Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-23 / 165. (2682.) szám
2 ^^<lmA\mAarhiklap! mi juHua 2S, o&tttörtök. ügyében. Októberben, ha már a bizalom és a hitel ismét helyreállt, beható és a legapróbb részletekig menő konferenciát lehet tartani. A Daily Héráid szerint is mind általánosabb lesz a meggyőződés, ősszel uj konferenciának kell lennie, hogy az európai stabilitás egész kérdés-komplexumát, különösen a reparációk és háborús adósságok ügyét megfontolják. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tizenegy hónap múlva a Hoover-moratórium véget ér és arra a kérdésre, hogy mi következik most, már jóval ezelőtt a terminus előtt kielégítő feleletet kell adni. A Daily Telegraph vezércikkében azt Írja, hogy a hét hatalom konferenciájának feladata tisztán gazdasági és nem politikai probléma. Végül a Daily Telegraph diplomáciai munkatársa beszámol azokról a hírekről is, amelyek a MacDonald és Henderson közti ellentétekről vélnek tudni. E hírek szerint Henderson párisi tartózkodása alkalmával odáig ment, hogy ottani brit tanácsadóival az európai fegyverszünet tervét dolgozta ki, amely csaknem olyan messzire ment, mint a franciák politikai moratóriumos terve. MacDonald és a kormány többi tagjai azonban nem helyeselték Henderson tervéi. Ennek ellenére Henderson nem adta föl a harcot és még tegnap is azon fáradozott, hogy a konferencia egyes tagjait megnyerje ennek a tervnek. A Morningpost szerint a Cityben tegnap kevés bizalom mutatkozott abban az irányban, hogy a két hatalom konferenciáján olyan tervet tudnak kidolgozni, amely a német krízist megfelelő mértékben enyhíti. Mindenesetre azonban általános az a nézet, hogy legalább a nemzetközi együttműködés egy bizonyos nagyobb mértéke mutatkozik meg a konferencián, mint eddig. Könnyítés, de nem ui kölcsönök Newyork, julius 22. A Times és Héráid Tribüné londoni jelentése szerint a londoni konferencián megállapítható az angol—amerikai együttműködés és egyetértés, úgy abban a tekintetben, hocy a legközelebbi napokon belül eredményekre kell jutni, mint pedig abban a felfogásban,, hogy a francia követelések inch zkutábilisak. Egyidejűleg a két lap amerikai bankkörök hosszabb nyilatkozatait hozza Hoover tegnapi ajánlatáról. Igazat adaak a kezdeményezésnek aibból a szempontból, hogy az azonnali hosszúlejáratú hitel nem valósítható meg és helyeslik az elnöknek azt a javaslatát is, hogy a rövidle járatú hiteleket a BIZ által kiküldendő bizottság változtassa át. — Kritika főleg a rövidlejáratu hitelek meghosszabbításának kérdésében mutatkozik. Ezek azonban csak banktechnikai meggondolások, amelyeket esetleg le lehet küzdeni. Az amerikai bankköröknek főellenvetése a kiadósabb rövidlejáratu hitelek nyújtásával szemben főleg abban az aggodalomban leli magyarázatát, hogy a hiteladók nagy törne-1 gét nehéz ellenőrizni és ezért a kedvezőtlen | időben jelentékeny visszavonások következhetnek he. Az amerikai pénzügyi szakértők szemlében a német pénzügyi viszonyok stabilizálásának legjobb eszköze volna a reparációk leszállítása vagy törlése. A Wallstréeten mindinkább elterjed az a nézet, hogy Németország szanálását éa Középeurópa stabilizálását nem annyira az uj kölcsönök nyújtása adhatja meg, mint inkább az adósságok terhe alól való felszabadítás. Ezt a problémát azonban, amely a legszoro- sobban egybefügg a háborús adósságok kérdésével, csupán a kongresszus egybegyülte után vitathatják meg. Egyelőre tehát kívül esik a londoni konferencia által elérhető megoldási módozatokon. Newyork, julius 22. Amint az United Press megbízható fórásból értesült, az amerikai bankok elhatározták, hogy kisérlet- képen elfogadják Hoover második tervét és feltéve, hogy a külföldi nagybankok hasonló eljárásra határozzák el magukat, akkor egy ideig ők sem vonnak ki letéti pénzeket és előlegfizetségeket Németországból. A pénzügyminisztériumban kijelentették, hogy becslés szerint jelenleg batszáz millió dollár rövidlejáratu hitel van Amerikában. Paris elégedetlen Paris, julius 22. A francia sajtó a tárgyalások lassú menetével rendkívül elégedetlen. Azt az amerikai javaslatot, hogy először egy megáliitási akció utján szüntessenek meg meg Németországból minden tőkekivonást, nagyon középszerűnek és elégtelennek tartják. A Journal abban reménykedik, hogy Londonban már ma létrejön az amerikai és francia javaslatok egészséges szintézise, vagyis egyelőre a megáliitási akció életbeléptetése, később pedig a nagyobbszabásu hiteloperáció. Pertinax azt írja az Echo de Parisban, hogy az angolok és amerikaiak egész játéka arra megy ki, hogy meg akarják akadályozni a franciákat abban, hogy Németország pénzügyi és gazdasági bomlását a francia politika javára használják ki és a szerződések megtartására kényszerítsék Németországot. Sauer- wein szerint is a londoni tárgyalásokon az a törekvés mutatkozik, hogy megkerüljék a francia garancia-követeléseket. ÓLOMCUKOR Irta: BQDOR ALADÁR A kávéház kerti lugas-sorának egyik dúcában ültem és kibámultam a Dunára. Elmerültem a víznek fényjátékában és gyermeteg beszédjében, ebben az öröktörvényü szépségben, amelyben nem hirdetnek ki korszakonként uj stílusokat, de örökké üde és üdítő marad. A szomszéd fülkében most uj vendég érkezett. Megfészkelődött a velem szemben levő sarokban, de engem nem látott a sürü lombon át, egyedül érezte magát, újságot bontott elő a belső zsebéből s azzal belémerült a lapban közölt vers olvasásába. Mély, átszellemült gyönyör ömlött el az arcán, aztán újra, meg újra olvasta és szinte piihegve élvezte újra meg újra. Egyszerre csak hirtelen elpakolta a verset, aztán szigorú, szinte rosszindulatú arcot öltött, úgy vette újra a lapot, rányitott a versre és úgy olvasta. A szigorú rosszindulat fokról-fokra ellenállhatatlanul megolvadott az arcán, hogy végül újra ellenállhatatlanul odaadja magát a verstől, okozott gyönyöröknek. Ugylátszik, azt próbálgatta, hogy vájjon ha rosszindulattal vagy szigorúsággal közelednék e vershez, vojjon tudna-e vele szemben hideg vagy rosszindulatú maradni. Hát nem tudott, lehetetlen volt neki. Az arca mindinkább ismerősnek tetszett nekem, de nem tudott eszembe jutni, hogy kicsoda. Hanem, ahogy valami ottugráló verébnek a tisztátalanságát meglátta a kalapján, az arca ijedt és undorodó lett és ebben az arckifejezésében ráismertem: ez volt az az ifjú, aki a napokban egy tiszai főispánnak a kényszeredetten pártfogó levelével fönn járt nálunk a szerkesztőségben s akkor aztán a szerkesztőnk, na, Isten neki, barátságból kö- zöIte az előzetesen kétszer visszautasttot/t ver- secskéjét. Érdemes volt közölni, mert lám a szomszéd dúcban nagy, nagy, elragadtatott műélvezetet okozott a vers, én még igazán nem láttam példáját hasonló gyönyörnek, amelyet vers valaha is kelteni tudott volna. Most a Margitkád felől egy fiatal nő közeledett. Ruhája szerény, arcán némi gondok, talán valami kezdő tisztviselőnő. Sietve jött és belépett a versolvasó ifjúhoz a szomszéd duóba. — Idenézz! — mondta az ifjú fojtott hangon, súlyosan és elébe tette a veTset. A leány arcán valami halvány kis öröm futott át. Átolvasta a verset, gyorsan és szórakozottan, aztán a kea-tyütlen kis kezét nyújtotta: — Gratulálok, Tibor, nagyon örülök neki! Tiboron némi kiábrándultság látszott: — Talán nem olvastad el elég figyelmesen. Kérlek, olvasd el mégegyszer. A lány elolvasta mégegyszer és nagyon mutatta, hogy a vers minden porcikáját kellőleg méltányolja. — Nagyon szép vers, gratulálok. Azt hiszem, hogy Szolnokon is észre fogják venni. A költő megszegte a fejét és kicsinylőleg elhúzott szájjal mondta: — Hogy mit vélnek róla Szolnokon, az most már engem nem érdekel. — Mért ne? A vezér is, ha megmutatják, talán enyhébben fog rád nézni. — A vezér? Az a tökfejü? Mit ért az a felsőbb szellemi meglátásokhoz? És mit törődöm most már vele? — Mégis csak tőle függ a karriéred ... — Az én karrierem, — őtőle? Az enyém, őtőle? Nevetséges. Csak nem gondolod, hogy ezek után megmaradok a banknál? — Ezek után?... Az Istenért, mire gondolsz? — Mire? Hogy mire? S még kérded? Nos, iró leszek. Ez csak világos. •— Jézusniáriám ... író ... — író... Tudom, rögös pálya, az irigyek és kontárok, az áltehetségek csordája gátolja utamat, tudom, küzdelem és mártiromsag vár rám, de a felém üzenő szent szózatoknak lehetetlen ellenlállanom, minden küzdelemre készen állok a költészetért és — érted. A lány arcára kiragyogott valami távoli kis mosolygás is, de azért az aggodalom mégis mind sűrűbb lett az arcán: — Tibikéin, drágám, én mondom neked, abból nem lehet megélni... — Talán kételkedői ezek után a tehetségemben? — csapott rá szigorúan a fiú Eddig 18 tüntetőt tartóztattak le a hutzti véres összeütközés ügyében A folyószabályozási munkálatok újból megindultak Huszt, julius 22. A huazti összeütközés ügyében külön rendőri bizottság folytatja le a vizsgálatot. Tegnap megjelent Huszton Jecih dr. országos alelnök Vohlidal dr. ungvári rendőr igazgató kíséretében. Az eddigi vizsgálat megállapítása szerint a tüntetők előre készültek az erőszakosságokra, 1 ami abból is kitűnik, hogy zsebükben köveket hoztak magukkal. A vizsgálat annak megállapítására is törekszik, hogy mennyiben voltak jogosak a munkások követelései és a szabályozási munkálatokat végző cég mennyi bérit fizetett munkásainak. A munkálatokat egyébként már újból megkezdték s a vállalkozó tovább tárgyal a még mindig sztrájkoló munkások egy csoportjával. A vizsgálat, során eddig tizennyolc tüntetőt tartóztattak le, köztük Derkács kommunista párttitkárt is. Lakatfa szenátor az államügyészség foglya a ügyével előbb a mentelmi bizottság fog foglalkozni. • Az első jelentések szerint a rendőrök sortüzétől megsebesült Hincsák Miklós munkás még a tüntetés napján belehalt sérüléseibe. Hinosákot sérülésével a nagyszőlőst kórházba szállították, ahol megoperálták s műtéttel szivéből is eltávolítottak egy golyót, de minden igyekezet hasztalan volt, Hincsák ma reggel meghalt. Ismét Wlassics Gyula bárót és Almásy Lászlót választották meg a magyar felsőház és képviselőház elnökeivé Budapest, julius 22._ (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Délelőtt negyed 11 órakor mintegy 200 képviselő jelenlétében nyitotta meg Apponyi Albert gróf korelnöik a képviselőház mai ülését. Elsősorban a négy igazoló osztály terjesztette be jelentését, amely szerint 238 mandátumot végleg igazoltak, mig három mandátumot formahiba miatt visszautasítottak. Ezután a házé Lnök&ég megválasztására került a sor. 173 szavazattal ismét Almássy Lászlót választották meg a képvkelöház elnökévé. 15 képviselő tartózkodott a szavazástól. Alelnökökké szintén a két eddigi a,l elnököt, Puky Endrét és Czetler Jenőt válaszatták meg. A felsőházban szintén ma választották meg az elnökséget. Újból WlasHcs Gyula bárót választották mag egyhangúlag a felsöház elnökévé. . hü- - h A parlament Myöeóján elterjedt Mrek szerint a kormány állítólag rövbdebb időre együtt fogja tartani a házat, hogy letárgyWtasson egy törvényjavaslatot, amely felhatalmazza 1 a kormányt a költségvetés jelentékeny re! dukálására, merészt a gazdasági téren teendő kivételes intézkedésekre. Elterjedt hírek szerint kivételes intézkedéssel a bankkorlátozást augusztus 4-ig ho*szabbit- ják meg folyton fokozódó könnyítésekkel. A szociáldemokrata párt és Vázsonyi János csoportja állítólag a képviselőház gazdasági bizottságában javaslatot terjeszt elő a képviselői illetmény ebnek 15, illetve 25 százalékos csökkentésére. Az is hírlik, hogy a miniszteri fizetéseket is csökkenteni kívánja a két párt. — Gyakorlatozó francia katonai repülőgép tönkreÍKunbázott egy pályaudvart. Páriából jelentik: A tahurei katonai repülő osztag tegnap éjszaka nagy légi manővert rendezett, melyen a bomlbavetés tudományára oktatták a fiatal pilótákat. Eközben az egyik pilóta annyira belek évült a hadijátékba, hogy bombardement alá vette Challarange vasútállomását. A oement- bomibák föJszaikították a pályatestet, átütötték az álom ás tetőzetét és szétrombolták a reimsí sínpárt. Pár perccel későbben kellett volna befutnia a reimsi személyvonatnak, amelyet még idejében megállítóttak és igy elejét vették egy súlyos katasztrófának. A háborúsdit játszó pi- 11 óta ellen szigorú eljárást indítottak. ii—wbi ■mii 11 mm 1 iwi ii .....111 rmnii niTi—r—11 ■ hang ja. — Nem, nem azt mondom, de mégis, úgy gondolom, azért ne hagyd még ott. a bankot. Ami biztos, az biztos. Hogy legyen valami kis biztos is a kezedben, aztán ha sikerül véletlenül az irodalommal, akkor jó, majd akkor — « — Ebből ismerek rád, a benned rejlő nyárspolgárra, no, lám, kibújt a szög a zsák- bóll — csapott rá a fiú a tettenérés sújtó szigorával. — Nem, nem úgy értettem! — védekezett a lány riadtan. — Csakhogy olyan kevesen tudnak manapság tisztára az irodalomból megélni, még a legnagyobb költők is... — Miféle legnagyobbak? Kik azok?! És egyáltalán, kinek tartasz te engem, valld be most már, kinek tartasz? — Én hiszem, hogy te nagy tehetség vagy, igen, igen, — hebegett rémülten a kételkedésen rajtakapott lány. — Csak úgy, ni: egy nagy tehetség? Egyik a sok közül? Ne tagadd, te csak igy gondolod! No... De nem, nem Ítéllek még el, hanem most olvasd el mégegyszer ezt a verset! Olvasd el! Piri, olvasd! Piri alázatos engedelmességgel olvasta, fel-felpislantva lopva a költőre, hogy vájjon elég-e már az olvasásból? A költőnek mereven rászögezett tekintete minden pillantását elfogta. Végül megtörtén tette le a lapot. Na? Na?! — Mit mondjak? Nagyon szép... Mit kívánsz még... Itt egy kicsit nem értem, innen: Vágy-autóm hörgő rohanása ... Ez valahogy adys. Persze, nem érted. Nem is azért mondtad, mintha megérthetnéd. De azt állitod, hogy adys, Mintha még én egy letűnt korszak saroglyajához kötném harci szekeremet, haha! — Nem állítom, csak... — De igenis, állítottad- Al-li-tot-tad! Ezu- tárt a vers után még arra a korra gondolni. Na, elég, megismertelek. — Bocsáss meg, Tibi. — „Bocsáss meg, Tibi**, te még azt hiszed, holmi régi kis Tibi vagyok. Aki ötvennyolc pengővel több fizetést kap havonta, ennyi a különbség közöttünk közöttünk mindössze, te- szerinted, halba! a — Tudom, te egy zseniális ... — Elég, elég! Zseniális, ez a te szegényes, szánalmas frazeológiád! Még ha legalább egy uj jelzőt tudnál mondani! Neki: ötvennyolc pengő különbség! Egyáltalán nem tudom, miért jöttél föl utánam Pestre? Van-e neked fogalmad az előítéletektől ment, fölszabadult, az ósdi házasság igáját lenéző felsőbbrendü életről? Na, neked ugyan kár volt utánam Pestre feljönni! — Én nem azért jöttem, nem azért, Tibi, csak mert féltem, hogy megharagszol, meg hogy visszatartsalak, hogy nehogy itt beállj valami újsághoz. — Szóval úgy hitted, hogy én ezekután megmaradok veled együtt a bankban, összeházasodva és gürcölve... Menj, menj, amíg... A lány szeme könnyekkel birkózott: — Miért bántasz?... Én mindig jó voltam hozzád, anyámtól Is mindig védtelek. A vezérnél is véd telek. — Te, engem véd tél? No, hát most rád bízom, menj és mondd meg a vezérnek, hogy rendelkezésére bocsátom állásomat és hogy majd, egyszer, valamikor, elnyerheti talán a támogatásomat, ha valamelyik előkelő sajtó- orgánum majd kérlelhetetlenül le akarja rántani a leplet szennyes pénzügyi üzelmeiről! Menj! Na, nem mégy még? — Megyek ... Tibi, mikor jössz utánam? — Én? Még ma fölajánlom toliamat valamelyik előkelő sajtóorgánumnak, nézd, már itt van, ni, készen egy irodalompolitikái vezércikkem vasárnap reggelre! Pinoér, sietek, te csak menj szépen haza, kicsikém,, aztán majd meglátjuk, talán majd egykor téged 1* elhelyezlek itt a fővárosban. PineéT, volt nekem egy, — mi is volt? — Semmi, krmássn. még semmi. Én itt az innenső dúcban már előbb fizettem volt, hát most gyorsan kisurrantam, hogy a két civódó fiatal meg nem lásson. A telefonhoz siettem és megkérdeztem a szerkesztőmet, hogy telefonáljon Szolnokra, hogy amennyiben bizonyos Tibor ur fölmondaná az állását, léptessenek helyébe bizonyos Piri kisasszonyt, ötvennyolc pengő előléptetéssel. A főispán barátja szives protekcióját is kérje meg hozzá.
