Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-11 / 34. (2551.) szám

mhmuoki ujssmwm 1931 február 11, szerdia. Bank felügyelő bizottságának ülésén Bá­belben már meg is indulnak. Ugyanakkor az araitypoHtikáról folyó francia-angol banktárgyalások is folyta­tódnak. A Journé Industriellc szerint mi­előtt a baseÜ Nemzetközi Jóvátételi Bank feladatát mint Gold Cl ea ring House meg- kezdemé? feltétlenül szükséges, hogy a berlini aranypiac rendellenes feszültsége eltűnjek és a francia-angol aranytárgyalá­sokat sikeresen befejezzék. A két problé­ma szoros összefüggésben áll egymással 8 a megoldást a rövid lejárata kölcsönök hiánya késlelteti. A nemzetközi helyzetet tehát csak a francia tőke kiadós közép- ©nrópai transzfuziójával lehet megoldani. Az Eeho de Paris-ban Períinax is a hiva­talom német államkölcsön fran piaországi plaszirozásáró! beszél, ami Períinax lapjá­nak, az Écho de Parisnak jobboldali be- állitoitfcságia mellett legalább is feltűnő. A jobboldali publicista természetesen bizo­nyos politikai garanciától teszi függővé a j • kölcsön folyósítását és mindenekelőtt azt j kívánja, hogy a német külpolitika békés \ irányát senki se változtathassa, meg. Tisz­tán technikai és pénzügyi szempontból Franciaországnak elemi érdeke, hogy tő­kefeleslegét a külföldön, különösen a nagy százalékkal dolgozó Németországban helyezze el. £gy sokatmondói statisztika Paris, február 10. Franciaország 1930-as külkereskedelmi mérlegének részleíered- ményeít most hozták nyilvánosságra. A statisztika mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy Németország és Franciaország között a kereskedelmi viszony az utóbbi évben rendkívül megjavult. Németország a be­viteli országok listájának első helyén sze­repel, még hozzá óriási előnnyel. 1930-ban Németországból Franciaországba 7.9 mil­liárd frank értékű árui importáltak a ta­valyi 6.6 milliárddaJ szemben. A második helyen,- jóval Németország mögött az ed­digi első importállam, Amerika követke­zik 6-1 milíiárddal, a régi 7,2 milliárd he­lyett. A harmadik helyen Anglia jön 5.2 milíiárddal (5.8 milliárd). A kiviteli or­szágok között Németország a harmadik helyen van. Az első helyen áll Anglia 6.8 milíiárddal (7.6 milliárd), a második he­lyem a belga luxemburgi vámunió 5*4 milHáítldal (7.2), Franciaországból Né­metországba összesen 4.1 milliárd frank értékű áru jött a tavalyi 4.7 milíiárddal szemben. A német-fráncía kereskedelmi viszony mérlege tehá-t 3.6 milliárd frank­kal kedvezőbb Németországra nézve a ta­valyi 1.9 milliárdos előny helyett. I A mezőgazdasági vámok újabb emelését követelik az agrárpártok Beismerik, hogy a multévi vámok téliesen eredménytelenek — A húsipar szerint a vámtörvény sokat ártott Lengyelországnak. Csehszlovákiának meg nem használt Prága, február 10. Hónapokkal ezelőtt leszö­gezte a P. M. IP, hogy az agrárvámok emeléec teljesen eéljatévesztett válalkozás, mert a vál­ságot nem fogja enyhíteni, ellenben eimérge- siti a külkereskedelmi viszonyt a szomszéd or­szágokkal. Valóban igy is lett. Az uj vámok, melyek december 16-ától vannak érvényben, néni eredményeztek a mezőgazdaságnak sem­mi hasznot, ellenben miattuk megszakadt a ke­reskedelmi viszony Magyarországgal s Len­gyelország is igen érzékenyen reagál az uj vámrendszer hátrányaira. Mint a Lidové No- viny írja, o-z u] vámtörvény Lengyei országnak értőit, Csehszlovakénak meg nem használt. Még a vámtörvény tárgyalása alatt leszögez­tük, hogy az egész terv csak félmegoldás, mely­nek nem lesz semmi kedvező hatása a belföldi mezőgazdaságra. Félmegoldás azért, mert a szocialista pártok a komprom iszták-ue tarifában teljesen paralizálták az agrárköveteléseket s igy befelé az egész reform nem lesz egyéb hatástalan rózsavíznél. A következmények csattanósan igazolják ezeket a megállapitá- sainkat. A cseh agrárpárt néhány havi tapasz­talat után rájött arra, hogy a vámreform téje- sen értéktelennek bizonyult és ma a vámvéde­lem újabb fokozását követeli. Az agrárvámok kérdése igy ismét revízió alá kerül. E kérdésben rendkívül jellemző helyzetké­pei'fest a Lidové Noviny. — A december 15-ike óta érvényben levő uj mezőgazdasági vámok — írja a briinni. lap — érvényük rövid ideje alatt erős kritikát és elé­gedetlenséget hívtak ki maguk ellen. A hús­ipar kifejezésre juttatta ezt szaklapjának egyik cikkében. Ez a cikk oly időpontban jött, ami­kor a csehszlovák és lengyel kormány megbí­zottai Prágában tárgyalást folytattak a vámok­nak a lengyel serté&bekozatalra gyakorolt ha­tását illetően s azt hangéulyozta, hogy az uj vámok erős kárt okoztak Lengyelor­szágnak, Csehszlovákiának pedig aem használtak. , A legfőbb hiba az, hogy a öófrtésliusbeüio'za- talra nem oly arányban emelték a vámot, mint az élő sertésre. Ezért aztán főleg Len­gyelországból az élő sertés helyett felekbe vágott sertést importálnak. Ez sérti a bél­földi húsipar érdekeit, mert a lengyel bús- földolgozás távolról sem közelíti meg a bel­földit e amellett a belföldi húsiparban nö­veli a munkanélküliséget. A kormányhoz befutott a munkásság határozati javaslata, amely sürgősen kéri, hogy a mezőgazdasági vámokhoz járuló pót vámokról szóló törvény hibáit mielőbb korrigálják, mert az élő sertések behozatalának megszűnése miatt a belföldi húsipari munkások mun­kaalkalma aggasztóan csökkent. Ennek betetőzéseként — folytatja a Lidové Noviny — a két agrárpárt megbízottai is je­lentkeznek és azt követelik, hogy a kormány fokozza a vámvédelmet, mert az eddigi elégtelennek bizonyult Az uj vámok hatása a piacon valóban nem mutatkozott, kivéve a szalonnát, amelynek ára emelkedett. Az agrárok már javaslatokat dolgoztak ki a mezőgazdasági vámok újabb emelésére s eme követeléseiket már közöltek a kor­mánnyal. Az agrárok panaszkodnak, hogy az eddigi intézkedések nem voltak hatályosak a mező- gazdaság enyhítése szempontjából s neveze­tesen a múlt évben megszavazott vámeme­lés teljesen elégtelennek bizonyult. A többi pártoknak, főleg a szocialista pártoknak sze­... A nátha nem mindig kerülhető el, de mindig sikeresen leküzdhető Formanna.1 mére vetik, hogy nem járultak hozzá olyan magas vám tétele írhez, amelyek igazán se­gíthettek volna a mezőgazdaságon Az agrá­roknak főleg az fáj, hogy az állat vámok ma­radtak hatás nélkül. Ezért leged sose rhan az áUatvámok emelését kí­vánják. Újabb vámköveteléseik bizonyára erős el­lenállásra fognak találni — jósolja a Lidové Noviny. A Lidové Noviny helyzetképe a maga meztelenségében mutatja be az agrárok multévi vereségét a vámkérdésben. Nagy­hangú kortesjavaslataik a valóságban sem­mivé zsugorodtak össze. Befelé nem hasz­náltak, kifelé ártottak. Ez a mérleg! IJ| szakadás támadt ■.- az orosz eoyliázban P á r i s, február 10. Egy újabb szakadás véglegesen megszakítja azokat az utolsó kö­telékeket, amelyek Eulogius párisi metropo- lita ortodox hívőit még egybefiizte Moszkva jelenlegi patriárchájával, Serghis metropoli- tával, a szerencsétlen sorsú Tychon utó­dával. Sergius metropolita, akinek gondolkodási és cselekvési szabadsága a boteev izmus dicsőí­tő ti, földjén mindenesetre nagyon problemati­kus, még az elmúlt tavaszon elmozdította mél­tóságából Eulogius metropolitát a szovjettől szemben táplált „előítéletei41 miéit. Ezeket az elő Ítéleteket azonban olyan könhídF irodád él­ni ózni, hogy a nyugati államokban élő emigráns ortodoxok püspökei, akik zsinatra gyűltek ö&z- sze, Eulogius metropolitát kötelezték, hogy hivatalában maradjon ás megtagadták az enge­delmességet a Sergius patriarcha által kijelölt utóddal szemben. Sergius Eulogius metropoli- tának bocsánatot helyezett kilátásba, ha Éulo- gius kötelezi magát, hogy nem vesz résit azon a tiltakozó gyűlésen, amelyet Londonban az oroszországi vallásüldözések ellen tartottak és ha a legteljesebb lojalitás valamely aktusát a szovjetkormánnyal szemben végrehajtja. Egy­úttal 'megbízta - Eieutheros litván metropolitát, hogy Párisba menjen és valamilyen módon ke­resse meg az egység alapjait. Sergiusnak erre az intézkedésére az eparohag gyűlésé meg­hagyta Eieutheros metropolisnak, hogy ottho­nában maradjon és elhatározta, hogy minden kapcsolatot megszakít Sergius patriareMvak mert őt érezhető módon annyira befolyásolja a szovjetkprmány, hogy még abban is kételked­ni Főhet, yájjofa a 'rendéléteít saját maga fogal­ma zza-e meg. és boésátja-e ki. Az emigráció püspökeinek gyűlése, amely Eulogius metropolitát egyházi főnökének is­meri el, elhatározta, hogy függetlennek nyil­vánítja magát. Megmarad ugyan a pravoszláv egyház közös­ségében, azonban addig a napig, amig Orosz­országban a vallási szabadságot helyre nem állítják, a konstantinápolyi ökonomikus pat- riarcha főhatósága alá helyezi magát. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erích Mária Remarque regénye (Copyright by U. Festőre Syndicafe and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (44) Az első dij mindhárom esetben tíz sirály­tojás, vagy egy üveg snupsz. Willy bizalmat­lanul tudakozódik, hogy a sirály tojás ehető-e. Megnyugtatva tér vissza. A második dij hat­hat sirálytojás vagy egy-egy tiszta gyapjú lejvédő; a harmadik négy tojás vagy két do­boz cigaretta. A márka*. Németország Hősi Dicsősége. — Erre semmiesetre sem pályázunk, — mondja Kari, aki szakértő. A verseny megkezdődik. A bosztonra Karit és Albertét jelöljük; az onestepnél Willy meg én szádunk síkra. Willyben, őszintén szólva, nem nagyon bízunk. Csak akkor nyerhet, ha a bírónak humora van. De mikor van humoruk a bíráknak? Akár csak táncbiráknak is...? A bosztonban Kari és Albert három másik párral bejut az elődöntőbe. Kari fest a leg­jobban; extra uniformisának magas gallérja, uj lakkcsizmái és szánkó-lovacskájának a lán­cai, meg a gyűrűi széditően elegánsak, lehe­tetlen ellenállni. Megjelenésében és stílusban Kari páratlan jelenség, de összhatásban Al­bert legalább olyan jó. A birák lázasan je­gyeznek, mintha az utolsó ítélet elődöntője folynék a Waldtnann-ban. Kari győz és a si­rálytojást választja, mert a snapszmárkát na­gyon jól ismeri; ő maga szállította. Nagylel­kűen nekünk ajándékozza a zsákmányát; van neki odahaza jobb. Albert a második dijat nyeri. Zavart pillantást vet ránk és h hat sirály tojást elviszi a szőke lágynak. Willy fütyül. Az onestepnél én zugok elő a. kis varró­nővel és a végső fordulóba lm bejutok. Nagjr ForcJifaffa: Szabó Lőrinc bámulatomig Willy egyszerűen kimaradt, nem jelentkezett. A belépésnek és hátra- saszézásnak egy különleges variációjával bril­lírozok, amelyet eddig nem mutattam be. A kicsike úgy táncol, mint egy pehely, és meg­nyerjük a második dijat, amin testvériesen Megosztozunk. Büszkén megyek vissza az asztalhoz, mel­lemen a Táncsporlíejlesztő Birodalmi Szö­vetség ezüst diszérme. — Willy, te jámbor, — mondom —■ leg­alább megpróbáltad volnál Talán megnyer­ted volna a bronzérmet! — Az ám, — veszi át tőlem & szót Kari, — miért nem indultál? Willy feláll, nyújtózik, feszesre huzgálja a cutját, roppant méltóságteljesen ránk néz és egyetlen szóval válaszol: — Ezértl A krizantémos ember ép e pillanatban je­lenti be a foxtrott-versenyt. Mindössze né­hány pár jelentkezik. Willy nem megy, ha­nem diszlépésben vonul a parkettra. — De hisz sejtelme sincs róla, — prüsz­köl Kari. Izgatottan lógunk a székünkön, hogy lás­suk, mi lesz. Az orószlánszeliditőnő megin­dul Willy felé. Willy széles mozdulattal nyújtja a karját. A zenekar rázendit. Willy ebben a pillanatban megvadult te­vévé változik, amely vitustáncot kapott. A le­vegőbe ugrik és sántikál, ugrál, kering, ki­rúgja a lábait és ide-oda dobálja a hölgyét, aztán zötyögős malac-galoppban végigrohan a termen, az oroszlánszeliditőnőt nem maga előtt, hanem maga melléit vezetve, úgyhogy a nő Willy kinyújtott jobbkarján húzódást gyakorlatokat végez, mialatt a fiúnak a má­sik oldal felé teljes mozgási szabadsága van. hiszen nem kell vigyáznia, hogy letapossa a partnere lábait. Rögtön ezután Willy kör­hintát imitál, hogy a két fecskefarka merő­legesen eláll a testétől, a következő pillanat­ban kecses szökkenésekkel, mint egy bak- kecske, amelynek paprikát dugtak a farka alá, megindul rézsut a termen át, mennydö­rög és örvénylik és zug és végül lezárja a mutatványt egy rejtélyes piruettel, amelynél magasan a levegőben lengeti a táncosnőjét. Nincs a nézők közt teremtett lélek, aki meg ne volna győződve róla, hogy az überíox- trott-nak egy eddig ismerellen zsenije mu­tatkozott be a produkcióban. Willy felismerte sánszát. Olyan fölényesen győz,' hogy utána hosszú ideig semmi sem következik és csak azután a második dij. Diadalmasan tartja orrunk elé a flaska snapszot. De bele is iz­zadt a munkába, ami alaposan meglátszik festett öltönyén; az ing meg a mellény meg- feketiilt, viszont a cut most már jóval vilá­gosabb. Megjelenik a krizantémos ember. A sze­me könnyes, WiHyt mesternek titulálja és ünnepélyesen a pódiumra kéri. A zene tust húz. WiHyt foxtrott-királlyá választják és kézbesítik néki a Birodalmi Szövetség ara­nyozott díszjelvényét piros tokban és kék­fehér szalagon. *—> Igazán fejedelmi kitün­tetés. ... '( A versenynek vége, de a zene tovább szól. Az asztalnál ülünk és nyakaim kezdjük Wil­ly nyereményét. Csak Albert hiányzik, fur- kósbottal sem lehetne elkergetni a szőke lány mellől. Willy meglök: — Te, ott vau Adélé. — Hol? — kérdezem gyorsan. Hüvelykujjával a parketten szorongó so­kaság felé bök. Adélé csakugyan ott kerin­gőzik egy magas, fekete alakkal. — Már rég itt van? — tudakozódom, mert szeretném, ha látta volna a győzelmeinket. — öt perccel ezelőtt jött — válaszolt Willy. — A hosszú pasival? — A hosszú pasival. Adélé láncközben kissé hátraveti a fejét Egyik keze a fekete ember vállán fekszik. Ha profilban látom az arcát, néha megáll a szi­vem verése, annyira hasonlít most is, itt, a lámpa fedett fényében, a háború előtti esték emlékéhez. De szemközt nézve teltebb az arc és amikor nevet, egészen idegen. Nagyot húzok Willy üvegéből. A kis var­rónő ép most libeg tova előttem. Karcsúbb és bajosabb* mint Adélé. A minap a Grosse- strassén nem vettem észre, hogy Adélé igazi nővé serdült, a keble dagad, a lába erős. Nem emlékszem, hogy régen is ilyen volt-e; ak­kor még biztosan nem figyeltem meg az ilyesmit. Rosszkedvűen tolom félre a poha­ramat .,. na, már megint összehasonlítok és a testre nézek., ha meg lehetne valahogy fojtani bennünk ezt a szokást! — Stramm kölyök lett belőle — mondja Willy, mintha kitalálta volna a gondolato­mat. — Eh, fogd be a szád — mondom dühö­sen. A keringő véget. ér. Adélé az ajtóhoz tá­maszkodik. Odamegyek hozzá. Üdvözöl. Közben tovább beszélget és nevet a bosszú feketével. Állok, csak állok előtte és nézem. Mint, valami nagy döntés előtt, úgy ver a szívem. — Mit bámulsz annyira? — kérdezi. — Semmit, — mondom, — jöhetsz egy táncra? —. Most nem, de. a következő a tiéd lehet — válaszol és kísérőjével a parkettra megy. Megvárom, aztán együtt, táncolunk egy bosztont. Nagy igyekezettel táncolok és ö el­ismerően mosolyog: — Táncolni igazán megtanultál a fronton. —■ Nem éppen ott, — mondom, de a/. imént dijat,, is nyertünk. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom