Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-15 / 62. (2579.) szám

10

^^GAl?4ACá’-AR.HlRIiAP

1931 márefos 15, vasárnap

1776-ibasi halit eí é& most már mmden pénrtbelí érték kifizetése nélkül, szóbeli meg-áilapodásotk és fönnálló rokonság' révén, szinte automatioe az 1686 óta báró Horvát-o&aLá-d 'birtokába keSehesi Ernő:

SÜLYEDÖ ÉJ

X. NEDEC

Ott, ahol a Dimajec folyó hegyén-lhátá® csőr- tetve dobálja előre tajtékzó habjait s lefelé a Kárpátok csúcsainak titokzatos világából: festői miijével környezve két vár áld egymással szemben, a folyó két partján. A lengyelt öld! 'balpartnak vára oonladék már, de az innenső jobbparton büszkén nézi le társának romjait a századok viharaira fittyet hányó s még most Is fönnálló vár. Amaz Czorstin, ez Nedec. 'Mészkősziklák hordozzák hátukon a vártömböt, a sziklák alját a Dwtajee hullámai mossák, másik oldalán Nedec falu fekszik, innen van. hogy a vár idők folyamán a folyótól s a falutól hol Dunajec, hol pedig Nedec nevet vett föl

„, „ Olyan jó üldögélni ott Nedec vára alatt a folyó partján, valamelyik susogó öefenyő &u- dara tövében terpeszkedő mohos kövön, hol a szem majd a vár égbenyuíó ormain, majd pedig a vizek szőkéivé törtető habjain akad meg. _ Ilyenkor aztán lágyan csengő, folytonosan és dallamosan csacsogó hangnak zenéje üti meg fülünket. A Dunajec folyó tündérének hol bun- eutoe vidámsággal, hol szomorkás komolysággal csevegő hangja ez.

Én hallottam egyszer hangiját, elmondom hát, mit csevegett nekem.

— Haha! — csilingelt a 'víz tündér kéjének pajzán kacagása, — ilyenek vagytok ti emberek mind. Osszehaímozíok aranyat s dicsőséget, azután a halál elvesz tőletek mindent. íme, az a hírneves Drugeth Vilmos is ura volt az egész Szeipességnek, comese Újvárnak: és mégis az 1330-ik évben várának csillogó termeiből kénytelen volt átvándorolni a sziik és sötét kriptába. Végrendeletében nobilis gesztussal magáról a királyról sem feledkezett meg, akinek 200 márka finom ezüstöt és több várat hagyott örökségül Közöttük az akkor épült, teljesen uj Nedec várat is, itt fölöttünk. Királyi kézen volt ez jó sokáig, de jöttek a Szápolya! ak és mint örökös szepesi comesek fészkeltek be magukat oda. István nádor halála után az élelmes lomnicai (majd galocsai) Horváth 'András —= Mihály fivére — megvette az özvegytől 2000 forintokért. Ekkor került Nedec' vára első Ízben a Horváth-család kezére. Első ízben mondom, mert amig ez újból s újból megtörténhetett, az sok időbe, pénzbe, irka-firkába és hát vérbe is került. Szapolyai János király kegyenoének, a lengyel Laszky Jeromosnak juttatta a várat.

Laszky uram hűségesen rótta a külországokat urának ügyei érdekében, de egyszerre csak — se bű, se bá — Ferdinándhoz állott. János király ezért börtönbe vetette s midőn onnan kiszabadult, menteni igyekezeti ami menthető volt, adogatta el a még el nem kobzott várait, Másrészről meg bárhol tartózkodott is, Horváth János szepesi prépost, mint az árnyék- folytonosán nyomában volt megbízottjai, vagy levelei utján.

— Tudhassa kegyelmed, Laszky uram, hogy ha már nem kaphatom meg Nedect őseim jussán, megveszem pénzen. Mi a? ára?

Csak, hogy mondjon valamit, úgy foghegyről vetette oda Laszky:

■—> Négyezer forint,

A prépost nem sokat hánvia-vetette a dolgot és kifizette az összeget. Hanem, amíg tényleg is birtokába vehette a várat, addig mér sok víz folyt le a Dunajecen. Az akkori pártviszá- lyos világban még csak csodálkozni sem lehetett azon, hogy a magára hagyott Nedec kapitánya! a várat rablófészekké aljasihották le. Rabló járataik végrehajtására Nedec vára nagyon alkalmas volt: országhatár, honnan Len- gyeik <mt pár perc alatt el lehetett érni, mikor szorult a kapca. Különösen Kauffang Zsigmon-d tűnt ki ez iparág szorgalmas műveletében, úgyhogy fönnmaradt róla a mondás: Wenn dér

'Sigismund Kauffang kelne Kaufleute fing und béradóét, eo ward er krank.

Jaj. de sok derék szepesi és lengyel kereskedőt tett koldussá ez a rablólovag s bandája, de sok becsületes lengyel, meg magyar iparos nyögte ez időben Nedec börtöneit, várván a könyörtelenül bekövetelt váltságdíj megküldését Krakkó, vagy Kassa felől. Úgy ám, de a várnépeégn&k e a foglyoknak enni ie kellett. Az elemózsiái, is megszerezték bőségesen, mert nem egyszer véres csetepátékat rendeztek különösen Béla város lakosaival a szomszédos legelők végett éö az általuk innen elhajtott barmok nemcsak a konyha szükségleteit fedezték bőségesen, hanem kereskedési célokra is tellett még belőlük. Ebben Vitzthum György üwcske- dett, akit aztán főnökének ismert el az egész banda. Végre is az erélyes Bobok Ferencnek sikerült Vitzfchumot, Kauffangot s cinkosaikat Nedecröl ki pörkölni, akiknek Bécsiben fejüket is vették.

János prépostnak hát teljesült szive vágya s övé volt Nedec vára. Azonban Vitzthum é& társainak garázdálkodása miatt csak névlegesen volt az övé. Meg aztán papjainak ügyeivel is el volt foglalva és nem ért reá. hogy megsürgesse vára bajainak orvoslását akár Ferdinánd. akár János királyi udvarában. Különben hiszen vizet őrölt volna e sürgetéssel, mert a két király ugyan bizony el volt foglalva saját váraik ’s területeik védelmével János prépost tehát 'csak akkor juthatott ahhoz, hogy végre „ex 'arcé Dunavetz“ keltezhesse írásait, midőn otthagyta a préposteágot p. nyugalomba vonult. ’Ott is halt el, Nedec várában.

Hogyan történt és hogyan nem történt, de halála után a vár ismét a Laszkv-esal^d birtokába körülit. Azonban az 1589-ik év őszén be- oíbrteiett Laszky Albert, Jeromos fia Horváth

Györgyhöz és az ő lengyelem dialektusával így ' szólt hozzá:

—- Panye, nekem nem kell ez a Nedec. Megyek én Polsikyba, ott vannak nekem jó és i&ok birtokaim. Jak Bocha kockám: olcsón adom, panye..

És még azon évben a szepesi káptalan előtt szerződés köttetett, mely szerint Nedec vára és a karthau&iaik vele szomszédos vörös kkastrorna

35.000 forintokért Horváth György tulajdonába ment át, A vár nagysága és beosztása bárkit is kielégített volna, azonban Horváth György, úgy látszik, olyan építkezési mánia- félében szenvedett és a vár egyee részeit még kényelmesebbre s erősebbre tágította ki. Ezen építkezéséről még most is beszél ott a vár főkapuján a Kiírat: Georgius Horváth de Palo- osa, Dunajec et Landek, Domihrus ac Henes hoc ca&trum virtute sua acquisivit, oművit, ampM- íicavirt anno Dei 1601.

Azonban úgy volt megírva a csillagokban, hogy a Horváth-család kezéből harmadszor is kicsússzék Nedec várának birtoklása*

A XVIÍI. század folyamán nagy szerepet játszott vagyon, társadalmi állá® és beházasodás folytán Szepesim egyében az Olaszhonból ideköltözött Giovanellá de Tolvána-család. Giovart elli János András a szomolmofci rézbányák bérlőjének minőségében óriási vagyont gyűjtött össze és ezt Silve&tor unokaöccsének hagyta. SMve&ter leszármazottjai rokonságba kerültek a Gombosr-, Mednyánezky- és GhiHányi-csa- l adok kai, József András nevű fia pedig palo- esai Horváth Erzsébetet vette feleségül

Ez utábbi házasság révén tehát meg volt a jog arra nézve, hogy a GiovaneMS-család Horváth György s utódainak nagystílű költekezései folytán beállott anyagi zavarok miatt reátegye mentort kezét Nedec várára. Zálogba vették azt a ju® redempfcibiie alapján. Ez a fránya jus azóta ugyan hála Istennek elavult, de él más egyéb csiklandós hatalmi jussok képében. Mindegy. Akkoriban nagy divat volt a birtokok elzálogosítása. Beleült hát a Giova- ne Ilii-család Nedec várába. De nem tudtak hozzá illeszkedni a magyar szokásokhoz. Azt hitték például, hogy műkor Thököly Imre kuruoai rnegdömgetik a vár kapuját, azt nem kell fölnyitni.

—■ Ejnye! nézd már ezt a citromlével vrgan- lakozó, makarónitól böfögő talijáht — méltatlankodott a kuruc király —, nem nyitja meg előttem váxkapuját? van nekem ahhoz kulcsom. Staféta menjen izibe Lőcsére, hozzák el ide a tizenkétfonfőst.

No, a megérkezett öreg ágya ki is nyitotta Thököly előtt a vár kapuit egy-kettőre, mert a falak nem nagyon voltak ilyfajta döngetések- hez szokva eddig: meg voltak — úgy, ahogy —■ háborítás nélkül János, az utolsó Giovanelli

Madrid!, mároiTJs 13.

A napokban hagyta el a sajtót Villa Urutáa márki uj könyve, melynek Eugénia de Guzman, Emperafcriz de les Franceses a cimu és Spanyol- országba® máris igen nagy feltűnést keltett Villa Urutia márki a spanyolok együk legkiválóbb dáplomiatája. aki sók európai világvárosban képviselte hazáját és könyve csupa személyes értesülés és teljesen eredeti adat alapján íródott meg Eugénia császára őröl a XIX. század egyik legérdekesebb nőalakjáról. Ezúttal csak halálának teljesen ismeretlen körülményeit ragadjuk M a könyvből.

MAR CSAK A HALALT KÍVÁNJA

Eugénia császárné tudvalévőén rendkívül buez- szuéletü volt; év tíze delik el ölte tűi férjét, III. Napóleont és csaknem ötven évvel a saját trón- vesztését. Eugénia császárnő a háború után, 1920- ban halt meg. Halálának körülményeiről a könyv szerzőjét Álba herceg, a császárné unokaöccse informálta. A háború alatt, amely sok keserű emléket keltett életre Eugénia császárnőben, nemi mozdult el az 1871 -á békeszerződésben számára kijelölt angol lakóhelyről Famborough-bóL Sokat szenvedett a. számára oly idegen angol k’iiimábaip, annál is inkább, mert azelőtt legszívesebben jachtján tartózkodott e Földközi-tenger vidékén. Csak 1920-ban látogathatta meg újra kedvenc tartózkodási helyét. a Cyrnos-viHáit; Cap Martfűben. Miikor Álba herceg meglátogatta, nagyon rossz színiben volt, köhögés gyötörte és mindkét szemére hályog borult. Az orvosok nem a iánlották, hogy operál tassa meg a szemét, mert féltek ez operáció esetleges következményeitől. Mindez nagyon lehangolta az ex-császárnét

— A magány nem. bánt, — mondta Álba hercegnek, — mert bőven vo't alkalmaim megszokni. De az, hogy nélkülöznöm keld a könyveket és még újságot sem olvashatok, nagyon eKk esetit Szerencse, hogy már nem tart sokáig ... Unton i az életet, nem szeretném, ha még hosszú ideig tor- 'arra. Már csak egy vácnr"~' vám: vlssséu*látni

Spanyolországot, ahol először láttam meg a napot.

rüli a vár. Annyi megszakitá® é& viszontagság után, most, már negyedszer és véglegesen.

Giovanelli János nem a várban, hanem az annak közelében fekvő Alsó-Laps faluban lakott, utálna a Horvátiak is sokáig pusztán hagyták állami a várat: így hát neon csoda, ha rongált állapotba jutott az. Csak a múlt század első tizedében tette át oda állandó székhelyét Paloo&áról Horváth András báró, aki aztán ismét kényelmes otthonná javította ki a várat anélkül, hogy elvesztette volna ez középkori jellegért Most is e helyreállítás alapján áll még fönn.

Horváth András, vagy amint élőmévé után közönségesen nevezték, Paíoosay András jellegzetes típusa volt annak a kornak, melyben élt: nemesen érző, lovagias, a közügyekét istápoló, de emellett mókás, sőt nagy csinytovő. Nem valószínű, hogy róla mintázta Jókai az ő „Magyar Nálbobját“, de az általa inszcenirozott esetek nagyon alkalmassá tették öt e mintázásra. A sok közül álljon itt csak egy kűriózus eset.

Nedec vár újjáépítésének befejezését nagy dáridóva! ünnepelte meg a báró. Úgy körülbelül 200 úri vendég mulatott a várban, három napon s három éjjelen árt Akkoriban ezt megengedhették maguknak eleink és ebben semmi különös nem volt. De már ezen ünnepi mulatozást befejező aktus, az nem volt mindennapi. Mert midőn a harmadik nap reggelén összegyűltek a vendégek a nagyterembe®, hogy vendéglátó gazdájuktól elköszönjenek: ez bezáratta a vár kapuit és teremtett lélek azokon se ki, se be. Odaállt a vendégek elé és azt mondta:

—• Hogy azok a vendégek, akik most olso- izben vettek részt szerény házam szegényes mulatozásában, erre mindig vissza is emlékezzenek, most meg fognak — lapátolta ín l

Nem használt ott sikitozá®, káromkodás., siránkozás: a terem közepére állított pamlagon minden kisasszony, ur és asszony három tisztességes igyekezettel kiosztott lapát ütést kapott. Valószínű, hogy 'beteljesedett a várur óhaja és soha, utolsó lehelletükig el nem felejtették a Nedecen töltött szép napokat és az azoktól való még szebb bucsuzkodást.

„.. Elhalígatot a Dunajec tündére és sehogy sem tudtam többé szólásra bírni. „ „

Csak a vár alját borító százados fenyők susogtak lágyan, csak a folyó egymást váltogató tarajos hullámai morogtak zavaros melódiákat: mintha a múlt ez itt előttünk viruló impozáns emlékéből és a jelen élet oly fóréra tagos zűrzavarából fonnának együtt szép zöld koszorút, a jövőben bizakodó reménységök hősi erőjének megjutalm ázására.

| Ott akarom rttoöjára Sátort Sietnem <ke% mert azt j mondják, nemsokára teljesem megvakulok.

MINTHA KICSERÉLTÉK VOLNA...

I 1920 április havába® a volt császárod levelet irt Álba hercegnek, amelybe® közölte vele, hogy rászánta magát a spanyolországi útra. A Cap Martömi orvos lebeszélte a fáradságos útról A ceászár- nő azonban igy válaszolt:

— Doktor ur, mindnyája® halandók vagyonik, legalább ne fecséreljük el az ételünket Én most igazán nem tehetek okosabbat, mint hogy meglátogatom a szülőhazámat

Rövidese® útnak is indult Álba herceg kíséretébe®- Mikor Gillbra'tá rba érkeztet: , mintha kiese- r élték volna. A megtört, öreg asszony étellel jókedvvel telt meg, alakija kiegyenesedett, fáradt, félig vak szemel különös lénnyel csillantak fel Miikor az erőse® fűző napon unokaöccse figyelmeztette, hogy tegye fel a fékért szemüvegét, amelyet máskor mindig viselt. Eugénia igy válaszolt:

— A spanyol nap még soha sem ártott meg nekem.

Miután elbúcsúztak Gibraltár angol kormányzójától, aki először tisztelgett a volt császárnéitól, a hotelbe hajtattak, ahol Eugénia a spanyol hatóságokat fogadta. Az idős dámáiban egyszerre felébredt a hajdani nagyvilági hölgy, aki egy mosolyával császárokat hódított meg és egy tekintetével világraszóló karriereket tüntetett el a sülyeszlőben. Kedvesen, szellemesen beszélgetett az anyanyelvi?®, amelyen olyan kevés alkalma | volt beszélni, hogy szinte csodálatos, hogy nem felejtette el

De nem volt maradása G'(vállárban; tovább akart menni, oda, ahová álmai vonzották: Sevillá.Turáitcioi Bar ;

Prát?a I., Na Musfcku 3,

Magyarok falú1 kozóhelye.

Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és f külföldi borok.

(A következő 'közlemény március '26ÓM számunkba® jetensk meg.)

Hogyan hali meg a száműzött

/ 9> P W « (««< «« ^ Jf

ex császárné ősei amelye

Bivenév óta nem látott

ismeretlen adatok az „isteni Eugéniádról, aki késő öregségéhez léiig vakon is megőrizte szellemességét és fiatalkori hálát

A csillagok tán azért Őrködtek az éjijei.

Hogy mámorunknak legyenek tanúi És rajtunk himbált sejtelme a holdnak — Mondd, hogy tudtál te f©Hegbe borulná?

Az 'égi traminiimről ugrott már a harmat.

Hogy üde csókját tiprott fűre hintse És rápihegett szivünk vánkosára Öröm: a koldus dárittsi kincse.

Akár züllött csavargók, suhanták az árnyak És menekülve gyilkolták a csendet Pár furcsa nesz iramlott vad nyomukba S ujjongó lélegzetünk zengő csend lett

Feíperzseíí szivünk lángolt s rémülve csodáltuk, Hogy harangot a torony félre nem ver.

Két karcsú fáklya: lobogtunk mi keíten: Hamvasztó sorsra kárhoz®ft két ember.

A haügatődző kertben irigyen ágaskodtak A nyurga fák és lombjuk megborzongott, Torkunkból részeg hangbaHónok szálltak S száguldó vérünk elsodort száz gondot

Kék, mesebeli madár ült a tenyeremben?

A boldogság — s most halál ránca nő bem Te régi éj, a bánat partján leslek,

Hogy el ne sülyedj a tenger időben.

ba. A spanyol kormány igen előzékenye® tóbbíóíte közlekedési esaközt ajánlott fel neki; egy torpedó- naszádot, amely íeimént volna e G uadalq umre®, küilönvonaitoí, vagy automobilt A voK cászámő a* utóbbit választotta. Útközben megállt Tarifa mellett és meglátogató az ősrégi vájrat, ahol hír® elődje, Guzanan ©1 Buono dicsőséget sezrsett a család nevének. Eugénia hosszasa® mesélte e! euoba- lányának a hőstett minden részleteit Egynapi utazás után megérkeztek Sevillába, ahol Eugénia 1877 óta nem járt Meglátogatta a las Duenas- patofca, a város együk nevese tess Véneik kertjét amelyben több mint negyven év óta nem sétált tel és alá. Este nagy lakoma voM a kastélyba®, melyet Aliba herceg a nagynénje tiszteletére adott és amelyen a spanyol királyi pár k megjelenít Ezután csendesebb hetek következtek, de Eugénia nem vonult vissza teljesen a magánéletibe.

I Nagyon szerette az endaiuztei népies szórakozáso- ! kát; szenvedélyesen látogatta a bükaviadalokart | Egy alkatommal bemuíatMk neld Spanyolország I leghíresebb emberét, dédelgetett kedvencet Jóséitól, a fiatal torreádort oki néhány nappali később mestersége áldozató istit: egy bóka felhasiitotta a szí •vet. Egyész Spanyolország gyászba borait erre a bűre .és a volt francia esássámő igaz spanyolnak ! mutatkozott, mikor részt vett a nemzett gyászba®.

ÓH BE GYÖNYÖRŰ SZEMPÁR!

I Néhány héttel fcfeőbb Eugénia és unokaöccse Madridba költöztek. A volt osászámő nagy társa-, dalim! életei élt; egyre-másra fogadta a poetikusokat legszívesebben Rominnones grófot, de iróktkál is szívesen beszélgetett és asztalánál akad'éműku- eok tó'lállkoztó'k. Eugénia fáradhatatlan volt & társalgásba®, ezt a szenvedélyét bizonyára Franda országban szerezte. Egészségi á-ilapotó szemlátomást javult, aianyíra, hogy az orvosok már koméI lyam foglalkoztak az operáció gondolatával. Mikor a híres Ignacio Barraquer professzor megjpijLlasi- to'tta, fehk iá 'tett:

— Óh be gyönyörű szempár!

A volt császárné megütközve nézett rá és j kikérte magának az ízetlen bőlcot; álltkor derült f kd, Iiogy a derék professzor csak orvosi érielem- i ben használta a ..gyönyörű*4 szót.

Az operációi végre is hajtották, Mtünően silke- | rülrt Két hét múlva Barraquer közölte az ex- császárnővel hogy le vehetik szóm őröl a kötési | De Eugénia baibcm-ás volt: ez a nap véletlenül

| vasárnap volt, már pedig a császárság vasárnap j bukott meg, vasárnap hóit meg a császár, vasár- 1 nap ö'-ték meg a császári herceget. Különös, hogy babonája, úgy látszik, nem voit alaptalan: ő maga is vasárnap ávozott az élők sorából

Eugénia boldogsága határtalan volt, miikor el tudóit olvasná néhány sort Don Kihotebó! egy mi- níaitür kiadásban. Mikor teljesen visszanyerte látását, minden vágya az volt hogy miknél többet utazzon, be akarta járná egész Spanyolországot. Még beszédesebb lett, mint azelőtt volt és pontosan elmondta öz 1870-es háború minden részletéi Élénken, jókedvűen, látszólag egészségesen kőzetedéit a halál felé, ameV váratlanul! következeit be 1920 jiiMius 10-én. Aliig hunyta le a szemét, amikor AJba herceg táviratot kapott egy nagy amerikai ügynökségtől, amely sürgősen követelte a halott emlék íratott ée minden pénzt hajlandó volt, értük megadni. Aliba herceg ügyet 6e vetett a tapintatlan ajánlatra., arról nem is beszélve, hogy a császárné egyáltalán nem hagyott hátra emlékiratokat.

A császárné úgy rendelkezett, hogy Fara- boioughban temessék el, ÍÓrje és fia mellé. Madrid népe ég a spanyol kormány királyi végtászteeeég- ben részeei tette a volt francia császár nőt. Az ösz- &zes helyőrségek talpon voltok, mikor 'holttestét e szállá tolták. Temetése julins 20-án volt Parn- boroughban Bonaparte Viktor herceg jelentet ében.

A temetésen jelen volt az angol és spanyol királyi pár, Máuuel portugál exkirály és más fejedelmi személyek. Egy na>gy eiryénáséget. temettek, aki nem született királyi sorban, de (letett kirá'ynó volt és nemes kötetességtudásaed szolgálta élete végéig második hazáját, Frarciaorsziigot, bér úgy amakkor minden pomllájában megmajnadsí spanyolnak.

v

JP jpjf?

REGÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN