Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-05 / 102. (2619.) szám

mi miájgg 5, kedd. s ra^<CT-MAGtoR-Hngi3B Az ország határáig szabályozni fogják a Hernádot A szlovenszkói országos választmány ülése Összeírják a belvizokozta károkat Pozsony, május 4. (Pozsonyi szerkesztősé­günktől.) Az országos választmány legutóbbi ülésén Blanár Béla dr. a Hernád Kassa mel­letti szabályozását tette szóvá, amelyet 5 mil­lió költséggel az állam, az ország és a város visz végihez. A munkálatok a tél elején meg­kezdődtek, de a tavaszi árvíz az összes mun­kálatokat megsemmisítette s több százezer koronás kárt okozott. Ez a kár a három épít­tető terhére eshetik, igy az építkezés száz­ezres többlettel kezdődik. Felhívja a választ­mány és az illető ügyosztály figyelmét arra, hogy mielőbb meg állapítandó volna, nem ter­hel-e valakit felelősség, -pia m^ior okvzota-e az esetleges kárt, vagy bárkinek esetleges ténykedése vagy mulasztása. A továbbiakban felhívta a figyelmet, hogy miután a Hernád folyása középső részén szabályoztatik, ezáltal lefolyása gyorsabbá válik, az alsó részek: Gönyü, Szúrna, Migléc, Csány, Zsadány állandó elöntéseknek vannak kitéve s határuk már most is tenger. Indítvá­nyozza, hogy a Hernád alsó folyása egészen, az ország haláráig szabály oztassék. Az elnök felhívására Nepily kormánytanácsos jelenti, hogy a Hernádszabályozás munkála­tainak megsemmisülése ügyében a vizsgálat folyamatban van s a Hennád alsó folyásának szabályozását egész az ország határáig ő is szükségesnek tartja, a terveket elkészítteti, a szükséges tárgyalásokat lefolytatja, de ezek hosszabb időt fognak igénybe venni, mert Magyarországgal is érintkezésbe kell lépni, mivel határmenti munkálatokról van szó. Az árvizek által okozott Ivarokért adandó segélyek kérdésénél Alapy Gyula dr. a "felfa­kadó belvizek által okozott károkra bivja fel a választmány fiigyemét. Indítványozza. hogy ezek összeír asznak, hogy az adókivetésnél figyelembe lehessen azokat venni, ha már segélyt ezekért a ká­rokért nem ad az ország. Az országos választmány elhatározza, hogy a járások által ezeket a károkat összeiratja s azt a pénzügyi vezérigazgatóságnak megküldi fi­gyelembevétel végett. Az országos választ­mány különben az árvízkárosultak vetőmag- szükségletének fedezésére 100.000 koronát utal ki. Pozsony városrendezését az Ackerl- diilőben, a Védeölöp-uecán, a Grösáling- és Rózsa-uceában jóváhagyta a választmány. A rimaszombati ipartársulat székhazának építé­sénél Blanár Béla dr. az előadó indítványával szemben legalább öt éven át évi 10.000 ko­ronát javasol, a választmány azonban össze­sen 10.000 koronái szavaz meg. Az ipartanács tagjai részére a helybeliek­nek minden ülésre 50 koronát, vidéken la­kók részére (50 km-ig) 100 koronát, (50—100 km közt) 200 koronát, (100 km túl) 300 koro­na átalányt és II. osztályú vasúti jegyet sza­vaz meg, további napokért helybeliek 50 ko­ronát, a többiek 100 koronát kapnak. Pozsony város 26,198.000 korona, 6,569.600 korona, 12,300.000 korona, 3,008.600 koro­na, 3,414.800 korona és 50 millió koronáé kon­verziós költségeit jóváhagyta a választmány e Reisz Gyula dr. fellebbezését elutasította. Megállapította az országos választmány, hogy a lapoknak az a híradása, amely sze­rint a legfelső közigazgatási bíróság az or­szágot kötelezte volna a pótadó 30%-énák tanügyi célokra való átadására a törvény létrejötte előtti időre, vagyis 1927-ig, téve­désen alapul, mert ellenkezőleg a legfelső közigazgatási bíróság az ország panaszának teljes mérvben helyt adott és az országot a fizetés alól mentesítette• A legközelebbi ülést május 15-re tűzlek ki. A bodeni tavon a nagy viharban föíiordalt egy motorcsónak és tíz utasa elpusztult Csupán egy ember meneküli meg — Ege Norhért kétségbeesett élet-halál harca a hullámokkal hat teljes órán keresztül Lindáit, május 4. (A Prágai Magyar Hirlap távirati jelentése.) Vasárnap délután egy tizenegy tagú társaság a f riedrickshaf en i len­ge részegyesület egy nagyobb motoroscsóna- kán kirándulásra indult a tő svájci partja fe­lé. Körülbelül a félúton, ahol a bodeni tó a legnagyobb mélységét éri el, hirtelen hatalmas föhn-szélvihar kerekedett, amely a. csónakot felborította. A lindaui hatóságok csak a késő délutáni órákban szereztek tudomást a katasztrófá­ról. A Nürnberg gőzös, amely Svájcba vivő út­ját tette meg, észrevett egy parafaövvel felszerelt embert,, aki kétségbeesetten küzdött a hullámokkal és segélykérésül a csónak zászlaját magasba tartotta, ö a* egyetlen menekültje a katasztrófánakf a többi tíz mind életét vesztette. A gőzös három holttestet kihalás zott és a hullákat a hajó fedélzetén Lindámba szállították. A katasztrófa egyetlen menekültje olyan sú­lyos idegrázkódást szenvedett, hogy a lindaui •kórházban ápolják. A többi hét szerencsét­len vizibefult holttestét még nem sikerült megtalálni. — A has teltsége, inájtájéki fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a termé­szetes „Ferenc József* keserüviz használata által megszűntethetők és az agy, a sze , tüdő vagy szív feló irányuló vértolulások ellensúlyozhatok. Gyomor és bél specialisták igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösein az ülő életmód következéé ben jelentkező bajoknál, nagyon kedvező ered- márnyékét érnek ek A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszeriizletek- ben kapható. Hosszú fekete kabát, kívül zsebbel Irta: SZITNYAI ZOLTÁN Arról volt szó, hogy uj télikabátot kellene kap­nom. A régit hirtelen kinőttem, különben is nagyon kopott s már a prém is levágott a gallér körük Anica kisasszony szerint még jó, csak át kell ala­kítani. Ő gondosan megnézte, legalább tiz centit lehet kienged ni az alján s ha a prém helyébe széip bársonynál 1 ért teszünk, egész gavallérom kabát lesz belőle. — Gondolja, Anica? — tűnődött anya. — No, de okvetlenül méltóságos asszony. Ezt akár magam is meg tudom csinálná. Hát éppenséggel akkor se lesz giavailéros, gon­doltam magamban, mert már kinéztem egy másikat a Singer kirakatában. Külső zseb is van rajta és mindössze negyven koronába kerül. Épp olyan van Répássynak is. Tulajdonképpen nem is magiamért kellene, hanem, hogy Évike lássa. A múltkor ná­lunk volt, de én elbújtam előle, a másik szobába. Mert még nem bocsátottam meg, hogy Répássyval sétált a köröndiben. Én az ő helyében ezt nem ten­ném. Répássy a leghosszabb fiú az osztályban s még a futurum exactuimot sem tudja a meg íb kel­lett ismételnie az ötödiket. Igaz. hogy én csak a negyedikbe járok, de az életiben még utólér-em Ró- pássyt, belőlem híres ember les®, alighanem fiudófl, mert úgy látom, az a legszebb pálya. Tanár leszek az egyetemen s könnyen lehet, hogy tanítaná is fogom Ilépássyt, aki ős jogász lesz s végül is én fo­gom őt kegyelemből átengedni. Akkor szegény Évike majd mindent elkövet, hogy megengesztel­jen, én természetesen kegyesen megbocsátok, aztán szegényke keservesen ©írva fakad, mert én akkor már rég megnősültem ... De talán ha most meg­kapnám az uj kabátot, kával zsebbel, ahová fehér zsebkendőt lehet tenni, ez talán Évákét is jó útra téritémé. Ezen tűnődtem egyedüli ö szobában. És hallgat­tam Éviké beszédét a szomszéd szobából, amit na­gyon jó volt hallani. Tagadhatatlan, hogy a világon neki van a legszebb hangja. Aztán hallom, hogy felőlem érdeklődik. Hogy beszélni alkar velem. Hirtelen úgy tettem, mintha gondolkodnék... De min is? ... Valami tudományon... Ahogy a tu­dósok szoktak az arcképeken, a fotel karjára kö­nyökölve és tenyerembe fektetve arcomat. — És te, — kérdezte Évike, amikor belépett — min buslakodol itten, Lulu? Nagyon kedvesen kérdezte. — W*KtoüSXX80|8 -— IWWWOi Leült szembe velem, a hímzett zsámolyra, ahová auyuska szokta tenni 'lábacskáit, amikor ikötöget. Aztán rámnézett, mintha várná, hogy folytassam. Csak várja. Ha egyszer egy tudós gondolkodni kezd, az észre se veszi maga körül az embereket. Pél­dául Pitagoras is. összeráncoltam a homlokomat ‘tudományosam, de azért kicsit aggódtam amiatt is, hogy Éviké megunja a várást és kimegy a szobá­ból, mielőtt a tudós elkészülne a gondolkodással és beszélni kezdene. — Ti fér fiák — mondta hirtelen Évüké és "tisz­telet, meg halvány neheztelés is volt a hangjában — ti örökösen gondolkodtok. Ez tetszett. Ez a „férfiak'*. Hát persze, mi igen. És kegyesen néztem Évikére. Aztán eszembe jutott valami és gyanakodva kérdeztem: — A Répássy is? — Ah, ne hidd — és fontoskodva forgatta a le­jét. — Különben is honnan tudjam? a tánciskola óta nem is láttam. Boldogan nyeltem egyet. — Hallottad, hogy a futurum exactumot se tudja? — De te tudod, ugy-e? — és hízelegve közelebb húzódott hozzám. Fölényesen legyintettem. — Hát persze. Jócskán hallgattunk egy darabig mind a Letten. — Aztán mondd csak, — kérdezte ismét Évike és lesütötte a szemét, — haragszol még? — Én? — Tudom, biztosan tudom1. — Nem, nem. — Akarod hallani, mit mondtam Répássynak? — Hát látod, — mondtam panaszosan — mégis szoktál vele beszélni. — Csak egyezer, mert mellém tolakodott, miikor kijöttem az iskolából, de én ezt mondtam neki, hogy Répássy nagy szamár, minden osztályt két­szer jár. Kicsit mosolyogtam. Nagyon kicsit. De Éviké ezt a kicsit is észrevette és csilingelve nevetni kezdett: — Ugy-e jól megmondtam neki? Az igaz, hogy jól megmondta. Hát, ha ilyen kedves, én is közlök veled valamit. És köze! hajol­tam hozzá bizalmasain: —• Titkot mondok neked, akarod? —- Akarom. — Nemsokára, ha már elvégeztem az egyete­met, híres embernek fogok menni. Tudósnak. Hi­szed? — Rólad hiszem. — mondta Éviké meggyőző­déssel. — Ah, nem is gondolod, — szóltam megnyugta­tóan — milyen hamar elrepüli az a pár sáléndö. ...» fe som «q*r «i « feteéfemt «' és Éviké nehezteléssel nézett rám. mintha ez már meg is történt volna. — Ne hidd, — feleltem mohón. Évike mosolyogva fordJibotta el a fejét. Edith nő­vérem lépett be: — Te Ed'iitíh, ez a Lulu már egész nagy hu. Olyan jól lehet vele beszélgetni. Igazán. Az arcom pirosra gyulladt a büszkeségtől. Most már okvetlenül meg kell venni az uj~déli- kabátot. A hosszú feketét, kívül zsebbel, ahová zsebkendőt lehet tenni. Anya azt mondta, hogy jó. Anica rosszallóan csóválta a fejét. Délután lesétálbaim a Singer kirakata elé és is­imét megnéztem a kabátot. Még mindig ott vólít. Nagyon szép kabát, Férfias. Vasárnap már ebben mehetek a templomba. Nyirkos béli délután volt s a szürkülettel párás hideg özönlött a lakásba. — Fázom, — panaszkodott Edith, kendőbe bur­kolózva. — No, de miért is nem füt be az a lény? — mondta anya, aztán kiszólt a konyhába, hogy azon­nal be kell fűteni. — Méltóságos asszony, hiszen már egy szál fa, meg egy szem koksz sincs a kamrában. — Lehetetlen, — döbbent meg anya. Aztán elkomoTodobt. Reménytelen tekintettel né­zett maga elé, mert eszébe jutott, hogy a lány máf tegnap is figyelmeztette, hogy az Utolsó kosár fát hozta fel a kamrából. — Most mit csináljunk? — kérdezte tanácsta­lanul. — Ki tetszett adni az utolsó pénzt is? — kér­dezte akadozva Aniica. Anya ujjai tétován botorkáltak--a szája előtt. — Volna még ötven korona. De akikor meg mi­ből veszek ennek a szegény fiúnak kabátot? Ügy tettem, mintha nem hallanám és kimentem a szobá ból. Lenéztem a kertbe. A tegnapi hóhüiláa megol­vadt a délelőtti napsütésben e az elhanyagolt uta­kon ázoitt falevelek hevertek szennyesen. Apa ha­lála óta anya elbocsátotta a kertészt. Már csak Anica kisasszony van nálunk a régi személyzetből. A gyümölcsös Rosensteiné már, aki, mintha kár­pótolni akarna azzal minket, almát küldött, ren­geteg bőralmát, amit nagyon szeretek. Anya sze­mélyesen megköszönte. És azt is mondta, hogy Tú'ég egy kis türelmet kér a tartozásokat illetőleg, de egyéb dolgok is rendezésre várnáik, e majd azok­kal együtt. Rosenstein meg szabadkozott, hogy jő pénz az s ha a kamatok rendesen befolynak, szíve­sen elvár akár Ítéletnapig is. Örül, ha szolgálatot lehet. És valósággal meghatja, hogy a méltóságos asszony milyen nagy lelkierővel viseli a sorsát. Végigmentem! § kerten.; Pwm angtatfr WHÍ Hotel Continental Budapest VII, Dohány ucca 42 Legmodernebb berendezés. Olcsó árak. Friedrichshafén, május 4. (A P. M. H. táv­irati jelentése.) A katasztrófa egyetlen élet­ben maradt áldozata, Ege Norbert, a követ­kezőképpen mondja el a borzalmas kataszt­rófa lezajlását: Tiz óra tájban hirtelen t'chn- vihar lépett fel, amely szokatlanul heves volt. Óriási hullámok támadtak, amelyek fiáink­ra kapták a Feyát és úgy dobálták, mintha törékeny játékszer volna. A csónak hama­rosan megtelt vízzel és a tizenegy ember megfeszített munkával sem, tudta a be tódult vizet eltávolítani. így a csónak elsühjcdt és mindenki a hullámok közé került. Mégpróbálták, hogy úszással, meg a csónak szélébe kapaszkodással tartsák fenn magú­idat, amíg segítség érkezik és magukra húz­ták a csónakban alkalmazott úszóké' züléke­ket. A csónak vezetője, Schmitt vasúti főtit­kár, nyomban szivszélhiidésben halt meg. Hét fiatal ember megkísérelte, hogy a partig kiússzanak, közben azonban 'kifáradhattak és valvmeninyien a vízbe fulladtak. A 22 éves Ege Norbert négy embert igyeke­zett megszabadítani, köztük Schmittet is, de az erős hullámverés újból eltépte tőle a már megszabaditottakat, akik a csónakba ka­paszkodtak. AmikoT ő észrevette a Niirniberg gőzöst, kétségbeesetten kiáltozott segítségért, <h csónak alá bukott, követe a zászlót és ez­zel vész jeleket adott, amelyeket a gőzös észrevett. A hajó megállóit és fedélzetére vette öt, azon­kívül három hullát halászott ki. A többi holt­testet ma reggelig sem sikerült megtalálni, így esek nem teljesen bizonyos, hogy a sze­rencsétlenségnek tiz halálos áldozata van. — Magyar könyvnapok Budapesten. Buda­pesti szerkesztőségünk telefonálja: Ma kez­dődött meg a második magyar könyvuajp Bu­daipesten. Az uccákon sátrakban maguk a szerzők árusítják könyveiket- A kedden meg­ismétlődő könyvnap iránt az idén is lelkes érdeklődés nyilvánult meg. segíteni kell, hogy nagy lelki erővel viselhesse a sorsát. Hanem az a téliifcabál mégis csak jó volna. Csak azért, mert a nők ilyesmire sokat adnak. Hi­szen, aimi engem illet, én szívesen viselném tovább a régi kabátot is. Műre visszatértem a házhoz, a szobalány sietett a kamra felé. Hogy van ott néhány régi bútor és azokat felopritja a méltóságos asszony parancsára. Lihegve futottam föl a lakásba. — Anyuefcám! — mondtam izgatottan és úgy éreztem, hogy valami hőstettet viszek végbe. — Hisz a régi kabát még egész jó. Most néztem meg, egész jó. Anya magához ölelt és könnyes lett a szeme: — Milyen jók vagytok, milyen jó gyerekek. Egy óra múlva mér vidáman lobogott a tűz a kályhában. Anica miég este átalakította a kabátot. Mindenki azt mondta, hogy pompás. Én is moso­lyogtam hozzá, de belül, ahol senki se láthatta, valami nagyon fájt mégis. És vasárnap ebben a kabátban mentem a misé­re. Elbújtam a sorok között. Nem akartaim, hogy Éviiké lásson. Csak Répássy felé vetetettem néha irigykedő pillantást. Mse után Évike állít a templomkapu előtt s mintha várt volna. Elfordultam és tovább akar­tam surranni. — Lulu! Ijedten megálltam. Egy pillanatra ő is zavarba jött, mert most tudná fogom, hogy csakugyan engem várt. Aztán sietve feltalálta magát: — Mondd meg Edithlkéaiek. hogy délután hozzá­tok megyek. — Hát nem beszéltél vele? — kérdezte in cso­dálkozva. — Ezt elfelejtettem — mondta zavartan. Kissé vártam, aztán csalódottan indultam tovább­Persze, csak azért várt, mert üzenni akart. És most. kinevet, mert tátja, hogy át van alakítva a ká­bé teán. — Ne eiees — kiállított ismét utánam — együtt mehetünk. •— Vedem? — Mért csodálkozol? — Azt hittem — és nem mertem a szemébe nézni — hogy láttad a Répássy uj kabátját. — Az uj kabátját? — álmélkodott Évike, aztán felderüh az arra, mintha mindent megértett volna és szívből fötowvetett: — Látod, hogy milyen buta vagy? És együtt mentünk végig a városon. Mi hárman: Évike, a kabátom és én. Talán igaza is van Anicának, az a régi kabát úgy látszik mégsem olyan csúnya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom