Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-05 / 102. (2619.) szám

mi miájgg 5, kedd.

s

ra^<CT-MAGtoR-Hngi3B

Az ország határáig szabályozni fogják a Hernádot

A szlovenszkói országos választmány ülése Összeírják a belvizokozta károkat

Pozsony, május 4. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Az országos választmány legutóbbi ülésén Blanár Béla dr. a Hernád Kassa melletti szabályozását tette szóvá, amelyet 5 millió költséggel az állam, az ország és a város visz végihez. A munkálatok a tél elején megkezdődtek, de a tavaszi árvíz az összes munkálatokat megsemmisítette s több százezer koronás kárt okozott. Ez a kár a három építtető terhére eshetik, igy az építkezés százezres többlettel kezdődik. Felhívja a választmány és az illető ügyosztály figyelmét arra, hogy

mielőbb meg állapítandó volna, nem terhel-e valakit felelősség, -pia m^ior okvzota-e az esetleges kárt, vagy bárkinek esetleges ténykedése vagy mulasztása.

A továbbiakban felhívta a figyelmet, hogy miután a Hernád folyása középső részén szabályoztatik, ezáltal lefolyása gyorsabbá válik, az alsó részek: Gönyü, Szúrna, Migléc, Csány, Zsadány állandó elöntéseknek vannak kitéve s határuk már most is tenger. Indítványozza, hogy

a Hernád alsó folyása egészen, az ország haláráig szabály oztassék.

Az elnök felhívására Nepily kormánytanácsos jelenti, hogy a Hernádszabályozás munkálatainak megsemmisülése ügyében a vizsgálat folyamatban van s a Hennád alsó folyásának szabályozását egész az ország határáig ő is szükségesnek tartja, a terveket elkészítteti, a szükséges tárgyalásokat lefolytatja, de ezek hosszabb időt fognak igénybe venni, mert Magyarországgal is érintkezésbe kell lépni, mivel határmenti munkálatokról van szó.

Az árvizek által okozott Ivarokért adandó segélyek kérdésénél Alapy Gyula dr. a "felfakadó belvizek által okozott károkra bivja fel a választmány fiigyemét.

Indítványozza. hogy ezek összeír asznak, hogy az adókivetésnél figyelembe lehessen azokat venni, ha már segélyt ezekért a károkért nem ad az ország.

Az országos választmány elhatározza, hogy a járások által ezeket a károkat összeiratja s azt

a pénzügyi vezérigazgatóságnak megküldi figyelembevétel végett. Az országos választmány különben az árvízkárosultak vetőmag- szükségletének fedezésére 100.000 koronát utal ki. Pozsony városrendezését az Ackerl- diilőben, a Védeölöp-uecán, a Grösáling- és Rózsa-uceában jóváhagyta a választmány. A rimaszombati ipartársulat székhazának építésénél Blanár Béla dr. az előadó indítványával szemben legalább öt éven át évi 10.000 koronát javasol, a választmány azonban összesen 10.000 koronái szavaz meg.

Az ipartanács tagjai részére a helybelieknek minden ülésre 50 koronát, vidéken lakók részére (50 km-ig) 100 koronát, (50—100 km közt) 200 koronát, (100 km túl) 300 korona átalányt és II. osztályú vasúti jegyet szavaz meg, további napokért helybeliek 50 koronát, a többiek 100 koronát kapnak.

Pozsony város 26,198.000 korona, 6,569.600 korona, 12,300.000 korona, 3,008.600 korona, 3,414.800 korona és 50 millió koronáé konverziós költségeit jóváhagyta a választmány e Reisz Gyula dr. fellebbezését elutasította. Megállapította az országos választmány, hogy a lapoknak az a híradása, amely szerint a legfelső közigazgatási bíróság az országot kötelezte volna a pótadó 30%-énák tanügyi célokra való átadására a törvény létrejötte előtti időre, vagyis 1927-ig, tévedésen alapul, mert ellenkezőleg a legfelső közigazgatási bíróság az ország panaszának teljes mérvben helyt adott és az országot a fizetés alól mentesítette•

A legközelebbi ülést május 15-re tűzlek ki.

A bodeni tavon a nagy viharban föíiordalt egy motorcsónak és tíz utasa elpusztult

Csupán egy ember meneküli meg — Ege Norhért kétségbeesett élet-halál harca a hullámokkal hat teljes órán keresztül

Lindáit, május 4. (A Prágai Magyar Hirlap távirati jelentése.) Vasárnap délután egy tizenegy tagú társaság a f riedrickshaf en i lenge részegyesület egy nagyobb motoroscsóna- kán kirándulásra indult a tő svájci partja felé. Körülbelül a félúton, ahol a bodeni tó a legnagyobb mélységét éri el, hirtelen

hatalmas föhn-szélvihar kerekedett, amely a. csónakot felborította.

A lindaui hatóságok csak a késő délutáni órákban szereztek tudomást a katasztrófáról.

A Nürnberg gőzös, amely Svájcba vivő útját tette meg, észrevett egy parafaövvel felszerelt embert,, aki kétségbeesetten küzdött a hullámokkal és segélykérésül a csónak zászlaját magasba tartotta, ö a* egyetlen menekültje a katasztrófánakf a többi tíz mind életét vesztette. A gőzös három holttestet kihalás zott és a hullákat a hajó fedélzetén Lindámba szállították.

A katasztrófa egyetlen menekültje olyan súlyos idegrázkódást szenvedett, hogy a lindaui •kórházban ápolják. A többi hét szerencsétlen vizibefult holttestét még nem sikerült megtalálni.

— A has teltsége, inájtájéki fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a természetes „Ferenc József* keserüviz használata által megszűntethetők és az agy, a sze , tüdő vagy szív feló irányuló vértolulások ellensúlyozhatok. Gyomor és bél specialisták igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösein az ülő életmód következéé ben jelentkező bajoknál, nagyon kedvező ered- márnyékét érnek ek A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszeriizletek- ben kapható.

Hosszú fekete kabát, kívül zsebbel

Irta: SZITNYAI ZOLTÁN

Arról volt szó, hogy uj télikabátot kellene kapnom. A régit hirtelen kinőttem, különben is nagyon kopott s már a prém is levágott a gallér körük Anica kisasszony szerint még jó, csak át kell alakítani. Ő gondosan megnézte, legalább tiz centit lehet kienged ni az alján s ha a prém helyébe széip bársonynál 1 ért teszünk, egész gavallérom kabát lesz belőle.

— Gondolja, Anica? — tűnődött anya.

— No, de okvetlenül méltóságos asszony. Ezt akár magam is meg tudom csinálná.

Hát éppenséggel akkor se lesz giavailéros, gondoltam magamban, mert már kinéztem egy másikat a Singer kirakatában. Külső zseb is van rajta és mindössze negyven koronába kerül. Épp olyan van Répássynak is. Tulajdonképpen nem is magiamért kellene, hanem, hogy Évike lássa. A múltkor nálunk volt, de én elbújtam előle, a másik szobába. Mert még nem bocsátottam meg, hogy Répássyval sétált a köröndiben. Én az ő helyében ezt nem tenném. Répássy a leghosszabb fiú az osztályban s még a futurum exactuimot sem tudja a meg íb kellett ismételnie az ötödiket. Igaz. hogy én csak a negyedikbe járok, de az életiben még utólér-em Ró- pássyt, belőlem híres ember les®, alighanem fiudófl, mert úgy látom, az a legszebb pálya. Tanár leszek az egyetemen s könnyen lehet, hogy tanítaná is fogom Ilépássyt, aki ős jogász lesz s végül is én fogom őt kegyelemből átengedni. Akkor szegény Évike majd mindent elkövet, hogy megengeszteljen, én természetesen kegyesen megbocsátok, aztán szegényke keservesen ©írva fakad, mert én akkor már rég megnősültem ... De talán ha most megkapnám az uj kabátot, kával zsebbel, ahová fehér zsebkendőt lehet tenni, ez talán Évákét is jó útra téritémé.

Ezen tűnődtem egyedüli ö szobában. És hallgattam Éviké beszédét a szomszéd szobából, amit nagyon jó volt hallani. Tagadhatatlan, hogy a világon neki van a legszebb hangja. Aztán hallom, hogy felőlem érdeklődik. Hogy beszélni alkar velem. Hirtelen úgy tettem, mintha gondolkodnék... De min is? ... Valami tudományon... Ahogy a tudósok szoktak az arcképeken, a fotel karjára könyökölve és tenyerembe fektetve arcomat.

— És te, — kérdezte Évike, amikor belépett — min buslakodol itten, Lulu?

Nagyon kedvesen kérdezte.

— W*KtoüSXX80|8 -— IWWWOi

Leült szembe velem, a hímzett zsámolyra, ahová auyuska szokta tenni 'lábacskáit, amikor ikötöget. Aztán rámnézett, mintha várná, hogy folytassam. Csak várja. Ha egyszer egy tudós gondolkodni kezd, az észre se veszi maga körül az embereket. Például Pitagoras is. összeráncoltam a homlokomat ‘tudományosam, de azért kicsit aggódtam amiatt is, hogy Éviké megunja a várást és kimegy a szobából, mielőtt a tudós elkészülne a gondolkodással és beszélni kezdene.

— Ti fér fiák — mondta hirtelen Évüké és "tisztelet, meg halvány neheztelés is volt a hangjában — ti örökösen gondolkodtok.

Ez tetszett. Ez a „férfiak'*. Hát persze, mi igen. És kegyesen néztem Évikére. Aztán eszembe jutott valami és gyanakodva kérdeztem:

— A Répássy is?

— Ah, ne hidd — és fontoskodva forgatta a lejét. — Különben is honnan tudjam? a tánciskola óta nem is láttam.

Boldogan nyeltem egyet.

— Hallottad, hogy a futurum exactumot se tudja?

— De te tudod, ugy-e? — és hízelegve közelebb húzódott hozzám.

Fölényesen legyintettem.

— Hát persze.

Jócskán hallgattunk egy darabig mind a Letten.

— Aztán mondd csak, — kérdezte ismét Évike és lesütötte a szemét, — haragszol még?

— Én?

— Tudom, biztosan tudom1.

— Nem, nem.

— Akarod hallani, mit mondtam Répássynak?

— Hát látod, — mondtam panaszosan — mégis szoktál vele beszélni.

— Csak egyezer, mert mellém tolakodott, miikor kijöttem az iskolából, de én ezt mondtam neki, hogy Répássy nagy szamár, minden osztályt kétszer jár.

Kicsit mosolyogtam. Nagyon kicsit. De Éviké ezt

a kicsit is észrevette és csilingelve nevetni kezdett:

— Ugy-e jól megmondtam neki?

Az igaz, hogy jól megmondta. Hát, ha ilyen kedves, én is közlök veled valamit. És köze! hajoltam hozzá bizalmasain:

—• Titkot mondok neked, akarod?

—- Akarom.

— Nemsokára, ha már elvégeztem az egyetemet, híres embernek fogok menni. Tudósnak. Hiszed?

— Rólad hiszem. — mondta Éviké meggyőződéssel.

— Ah, nem is gondolod, — szóltam megnyugtatóan — milyen hamar elrepüli az a pár sáléndö.

...» fe som «q*r «i « feteéfemt «'

és Éviké nehezteléssel nézett rám. mintha ez már meg is történt volna.

— Ne hidd, — feleltem mohón.

Évike mosolyogva fordJibotta el a fejét. Edith nővérem lépett be:

— Te Ed'iitíh, ez a Lulu már egész nagy hu. Olyan jól lehet vele beszélgetni. Igazán.

Az arcom pirosra gyulladt a büszkeségtől.

Most már okvetlenül meg kell venni az uj~déli- kabátot. A hosszú feketét, kívül zsebbel, ahová zsebkendőt lehet tenni. Anya azt mondta, hogy jó. Anica rosszallóan csóválta a fejét.

Délután lesétálbaim a Singer kirakata elé és isimét megnéztem a kabátot. Még mindig ott vólít. Nagyon szép kabát, Férfias. Vasárnap már ebben mehetek a templomba.

Nyirkos béli délután volt s a szürkülettel párás hideg özönlött a lakásba.

— Fázom, — panaszkodott Edith, kendőbe burkolózva.

— No, de miért is nem füt be az a lény? —

mondta anya, aztán kiszólt a konyhába, hogy azonnal be kell fűteni.

— Méltóságos asszony, hiszen már egy szál fa, meg egy szem koksz sincs a kamrában.

— Lehetetlen, — döbbent meg anya.

Aztán elkomoTodobt. Reménytelen tekintettel nézett maga elé, mert eszébe jutott, hogy a lány máf tegnap is figyelmeztette, hogy az Utolsó kosár fát hozta fel a kamrából.

— Most mit csináljunk? — kérdezte tanácstalanul.

— Ki tetszett adni az utolsó pénzt is? — kérdezte akadozva Aniica.

Anya ujjai tétován botorkáltak--a szája előtt.

— Volna még ötven korona. De akikor meg miből veszek ennek a szegény fiúnak kabátot?

Ügy tettem, mintha nem hallanám és kimentem a szobá ból.

Lenéztem a kertbe. A tegnapi hóhüiláa megolvadt a délelőtti napsütésben e az elhanyagolt utakon ázoitt falevelek hevertek szennyesen. Apa halála óta anya elbocsátotta a kertészt. Már csak Anica kisasszony van nálunk a régi személyzetből. A gyümölcsös Rosensteiné már, aki, mintha kárpótolni akarna azzal minket, almát küldött, rengeteg bőralmát, amit nagyon szeretek. Anya személyesen megköszönte. És azt is mondta, hogy Tú'ég egy kis türelmet kér a tartozásokat illetőleg, de egyéb dolgok is rendezésre várnáik, e majd azokkal együtt. Rosenstein meg szabadkozott, hogy jő pénz az s ha a kamatok rendesen befolynak, szívesen elvár akár Ítéletnapig is. Örül, ha szolgálatot lehet. És valósággal meghatja, hogy a méltóságos asszony milyen nagy lelkierővel viseli a sorsát.

Végigmentem! § kerten.; Pwm angtatfr WHÍ

Hotel Continental

Budapest VII,

Dohány ucca 42

Legmodernebb berendezés. Olcsó árak.

Friedrichshafén, május 4. (A P. M. H. távirati jelentése.) A katasztrófa egyetlen életben maradt áldozata, Ege Norbert, a következőképpen mondja el a borzalmas katasztrófa lezajlását: Tiz óra tájban hirtelen t'chn- vihar lépett fel, amely szokatlanul heves volt. Óriási hullámok támadtak, amelyek fiáinkra kapták a Feyát és úgy dobálták, mintha törékeny játékszer volna. A csónak hamarosan megtelt vízzel és a tizenegy ember megfeszített munkával sem, tudta a be tódult vizet eltávolítani. így a csónak elsühjcdt és mindenki a hullámok közé került.

Mégpróbálták, hogy úszással, meg a csónak szélébe kapaszkodással tartsák fenn magúidat, amíg segítség érkezik és magukra húzták a csónakban alkalmazott úszóké' zülékeket. A csónak vezetője, Schmitt vasúti főtitkár, nyomban szivszélhiidésben halt meg. Hét fiatal ember megkísérelte, hogy a partig kiússzanak, közben azonban 'kifáradhattak és valvmeninyien a vízbe fulladtak.

A 22 éves Ege Norbert négy embert igyekezett megszabadítani, köztük Schmittet is, de az erős hullámverés újból eltépte tőle a már megszabaditottakat, akik a csónakba kapaszkodtak. AmikoT ő észrevette a Niirniberg gőzöst, kétségbeesetten kiáltozott segítségért, <h csónak alá bukott, követe a zászlót és ezzel vész jeleket adott, amelyeket a gőzös észrevett.

A hajó megállóit és fedélzetére vette öt, azonkívül három hullát halászott ki. A többi holttestet ma reggelig sem sikerült megtalálni, így esek nem teljesen bizonyos, hogy a szerencsétlenségnek tiz halálos áldozata van.

— Magyar könyvnapok Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Ma kezdődött meg a második magyar könyvuajp Budaipesten. Az uccákon sátrakban maguk a szerzők árusítják könyveiket- A kedden megismétlődő könyvnap iránt az idén is lelkes érdeklődés nyilvánult meg.

segíteni kell, hogy nagy lelki erővel viselhesse a sorsát. Hanem az a téliifcabál mégis csak jó volna. Csak azért, mert a nők ilyesmire sokat adnak. Hiszen, aimi engem illet, én szívesen viselném tovább a régi kabátot is.

Műre visszatértem a házhoz, a szobalány sietett a kamra felé. Hogy van ott néhány régi bútor és azokat felopritja a méltóságos asszony parancsára.

Lihegve futottam föl a lakásba.

— Anyuefcám! — mondtam izgatottan és úgy éreztem, hogy valami hőstettet viszek végbe. — Hisz a régi kabát még egész jó. Most néztem meg, egész jó.

Anya magához ölelt és könnyes lett a szeme:

— Milyen jók vagytok, milyen jó gyerekek.

Egy óra múlva mér vidáman lobogott a tűz a

kályhában. Anica miég este átalakította a kabátot. Mindenki azt mondta, hogy pompás. Én is mosolyogtam hozzá, de belül, ahol senki se láthatta, valami nagyon fájt mégis.

És vasárnap ebben a kabátban mentem a misére. Elbújtam a sorok között. Nem akartaim, hogy Éviiké lásson. Csak Répássy felé vetetettem néha irigykedő pillantást.

Mse után Évike állít a templomkapu előtt s mintha várt volna. Elfordultam és tovább akartam surranni.

— Lulu!

Ijedten megálltam.

Egy pillanatra ő is zavarba jött, mert most tudná fogom, hogy csakugyan engem várt. Aztán sietve feltalálta magát:

— Mondd meg Edithlkéaiek. hogy délután hozzátok megyek.

— Hát nem beszéltél vele? — kérdezte in csodálkozva.

— Ezt elfelejtettem — mondta zavartan.

Kissé vártam, aztán csalódottan indultam továbbPersze, csak azért várt, mert üzenni akart. És most. kinevet, mert tátja, hogy át van alakítva a kábé teán.

— Ne eiees — kiállított ismét utánam — együtt mehetünk.

•— Vedem?

— Mért csodálkozol?

— Azt hittem — és nem mertem a szemébe nézni — hogy láttad a Répássy uj kabátját.

— Az uj kabátját? — álmélkodott Évike, aztán felderüh az arra, mintha mindent megértett volna és szívből fötowvetett:

— Látod, hogy milyen buta vagy?

És együtt mentünk végig a városon. Mi hárman: Évike, a kabátom és én.

Talán igaza is van Anicának, az a régi kabát úgy látszik mégsem olyan csúnya.