azt, hogy hongyülésünk oltárához nem me­het az, aki megszegte a szavát!... Ki volt az? Azt szeretném ón tudni! Annyi bizonyos, hogy szép volt, az arca is, a lelke is. Ha nem lett volna szép, nem hívták volna csalogánynak. Csúnya csalogány nincs is, nem is lehet a vilá­gon. Aki szépen dalol, az mind szép maga is. A szerelmes gerle, aki az erdőben sir vagy kacag, a pacsirta, a tarló kis parasztmuzsikáea s a rigó, aki az izzadó favágót mulattatja. Hát hogyne lett volna szép a gömöri kis csalogány, aki hő­söknek és bölcseknek dalolt; táblabiráknak, váruraknak! Ki volt, ki lehetett az a gyönyörű, büszke, édes kis dicső csalogány? A felejtés eltemette, a kegyetlen Idő magával sodorta a zord kriptába: a Múltba. A dal itt­maradt, den senkise dalolja. Dalunk sincs többé. Csalogányunk sincs. Csakugyan úgy látom, baj van Köpecen! Mi baj? A csodadoktor: a kor- tésnóta, ha volna, alkalmasint megkopogtatná a szivünket és megmondaná, hogy mi bajunk van. De csodadoktorunk sincs. Csak követünk van, harmadfélszáz. És betegünk van sok, tö­mérdek sok: az egész világ. Lehet, hogy éppen ez az igazi baj, Köpecen is. — Hengel direktor érdeklődjék az intézet ügyei iránt is. Az üzleti jelentést Deutsch igazgató terjesz­tette elő. A jelentés történelmi visszatekin­tést vet az 192*9—30. krízisév fejlődésére. 'Az intézet vezetősége a krízisre és a Boden- 'Creditanstalttal való fúzióra való tekintettel ami az adósok erős megnövekedését idézte elő, behatóan tanulmányozta a pénzügyi hely­zetet. Ezek a munkálatok esuipán április else­jén fejeződtek be és 140 millió schüling veszteségei mutattak ki. A kormánynak, az osztrák Nemzeti Bank­nak és az S. M. v. Rothsohild-bankháznak be­avatkozása lehetővé tette, hogy a részvénye­sek érdekeinek figyelembevételével tőrleszt- hessék a veszteséget és a részvénytőkét 177.5 millió sohillimgre egészíthessék ki. Ez intézkedések dacára nem lelhetett elkerül­ni a bizalmi krízist, aminek következtében a belföldi betétesek nagymértékben vették ki betéteiket és a külföldi hitelezők felmond­ták a hiteleket. A megállítás! akció a Nemze­ti Bank támogatásával és a kormány garan­ciájával sikerült. Éppé a, úgy a kormány ke­zessége mellett a külföldi hitelezők hosszúle­járatú törlesztését ki lehetett eszközölni. Az üzleti jelentés ezután rámutat az adó­sok nagy megnövekedésére, akiknek sorában igen nagy ipari vállalatok is vannak. Az adósságok Összege az 1929. évi 1.073 millióról 1930 végére 1382 millióra emel­kedett, amiben különösen a Boden-Credit- anstalttal való fúzió jutott kényszeriileg ki­fejeződésre. Ennek megfelelően a külföldi adósságok 346 milliós összege a fúzió után 469 millióra emelkedett. Ebiben tükröződnek vissza a világgazdasági válság felfokozott hatásai, amelyek főleg í'930-ban váltak érezhetőkké. Számos ipari ág helyzete annyira megromlott, hogy az osztrák ipar jelentékenyen eladósodott. Másrészt két­ségtelenül életképes iparokat nem volt sza­bad tekintet nélküli hitelzárral megállítani és ezzel az amúgy is igen nagy. munkanélkülisé­get gazdaságellenes és antiszociális módon fokozni. A bank vezetősége komoly ipari szakem­berek közreműködésével bevezette a szá­mi táska jövő konszernek szanálását, a gaz­dasági depresszió következtében azonban az eredmények csak lassan érnek. Ha már a gazdasági fejlődés a bank fokozott igénybevételét idézte elő, efyhez még hozzá­járult az európai részvénypiacok csődje iá, ami a helyzetet, kiélesitette. A fúzió által 63 millió schillinggel megnőtt értékpapír tárcát kurzusveszteségek érték, amelyek körülbelül 40 milliót tettek ki. A veszteség további for­rása az utódállamokkal való összeköttetésben rejlik. A bank akciósugarának fenntartása már csak azért is szükséges volt, mert az osz­trák gazdasági terület egymagában nem nyújt kielégítő tevékenységi lehetőségeket egy ilyen nagy bank intézmény számára. A jelenté* elő­terjesztése után élénk vita kemdödiötl 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom